Karácsonyi baekyeol

Üdv, az ünnepek közeledtével azon filóztunk Kirivel, hogyan is lehetne a karácsonyra hangolódni. Hát Kiri kitalálta, hogy írjunk egy one shot-ot. Ebből született ez. Chanyeollal Kiri, míg Baekhyunnal én (Ani) írtunk. Boldog karácsonyt minden olvasónak. 

Chanyeol pov

Karácsony. Ez egy olyan ünnep, ami csak akkor jó, ha esik a hó és boldogság meg béke van. Ja! Meg amit a legjobban bírok az ünnepben, az az EXO féle ajándékozás. Suho idén meghívta a volt tagokat is az ajándékozásra és kihúztuk a neveket Sehun sapkájából.

- Kit húztál? – érdeklődtem D.O-tól, mikor kivette a cetlit a sapkából.

- Még el sem olvastam. – morgott. Ekkor ért elém is a sapka, majd kihúztam egy nevet. Reménykedtem, hogy bárkit s húzok, tudok majd neki valami igazán szívből jövő ajándékot adni. Erre kit húztam? Baekhyunt! Pont azt az embert, aki utálja a karácsonyt. Ledermedve meredtem magam elé, majd Kris felröhögött, ezzel kivívva magának a figyelmet.

- Gyerekek, én magamat ajándékozom meg. – nevetett, s visszadobta a sapkába a nevét. – Ez az! – ujjongott, mikor elolvasta az új cetlit. Gondolom idén is Taot húzta. Fogalmam sincs hogy csinálja. Töretlenül három éve Taonak vesz ajándékot. A panda meg örül, hogy a szívszerelme húzta.

Tekintetem Baekre tévedt, mikor ő húzott, majd amint belenézett a fecnibe elfintorodott. Ki lehet az a szerencsétlen, akit idén húzott? Ki nem állhatja az ajándékozást és mindig szar ajándékokat választ. Ráadásul annak sem tud örülni, amiket ő kap másoktól. Tavaly Kai adott neki egy karácsonyi manósapkát, ami tényleg nagyon aranyos kis ajándék, erre ez a szerencsétlen a nappali közepén tartja egy sámlin. A szar karácsonyi ajándékok sámliján. Mit adjak neki? Nem akarom, hogy az én ajándékom is azon a sámlin végezze. Imádom Baekiet, de karácsonykor kegyetlenül bunkó. Ezzel mindaddig nem törődtem, amíg nem én húztam.

A szobámba érve elvágódtam az ágyamon és a gondolataimba merültem, ahonnan D.O betoppanása rángatott ki.

- Kit húztál? – érdeklődött a szobatársam az ágyamra telepedve.

- Baekhyunt. – motyogtam elkenődve.

- Na, az király! Úgy is oda meg vissza vagy érte. – veregetett vállba.

- De D.O, Baek utálja a karácsonyt. Mit adjak neki, aminek örülne is? Valami nagyon jót kéne kitalálnom. – dünnyögtem.

- Hajrá! Én Chent húztam, szóval örülök. Neki könnyű örömet okozni, kb mint neked. – nevetett.

- Nekem? Ezt hogy érted? – lepődtem meg.

- Nem lényeg. – legyintett. – Na, majd jövök még és megnézem mire jutottál. – nevetett, s távozott a szobából. Ettől nem lettem okosabb, sőt egészen karácsony napjáig szenvedtem vele. Halvány lila fingom sincs mit adjak neki, pedig este lesz az ajándékozás. Egész héten Baekhyun közelében voltam, de nem lettem okosabb, ráadásul alig egy hónapja furcsán viselkedik velem. Távolságtartóbb lett, amit nagyon bánok. Hiányzik az, hogy többet foglalkozzunk egymással. Szükségem van a társaságára, de folyton lekoptat, mondván, hogy Chennel van dolga. Én meg nem tagadom, piszok féltékeny vagyok a vokalistára. Pont ezért akarok annyira valami jó ajándékot adni neki, és már tudom is, hogy mit. – pattantak ki szemeim, majd felöltöztem és Kait karon ragadva lerohantunk az EURONICS-be.

- Mit akarsz te venni Baekhyunnak? – érdeklődött Kai, körbe nézve a hangszórók között.

- Mindig nyavalyog, hogy kell neki egy új hangszóró. Hát most kap egyet. – örültem a fejemnek.

- Hát te tudod. – vont vállat, majd fizettünk s már rohantam is fel a lakásba a kis, na jó, nagy zacskóval.

- Chanyeol! – szólt rám Suho, miután ledobtam a csomagot az ágyamra, majd kimentem a nappaliba a leaderhez. Kiérve Baekhyunt találtam a kanapén kockulva, előtte pedig ott volt az a nyomorult kisszék.

- Suho? – érdeklődtem, miközben levágódtam Baekie mellé.

- Azt mondta elmennek vásárolni a vacsorához, mi meg addig díszítsünk, szóval hajrá! – s a mondat végén a kezembe nyomott egy zsák díszt.

- Na, ne! – pattantam fel. – Ezt nem díszítem fel egyedül. – morogtam, s a nappali közepén helyet foglaló fenyőfára mutattam.

- Örüljél! – kelt fel, majd megfogta a fa végét, amit megpróbáltunk felállítani. Fél órás szenvedés után nagy nehezen, de összejött.

- Ennél több nem telik tőlem. – fújta ki magát.

- Segíts a díszítésben is, légyszi! – kérleltem cuki fejet vágva, ami általában beválik, de ez nem az én napom. Nem, hogy nem segített, de még be is sértődött. – Most meg mi bajod? Régebben nem tudtál ilyenkor ellenállni nekem.

- De az akkor volt. – duzzogott.

- Ne csináld már! – léptem hozzá közelebb. – Már egy ideje olyan furán viselkedsz velem. – akadtam ki.

- Jé, észrevetted? – flegmázott.

- Igen, és baromira zavar. Elárulnád, mi a bajod? Mert én őszintén nem tudom. – huppantam le a kanapéra mellé, mire ő felkelt.

- Azt neked kell tudnod. – mondta és otthagyott a francba. Én csak nagyokat pislogtam magam elé, majd miközben gondolkodtam feldíszítettem a kibaszott fát.

Baekhyun pov

Mondtam már, hogy utálom a karácsonyt? Ha nem, akkor most mondom. Olyan idegesítő. Emberek jópofiznak, akik nem is ismerik, szeretik egymást, mindenki békés, boldog és hatalmasra hízik.

Suho, - mint minden évben – kitalálta, hogy ajándékozzuk meg egymást. Én Chanyeolt húztam, akit bár könnyű lenyűgözni, fogalmam sincs arról, minek örülne a legjobban. Kedvelem Yeolt, nagyon is. Sőt, pár hete – egy hónapja talán – elé álltam bevallani az érzéseimet. De az az idióta nem csak nem vett komolyan, hanem még ki is röhögött. A baj az, hogy én még így is szeretem.

Pár nappal karácsony előtt vásárolni voltunk Jongdaevel valami nagy áruházláncban. Ajándéknak valót kerestünk. Jobban mondva Chen keresett, én  nem igazán törtem magam, lesz ami lesz alapon. Barátom nagyon elmés ötlete az volt, hogy étkészletet vesz a húzottjának Laynek. Valami gagyi karácsonyos sor mellett haladtunk el, – mert kell szalag is az ajándékra – mikor megpillantottam a kerek csodát.

- Megvéve. – mosolyodtam el. Tökéletes lesz Chanyeolnak, úgy is szereti az ilyet. – És még olcsó is.

- Egy nyamvadt hógömbbel akarod kiszúrni a szemét? Szegény… -nézett rám lesajnálóan. – Csóró!

- Ha én valaha valakinek egy étkészletet akarnék adni karácsonyra, szúrj tökön. – fejtettem ki véleményemet az ő ajándékáról.

Karácsony napján sajnos korán felébredtem és gondoltam kiülök a nappaliba és netezek, vagy játszok egy kicsit. De amint kiértem Suho letámadott. Fát kell díszítenem, ráadásul nem mással, mint Yodával. Fasza! Még több kínos és felejthetetlen pillanat a barátságunk rovására, ami már jórészt csak a múlt. Szerettem vele lenni, sőt még most is, de olyan zavarban vagyok a közelében, hogy gyomorgörcsöt kapok. Visszatérve; Suho kb a fél bagázst elrángatta magával, a másik fele most vásárolt ajándékot. Nekem persze pont Park Chanyeol kell segítség gyanánt. Biztos észrevette, hogy tartom a három lépés távolságot a colostól és ez is egy a leader „nagy” békítő tervei közül.

- Hajrá! – nyomtam segítő társam mancsába egy halom díszt és vázoltam a helyzetet.

- Nem csinálom meg egyedül! – háborgott. Ezért segítettem neki felállítani a szúrós, gyantás örökzöldet, de a díszekhez nem nyúlok. Pfujj! Majd hülye leszek. Chanyeol ellenben nem így gondolta. Szorgos kérlelésbe kezdett és ez így bajos. Cuki pofit vágva tesztelte akaraterőm és basszus, nem kellett sok, hogy beadjam a derekam. Erre közli velem, régen ennek nem tudtam ellenállni – igazából most se nagyon, de azt nem kell tudnia. Aztán eszembe jutott megint az az ominózus eset, mikor összetörte a szívem. Neki is leesett, hogy direkt kerülöm, csak az nem, milyen okból.

- Akkor gondolkodj el azon, ami mostanában történt. – vágtam a fejéhez dühösen és a szobámba vonultam. Ha most nem jön rá, akkor soha, és egy életre megharagszom rá.

- Idióta, nagyfülű barom! – dünnyögtem a tavalyi szülinapomra, Chanyeoltól kapott párnámba.

A neki vett hógömb, még az asztalomon állt. Hogy gondolataim eltereljem elővettem egy baltás hörcsögös csomagoló papírt és belebugyoláltam. Véletlenül sem hópelyhes, karácsonyos vacakba.

Szép lassan eljött az este. A nappaliba összegyűlve ültünk és vártuk, hogy elkezdődjön az ajándékozás. Suho kezdte egy kis szentbeszéddel, majd elsőként odaadta csomagját Sehunnak, aki egy bazi nagy tálca sütit kapott. Ennyit Sehun bomba alakjáról, télapósra hízik szilveszterre. Tehát most a legfiatalabb következik a sorban. Sehun és az ő marcipánfigurája, ami Kait mintázta, bombasiker lett. Kai egy iszonyatosan perverz mosoly kíséretében D.O-hoz lépett és egy csomagot adott át. A többiek csak „A szexy csomag”-ként becézték. Kyungsoo Chennek egy könyvet adott. A címe valami olyan volt; Mikulás nyári műszakban. Na ezt sem fogom kölcsön kérni és elolvasni. Chen  boldogan adta oda Laynek a gagyi étkészletét, aki olyan boldog lett tőle, mint talán még soha. Talán Jongdae tényleg tudta mi kell neki. Yixing egy becsomagolt kalapácsot adott Xiuminnak. Volt rajta egy üzenet is: „Ezzel verd a fejed”. Most nem tudom eldönteni, hogy ki akarja-e nyírni a kis pockot, vagy csak jót akar neki. Minseok egy iszonyat ronda, birkás zoknit akart Krisre sózni, aki vissza is „ajándékozta” Xiumint a saját ajándékával, mondván: neki aztán nem kell az a förtelem. Yifan szokás szerint Taot húzta és egy bambuszt vett neki. Micsoda humor. Bambuszt a pandának! Tao lazán megoldotta az ajándékot. Vett Luhan számára egy üveg bort. Alkoholista kínaiak. Luhan Suhonak valami kézzel készített gyertyát ajándékozott. Joonmyun úgy örült neki, mint majom a farkának. Ezzel bezárult a kör. Kettőnknél volt már csak ajándék és mi ketten nem voltunk még. Milyen ironikus, ő is engem húzott. Kedvesen átadtam neki a csomagot és vártam, hogy kibontsa, és átadja sajátját.

Chanyeol pov

A fa díszítése után bezárkóztam a szobámba, majd megragadtam a dalos füzetemet, ami mostanában naplóként lett számon tartva – mert minden nap írok bele valamit, jobban mondva azóta írom, hogy Baek nem vesz rólam tudomást. Sokat unatkozom nélküle. Gyorsan átlapoztam és ekkor jöttem rá, mennyire is hiányzik a társasága. Tollat és papírt ragadva vágódtam le az íróasztal előtt helyet foglaló gurulós székbe, majd írni kezdtem. A szavak csak úgy dőltek belőlem. Azzal kezdtem, hogy leírtam, amikor először találkoztam vele. Gyakornokként ültünk az egyik teremben a tanárt várva, de mivel nem jött, elkezdtem beszélgetni vele, hogy elüssem az időt. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és attól kezdve elválaszthatatlanok lettünk. A dormba költözéskor csak azért nem raktak minket egy szobába, mert este túl hangosak lettünk volna. Ami gondolom igaz is, mert ha mi egyszer pofázni kezdünk sose hagytuk abba, és ezzel mindenkit az őrületbe kergettünk. Hiányzik, hogy hülyülünk, hiányzik, amikor reggel elalszom, és már mindenki indulna a próbára, de ő segít nekem elkészülni. Foglalkozik velem és nem engedi, hogy rossz kedvem legyen. Ha velem van mindent színesebben látok, és sosem unatkozom. Hiányzik, hogy este együtt nézzünk filmet és szivatjuk a többieket, mint amikor photoshoppal Kaiból cigányt csináltunk, Krisből meg szakállas zsidót. Aztán két hétig körberöhögtük őket, mert folyton azok a képek jutottak eszünkbe és mindenki hülyének nézett minket.

Baekhyun olyan édes, mikor mosolyog, de mióta megbántottam nem sokat nevet és mindig szomorú. Fáj így látni. Ha tudnám mit tettem, javíthatnék a hangulatán? Van rá esély, hogy lássam újra azt az imádnivaló, ragyogó mosolyát, ami mindenki arcára vidámságot csal, de főleg az enyémre? Hiába töröm a fejem, fogalmam sincs hol rontottam el. Talán azzal, hogy beszóltam neki mikor leöntötte magát és olyan volt a szürke adidas melegítője, mintha nem ért volna el a mosdóig? Vagy amikor kinevettem, ahogy a csokis sütivel összekente azt az imádnivaló pofiát, ami olyan puha és selymes, hogy folyton azt simogatnám. Hiányzol Baekhyun. Nagyon…

Ezzel be is fejeztem az új dalszöveget. Ekkor döntöttem úgy, hogy ezt adom neki este az ajándékozásnál, és a lap aljára még rajzoltam is. Bár nem a rajztudásomról vagyok híres, amiért Baek mindig kinevet. Remélem ez majd megtöri a jeget.

Félbehajtottam a lapot és rajzoltam rá egy karácsonyfát, mert szívet mégsem rajzolhattam rá, bár nagyon akartam. Így a lap aljára a fejünk mellé raktam egy apró szívet, majd még párat. Ezt követően kilopóztam és megkértem Chent, hogy rángassa egy picit előbb ki a szobájából majd Baekhyunt, mert meg akarom lepni valamivel és ahhoz be kell jutnom a szobájába.

Nem sokkal ez után Suho összehívott mindenkit. Chen volt olyan cuki és elvégezte a feladatát, így beszerelhettem Baekie szobájába a két hangfalat és hagytam ott egy cetlit, hogy: „Boldog új évet, törpe!”, ha már utálja a karácsonyt nem fogom azt odaírni. Majd én is kimentem a nappaliba. Baekhyun egy hörcsögös csomagolóba csomagolt valami apró szutyit. Nem hazudtolta meg magát, de pont így szeretem. Nagyon gyorsan végigment az ajándékozás és ottmaradtunk ketten. Közelebb lépett hozzám és a kezembe adta az ajándékát, én meg gyorsan kibontottam. Egy hógömböt rejtett a baltás állatkás csomagolás, minek hatására giga mosoly terült el arcomon. Karácsony este van és nem esik a hó, pedig az a legszebb az ünnepben, és tőle pont ezt kaptam. Havat. Csillogó szemekkel figyelte a reakciómat, mire magamhoz szorítottam és adtam egy puszit az arcára. Ha az ajándékom tetszik majd neki, én leszek a legboldogabb ember ezen az elcseszett bolygón. Odaadtam neki az általam készített képeslapot, majd a szar ajándék sámlival néztem farkasszemet és reméltem nem ott végzi a papírom…

Baekhyun pov

Hiába néztem az arcát, a tekintete folyton folyvást más felé vándorolt. Mi a szar lehet olyan izgalmas? Megpróbáltam követni Chanyeol tekintetét, és lám-lám… - gúnyos mosoly kúszott ajkamra. Pillantásom Yeol ajándékára vezettem.

- Mi ez az undorító karácsonyfa? – csúszott ki hangosan gondolatom. A colos csak megforgatta a szemeit, majd visszatért a szuggeráláshoz.

Az ajándékkártyát kinyitva jöttem rá, hogy legalább a belseje egyedi. Egy vers volt, jobban mondva dalszöveg, ami rólam szólt, helyesebben rólunk. A régi pillanatainkról, csupa jó emlékről, ami mind a miénk és a „kapcsolatunkat” nyugtázza. Kicsit olyan, mint egy szerelmi vallomás, de ő kiröhögött! Akkor most mi van?

A rajzra csak egy pillantást vetettem, ezzel – ha ez lehetséges egyáltalán – még inkább elbizonytalanítva saját magam, majd az eddigi karácsonyra kapott ajándékaim kupacához tettem, a sámlira, amit három éve kaptam Joonmyuntól és a tavalyi manósapka mellé, amit Kai vett.

 Szépen csendben belopóztam a szobámba és ekkor láttam meg a világ egyik legjobb ajándékát! Na jó, mégis ki tett magáért ez a gyöpös. Ha most itt lenne mellettem, jó szorosan magamhoz ölelném. Még azt sem felejtette el, hogy utálom a karácsonyt, így új évet írt. Istenem, hogy lehet valaki ennyire cuki!? Cuki és gonosz is egyben. Ezzel a húzásával most még jobban magába bolondított, csak azt nem értem minek, már így is fülig úszok a rózsaszín ködben. Jobban mondva úsznék, ha viszonzásra találnának az én kis érzéseim. Elszomorodva néztem a tökéletes, márkás hangszórókat, leválasztottam róla a Chanyeol kézírásával megírt cetlit és a parafatáblámra tűztem. Még egy örök emlék, hogy a szívem fájdítsam. Ilyen például a szalvéta, mikor együtt fagyiztunk legelőször, rajta Chanyeol számával. Az általa lopott rajzszögekből alkotott szívecském, a kedvenc teánk csomagolása, és Sehun egyik zoknija, fújj, de még is csak egy jó emlék.

Vicces sztorija van. Kommandóztunk a colossal és minden szobából kellett volna hozni valamit, de bénák voltunk és észrevettek, kivéve Sehun és Kai. Csak ők nem fedeztek fel minket. Chan Sehun zokniját hozta, én meg Kai sapkáját.

Annyi mindent megéltem ezzel az ütődöttel és most saját sajgó szívem miatt lököm egyre messzebb és messzebb magamtól. Hiányoznak a régi szép idők, mikor még nem voltam zavarban, ha filmnézés közben a vállára dőltem vagy, ha a kajámból saját villámmal etettem, és nem gondoltam rá romantikusan. Ez így, ahogy most van fájdalmas és nehéz. Bárcsak ő is azt érezné, amit én!

A sok emlékezés és filozás közben alig hallottam meg az ideges, erős kopogást az ajtón. Vajon ki lehet az? Senki nem szokott zavarni, ha elvonulok karácsonykor antiszockodni.

- Ki az és mit akar? – kiáltottam ki.

- Chanyeol. – ajajj…

Chanyeol pov

Amint ledobta az üzenetemet a sámlira és elvonult, csak bámultam azt a széket, majd elindultam utána. Dörömböltem az ajtón egy jó öt percig, mire életjelet adott.

- Beengedsz? – érdeklődtem, mire kinyitotta az ajtót.

- Mi van?  - nézett rám flegmán, mire eldurrant az agyam, bevágtattam a szobájába és Baekhyunt a csukott ajtónak nyomtam.

- Rosszabb vagy, mint szoktál lenni. – támaszkodtam meg feje mellett. – Ennyire szarsz a fejemre, meg az érzéseimre? – vontam kérdőre.

- Én? Te tojsz az én fejemre nagy ívben. – háborodott fel. – Te kiröhögted az érzéseimet, nekem miért kéne foglalkoznom a tiéddel? – vágta dühösen a fejemhez.

- Hogy mi? – lepődtem meg. – Én nem röhögtelek ki, és főleg nem vallottál nekem szerelmet. – fakadtam ki.

- Te mikor vallottál szerelmet? – pislogott rám, mire megcsókoltam. Csak nem bírtam megállni. Olyan régóta vágytam már erre, és legnagyobb meglepetésemre nem lökött el magától, hanem karjait a nyakam köré fonva mélyítette el a csókunkat. Mikor már nem bírtam levegő nélkül, elváltam a pihe-puha ajkaitól, mire mellkason vágott.

- Most én is röhögjelek ki? – nézett rám morcosan.

- Mikor röhögtelek ki? – néztem rá értetlenül.

- Kb egy hónapja odaálltam eléd és nyíltan a képedbe mondtam. – vágta rá.

Ekkor bevillant az emlék. És tényleg! Kiröhögtem, mert azt hittem Laytől kapott valamit és az mondat vele ilyen dolgokat.

- Eszembe se jutott, hogy komolyan mondtad. – dermedtem meg.

- Mert hülye vagy. – ölelt magához.

- Ez tény, de leeshetett volna. – ráztam a fejem.

- Amúgy, … - pillantott az ágya felé, majd megint mellkason vágott.

- Ezt meg megint miért? – sziszegtem.

- Mert sokat költöttél az új évi ajándékomra. Azért. Tudod, hogy tőled a csóró ajándéknak is örülök. – duzzogott, most ő csókolt meg.

- Te meg rádobtad a szerelmi vallomásom a szar karácsonyi ajándékok sámlijára. – haraptam az alsó ajkára.

- De azt a sámlit is ajándékba kaptam három éve Suhotól. – nevetett fel majd vállba csapott.
- Ez fájt! – morogtam.
- És te azért nem láttad mikor megkaptam, mert szokás szerint ajándékozás előtt kezdtél csomagolni.

- Ja! – világosodtam meg. – Akkor minden tetszett? Legalább annyira, mint nekem a hógömb? – vigyorodtam el, mire bólintott és megölelt. – Boldog új évet! –csókoltam a nyakába, majd Chen ágya felől hatalmas nevetést lehetett hallani. Az a nyomorék végig itt ült az ágyán?

- Kb mint az ovis szerelmesek. – röhögött Kris. Ez meg hol van? – néztem körbe, majd Jongdae felénk fordította a mobilját és mint rájöttem az egész jelenetünket közvetítette a többieknek HD-ben a plazmatévére. Mindenki röhögött, meg tapsolt, Baek meg kiakadt. Majd mikor már mindenki gratulált nekünk, hogy végre összejöttünk Sehun felüvöltött.

-Az ott az én zoknim! – mutatott Baekhyun táblájára, majd háromszor végigkergetett minket a házon, mert már két éve keresi.

Azt hiszem a trollkodós jó szokásunkat megtartjuk az új évben is.