Karácsonyi baekyeol

Üdv, az ünnepek közeledtével azon filóztunk Kirivel, hogyan is lehetne a karácsonyra hangolódni. Hát Kiri kitalálta, hogy írjunk egy one shot-ot. Ebből született ez. Chanyeollal Kiri, míg Baekhyunnal én (Ani) írtunk. Boldog karácsonyt minden olvasónak. 

Chanyeol pov

Karácsony. Ez egy olyan ünnep, ami csak akkor jó, ha esik a hó és boldogság meg béke van. Ja! Meg amit a legjobban bírok az ünnepben, az az EXO féle ajándékozás. Suho idén meghívta a volt tagokat is az ajándékozásra és kihúztuk a neveket Sehun sapkájából.

- Kit húztál? – érdeklődtem D.O-tól, mikor kivette a cetlit a sapkából.

- Még el sem olvastam. – morgott. Ekkor ért elém is a sapka, majd kihúztam egy nevet. Reménykedtem, hogy bárkit s húzok, tudok majd neki valami igazán szívből jövő ajándékot adni. Erre kit húztam? Baekhyunt! Pont azt az embert, aki utálja a karácsonyt. Ledermedve meredtem magam elé, majd Kris felröhögött, ezzel kivívva magának a figyelmet.

- Gyerekek, én magamat ajándékozom meg. – nevetett, s visszadobta a sapkába a nevét. – Ez az! – ujjongott, mikor elolvasta az új cetlit. Gondolom idén is Taot húzta. Fogalmam sincs hogy csinálja. Töretlenül három éve Taonak vesz ajándékot. A panda meg örül, hogy a szívszerelme húzta.

Tekintetem Baekre tévedt, mikor ő húzott, majd amint belenézett a fecnibe elfintorodott. Ki lehet az a szerencsétlen, akit idén húzott? Ki nem állhatja az ajándékozást és mindig szar ajándékokat választ. Ráadásul annak sem tud örülni, amiket ő kap másoktól. Tavaly Kai adott neki egy karácsonyi manósapkát, ami tényleg nagyon aranyos kis ajándék, erre ez a szerencsétlen a nappali közepén tartja egy sámlin. A szar karácsonyi ajándékok sámliján. Mit adjak neki? Nem akarom, hogy az én ajándékom is azon a sámlin végezze. Imádom Baekiet, de karácsonykor kegyetlenül bunkó. Ezzel mindaddig nem törődtem, amíg nem én húztam.

A szobámba érve elvágódtam az ágyamon és a gondolataimba merültem, ahonnan D.O betoppanása rángatott ki.

- Kit húztál? – érdeklődött a szobatársam az ágyamra telepedve.

- Baekhyunt. – motyogtam elkenődve.

- Na, az király! Úgy is oda meg vissza vagy érte. – veregetett vállba.

- De D.O, Baek utálja a karácsonyt. Mit adjak neki, aminek örülne is? Valami nagyon jót kéne kitalálnom. – dünnyögtem.

- Hajrá! Én Chent húztam, szóval örülök. Neki könnyű örömet okozni, kb mint neked. – nevetett.

- Nekem? Ezt hogy érted? – lepődtem meg.

- Nem lényeg. – legyintett. – Na, majd jövök még és megnézem mire jutottál. – nevetett, s távozott a szobából. Ettől nem lettem okosabb, sőt egészen karácsony napjáig szenvedtem vele. Halvány lila fingom sincs mit adjak neki, pedig este lesz az ajándékozás. Egész héten Baekhyun közelében voltam, de nem lettem okosabb, ráadásul alig egy hónapja furcsán viselkedik velem. Távolságtartóbb lett, amit nagyon bánok. Hiányzik az, hogy többet foglalkozzunk egymással. Szükségem van a társaságára, de folyton lekoptat, mondván, hogy Chennel van dolga. Én meg nem tagadom, piszok féltékeny vagyok a vokalistára. Pont ezért akarok annyira valami jó ajándékot adni neki, és már tudom is, hogy mit. – pattantak ki szemeim, majd felöltöztem és Kait karon ragadva lerohantunk az EURONICS-be.

- Mit akarsz te venni Baekhyunnak? – érdeklődött Kai, körbe nézve a hangszórók között.

- Mindig nyavalyog, hogy kell neki egy új hangszóró. Hát most kap egyet. – örültem a fejemnek.

- Hát te tudod. – vont vállat, majd fizettünk s már rohantam is fel a lakásba a kis, na jó, nagy zacskóval.

- Chanyeol! – szólt rám Suho, miután ledobtam a csomagot az ágyamra, majd kimentem a nappaliba a leaderhez. Kiérve Baekhyunt találtam a kanapén kockulva, előtte pedig ott volt az a nyomorult kisszék.

- Suho? – érdeklődtem, miközben levágódtam Baekie mellé.

- Azt mondta elmennek vásárolni a vacsorához, mi meg addig díszítsünk, szóval hajrá! – s a mondat végén a kezembe nyomott egy zsák díszt.

- Na, ne! – pattantam fel. – Ezt nem díszítem fel egyedül. – morogtam, s a nappali közepén helyet foglaló fenyőfára mutattam.

- Örüljél! – kelt fel, majd megfogta a fa végét, amit megpróbáltunk felállítani. Fél órás szenvedés után nagy nehezen, de összejött.

- Ennél több nem telik tőlem. – fújta ki magát.

- Segíts a díszítésben is, légyszi! – kérleltem cuki fejet vágva, ami általában beválik, de ez nem az én napom. Nem, hogy nem segített, de még be is sértődött. – Most meg mi bajod? Régebben nem tudtál ilyenkor ellenállni nekem.

- De az akkor volt. – duzzogott.

- Ne csináld már! – léptem hozzá közelebb. – Már egy ideje olyan furán viselkedsz velem. – akadtam ki.

- Jé, észrevetted? – flegmázott.

- Igen, és baromira zavar. Elárulnád, mi a bajod? Mert én őszintén nem tudom. – huppantam le a kanapéra mellé, mire ő felkelt.

- Azt neked kell tudnod. – mondta és otthagyott a francba. Én csak nagyokat pislogtam magam elé, majd miközben gondolkodtam feldíszítettem a kibaszott fát.

Baekhyun pov

Mondtam már, hogy utálom a karácsonyt? Ha nem, akkor most mondom. Olyan idegesítő. Emberek jópofiznak, akik nem is ismerik, szeretik egymást, mindenki békés, boldog és hatalmasra hízik.

Suho, - mint minden évben – kitalálta, hogy ajándékozzuk meg egymást. Én Chanyeolt húztam, akit bár könnyű lenyűgözni, fogalmam sincs arról, minek örülne a legjobban. Kedvelem Yeolt, nagyon is. Sőt, pár hete – egy hónapja talán – elé álltam bevallani az érzéseimet. De az az idióta nem csak nem vett komolyan, hanem még ki is röhögött. A baj az, hogy én még így is szeretem.

Pár nappal karácsony előtt vásárolni voltunk Jongdaevel valami nagy áruházláncban. Ajándéknak valót kerestünk. Jobban mondva Chen keresett, én  nem igazán törtem magam, lesz ami lesz alapon. Barátom nagyon elmés ötlete az volt, hogy étkészletet vesz a húzottjának Laynek. Valami gagyi karácsonyos sor mellett haladtunk el, – mert kell szalag is az ajándékra – mikor megpillantottam a kerek csodát.

- Megvéve. – mosolyodtam el. Tökéletes lesz Chanyeolnak, úgy is szereti az ilyet. – És még olcsó is.

- Egy nyamvadt hógömbbel akarod kiszúrni a szemét? Szegény… -nézett rám lesajnálóan. – Csóró!

- Ha én valaha valakinek egy étkészletet akarnék adni karácsonyra, szúrj tökön. – fejtettem ki véleményemet az ő ajándékáról.

Karácsony napján sajnos korán felébredtem és gondoltam kiülök a nappaliba és netezek, vagy játszok egy kicsit. De amint kiértem Suho letámadott. Fát kell díszítenem, ráadásul nem mással, mint Yodával. Fasza! Még több kínos és felejthetetlen pillanat a barátságunk rovására, ami már jórészt csak a múlt. Szerettem vele lenni, sőt még most is, de olyan zavarban vagyok a közelében, hogy gyomorgörcsöt kapok. Visszatérve; Suho kb a fél bagázst elrángatta magával, a másik fele most vásárolt ajándékot. Nekem persze pont Park Chanyeol kell segítség gyanánt. Biztos észrevette, hogy tartom a három lépés távolságot a colostól és ez is egy a leader „nagy” békítő tervei közül.

- Hajrá! – nyomtam segítő társam mancsába egy halom díszt és vázoltam a helyzetet.

- Nem csinálom meg egyedül! – háborgott. Ezért segítettem neki felállítani a szúrós, gyantás örökzöldet, de a díszekhez nem nyúlok. Pfujj! Majd hülye leszek. Chanyeol ellenben nem így gondolta. Szorgos kérlelésbe kezdett és ez így bajos. Cuki pofit vágva tesztelte akaraterőm és basszus, nem kellett sok, hogy beadjam a derekam. Erre közli velem, régen ennek nem tudtam ellenállni – igazából most se nagyon, de azt nem kell tudnia. Aztán eszembe jutott megint az az ominózus eset, mikor összetörte a szívem. Neki is leesett, hogy direkt kerülöm, csak az nem, milyen okból.

- Akkor gondolkodj el azon, ami mostanában történt. – vágtam a fejéhez dühösen és a szobámba vonultam. Ha most nem jön rá, akkor soha, és egy életre megharagszom rá.

- Idióta, nagyfülű barom! – dünnyögtem a tavalyi szülinapomra, Chanyeoltól kapott párnámba.

A neki vett hógömb, még az asztalomon állt. Hogy gondolataim eltereljem elővettem egy baltás hörcsögös csomagoló papírt és belebugyoláltam. Véletlenül sem hópelyhes, karácsonyos vacakba.

Szép lassan eljött az este. A nappaliba összegyűlve ültünk és vártuk, hogy elkezdődjön az ajándékozás. Suho kezdte egy kis szentbeszéddel, majd elsőként odaadta csomagját Sehunnak, aki egy bazi nagy tálca sütit kapott. Ennyit Sehun bomba alakjáról, télapósra hízik szilveszterre. Tehát most a legfiatalabb következik a sorban. Sehun és az ő marcipánfigurája, ami Kait mintázta, bombasiker lett. Kai egy iszonyatosan perverz mosoly kíséretében D.O-hoz lépett és egy csomagot adott át. A többiek csak „A szexy csomag”-ként becézték. Kyungsoo Chennek egy könyvet adott. A címe valami olyan volt; Mikulás nyári műszakban. Na ezt sem fogom kölcsön kérni és elolvasni. Chen  boldogan adta oda Laynek a gagyi étkészletét, aki olyan boldog lett tőle, mint talán még soha. Talán Jongdae tényleg tudta mi kell neki. Yixing egy becsomagolt kalapácsot adott Xiuminnak. Volt rajta egy üzenet is: „Ezzel verd a fejed”. Most nem tudom eldönteni, hogy ki akarja-e nyírni a kis pockot, vagy csak jót akar neki. Minseok egy iszonyat ronda, birkás zoknit akart Krisre sózni, aki vissza is „ajándékozta” Xiumint a saját ajándékával, mondván: neki aztán nem kell az a förtelem. Yifan szokás szerint Taot húzta és egy bambuszt vett neki. Micsoda humor. Bambuszt a pandának! Tao lazán megoldotta az ajándékot. Vett Luhan számára egy üveg bort. Alkoholista kínaiak. Luhan Suhonak valami kézzel készített gyertyát ajándékozott. Joonmyun úgy örült neki, mint majom a farkának. Ezzel bezárult a kör. Kettőnknél volt már csak ajándék és mi ketten nem voltunk még. Milyen ironikus, ő is engem húzott. Kedvesen átadtam neki a csomagot és vártam, hogy kibontsa, és átadja sajátját.

Chanyeol pov

A fa díszítése után bezárkóztam a szobámba, majd megragadtam a dalos füzetemet, ami mostanában naplóként lett számon tartva – mert minden nap írok bele valamit, jobban mondva azóta írom, hogy Baek nem vesz rólam tudomást. Sokat unatkozom nélküle. Gyorsan átlapoztam és ekkor jöttem rá, mennyire is hiányzik a társasága. Tollat és papírt ragadva vágódtam le az íróasztal előtt helyet foglaló gurulós székbe, majd írni kezdtem. A szavak csak úgy dőltek belőlem. Azzal kezdtem, hogy leírtam, amikor először találkoztam vele. Gyakornokként ültünk az egyik teremben a tanárt várva, de mivel nem jött, elkezdtem beszélgetni vele, hogy elüssem az időt. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és attól kezdve elválaszthatatlanok lettünk. A dormba költözéskor csak azért nem raktak minket egy szobába, mert este túl hangosak lettünk volna. Ami gondolom igaz is, mert ha mi egyszer pofázni kezdünk sose hagytuk abba, és ezzel mindenkit az őrületbe kergettünk. Hiányzik, hogy hülyülünk, hiányzik, amikor reggel elalszom, és már mindenki indulna a próbára, de ő segít nekem elkészülni. Foglalkozik velem és nem engedi, hogy rossz kedvem legyen. Ha velem van mindent színesebben látok, és sosem unatkozom. Hiányzik, hogy este együtt nézzünk filmet és szivatjuk a többieket, mint amikor photoshoppal Kaiból cigányt csináltunk, Krisből meg szakállas zsidót. Aztán két hétig körberöhögtük őket, mert folyton azok a képek jutottak eszünkbe és mindenki hülyének nézett minket.

Baekhyun olyan édes, mikor mosolyog, de mióta megbántottam nem sokat nevet és mindig szomorú. Fáj így látni. Ha tudnám mit tettem, javíthatnék a hangulatán? Van rá esély, hogy lássam újra azt az imádnivaló, ragyogó mosolyát, ami mindenki arcára vidámságot csal, de főleg az enyémre? Hiába töröm a fejem, fogalmam sincs hol rontottam el. Talán azzal, hogy beszóltam neki mikor leöntötte magát és olyan volt a szürke adidas melegítője, mintha nem ért volna el a mosdóig? Vagy amikor kinevettem, ahogy a csokis sütivel összekente azt az imádnivaló pofiát, ami olyan puha és selymes, hogy folyton azt simogatnám. Hiányzol Baekhyun. Nagyon…

Ezzel be is fejeztem az új dalszöveget. Ekkor döntöttem úgy, hogy ezt adom neki este az ajándékozásnál, és a lap aljára még rajzoltam is. Bár nem a rajztudásomról vagyok híres, amiért Baek mindig kinevet. Remélem ez majd megtöri a jeget.

Félbehajtottam a lapot és rajzoltam rá egy karácsonyfát, mert szívet mégsem rajzolhattam rá, bár nagyon akartam. Így a lap aljára a fejünk mellé raktam egy apró szívet, majd még párat. Ezt követően kilopóztam és megkértem Chent, hogy rángassa egy picit előbb ki a szobájából majd Baekhyunt, mert meg akarom lepni valamivel és ahhoz be kell jutnom a szobájába.

Nem sokkal ez után Suho összehívott mindenkit. Chen volt olyan cuki és elvégezte a feladatát, így beszerelhettem Baekie szobájába a két hangfalat és hagytam ott egy cetlit, hogy: „Boldog új évet, törpe!”, ha már utálja a karácsonyt nem fogom azt odaírni. Majd én is kimentem a nappaliba. Baekhyun egy hörcsögös csomagolóba csomagolt valami apró szutyit. Nem hazudtolta meg magát, de pont így szeretem. Nagyon gyorsan végigment az ajándékozás és ottmaradtunk ketten. Közelebb lépett hozzám és a kezembe adta az ajándékát, én meg gyorsan kibontottam. Egy hógömböt rejtett a baltás állatkás csomagolás, minek hatására giga mosoly terült el arcomon. Karácsony este van és nem esik a hó, pedig az a legszebb az ünnepben, és tőle pont ezt kaptam. Havat. Csillogó szemekkel figyelte a reakciómat, mire magamhoz szorítottam és adtam egy puszit az arcára. Ha az ajándékom tetszik majd neki, én leszek a legboldogabb ember ezen az elcseszett bolygón. Odaadtam neki az általam készített képeslapot, majd a szar ajándék sámlival néztem farkasszemet és reméltem nem ott végzi a papírom…

Baekhyun pov

Hiába néztem az arcát, a tekintete folyton folyvást más felé vándorolt. Mi a szar lehet olyan izgalmas? Megpróbáltam követni Chanyeol tekintetét, és lám-lám… - gúnyos mosoly kúszott ajkamra. Pillantásom Yeol ajándékára vezettem.

- Mi ez az undorító karácsonyfa? – csúszott ki hangosan gondolatom. A colos csak megforgatta a szemeit, majd visszatért a szuggeráláshoz.

Az ajándékkártyát kinyitva jöttem rá, hogy legalább a belseje egyedi. Egy vers volt, jobban mondva dalszöveg, ami rólam szólt, helyesebben rólunk. A régi pillanatainkról, csupa jó emlékről, ami mind a miénk és a „kapcsolatunkat” nyugtázza. Kicsit olyan, mint egy szerelmi vallomás, de ő kiröhögött! Akkor most mi van?

A rajzra csak egy pillantást vetettem, ezzel – ha ez lehetséges egyáltalán – még inkább elbizonytalanítva saját magam, majd az eddigi karácsonyra kapott ajándékaim kupacához tettem, a sámlira, amit három éve kaptam Joonmyuntól és a tavalyi manósapka mellé, amit Kai vett.

 Szépen csendben belopóztam a szobámba és ekkor láttam meg a világ egyik legjobb ajándékát! Na jó, mégis ki tett magáért ez a gyöpös. Ha most itt lenne mellettem, jó szorosan magamhoz ölelném. Még azt sem felejtette el, hogy utálom a karácsonyt, így új évet írt. Istenem, hogy lehet valaki ennyire cuki!? Cuki és gonosz is egyben. Ezzel a húzásával most még jobban magába bolondított, csak azt nem értem minek, már így is fülig úszok a rózsaszín ködben. Jobban mondva úsznék, ha viszonzásra találnának az én kis érzéseim. Elszomorodva néztem a tökéletes, márkás hangszórókat, leválasztottam róla a Chanyeol kézírásával megírt cetlit és a parafatáblámra tűztem. Még egy örök emlék, hogy a szívem fájdítsam. Ilyen például a szalvéta, mikor együtt fagyiztunk legelőször, rajta Chanyeol számával. Az általa lopott rajzszögekből alkotott szívecském, a kedvenc teánk csomagolása, és Sehun egyik zoknija, fújj, de még is csak egy jó emlék.

Vicces sztorija van. Kommandóztunk a colossal és minden szobából kellett volna hozni valamit, de bénák voltunk és észrevettek, kivéve Sehun és Kai. Csak ők nem fedeztek fel minket. Chan Sehun zokniját hozta, én meg Kai sapkáját.

Annyi mindent megéltem ezzel az ütődöttel és most saját sajgó szívem miatt lököm egyre messzebb és messzebb magamtól. Hiányoznak a régi szép idők, mikor még nem voltam zavarban, ha filmnézés közben a vállára dőltem vagy, ha a kajámból saját villámmal etettem, és nem gondoltam rá romantikusan. Ez így, ahogy most van fájdalmas és nehéz. Bárcsak ő is azt érezné, amit én!

A sok emlékezés és filozás közben alig hallottam meg az ideges, erős kopogást az ajtón. Vajon ki lehet az? Senki nem szokott zavarni, ha elvonulok karácsonykor antiszockodni.

- Ki az és mit akar? – kiáltottam ki.

- Chanyeol. – ajajj…

Chanyeol pov

Amint ledobta az üzenetemet a sámlira és elvonult, csak bámultam azt a széket, majd elindultam utána. Dörömböltem az ajtón egy jó öt percig, mire életjelet adott.

- Beengedsz? – érdeklődtem, mire kinyitotta az ajtót.

- Mi van?  - nézett rám flegmán, mire eldurrant az agyam, bevágtattam a szobájába és Baekhyunt a csukott ajtónak nyomtam.

- Rosszabb vagy, mint szoktál lenni. – támaszkodtam meg feje mellett. – Ennyire szarsz a fejemre, meg az érzéseimre? – vontam kérdőre.

- Én? Te tojsz az én fejemre nagy ívben. – háborodott fel. – Te kiröhögted az érzéseimet, nekem miért kéne foglalkoznom a tiéddel? – vágta dühösen a fejemhez.

- Hogy mi? – lepődtem meg. – Én nem röhögtelek ki, és főleg nem vallottál nekem szerelmet. – fakadtam ki.

- Te mikor vallottál szerelmet? – pislogott rám, mire megcsókoltam. Csak nem bírtam megállni. Olyan régóta vágytam már erre, és legnagyobb meglepetésemre nem lökött el magától, hanem karjait a nyakam köré fonva mélyítette el a csókunkat. Mikor már nem bírtam levegő nélkül, elváltam a pihe-puha ajkaitól, mire mellkason vágott.

- Most én is röhögjelek ki? – nézett rám morcosan.

- Mikor röhögtelek ki? – néztem rá értetlenül.

- Kb egy hónapja odaálltam eléd és nyíltan a képedbe mondtam. – vágta rá.

Ekkor bevillant az emlék. És tényleg! Kiröhögtem, mert azt hittem Laytől kapott valamit és az mondat vele ilyen dolgokat.

- Eszembe se jutott, hogy komolyan mondtad. – dermedtem meg.

- Mert hülye vagy. – ölelt magához.

- Ez tény, de leeshetett volna. – ráztam a fejem.

- Amúgy, … - pillantott az ágya felé, majd megint mellkason vágott.

- Ezt meg megint miért? – sziszegtem.

- Mert sokat költöttél az új évi ajándékomra. Azért. Tudod, hogy tőled a csóró ajándéknak is örülök. – duzzogott, most ő csókolt meg.

- Te meg rádobtad a szerelmi vallomásom a szar karácsonyi ajándékok sámlijára. – haraptam az alsó ajkára.

- De azt a sámlit is ajándékba kaptam három éve Suhotól. – nevetett fel majd vállba csapott.
- Ez fájt! – morogtam.
- És te azért nem láttad mikor megkaptam, mert szokás szerint ajándékozás előtt kezdtél csomagolni.

- Ja! – világosodtam meg. – Akkor minden tetszett? Legalább annyira, mint nekem a hógömb? – vigyorodtam el, mire bólintott és megölelt. – Boldog új évet! –csókoltam a nyakába, majd Chen ágya felől hatalmas nevetést lehetett hallani. Az a nyomorék végig itt ült az ágyán?

- Kb mint az ovis szerelmesek. – röhögött Kris. Ez meg hol van? – néztem körbe, majd Jongdae felénk fordította a mobilját és mint rájöttem az egész jelenetünket közvetítette a többieknek HD-ben a plazmatévére. Mindenki röhögött, meg tapsolt, Baek meg kiakadt. Majd mikor már mindenki gratulált nekünk, hogy végre összejöttünk Sehun felüvöltött.

-Az ott az én zoknim! – mutatott Baekhyun táblájára, majd háromszor végigkergetett minket a házon, mert már két éve keresi.

Azt hiszem a trollkodós jó szokásunkat megtartjuk az új évben is.

BTS - forró nyár 4

Üdv, sajnálom, hogy nem jött rész. Most próbálok majd kompenzálni, bár lobbiznom kell Kirinél, hogy adja majd oda a sztori végét, de megpróbálok sietni és minél több részt hozni.  :)

Jin pov

- Rapmonster… - kiabáltam a házba, mire váratlanul megjelent előttem a keresett személy fürdőnadrágban.

- Ez jó lesz? – érdeklődött.

- Elöl picit szűk, nem? – kuncogtam fel.

- Persze, mert ez a te gatyád. – jelentette ki.

- Baszódjál meg! – támadtam neki a kis oltásért.

- Főnök? – jelent meg Suga felszerelve úszógumikkal, meg… egy… sétáló gumimatraccal?

Amikor a legfiatalabb kikukkantott a gumimatrac mögül, rájöttem ,hogy nem a matrac sétált.

- Te is mész? – érdeklődtem Jungkooktól.

- Naná! A vízi parkot nem hagynám ki. – vigyorgott.

- Induljunk. – mondta Suga. – De Rapmon… vegyél fel valamit! – morgott.

Gyorsan összeszedték magukat, majd elindultak, bár a leader azért meghagyta, hogy ha megyek boltba, vegyek gyümölcsöt.

Tekintve, hogy Jimin kiheverte a másnaposságát, kirángattam magammal boltba. A közeli kis ABC-t támadtuk be, s Jimin egyből neki rontott a húspultnak. A képéhez nyomott két csomag húst és nyavalyogni kezdett.

- Csinálj nekem este rántott húst! – kérlelt.

- Ha ennyire szeretnéd… - vontam vállat, mire Jimin a nyakamba ugrott.

- Puszi a hasadra. – szorongatott. Ezt egy picit furcsállottam, mert mióta együtt van Sugával, nem szokott így örülni nekem.

- Vegyünk gyümölcsöt a leadernek. – karoltam át a nyakát. – Olyan aranyos vagy! – ölelgettem.

- Aranyos? – lepődött meg.

- Igen, pici és cuki. – indultam el a gyümölcsökért.

Jimin pov

Aranyos? – lepődtem meg.

- Igen, pici és cuki. – indult el a gyümölcsös pult irányába, én meg teljesen ledermedtem. Ébredezni kezdett bennem egy apró szikra, amit már jó ideje nem éreztem. Jint nagyon kedveltem már az elején is, de most meg itt van nekem Suga, akit nem akarok megbántani. És idő közben kiderült, hogy a legidősebb meg a leader is egy párt alkot. El kell felejtenem a hercegnőt. MUSZÁJ!

Jungkook pov

Már legalább két órája föl-le csúszkálok a vízi csúszdán. Nem tudom megunni, de muszáj picit pihennem, mert kicsit elfáradtam. Visszavonultam Suga mellé, aki zenét hallgatva relaxált egy napágyon.

- Na, mi van? Elfáradtál? – huppantam le mellé.

- Picit… - mondta, majd az orra elé kapta a kezét.

- Juj, de klór szagod van! – morgott.

- Szerintem az egész uszodának klór szaga van. – nyúltam a törölközőmért.

- Ezért utálom ez a fedett vízi parkot. – tette el a mobilját. – Bezzeg, mikor a kinti rész is nyitva van… - dőlt hanyatt.

- Szeretem, mikor csak mi vagyunk. – néztem körbe a tök üres uszodában, mert tekintve, hogy híresek vagyunk, ilyenkor miénk az egész. Csak Rapmont lehetett távolabbról hallani, amint szidja valaminek a büdös, rohadt meggyártóját, mert belerúgott.

Tekintetem ez után Sugára tévedt.

- Mi a bajod? Gondjaid vannak? Nekem elmondhatod! – ültem hozzá közelebb.

- Hogy videóra vehesd? Nem köszönöm! – sértődött be.

- Jaj, ne már! – löktem meg. – De most komolyan. Mi az isten ütött beléd. Az utóbbi időben olyan rossz kedved van. – másztam bele a képébe.

- Ha ennyire érdekel. – vont vállat. – Jiminnel mostanában nem… nem is tudom, hogy kéne ezt mondanom. – vakarta a tarkóját.

- Összevesztetek? – lepődtem meg.

- Nem, csak kicsit úgy érzem a kapcsolatunk kihűlt… vagy én nem tudom. Nem is csókolózunk és komolyan, egy ideje olyan érzésem van, mintha az anyja lennék. – akadt ki.

- Így már értem a rendet. – gondolkodtam el.

- Ja, tegnap is fél órát üvöltöttem vele, mire elpakolta a cuccait. – morgott.

- Szóval többet vártál a kapcsolatotoktól. – bólogattam.

- Valahogy úgy. Ráadásul találtam a fiókjában… És nem kutakodtam, hanem pakoltam utána… De a lényeg, hogy találtam valami béna irományt, amit Jinről írt. Ráadásul van egy közös képük, amire Jimin iszonyatosan vigyáz. – magyarázta.

- Jimin vigyáz a képre? – néztem értetlen fejjel.

- Komolyan! Egy nagy dobozban tartja… az óvszer mellett. – nézett rám idegesen

- Na, jó… ez tényleg durva. – mondtam, majd hrtelen a leader hangját hallottuk, s ez után megláttam a sziluettjét magam mellett. Viszont amint rápillantottam csak annyit vettem észre, hogy megbotlik, majd egyenesen Sugára zuhan. Az még nem is lett volna olyan durva, de az arca vészesen közelített az idősebb tágra nyitott szája felé, és ha azt mondom, hogy elég durván lesmárolták egymást, akkor még finoman fogalmaztam. A legnagyobb meglepetés pedig az volt számomra, hogy Suga magához szorította a leadert és nem igazán zavarta őket a szituáció.

Egy ideig csak pislogtam nagyokat, olyan „WTF?” fejjel, utána köhintettem párat, hátha észre veszik magukat, de így sem reagáltak. Viszont a kis csókjuk egyre durvább lett. Rapmon ledöntötte a rappert a napágyra, s egyre  vadabbul falták egymás ajkait.

- Öm… sr… srácok. – próbáltam felhívni magamra a figyelmüket arra, hogy nem kettesben vannak. Egész pontosan egy kiskorú hetero szemei előtt nyalják-falják egymást.

- A picsába is! – pattantam fel. – Hagyjátok már abba! – szedtem szét őket. – Mi a faszt műveltek? – néztem rájuk kérdőn. Egymásra pillantottak, majd rám, majd megint egymásra és vissza rám. Mire leesett nekik mit is csináltak. Szó nélkül felpattantak és elindultak az öltözők felé. követtem őket, s gyorsan átköltöztünk, majd elindultunk haza. az úton nem is szóltak egymáshoz, egymásra se néztek. Kezdtek kiborítani, de mázlimra hazaértük, én meg betámadtam a V-hope szobáját, hogy elmeséljem a fejleményeket.

- V! – rontottam rájuk, azonban a tettem hamar megbántam.

- Jungkook. – mordult rám J-hope, miközben magukra rántották a takarót.

- Hupsz. – mosolyogtam. – Bocs, hogy rátok nyitottam, de ezt hallanotok kell. – mondtam határozottan, s leültem az ágyukra.

- Szerintem jelenleg nem tudsz olyat mondani, ami jobban érdekelne minket… khm… egymásnál. – bújt közelebb Tae Hopehoz.

- Rapmon és Suga smároltak. – jelentettem ki.

- Hogy mi? – kiáltottak fel egyszerre.

- Ja. Random lekapták egymást, és ha nem állítottam volna le őket, szerintem többet is akartak volna. – húztam el a számat.

- Suga említette, hogy mostanában nagyon nem tudta kiélni magát Jiminen, szóval gondolom kanos volt. – állapítottam meg Hoseok.

- De a leadernek mi oka volt erre? – gondolkodott el V hyung.

- Talán Jin már nem elég nagy falat. – mosolygott V-re Hoseok.

- Mondjuk először csak véletlenül csókolóztak, – gondolkodtam el – mivel Rapmon megbotlott és ráesett a rapperre. De… - magyaráztam volna ám V félbeszakított.

- Öcsém, micsoda drámahét lesz itt. – fogta a fejét.

- Amúgy, gondoljátok, hogy Suga és Jimin szétmennek? – érdeklődött J-hope.

- Az lenne a kisebb gond, de szegény Jin, vajon hogy fog reagálni erre? Mert gondolom előbb utóbb megtudja. – mondta Tae, majd rám pillantott.

- Minek nézel, Magdi anyusnak? Nem vagyok pletykás vénasszony. – durciztam, majd eszembe jutott, amit Suga mondott arról a fényképről. – Tényleg, elméletileg Jiminnek van egy közös képe Jinnel, amire nagyon vigyáz. Ó, és az óvszeres dobozban tartja. – mondtam. V teljesen lefagyott, Hoseokon pedig egyre jobban látszódott, amin a fejében beindulnak a fogaskerekek.

- Azt tudjátok, hogy Jimin bele volt esve Jinbe? – nézett ránk reménykedve, hogy most nem mondott újat.

- Komolyan? – pislogott V.

- Igen, de az még akkor volt, mikor gyakornokok voltunk. Szóval… Meg amúgy is most ott van neki Suga. – rázta meg a fejét J-hope.

- De egy szóval sem mondta Jimin, hogy szereti Sugát, vagy tévedek? – nézett fel Taehyung kérdőn Seokra.

- Hát Suga sem nagyon beszélt olyanokról, hogy így meg úgy imádja Jimint. – gondolkozott Hoseok.

- Viszon Jin biztos, hogy szereti Rapmont. – mondtam halkan, majd váratlanul kicsapódott az ajtó és berontott rajta Jimin.

- Téged meg mi lelt? – néztem rá.

- Azt hiszem szerelmes vagyok Jinbe! – mondta rémülten.

Jin pov

Haza érve a boltból kapásból nekiálltam vacsit főzni tekintve, hogy Jiminnel mi értünk haza utoljára. Gyorsan kellett kaját varázsolni, mivel biztos már mindenki éhes. De azt furcsállottam, hogy Rapmon nem jött oda hozzám üdvözölni. Áhá! Biztos nem hallotta, hogy megjöttünk. Amint az utolsó palacsinta is kisült, rohantam a szobámba köszönteni a kis úszóbajnokot. Biztos elfáradt a víziparkban. – mosolyogtam magamban. Benyitottam a szobába és meglepetésemre nem aludt, hanem ott gubbasztott az ágyán.

- Minden rendben? – ültem le mellé.

- Huh? – ült arrébb ijedten. – Nem hallottam amikor bejöttél. – bámulta a padlót.

- Na jó… - húztam össze a szemöldököm. – Látom, hogy valami nem oké, szóval kezdj el csicseregni! – öleltem meg.

- Hát… de nem történt semmi. – lökte a lábával arrébb a papucsát. Tudtam, hogy hazudik, de nem szeretném nagyon piszkálni.

- Ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz. – nyomtam egy puszit a vállára. – Nem tudom mi a gondod, de bármi történt is biztos nem olyan fontos, hogy emészd magad rajta. – mosolyogtam, mire olyat mondott amitől a szívem kihagyott egy ütemet.

- Megcsókoltam Sugát. – mondta halkan.

- Mit mondtál? – kerekedtek ki a szemeim. Biztos csak rosszul hallottam. – Hogy mit csináltál? – kérdeztem feszülten, de még mindig nem mondott semmit. Egyből felpattantam és a rapper keresésére indultam.

- Jimin! – kaptam el a szobájából kijövet. – Hol van Suga? – nyomtam Jimint idegesen a falhoz.

- Hát itt nincs. – harapott az alsó ajkába.

- Nem azt kérdeztem hol nincs, hanem azt, hogy hol van. – forgattam a szemeimet. Furcsa, de még ilyenkor sem tudok rá haragudni, olyan aranyos kis fogyatékos. De most még Jimin perverz, szerencsétlen feje sem tud felvidítani.

- Ó te kis heves! Minek kell neked Suga? – jelent meg a féltékenység szemében.

- Nyugi, nem akarok tőle semmit, csak beszélgetni vele. – mondtam.

- Szerintem királykodik. – vont vállat. Nekem sem kellett több. Három lépést odébb léptem, majd benyitottam a wc-be.

- Jaj! Erről komolyan leszokhatnátok. – morgott a wc-n ülő rapper.

- Rapmon tényleg lekapott? – kérdeztem, mire köpni-nyelni nem tudott. – Szóval tényleg. – ráztam meg a fejem.

- Hogy mit csinált a leader? – nézett be a kezem alatt Jimin Sugára.

- Fiúk, mi lenne, ha nem itt beszélnénk ezt meg? – állt meg mellettem Rapmon.

- Te meg ne szólalj! – teremtettem le.

- Mi ez a nagy kiabálás? – jött ki Jungkook is a szobájából.

- Te maradj ki ebből! – kiáltottam el magam, mire mindenki meglepődött.

- Szóval a csókról van szó. – motyogott a legfiatalabb, mire nagyon meglepődtem.

- Te tudtál róla? – ugrott Jimin a fiatalabbnak.

- Ha hozzáérsz, átlyukasztom a fejed. – jelent meg Taehyung a szobaajtóban.

- Persze, a maknaet mindig véded. Valld csak be, hogy valójában nem is Hoseokba vagy szerelmes. – morgott Jimin. Ám mondatát követően akkora öklöst kapott a gyomrába, hogy a földre rogyott.

- Mi a jó büdös … életet műveltek! – jött ki a szobájából Hoseok. – V! Te meg vagy huzatva? A wc ajtót meg csukjátok már be, rohadt büdös van! – segítette fel Jimint a földről. – Egyszer akarok pihenni, akkor se lehet. ha gondotok van egymással, oldjátok meg halkan! – akadt ki, s V karját megragadva besétált a legfiatalabb szobájába.

V pov

J-hope behúzott Jungkook szobájába, majd becsukta az ajtót.

- Miről maradtam le? – pillantott rám, majd Jungkookra.

- Mi lett a higgadtságoddal? – nevetett a maknae.

- Á! Csak nem akartam ott mindenki előtt faggatózni. Szóval? Miért lett Jimin a padlóra küldve? – lépett közelebb hozzám.

- Felcseszte az agyam. – tettem karba a kezem. – Azt mondta, biztos Jungkookba vagyok szerelmes és nem beléd. – morogtam.

- Te, hyung! Engem hagyj ki ebből! – lépett mögém a maknae.

- Nyugi öcsi, nem bántalak. – karolta át J-hope a fiatalabbat, de olyan szeretetteljesen, hogy féltékeny lettem egy pillanatra.

- Féltékeny leszek. – mosolyogtam, majd átöleltem a pasim meg a fogadott öcsikénket.

- Jaj, Tae! Tudod, hogy nekem te vagy a legfontosabb. – nyomott egy puszit az arcomra Hope.

- Fúj! – morgott Jungkook.

- Ugyan. – legyintettem. – Olyat mondj, amit nem tudok. – csókoltam meg olyan franciásan.

- Ismételten fúj! – lépett el mellőlünk Kookie. – Kicsi vagyok én még ehhez. – röhögött, majd magunkra hagyott minket.

Nem is húztam tovább az időt, nekinyomtam Hopeot a falnak, s lágy puszikkal kényeztettem a nyakát. Beletúrt a hajamba két sóhaj között, majd kicsit remegve, de eltolt magától.

- Ezt talán a saját szobánkban kéne…

- Csak lazíts! – leheltem lágy csókot az ajkára. – A maknae nem bánja. – csókoltam tovább, majd valami csattanás szétugrasztott bennünket.

- Baszki, levertük a polcról a kameráját. – kaptam fel a készüléket. – Hoseok! – tettem le a kamerát. – Igyunk valamit. – rángattam ki a nappaliba, ahol Jin és Rapmon meg a Sugamin páros egymást tépték, akár a romacsaládok.

Berontottam a konyhába és az összes fellelhető piát – mármint alkoholt – bevittem a nappaliba.

- Na gyerekek, basszunk be mint a lovak. – raktam le a piákat az asztalra.

- Bebaszunk, mint a lovak. – röhögött a maknae. Segítségével minden tagba sikerült egy kis alkoholt tölteni. Alig fél óra alatt én is úgy beálltam, hogy…

- Te, Hoseok? – érdeklődtem a rajtam fekvő, ahogy elnézem alsógatyástól… Huh! Igen. Megnyugodtam. Tényleg van rajta gatya. – Suga miért polkázik alsógatyában az asztalon? – érdeklődtem.

- Nem tudom. – vont vállat, majd koccintott egy kupakkal a B.A.P-s Daehyunnal.

- Daehyun? – kerekedtek ki a szemeim.

- Te meg miről beszélsz? – szólalt meg Jin hangján a B.A.P vokalistája.

- Ez Jin. – röhögött a képembe J-hope.

- Ja, az jó! – nyugodtam meg. – Hol van Jungkook? – néztem körbe.

- Hányni ment. – mosolygott Hoseok.

- Ja, akkor jó… Műsor van! – mutogattam az asztal felé, ahol csak annyit láttam, hogy Suga nekünk háttal nyögdécsel, Rapmon meg előtte mocorog olyan alsógatya tájékon.

- Jimin, ezek mit csinálnak? – érdeklődött Hope.

- Nyalókáznak. – mosolygott Jimin.

- Akkor jó. – vontam vállat, majd karon ragadtam Hoseokot és kirángattam magammal az erkélyre.

- Kilátszik a fegyvered. – ölelt át Hoseok.

- Ja! Rajtam nincs nadrág… - röhögtem. – Felöltözzek?

- Dehogy! Inkább kardozzunk! – mondta, majd ledobta az alsógatyáját.

Három hónappal később… A BTS kempingezni megy.

Rapmon pov

- Ott vagyunk már? – tette fel a kérdést a maknae immáron húszadszorra.

- Nem! És ha megint megkérdezed, betömöm a szádba Jimin izzadt zokniját. – kiáltottam el magam.

- Nyugodj le! – mordult rám Jin és Suga egyszerre. Utálom mikor ezt csinálják. Amióta részegen leszoptam Sugát, mindketten ki vannak rám akadva. Jó! Mondjuk igaz, hogy teljesen jogosan, azt tekintve, hogy Jint megcsaltam, Suga golyóival meg az akarata ellenére játszottam… De ez akkor is kiakasztó! És a legviccesebb az egészben az, hogy egymással nincs semmi bajuk.

Gyorsan hátrafordultam a kocsiba, szólni, hogy még öt perc és ott vagyunk, de mikor megpillantottam a hátsó ülésen a V-hopeot… Annyira kiakadtam, azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány.

- J-hope! Ti meg mi a … élet … műveltek? – kaptam a fejemhez. De mintha nem is szóltam volna, ugyanúgy smároltak gondtalanul, ráadásul a maknae ölébe.

- Szerinted miért kérdeztem, hogy ott vagyunk-e! – háborgott Jungkook.

- Na jó! V, te Jungkook szobájába alszol, Hoseok meg Jiminnél. – mondatomra az említettek értetlenül felém kapták a fejüket. – Nem kockáztatom meg hogy lebukjon a banda, csak mert nem bírtok a véretekkel. – háborogtam én is.

- Arról szó sem lehet. – akadt ki Jin. – Én alszom Jiminnel. – ölelte meg az alacsonyabbat, mire Jimin adott egy puszit az idősebb orrára.

- Ti… ti e… együtt vagytok? – dadogtam meglepetten.

- Igen, már kb. két hónapja. – flegmázott Jin.

- De én erről miért nem tudok? – akadtam ki.

- Mert nem rád tartozik. – mondta Jimin.

- Megjöttünk! – lélegzett fel a sofőrünk, aki sajnos valószínűleg többé már nem a sofőrünk, tekintve, hogy utálja a melegeket, meg minket is. Igazából örülök is, ha megszabadulunk tőle.

- Oké, akkor foglalja el mindenki a saját kis faházát, és amint azt említettem J-hope és Taehyung nem aludhatnak együtt… - ekkor jöttem rá, hogy senki nem várta meg, hogy befejezzem a mondatomat. Rápillantottam a sofőrre, aki nem túl kedvesen bámult engem, így egy erőltetett mosoly kíséretében távoztam.

- 2/B. – álltam meg a saját faházam előtt és reménykedtem, hogy odabent Suga fog pakolódni… de miért is történne bármi úgy, ahogy szeretném!