Jenissi pov:
Későre jár, már majdnem éjfél. Mindenki békésen szunyókál kivéve, természetesen engem.
Sajnos mostanában minden egyes éjjel felriadok, egy érintésre.
Érzem ahogyan valak álmomban megragadja a kezem, majd a nevemet mondja.
S amint kinyitom a szemem lángokat látok magam körül. A banda tagok pedig holtan fekszenek a tomboló tüzben, s én semmit nem tehetek értük.
Ilyenkor mindig elfog a félelem, hogy képtelen lennék segíteni azoknak akik oly sokat jelentenek számomra.
Tudom jól, hogy az álmom, egyben a legnagyobb félelmem is.
Mégpedi a tehetlenség.
Ha már így felkeltem, gondoltam megkezdem a szokásos esti sétámat, mely az álmatlanság miatt egyfajta rutnná vált.
Az utamat szobatársam és leaderemnél kezdtem.
Megálltam az ágya mellett, s csak néztem ahogy a leader horkol.
Lábait szétdobva aludt, takarója a földön hevert.
Tény hogy nincs jéghideg a lakásban, de ha P-goon reggelig így marad tutira megfázik.-mosolyodtam el magamban.
Felvettem a takarót, s gondosan betakargattam a ladert, majd a szobát elhagyva Xero és Seogoog szobájába tévedtam.
Az elém táruló látványon nem lepődtem meg.
A padlón ruhák, zoknik és itt-ott elvétve papírok hevertek.
Az épp előttem lévő lapot felvettem és átolvastam.
A Xero szerződését tartottam a kezemben.
A lap elég megviselt volt,- ahogy JiHot ismerem nem igazán vigyázott rá-.
A következő állomás Bjoo és Hansol lakrésze. A két barát komoly gondokkal küzköd, és erről is ez az életvitel tehet. A rajongók azt gondolják, hogy azért mert láttak pár képet már ismernek minket, pedig ez nem igaz. Semmit sem tudnak rólunk, nem értik milyenek vagyunk, nem tudják mennyi mindent kell kiállnunk azért, hogy nekik minden hónapban legyen egy ,,új Topp Dogg dal a mobiljukon, amit aztán agyonhallgatnak és két hét múlva, már azon pattognak, hogy mikor is lesz a következő debut.
S mindeközben nem gondolnak bele, hogy mennyit is dolgozunk azokkal a dalokkal, és mennyit szenvedünk mire felvesszük az M/V-t. Pont ahogy azt sem, mennyitis ártanak Hansolnak és Byungjoonak ezzel a szerelmi történettel. Már lassan rájuk sem lehet ismerni, s ők maguk is ,ugyan idővel de elhiszik, hogy tényleg ez van és semmi más, csak azért, hogy az emberek tudjanak miről beszéni. Reméltem, mikor idolnak álltam , hogy most végre megmutathatom a világnak ki is vagyok.
De e helyett csak egy üres rappert alakítok a banda drámai életében. Túl sok a feszültség, s már alíg bírom levegővel, felemészt a tudat, hogy ez nem a valóság. Ez csak egy pillanatnyi állapot, hiába nem értek egyet a feletesekkel, nekem nincs agyam az nekik van. Az én szavam az övéké ellen, esélytelen.....
Nagy sóhaj hagyta el az ajkaimat, majd miután minden szobát végigjártam , a konyhába vánszorogtam a hűtőhöz. Miután kivettem a csirkét amit meg fogok sütni- hogy Seogongnak holnap erre már ne legyen gondja- bedobtam egy tepsibe, majd jólmegszórtam csirkefűszerrel.
A szekrény felső polcán van egy kis vodka, amit ilyenkor előszeretettel iszogatok, ám most többet ittam a kelleténél, és pont ezért kicsit megszédített a cucc.
A gázsütőt felkapcsoltam 200-ra, majd elhagytam a szobát az erkélyen azonban furcsa szag kezdte csiklandozni az orromat.
-Ez gáz szag!- Állapítottam meg, s hogy a többiek nehogy gázmérgezést kapjanak, becsuktam az összes ablakot-Xeroéknál meg véletlenül kizártam a függönyt. Dehát kinek ártok én azzal, hogy a fehér ruhaanyag ma az ablakon kívül éjszakázik ? Lusta vagyok!-
Gyorsan felöltőztem majd felkaptam a kabátom meg a cipőm és megálltam a ház elejénél lévő ablakok alatt rágyújtani. Mivel az ablakok is zárva vannak senki nem fog rájönni hogy dohányzom, s azzal a lendülettel vettem is ki a zsebemből az öngyújtóm és a szál cigit amit reggel töltöttem.
Bepöcintettem a fém tűzgyújtót, és pont ebben a pillanatban valami fehér elsuhant előttem.
Mivel részeg is vagyok elég lassú a reakció időm, szóval fel sem tudtam dolgozni mit is láttam az imént. De valami nagy lökést is éreztem, majd egy szúró fájdalom, nyilalt a koponyámba.
Megráztam a fejem, s futásnak eredtem egészen a közeli parkig.
Lehuppantam egy padra, majd az órámra pillantottam, még pont van időm elszívn a cigim, meg visszaérni, még mielőtt a csirke megsül.
Tudom jól, hogy a dohányzás ártalmas, de néha kell, nekem most klönösen.
Lehunytam a szemem és csak ültem, semmivel sem törődve.
Ha csak egy pillanatra is de minten tökéletes volt.
Hirtelen hangokat hallottam, magam körül. Minta a manager hyung hangja lenne.
-Jenissi.-
rázogatott és pofozgatott.
Kinyitottam a szemem és felpillantottam rá, a szemeibe könnyek gyűltek. majd magához ölelt.
Mivel ez nem volt egy szokványos jelenség kicsit megrémültem.
-Mi történt?- értetlenkedtem.
-Nem emlékszel?-kerekedtek ki a szemei.
-Mire?- néztem érdeklődve.
-A dorm felrobbant!-nézett méllyen a szemembe.
Ekkor néztem körbe magam körül, és gyorsan ráébredtem, hogy nem a parkban vagyok, hanem a dorm udvarán egy fának dőlve, dohányzom.
-A töbiek?- rémültem meg ám ekkor megpillantottam Naktat, amint az udvar közepén fekszik, egy fekete hálózákban. Majd ahogy felálltam és jobban beláttam a terepet, felfigyeltem még 10 hálószákra, bár nem láttam mehyikban ki fekszik, mert az összes be volt cipzárzva.
-Na tessék.- mordultam fel- Kijövök cigizni , ezek mg kijönnek aludni az udvarra és én megin mindenről lemaradok.- ráztam meg a fejem.
Majd a tekintetem a dormra tévedt.
-Legalább a csirke megsült?-
néztem egy mellettem álló tűzoltóra.
-A csirke ami a sütőben volt?- nézett rám a fickó.
-Ja!- mosolyogtam választ várva,ám ehelyett egy bilincset kaptam a kezemre.
Semmit nem értettem.
Ám másnap reggel a kórházba ébredve, kínzó fejfájás mellet lepergett előttem a tegnap.
A sütőt bekapcsoltam, de az ajtót, már nem tettem be, a gázszag bentről jött és nem kintről.
Valamit a fehér anyag ami elszáguldott előttem, mikor az ablak előtt voltam az a kizárt függöny volt.
A lökés amit éreztem a robbanás volt.
A hálózsákok pedig, hullazsákok voltak, melyekben a barátaim összeégett teste hevert.
Ezt mind én tettem?
Ez most valóság?
Tényleg megöltem a barátaimat?
Ezen kérdések, mind világosak lettek, mikor belenéztem a tükörbe.
Az arcom nagy része, megégett. Ugyan nem fájt, de nem volt szívderítő látvány.
Az orvosok szerint nem lehet engem felelősségre vonni.
S hogy miért?....
Mert az elmém felmondta a szolgálatot, a sokk hatástól.
...........
De ez már két éve történt,amit tettem nem felejtettem el. Én vetettem véget a barátaim életének, és a szenvedéseiknek.....
Úgy gondolom minden csak nézőpont kérdése. Hogy jó e vagy rossz amit tettem nem tudom, de nem is érdekel......mert többé nem Jenissi vagyok, hanem egy őrült.
Legalábbis ezt nyilatkozták rólam a tévében.
Mivel miután felfogtam mit tettem, egészen megtetszett, s mára már tudatosan gyújtogatok.
Mert a világ megtisztítása csak a pusztító tűz által, érhrtő el.
-Ezt nam tudom honnan szedtem, de jól hangzik!-
