Yin és Yang - 10.rész

Hello mindenkinek! :D Újra itt... ami egyet jelent egy új résszel, ami... hát hogy is mondjam... Kiri megalkotta ezen fanfic első "perverz" részét. Kicsit furcsa, de elsőnek megteszi. Akkor ez  egy +18-as résznek számít? :D Egyébként pedig újabb bonyodalmak bukkanak felszínre. Jó olvasgatást!

Jaebum:

Otthon édes otthon, és kényelmetlen padló. De nem zavar, aludtam már a mennybe vezető lepedőn is. Oda bújtam egyszer Youngjae elől. Belegondolva elég régóta csapja nekem a szelet, én meg küldöm el a francba. Hmm, elég egyszerű a kapcsolatunk, de mindegy. A lényeg, hogy végre Jr-rel és Bambammel lehetek, aki kezd gyanúsan közel kerülni Yugyeomhoz…

- Van egy ötletem… – suttogtam Jr fülébe, miközben a karjaim között tartva csókolgattam az észvesztően fehér nyakát.

- Igen. – válaszolt a még fel sem tett kérdésemre. Ezzel sok energiát spórolt meg nekem…

- Akkor gyere. – fogtam meg a kezét, s elkezdtem magammal húzni.

- Én azt hittem aludni megyünk, akkor miért a fürdő felé… – kezdett érdeklődni, majd megvilágosodott és vállba csapott a szabad kezével.

- Te perverz, még mindig nem cserélődtünk vissza rendesen? – érdeklődött nevetve.

- Nem perverz vagyok, hanem a pasid. – kacsintottam rá.

- És ezt honnan veszed? – lépett utánam a fürdőbe, majd bezárta mögöttünk az ajtót. Mi tagadás, a szavaink és a tetteink nagyon nincsenek összhangban. – Biztos nem fogok veled fürdeni. – mondta határozottan, majd levette a pólóját, és a földre dobta.

- Aha, látom. - nevettem fel, s megengedtem a fürdővizet. -  De a kádban nem csináljuk, oké? - érdeklődtem, mire vállat vont.

- Talán… - vigyorgott.

Hirtelen ötlettől vezérelve rántottam őt magamhoz, hogy ajkaim ismét közeli kapcsolat alakíthassanak ki Jinyoung ördögi ajkaival, de életem ezt nem így gondolta. Most ő támadta be az én nyakamat, majd a fenekembe markolt.

- Héj. Óvatosan a mancsaiddal. - akadtam ki, mert nem megszokott, hogy az én fenekemet taperolják. Most először érintett így valaki, és bár kellemes, mégis feszélyező érzés. A dominanciámból akkor se engedek, ha a pokol összes teremtménye töri a villás botját a hátamon. Jinyoung lesz alul, ha törik, ha szakad.

- Ne félj, nem harapok.- mosolygott, majd ekkor olyat harapott a nyakhajlatomba, hogy annak tuti nyoma marad.

- Faszt nem harapsz! - ütöttem picit a hátába, de csak annyira, hogy érezze a nem tetszésem.

- Azt nem is. - hajolt fel hozzám, hogy a számat is megharapdálja. – Arra a finomságra vigyázni kell. - kaparta végig a hátam, majd visszatért a nyakamra, hogy a másik oldalam is kapjon bőven foltokat.

- Kis hamis. - nyúltam magunk közé, s elkezdtem kicsatolni a nadrágját.

- Folyik! - kapta fel a fejét, mire meglepetten néztem rá. - A víz, te barom. - csapott vállba, majd a kádhoz lépett és elzárta a vizet.

- Nem gondoltam rosszra. - mentegetőztem, majd ledobtam a nadrágom meg a zoknim.

- Miért nem? Akkor nem vagyok elég nagy hatással rád. - szomorodott el.

- Akkor szerinted ezt - mutattam az alsógatyámban ágaskodó szervemre - mi okozta, ha nem vagy rám elég nagy hatással.

-Nem tudom, reggeli merevedés? - vigyorgott, majd visszamászott a karjaim közé, hogy még jobban ingerelje a lenti szervemet.

- Az persze. - forgattam meg a szemeimet, majd Bambam hangjára lettem figyelmes, ami az ajtó mögül szűrődött.

- Merevedés, menj haza, részeg vagy! - röhögött a kölyök.

- Bambam, te állat! - kacagott a folyosón Yugyeom.

- Hagyjátok a szülőket romantikázni. - csattant fel Mark hangja, amihez Jackson is csatlakozott. – Markie! Hova lett a… Héé! Hozom a keresztet, ha nem adod ide a boromat! Zelo, hallod! - kiabált az antikrisztus.

- A te kezedben úgyis csak víz lenne. - hahotázott Zelo.

Jr-rel egymásra néztünk és felsóhajtottunk. – Mikor lett ennyi gyerekünk? - vigyorogtam rá, mire most ő forgatta a szemeit.

- Nem tudom, de a fele rád ütött. - mosolygott.

- Persze. Főleg Jackson. Amúgy le nem tagadhatná, hogy a sátán fia. Annak is van valami segg fanatizmusa. - gondolkodtam el.

- Stírölte a segged? - háborodott fel. - Ezért még kap.

- De most… - csókoltam meg, hogy megint csak rám figyeljen. – Ideje fürdeni. - simogattam a hátát.

- Oké! - vigyorgott rám, majd a kád felé fordulva eltüntette a fele vizet és random lehúzta magát a wc. Ügyes kis trükk…

- Na, akkor levegyem a gatyám, vagy megszabadítasz tőle? - érdeklődött. Egy árva szó nélkül léptem hozzá közelebb. Levettem róla a nadrágot, alsóval együtt, s a sajátomat is eldobtam. Ezután mindketten behuppantunk a kádba, Jr nekem háttal foglalt helyet előttem, majd rám parancsolt, hogy mossam meg a hátát. Kis domina… - mosolyogtam magamban, majd teljesíttettem a kérését. Gyorsan lefürödtünk, egymást bámulva, majd ahogy végeztem Jr nekem esett, és egy kisebb csók csata vette kezdetét némi taperolással egybekötve. A baj csak az volt, hogy Jr tett magasról a kádban nincs szex kijelentésemre, és az ujjai az alsó felemen a már eléggé feszülő merevedésemen állapodtak meg.

- Most szállunk ki! - nyögtem egyet a fülére harapva. Gyorsabban kezdte húzogatni a kezét rajtam, mire hátra vetettem a fejem. - Te ki akarsz nyírni? - lihegtem, s elkaptam a kezeit, majd kiszálltam a jó meleg vízből, s őt is hoztam magammal. Testét a csempézett fürdő falának nyomva vontam az eddigi legszenvedélyesebb csókunkba, mire egyből a derekam köré kulcsolta a gyönyörű lábait, s egyik kezét a hátam felszántására, míg a másikat a hajam kitépésére használta. Szóval ilyen egy démonnal csinálni. Minél durvább vagyok, annál jobban élvezi, de ugyanakkor az angyaloktól megszokott lágy érzelmes csókok is jelen vannak. Meg se tudom mondani mikor voltam utoljára ennyire szabad. Mikor Jr-rel vagyok, elfelejtem kik vagyunk, honnan jöttünk, csak mi számítunk egymásnak.

- Gondolom… - lihegtem a fülébe. - mehet. - mosolyodtam el, majd végig csókoltam a nyakától a kulcscsontjáig, s oda csináltam egy szép nagy lila foltot, amitől olyan hangok jöttek ki belőle, hogy azt hittem attól élvezek el.

- Csináld te töltött galamb! - harapott a fülemre, mire tövig nyomtam magam benne. Ajaj… Megint érzem, hogy kezd előjönni a rossz énem.

- Na, most ki is a töltött galamb? - vigyorogtam, miközben ott simogattam ahol tudtam.

- Egyszer cserélünk és visszakapod. - morgott, majd beleharapott a vállamba, majd mikor kivette onnan a fogsorát, ami azt hiszem még a csontomba is nyomot hagyott, mozogni kezdtem. Életem egyik legjobb és legdurvább orgazmusában volt részem. A nevét nyögve mentem el benne, de ő csak egyet sikított, miközben kettőnk közé engedte a fehér anyagot.

Lihegve, remegő térdekkel támasztottam a falat, majd mikor volt annyi erőm, hogy megszólaljak, csak fájdalmasan felnyögtem. Jr szép lassan lemászott rólam, s ezután kezdtem érezni a hajam, meg a hátam. Miből vannak a körmei? Fémből? Egyből a tükör elé siettem s szemügyre vettem a hátamat. De amit ott láttam az lesokkolt.

- Ez vérzik… - állapítottam meg. Jinyoungie mögém lépett, és végig nyalt a sérült hátamon, amitől csak rosszabb lett, mert már csípett is.

- Legközelebb csak páncélban vagyok hajlandó lefeküdni veled. - fordultam vele szembe.

- Annyi bajod legyen. Azt hiszem szétrepedtem. - nevette el magát.

- Vicces leszel, ha terpeszben fogsz menekülni Devla elől. - húztam magamhoz egy újabb szenvedélyes csókra, amit a közös röhögésünk szakított félbe.

- Nem vagyunk normálisak… - nevettem.

- De nem is kell, hogy azok legyünk. - bújt a nyakhajlatomba.

- Szerinted Kyungsoo, szerette Jackson anyját? - érdeklődtem, mire kicsit eltávolodott tőlem, s karjait a nyakam köré fonva, támasztotta homlokát az enyémnek.

- Mire gondolsz? - érdeklődött.

- Mi vagyunk az élő példa, hogy van egyensúly. Amikor az egyikünk kicsit bevadul a másik visszavesz. Az angyalokat mégis arra tanítják, hogy dobd a tűzbe, ami nem elég jó. Mármint érted… - kezdtem vázolni a gondolatmenetem.

- Ne gyere ilyen világbéke maszlaggal, mert Soo nem olyan, mint én. Ő gyűlöli Devlát, csak azt nem tudom miért. Már az előtt sem kedvelte, hogy egy angyalba lett szerelmes, de utána…- motyogta.

- Féltem a fiúkat. Nem tudom mi lesz… - sóhajtottam, s a hajával kezdtem játszani.

- Majd meglátjuk. - mosolyodott el, én pedig lepke puszit adtam az arcára.

- Szeretlek. - mosolyogtam.

- Én is utállak. - vigyorgott, majd most ő kezdett bele egy igazán szív dobogtató szenvedélyes csókba.

Megérdemeltük már ez a kis nyugalmat. És aznap este boldogan aludtam el, de ami másnap jött, arra nem voltunk felkészülve…

Jinyoung:

Reggel iszonyat hangos kopogásra ébredtem.

- Jb, ha ez megint valami csöves haverod… Közlöm, nincs több hely. Így is olyanok vagyunk, mint egy hajléktalanszálló.

- Nem várok vendéget. – nyöszörgött.

- Én sem. – morogtam. – Azt ne mond, hogy ilyen hivatalosak.

- Kétlem.

Kivánszorogtam az ajtóig, fáradtan, fájó seggel – mert igen, Jb elég durva volt… – és kinéztem, hogy ki akar minket ilyen korán.

- Heeelló~! – köszönt hangosan, dallamos hangon Jiyong.

- Üdv. – pislogtam kettőt. Bambaságom levetkőztetésére csettintett egyet, így felébredtem. – Minek köszönhetjük ezt a korai látogatást?

- Ja, csak beszélgetni jöttem, de azt hiszem kicsit korán érkeztem a találkozóra.

- Miféle találkozó?

- Csak a szokásos ördög-angyal tali. Nem tudtátok, hogy itt lesz? – kérdezte, mire felkiáltottam.

- Jaebum!

- Mi van? – morgott.

- Most ne a padló miatt nyöszörögj!

- De fáj a hátam, és abszolút nem a padló, hanem egy virgonc ördög miatt.

- Minek basztattad Yugyeomot. – villantottam rá egy sunyi mosolyt.

- Basztattam, mi? – kérdezte ugyan olyan vigyorral.

- Elállnátok az ajtóból? – lökdösött minket arrébb GD.

- Mi a…

- Hé, ez az én házam! – harsogta Jb.

- Lehetne halkabban is a te házad. – bújt ki a szobájából Bambam, és azzal a lendülettel vissza is ment.

- Elrontottad… – forgatta meg a szemeit Jb.

- Most fogd rám. – mondtam, aztán becsuktam a bejárati ajtót. Nem értem… Ezek a nagyfőnökök komolyan gyűlésezni akarnak ebben a kicsi lakásban?

Jb miután ténylegesen felébredt, csinált reggelit. Azzal megkínáltuk GD-t is, aki állítása szerint nem enni jött, mégis befalt három tállal. Szó szerint. Tányérral együtt. Asszem kell majd vennünk egy új étkészletet.

Délután még mindig nem jött senki. A nappaliban ültünk, mi idősebbek iszogattunk, Bambam és Yugyeom pedig a jövőjét jósoltatta meg Jiyonggal (?). Mind jól elvoltunk, mikoris újból megszólalt a csengő.

- Nyitom! – szólt egy túlontúl ismerős hang.

- Te, Jaebum – ráztam meg a fejem egy pillanatra. – ki akar ajtót nyitni, ha mind itt vagyunk? – bizony akkor esett le, hogy az ismerős hang azért volt ismerős, mert a sátánhoz tartozott. – Apám, mi lesz itt.

- Majd kiderül, hányan veszítjük el a fejünket. Szó szerint.

- Üdvözlet a pokolból! – hallottuk meg kintről a hangos köszöntést.

- Nem vagy vicces. – hallatszott a haragos Himchan hangja is. - Nem miattad vagyunk itt. Csak a fiúnkért jöttünk.

- Pedig el kell beszélgetnünk. – jelentette ki a morcos hang elentmondást nem tűrően. – Ráadásul a kölykökkel is beszélnünk kell. Jobb, ha tisztázunk egy-két dolgot.

- Úgy gondolod, itt van az ideje? – kérdezte Devla-urunk.

- Amúgy is nagy a kavalkád, most már felőlem lehet nagyobb is. – röhögött fel Soo.

- Mi folyik itt? – dugtam ki a fejem. – Nem készültem ennyi teasüteménnyel. – sápadtam le. Persze hogy itt van a hisztis díva is. Ez egy hosszú délután lesz.

- Megjöttek a nagyurak? – kiáltott ki GD és kirohant személyesen üdvözölni a két főnököt. Elég jól ismerhették egymást, ugyanis egyik sem kérdezte meg, ki ez a bolond.

- Hol a fiam! – rontott be a nappaliba Himchan, ahol mindenki holt nyugodtan nézett ki a fejéből, amíg meg nem lettek zavarva.

- Omma. – virult ki Zelo feje. – Hát te? Appa is itt van?

- Hát hogy ne lenne. – forgatta meg a szemeit. – Ugye nem esett bajod? – nézegette a kölyköt minden oldalról.

- Persze. – mosolygott a férfira. – Kaptam pizzát, és Jb ágyában aludhattam. – ecsetelte.

- Most hogy mondod, kicsit mintha sokan lennétek.

- Kollégiumot nyitottunk. – feleltem szarkasztikusan.

- Ne hidd, hogy meg kedvellek, csak mert vigyáztál a fiamra. – simította meg Himchan Zelo szőke hajszálait.

- Nem kértem, ha hazaviszed, legalább egy kölyökkel kevesebb lesz. – morogtam.

- Na, omma, ne legyél ilyen szívtelen. – szállt be a beszélgetésbe Bambam.

- Nocsak, nocsak. – vonta fel bal szemöldökét. – A végén kiderül, hogy nem is vagy ördög. – nevetett cinikusan.

- Egyből a lényegre tértél, Himchanie? – kérdezte Kyungsoo. – Csak kár, hogy rossz embernek mondod.

- Te csak ne becézgess engem. – hördült fel az említett.

- Minden jogom megvan hozzá. Ismerlek, mint a tenyeremet.

- Csak ismertél. – felelt. Ahogy hallgattam a beszélgetésüket, kezdtem elveszteni a fonalat.

- Ne most veszekedjetek. – hallatszott egy mély hang a nappali ajtajából. – Nem ezért jöttünk. Mi a gyerek miatt, te pedig, ha jól tudom kérdezni jöttél.

- Kérdezni? – hökkentem meg.

- Igazság szerint… – kezdett bele Soo. – Nem értem, hogy sikerült, ki- illetve bejutnotok a pokolba.

- Ez egyszerű… – vont vállat Jackson, ölében Markkal. – Én voltam. – jelentette ki közönyösen. Én megint a homlokomra csaptam. Ez egy… argh… IDIÓTA! Direkt el lett neki pofázva, hogy tartsa a száját.

- Nem tudod befogni azt a hatalmas szádat? – csaptam magam mellett a falra.

- Titkolsz előlem valamit. – lépett elém Kyungsoo, olyan „átlátok rajtad” fejet vágva.

- Nem én.

- Igaz is. – fordult vissza a többiek felé. – Megbeszéltem a nagyságos Dev… Banggel, hogy most kitálalunk JB-nek, mivel kíváncsi volt rá.

- Tényleg elmondjátok, vagy csak hülyítetek?

- El. – válaszolta higgadtan Yongguk.

- Nos, mi a fekete szárny története?

- A pokol legmélyebb bugyraiból kerülnek fel. – felelt Himchan Bang helyett.

- Ezt most úgy mondod, mintha te nem az lennél.

- Elég rég a mennyország tagja vagyok.

- Attól még…

- Valaha te is egy voltál közülünk? – böktem a mellkasomra, mire Chan csak bólintott. – Akkor azért nem éreztelek sokkal különbnek magamnál. Hisz még Zelotól is néha borsózott a hátam. De Jaebumtól, vagy tőled mikor először találkoztunk nem.

- De mégis hogy válhat angyal egy ördögből. Ez elég irreálisan hangzik.

- Pontosan. Mégis lehetséges. Az egyetlen módszer erre, hogy túl kell élned a tisztító tűzben.

Ahogy Yongguk kiejtette azokat a szavakat a száján, leesett minden. Tehát ezért mondta azt Jb, hogy emlékezett, mikor tűzre vetették.

- Öcsém, erre inni kell! – kurjantott mindennek a közepébe Jackson. – Basszus, elfelejtettem, hogy nem tudok borozni. – vágott sírós fejet. – Nem hiszem el, hogy minden alkohol vízzé válik a kezemben. Csak pusztítani tudok. – morgott, s ahogy leesett mit mondott ez a szerencsétlen, Soora kaptam a tekintetem, aki kifürkészhetetlenül bámulta Jacksont. Ajajj, mi lesz itt…

Káoszközpont - XVII.rész

Hát sziasztok, ismét! Volt egy hét kihagyásom, pihentem kicsit. De most újult erővel próbálom hozni a frisst. Szerintem Kiri is már unta, hogy ilyen lusta dög vagyok. Hm... a részről... nem is tudom mit mondjak... Véleményem szerint rövid, de tartalmas. Szóval jó olvasgatást! 

Chanyeol:

Gőz… de még mennyi! Az egész uszodából nem látok semmit. Ráadásul Baekhyunt sem látom sehol. Váratlanul két kéz nyúlt a mellkasomhoz a víz alól, majd előbukkant a törpe is.

- Megijedtél? – ölelt át vigyorogva.

- Nem kéne itt lennünk. – bújtam a nyakához, mert látni úgy se láttam volna az arcát a gőztől. Legalább 10 perce itt vagyunk és a 2 méteres medence már csak félig van vízzel. A többi meg a levegőben. Hirtelen még a villany is lekapcsolódott.

- Hangulatvilágítás? – mosolyodtam el, azonban Baekie nem épp azt a választ adta, amit hallani akartam.

- Bukj le! – suttogta, majd lehúzott a víz alá. Épp csak az orromtól fölfelé látszottam ki a medencéből. Lépteket hallottunk, aztán megláttuk magunk előtt Jongint és az ajtónál még pár fekete alakot.

- Gyertek velem! – vigyorgott, majd elkapta a karom és elteleportált minket a fürdőszobánkba. – Ezt vegyétek fel. Itt van Do apja… és amúgy is elég nagy zűr van odakint. – adta a tudtunkra, hogy jobb lenne, ha most azt tennénk, amit mond. (Főleg, hogy full pucérak voltunk.)

Amint felöltöztünk, kiléptünk az ajtón a szobánkba, ahol egy tőlem alacsonyabb kicsit pocakos férfi állt velünk szemben.

- Jó napot! – köszöntem illedelmesen, majd az idegbajos Sungkyura pillantottam. Miért néz rám úgy, mint aki menten eltöri minden csontom? Most mi rosszat tettem, amiről nem tudok?

- Ti vagytok Chanyeol és Bakehyun? – érdeklődött az öreg, mi csak bólintottunk.

- Merre jártatok, fiúk? – kérdezte Sungkyu.

- Az uszodában. A pincében. – válaszoltam, de komolyan nem értettem mi ez a nagy vallatás.

- De nem is vizes a hajad. – lépett hozzám közelebb az ijesztő tekintetű Do apu.

- Apa! – szólta meg apját Soo, s mellénk lépett.

- Yodának sose vizes a haja, mert ő maga a tűz. – vigyorgott Kai.

- Elnézést! – szólt közbe Baekhyun. – Egész pontosan miért is vagyunk itt? – kíváncsiskodott.

- Látom vág az eszed. – mosolyodott el a pocakos férfi. – Egy fiút alig pár perce gyújtottak fel az udvaron. – érkezett a válasz. A levegő bennem rekedt. Egy pillanatra még a rettegés is elfogott, hogy valóban én tettem valami olyat, amire nem emlékszem. Azonban Bang és Baekhyun  gyorsan megnyugtattak.

- Nem tudom mi folyik itt, de Chanyeol végig velem volt az uszodában, Kai is tanúsíthatja, hisz ő hozott fel minket. – nézett a törpe az említettre, aki nyugodtan bólogatott.

- Ráadásul én engedtem be őket a medencéhez, és az érzékelő jelzett volna, ha valaki kinyitja az ajtót. – mondta Yongguk. – És az érzékelő csak egy perce kapcsolt be odalent. – állapította meg.

- Ráadásul most sem mi nyitottuk ki az ajtót. – gondolkodott el Baekie.

- Ezt meg hogy érted? – értetlenkedett Jongin.

- Akkor jöttek be valakik, amikor te megjelentél. – magyaráztam Kainak, aki egyből Kyungsoora sandított, majd mindketten eltűntek a szemem elől. – Ez az összenézés nem tetszett. – állapítottam meg. – Egyébként hogy érti azt, hogy felgyújtottak valakit? – érdeklődtem.

- Szó szerint. – lépett mellém Bang. – Luhan alig néhány perce szólt, hogy Hoseok egy fán lóg felakasztva, ráadásul öngyújtóval fel is gyújtották. – kaptam meg a választ, ami a padlóba döngölt.

- De az nem lehet… – sápadtam el.

- Seok a légynek se tudna ártani, mégis miért lógatná fel valaki? – értetlenkedett Baek is.

- Ugye jól van? – néztem Bangre, aki csupán csak megrázta a fejét. Apám elégszer adta már tudtára a hozzátartozóknak, ha valakit nem tudtak kimenteni a lángok közül, így pontosan tudtam ez mit jelent. Magamba roskadtam. Azt hittem a kastélyban biztonságban vagyunk. Nem értettem ezt az egész helyzetet. – Rögtön jövök. – motyogtam, majd bevonultam a fürdőbe, hogy arcot mossak és ekkor ismét megcsapta a fülemet az ismerős hang. egész pontosan egy ismerős szipogást hallottam magam mögött és amint megfordultam;

- Jungkook? – lepődtem meg. – Na, ne. – ugrottam hátrébb. – Már megint a fejemben vagy? – kérdeztem, ő pedig csak igenlően hümmögött.

- Bocsánat. Mindenért. – szipogott a fiatalabb. Ahogy így jobban elnéztem nagyon csúnyá néz ki. eléggé össze lett verve, sőt, mintha a karja is el lenne törve.

- Ki tette ezt veled? – érdeklődtem, mire a fiatalabb felkapta a fejét.

- Visszajöttek. – motyogta. – Oké, figyi, nincs sok időnk. – szedte össze magát.

- Mire? Nem értelek. – zavarodtam össze teljesen.

- erős leszek, amennyire tudok, de nem ígérem meg, hogy nem szállom meg megint az elmédet, viszont bármi is történjen, mindig maradj Baekie mellett. Ő majd megakadájozza, hogy bárkit bánts. – mondta határozottan.

- Te meg miről beszélsz? Mi ez az egész? – értetlenkedtem.

- Egy háború. Chanyeol, kérlek szabadíts ki, különben még többen fognak meghalni. Én nem akarok több embert megölni. egyet sem akartam bántani. – fakadt sírva, majd halványodni kezdett, végül eltűnt. De mégis honnan szabadítsam ki? – fogalmazódott meg bennem a kérdés.

- Kik halnak majd meg? – kérdeztem magamtól, majd eszembe jutott Kai. Őt már elrabolták. Akárcsak Kookiet. Ha rájövünk Jongint ki rabolta el, megvan ki vitte el Jungkookot, ki a felelős a lidércekért, és ki baszakszik az én agyammal is.

- Chanyeol. – lépett be Baekie, majd becsukta maga mögött az ajtót. – Magadban beszélsz? – kérdezte aggódva.

- Igen! Vagyis nem! Jungkookkal. – válaszoltam.

- Kookkal? – vonta föl a szemöldökét. – Mit akart tőled?

- Hogy mentsem meg. – válaszoltam. – Azt mondta, ha nem szabadítom ki, akkor még többen fognak meghalni. Hogy ő öli meg az embereket… – néztem Baekiere.

- Ő öli meg őket? – kerekedtek el a szemei. – Seokot is ő ölte meg?

- Nem tudom. Nem mondott sokat, csak annyit, hogy visszajönnek, meg hogy ez egy háború és maradjak melletted, mert akkor nem bántok senkit. Ja, meg sírva fakadt, hogy ő mindezt nem akarta. Ráadásul, nagyon meg lett kínozva. – túrtam a hajamba.

- Chan, nyugodj meg! – ölelt magához. – Do apja szeretne még feltenni néhány kérdést. Ráadásul még Jonginék sem értek vissza, meg… - magyarázott, azonban az a „még Kaiék sem értek vissza” mondatrész nagyon nem tetszett. Hol lehetnek el ilyen sokáig? Jongin általában gyorsan végez mindennel, amit meg akar nézni, szóval az, hogy még nem értek vissza, az azt jelenti… „Sokan fognak még meghalni.” – ugrottak be Kook szavai, majd egy idézet Suhotól; „Xiumin szekrényében rengeteg kép volt, köztük Kairól is.”, majd a saját észrevételem; „Kait már elrabolták…”

- Bassza meg! – pattantak ki a szemeim, majd karon ragadtam Baekhyun és kirohantam a fürdőből. – Yongguk, gyere! – szóltam a főnöknek, majd se szó, se beszéd rohantam le az uszodához.

- Yeol, mi ütött beléd? – szakította ki kezét Bak a szorításomból.

- Jonginékkal történt valami, tudom. – néztem rá könnyes szemekkel. Baekie pár másodpercig csak nézett rám, majd rohanni kezdett az uszodához, én meg utána. Az ajtóban megtorpant, ugyanis harcra utaló hangok szűrődtek ki. Lenyomtam a kilincset, majd benyitottam. Annyit láttam, hogy Kai össze-vissza teleportált GD támadásait kerülgetve, Do pedig épp közelharcot vív Junhyunggal. Egyből berohantam, hogy segítsek Kainak, azonban a semmiből felém ugrott egy kígyó, én meg ijedtemben agyon pörköltem. Mivel Baekie jött utánam, az ő védelmére szenteltem minden figyelmem, mivel a kis kígyó spanjai körbevettek minket. Ezért tűzzel vettem körbe magunkat, amíg kitaláltam, mi legyen ez után.

Hirtelen hideg fuvallat csapott meg Soo irányából, s amint arra fordítottam a fejem, annyit láttam, hogy Xiumin keze átlyukasztja Kyungsoo mellkasát, s a seb a karja körül, mindenhol jeges. Aztán Kai kétségbeesett hangját hallottam még, aztén nem tudom mi történt. Csak egy dolgot tudtam, hogy nagyon dühös vagyok. De nagyon…

Baekhyun:

Hatalmas slamasztikába kerültünk. GD, Junhyunggal karöltve harcolt a Jongin-Kyungsoo párossal, s amikor megérkeztünk GD minket is bevont a harcba. Amint a semmiből megjelenő Xiumin átszúrta Dyo mellkasát és felénk fordult, a vér megfagyott az ereimben. Hirtelen az összes közelharci technika kiment a fejemből. Álltam Minseokkal szemben, mint egy darab fa. Csakhogy ellentétben velem, Chanyeol kicsit sem volt tétlen. Olyannyira felszívta magát, hogy az egész teste tűzben égett.

- Jongin! Ki kell menekülnöd valahogy Sooval! – kiáltottam. Tudtam, mi jön most, egyszer már átéltem és nem akarom Yixing tehetségét újra tesztelni, ezért zavartam el a még épségben lévő fiút. Ő az egyetlen, aki Kyungsoot is menedékbe tudja vinni.

Ahogy ránéztem Yeolra, szinte melegem lett. És most nem a dögös kisugárzásától. Én elvileg nem éreztem a mardosó lángok forróságát, de belül, tudat alatt tudom, hogy most Chan nagyon pipa. Valahogy ki kell adnia. Meg se várta, hogy Jongin le tudjon lécelni, már támadt is. De nem Xiuminra, mint ahogy azt vártam, hanem GD-re. Azokat az idegesítő átokfajzatokat, amikkel manipulálni szokott egyből szétpörkölte. Így, erő nélkül, a „tanár” védtelen volt.  Az az értetlenség és kétségbeesettség, ami az arcáról sütött rettentő vicces volt. Ha nem ilyen szituációban lettünk volna, talán még ki is röhögöm. Ez viszont nem az az alkalom. A colos következő áldozata Junhyung – lett volna –, de a gyerek még időben eliszkolt.

Végül még is jól gondoltam. Igazából végig Minseokot akarta, csak a kisebb kártékony embereket félre akarta állítani. az idősebb pont ugyan olyan elborult tekintettel nézett Chanyeolra, mint ő rá. Mi van ezekkel? Megszállta őket a sátán? Vagy mi a tosz?

Arrébb húzódtam némileg, mivel én még nem szeretnék jégcsapot a mellkasom közepébe, és figyeltem, hogyan harcolna a pokol tornácáról szabadult ördögfiókák. Mikor Chanyeol egy kicsit jobban odapörkölt Xiuminak, az furcsán kezdett viselkedni. Gyanús volt ez nekem.

- Chanyeol, állj! – kiáltottam el magam, de a biztonság kedvéért oda is rohantam hozzá. Hátulról magamhoz öleltem, s lábujjhegyre állva próbáltam a fülébe suttogni megnyugtató szavakat. Minseoknak sikerült felébrednie, de a colos még mindig lángolt. – Baszd meg, Yeol! Ha nem hagyod abba a hisztit esküszöm itt hagylak! – szóltam rá erélyesen, mire megrázta magát, s tenyerét a fejéhez szorította. – Fáj, mi? – kérdeztem tőle.

- Aha. – bólintott.

- Kicsit túlhajszoltad magad… - fogtam meg a kezét, az idősebb fagyos fiúval mit sem törődve. – Mit szólsz egy közös vacsihoz a pancsi helyett? – villantottam rá egy huncut mosolyt.

- Csak ketten?

- Senki más.

- Akkor benne vagyok. – eresztett meg egy tipikus, kissé bárgyú Chanyeolos mosolyt.