BTS - forró nyár 5

Halihó, megérkezett a bts vége jó hosszú idő után... bocsi Kiri nehezen akarta megszülni, pedig ott ütöttem ahol értem. Mostanság kevés fanfic került fel, mivel érettségi küszöbén állunk mind a ketten jóval kevesebb időnk van, de amint kicsit több időm lesz hozom a frisst. Köszi, hogy olvastok minket :D

Rapmonster

Reggel Jungkook jóvoltából össze lettem zárva Sugával.

- Jungkook, engedj ki! – dörömbölt az ajtón Yoongi.

- Tényleg ennyire utálsz? – érdeklődtem.

- Dehogy utállak, csak nem szeretem, ha korlátozzák a személyes terem. – morgott.

- Most komolyan? – akadtam ki. – Akkor miért nem beszéltél velem már több mint két hete?

- Mert nem volt kedvem. – jelentette ki tök higgadtan.

- Csak szivatsz, ugye? – dünnyögtem.

- Nem, de ha segítesz kijutni innen, kapsz ajándékot. – mosolygott rám csábítóan. Miért érzem azt, hogy ez olyan nesze semmi, fogd meg jól.

- Legyen. – sóhajtottam, majd az ajtóhoz léptem, s a zár elé guggolva kezdtem elmélkedni, hogyan is lehetne kinyitni az ajtót. – Hullámcsat? – gondolkodtam hangosan.

- Fossak, vagy szüljek? – flegmázott az idősebb, azonban még reagálni se tudtam a paraszt kérdésére, mert az ajtó váratlanul fejbevágott.

- Mi volt ez? – hallottam Taehyung hangját.

- Az agyam. – morogtam kiterülve a padlón. – Be se volt zárva? – pislogtam idegesen Sugára.

- Tudtam én. – morgott, s segített ismét talpra állni.

- Jöttök focizni? – kérdezte boldogan V.

- Nem érünk rá. – mondta Yoongi, majd kihúzott a szobából.

- Hová megyünk? – érdeklődtem.

- Az ajándékodért. – mondta, és megállt a grillsütő mellett, a kezembe nyomott egy zacskó halfilét.

- Engesztelésképp megsütheted nekem a halacskáim. – vigyorgott, majd a V-hopehoz indult, hogy focizhasson velük.

- Kibékültetek? – érdeklődött Jungkook.

- Ja.  – morogtam még mindig a fejemet fájlalva. – Amúgy merre van Jin. – érdeklődtem.

- Odabent romantikáznak Jiminnel. – mosolygott a fiatalabb a csónakházra mutatva.

- De jó! – sóhajtottam, majd a következő pillanatban azt éreztem, hogy valami mászik a lábamon. Lenéztem és… - HANGYÁK!! – kiáltottam, s ugrálni kezdtem, hátha le tudom rázni magamról a nyomorékokat. Nekem is pont a hangyaboly közepére kellett állnom. Egy óvatlan, az életemért küzdő pillanatban pedig sikeresen feldöntöttem a grillt, ami kisebb tüzet okozva felgyújtotta a fából épített csónakházat.

Jin

Jungkook parancsára Jiminnel a csónakházba mentünk pár műanyag székért, de azzal nem számoltam, hogy a maknae humoros kedvűen elfelejt kiengedni minket.

- Hát, úgy tűnik itt ragadtunk egy időre. – mondta unottan Jimin.

- Akkor mit csináljunk? – ültem le az egyik székre.

- Beszélgessünk? – ült az ölembe Jimin.

- Miről? – mosolyogtam rá.

- Arról, hogy… - kezdett bele, de gyorsan elhallgatott.

- Jimin. – emeltem fel picit az arcát, hogy láthassam a hatalmas szemeit. – Ha már elkezdted, akkor mondjad.

- De nem megy… - sóhajtott.

- Miért? – értetlenkedtem.

- Túl közel vagy… - motyogta.

- Arrébb üljek? – pislogtam rá, mire felém kapta a tekintetét, olyan ez eszedbe se jusson arckifejezést vágva.

- Hallgatlak. – mosolyogtam.

- Van valami, amit már régen el akartam mondani, de mindig is féltem a reakciódtól. – mondta őszintén. Már nagyon fúrta az oldalam, hogy mi lehet az, amit nem mer nekem elmondani, de a szavaiból azt vettem ki, hogy végül most megosztja velem a titkát. Ugye?

- Jin, – nézett mélyen a szemembe. – én… - kezdett bele, azonban furcsa szagra lettem figyelmes.

- Mi ez a szag? – szimatoltam.

- Nem én vagyok. – hajolt hátrébb. – Esküszöm fürödtem.

- Füst. – meredtem a falra, ahonnan hatalmasfüstgomolyag közeledett felénk, majd megpillantottam az első lángnyalábot.

- Tűz van. Te jó ég! TŰZ VAN!!! Mind itt halunk meg! – pattant fel Jimin, s mindketten az ajtóhoz rohantunk, amit szerencsénkre – pont eddigre – Jungkook már ki is nyitott.

- Mitől gyulladt ki? – értetlenkedtem.

- J-hope volt. – mondta Rapmon.

- He? – akadt ki az említett.

- Hívtam a tűzoltókat, mindjárt ideérnek. – mondta V.

- Jé, tűz van. – állapította meg Yoongi és tovább nyomkodta a telefonját.

A tűzoltók gyorsan kiértek, mi meg el lettünk zavarva, mert megrongáltuk a grillsütőt, a faházat, és elviekben egy franciaágyat is, de ha tippelhetek az a V-hope volt.

Otthon még kaptunk egy nagy adag fejmosást a felettesektől, mondván felügyelet nélkül többet sehova sem vagyunk elengedve. A legdurvább rész az volt, mikor elvettem Sugától a kosárlabdáját, mert ő hagyta Rapmont őrizetlenül a grillnél. Ergó, ő a felelős mindenért. Ezzel pedig lezárult a nyári kalandunk és beálltak a szürke hétköznapok. Azonban nagyjából egy fél év múlva olyan eseménysornak a szemtanúja és szereplője lehettem, ami egészen addig a pillanatig mg sem fordult a fejemben. A V-hope kapcsolatának egy pillanat alatt lett vége, és ami még szomorúbb, hogy részben miattam.