Yin és Yang - 6.rész

Sziasztok! Ma ezt a ficet hoztam, mivel megint lassan íródik fel a másik. Úgyhogy ehhez kívánok jó olvasgatást!

JB:

Youngjae! Már megint itt van. Szerencsére most csak ölelget. Játssza itt a nagy barátot, holott mindennek mondanám, csak barátnak nem. Az egyetlen dolga engem felügyelni. Felügyelni arra, hogy nem válok-e Bambam számára veszélyessé. Pedig a kölyök az, akit a büdös életben soha nem bántanék. Ellenben vele, akit már szívem szerint megfosztottam volna a ragyogóan fehér tollaitól. Majd ahogy beszélgetem Bambammel, és Youngjae is beleszólt a kommunikációba, betelt a pohár. Sőt, össze is tört.

- Appa szerinted Yugyeom tényleg hülye vagy csak tettei? – kuncogott.

- Nem zavarok? – forgatta az említett a szemeit.

- Szerintem hülye. – válaszoltam, majd a Jr által ragtapaszként emlegetett angyal is megszólalt.

- Hallok ám! – morgott. – Ugye tudod, hogy Jb nem az apád. Nem kéne így hívnod. – mondta szinte semmi érzelmet nem mutatva.

- Youngjae, idefigyelj, ez az én lakásom, és ha én nem szólok a kölyöknek azért, hogyan nevez, akkor neked főleg semmi jogod nincs ehhez. Ha mégis szólni szeretnél, akkor kívül tágasabb. – mutattam az ajtóra.

- Ugyan nem akarsz te elzavarni, ugye? – simult a karomhoz.

- De épp azon volnék! – mordultam fel, mire nyílt az ajtó és Jr lépett be rajta, majd amint beszólt Youngjaenek a szobájába száműzte magát. Már csak arra mentem oda, hogy omma és az egyetlen fiam kiabálnak. És milyen jól tettem. Jr egy szenvedélyes csókba invitált, mire a falnak löktem, hogy úgy vegyem birtokba az ajkait. A kölyök hangjából ítélve ő jobban örült nekünk, mint mi magunknak. Amint Jinyoung elvált tőlem bocsánatot akart kérni Youngjaetől, mire az sértődötten távozott.

- Látod Appa! Omma elzavarta, ha már neked nem sikerült. – kuncogott a fiam. – Omma mindenben jobb nálad.

- Valamiben tuti nem. Ő még nem tudja hol vagy csikis. – indultam el felé, mire menekülőre fogta én meg mentem utána. Amint elkaptam jól megcsikiztem a bordáit, majd otthagytam a nappaliban, hogy Yugyeom is szórakozhasson picit.  Bár ahogy hallottam, a kis krampusz lett megcsikizve, a kölyköm helyett. Én visszamentem Jr-hez, hogy magamhoz öleljem, és ismét megcsókoljam. Ekkor pedig furcsa érzésem lett.

- Mi a baj? – vált el tőlem, mire egy fejrázással válaszoltam. – Csak eszembe jutott, hogy Bambam mostantól a családjának tekint minket. Nem akarok megint angyal lenni. Nem akarlak elveszíteni titeket.

- Ez most nyálas volt. – vigyorgott Jr, majd megcsókolt. – De ha így érzel, akkor megnyugodtam, mert én is valami ilyesmit… érzek. – hajtotta le a fejét, s közelebb bújva hozzám az arcát a nyakamba temette. – Ha tudnám, hogy lehet végleg emberré válnék. – motyogta.

- Kár hogy ez nem lehetséges. Mi azok vagyunk, akik. Ezen semmi nem változtat. – motyogtam szomorúan. Azonban valakinek még ezt a kivételesen nyugodt pillanatot is sikerült megzavarnia, ez a valaki pedig nem más volt, mint Wang.

- JB, Mark eltűnt!

- Ah. Ti folyton elhagyjátok egymást? – nevetett Jr.

- Mit tettél vele? De a részletektől kímélj meg. – sóhajtottam.

- Azt hiszem… megerőszakoltam? – húzta a száját.

- Azt hiszed?! – akadtam ki, de ezúttal nem csak én, de Jr is.

- Most megerőszakoltad vagy sem? De tekintve, azt hogy Mark milyen kis szende szűz… –gondolkodott el, majd rám pillantott. – Jobb, ha megkeresed. Addig vigyázok a srácokra. – nézett a szemembe, mire felvontam a szemöldököm.

- Te… te aggódsz Markért? – kerekedtek el a szemeim.

- Amilyen szerencsétlen tuti még nyolcan felcsinálják. – fordította el a fejét sértődötten. Elmosolyodva léptem hozzá közelebb, s egy óvatos csókot adtam a nyakára. – Az anyatigris félti a kis Mark fenekét. Pedig idősebb, mint mi ketten együtt. – nevettem fel.

- Mi? – kerekedtek el Jr szemei. – Pedig olyan kis ártatlan, azt hittem zöldfülű akárcsak Yugyeom. Ez meglepő…

- Bezony, de már megyek is és hazahozom. Ha lehet Wangot ne engedd utánam. – indultam el kifelé, majd az ajtón kiérve, be is ugrott hol keressem. Utam egyenesen a templomba vezetett, ahol az oltár előtt meg is találtam a térdelve szipogó Tuant.

- Bűnbocsánatért hiába is esedezel. Itt nincs térerő. – léptem mögé, ő pedig krokodilkönnyeket hullatva pislogott rám.

- Jackson mondta, mi történt… – vágtam magam mellé törökülésbe. – Nem néztem volna ki belőle hogy megerőszakolna… – elmélkedtem, azonban Mark értetlenül vágott a szavamba.

- Mi? Nem erőszakolt meg! Jackson nem vadállat! – kelt egyből a védelmére.

- Nem? – vontam fel a szemöldököm kérdőn.

- Nem és pont ez a bajom! – temette arcát a tenyereibe. – Én akartam, hogy… Sze… Szeretkezzünk. – mondta ki nagy nehezen, s valószínűleg a füle tövéig vörösödve.

- Pedig ő azt hiszi azért tűntél el, mert bántott. – számoltam be erről az apróságról.

- Nem, Jackson sose ártana nekem. Ismerem… A baj az, hogy én is akartam. Pedig az őrangyalaként ezt nem lenne szabad. Sőt bűntudatom sincs! – rázta meg a fejét.

- Nem is kell hogy legyen, hisz Jackson egyre jobb állapotba van. És, bár más továbbra sem érdekli, de legalább te igen. Egyből aggódva jött hozzám, hogy keresselek meg. Nem tudom feltűnt-e, de amióta itt vagy mellette, nem csinál annyi baromságot. Sőt, ahogy éreztem cigi szaga se volt. –mosolyogtam rá. Hisz sokkal jobb hatással van Jacksonra azzal, hogy emberi alakba van vele, mint akkor, amikor az angyala volt.

- Tudom, azóta nem gyújtott rá, hogy megbeszéltük, megcsókolhat, ha dohányozni lenne kedve. Az egyik hosszabb csókunk eredménye a hátsó fájdalmam is. – mosolyodott el végre.

- Szóval, nem ellenkeztél. – állapítottam meg. – De lefogadom, hogy bőgtél, mint egy gyerek.

- Tudod te hogy fáj mikor… Istenem! – pofozgatta az arcát.

- Jól van, nyugi. – böktem oldalba, majd egy ismerős hangra lettem figyelmes, s annyit láttam, hogy valaki megöleli hátulról Markot.

- Ha ennyire fájt többet nem csináljuk. – motyogta Jackson a szőke tincsek közé, az őrangyala fülébe. De ezt tuti nem gondolta komolyan. Jackson húsz éves. A farka gondolkodik helyette…

- Nem a fájdalom a gond, hanem az, hogy már a szerelem is tiltott dolog, nemhogy a testi kapcsolat… – válaszoltam a szipogó Mark helyett.

- Ó persze! Én nem szeretkezhetek az angyalommal, de te dughatod az ördögödet! – flegmázott a fiatalabb, mire Markkal kb ugyanolyan meglepett fejet vágtunk.

- Még csak a csókig jutottunk. – mentegetőztem egyből Marknak, mire aggódó arccal rázta meg a fejét.

- JB! Már így is elég gond, hogy átváltozóba vagy. Nem gondolod, hogy egy kapcsolat egy alvilágival, csak meggyorsítja a romlási folyamatot? – aggódott.

- Nem érdekel, hogy angyal vagyok-e vagy démon. – pattantam fel, majd az oltár mögé lépve felkaptam az aranyozott kelyhet, melyet a vasárnapi szentmisén a pap issza „Krisztus vérét”. Nem tudom mit szólnának, ha egyszer tényleg az kéne inniuk. Zelo vére kétlem hogy finom…

- És most kóstoljuk meg a misebort. – emeltem a számhoz a kelyhet, mire az gondolt egyet és eltűnt a kezemből, hogy Mark mancsiban találjon menedéket magának.

- Nem vedelheted meg! – morgott rám, majd visszatette a serleget a helyére.

- Jó de akkor gyertek át hozzánk és igyunk sima bort. – ajánlottam fel, mire Jackson egyből fellelkesült. Persze Mark se akart ellenkezni. Tudta, ha inni akarok, úgyis fogok. Feljöttek hozzánk, és elmesélték Jr-nek is, hogy nem kell aggódni Mark nem lett megerőszakolva.

- Omma! Én is ihatok? – termett az asztal mellett Bambam.

- Appa? – néztek rám mindketten. Te jó ég! Családfő lettem!!! Na jó! Mivel egész eddig következetesen neveltem Bambamet, most se lágyulhat meg a szívem. Tegnap is vedelt a kölyök. De olyan szépen, könyörgően néznek rám mindketten… vagyis hárman, mert Yugyeom is csatlakozott idő közben.

- Hah, legyen. De ezért egy 4-es matek doga kell. – kötöttem ki a feltételt, mire a krampusz már nyitotta is fel a boros üveget.

- Elmegyek klotyóra, töltsetek nekem is. – jelentette ki Jackson, majd távozott a mosdó irányába.

- Jó majd öntünk. – kiabáltam neki, s egy nagy pohárral öntöttem is neki, majd Jr-nek, Bambamnek és magamnak is. Mark nem iszik, Yugyeom meg amint kinyitotta az üveget töltött is magának, le se szarva a többieket.

- Egyébként nem úgy volt, hogy te nem szereted a bort? – kérdezte Jr.

- Hazudtam.

- Yugyeom, neked egy pohár is elég. – vette el tőle Jr az üveget, mikor ismét inni akart.

- Mi van? Komolyan mondtad? – pislogott. Nem akarta elhinni, hogy egy démon tiltja neki az alkoholfogyasztást.

- Fogadj szót Ommának. – kötekedett Mark, ami kicsit meglepett, mert ő nem szokott ilyen lenni.

- Yugyeom, ha kérsz, az enyémből kaphatsz. – ajánlotta fel Bambam kedvesen, mire a krampusz vörösszínbe váltott. Szerintem most először ajánlottak fel neki valamit kedvességből.

- Kö… Köszönöm, de nem akarom meginni a tiédet. – rázta meg a fejét.

- Pedig megihatod, mert nem kérem. – erősködött a kölyök. Végül voltam olyan bunkó, hogy elvegyem tőlük és Mark kezébe nyomjam.

- Idd meg! – parancsoltam rá. Mark elvette a kezemből, majd beleszagolt és elfintorodott, de láttam rajta, hogy nagyon kíváncsi. Ő még tényleg soha nem ivott ilyesmit, szóval kíváncsi leszek milyen hatást vált ki belőle.

- Jackson, gyere Mark inni fog! – kiabált Yugyeom, mire a fiatalabb még vizes kézzel termett az asztal mellett, s kíváncsian figyelte a szöszit.

Végül Mark megitta a pohár tartalmának felét húzóra. Tuti ki fogja ütni, de az már Jackson dolga lesz. Lehet felajánlom, hogy aludjanak  a szobámba, én meg átkéretőzök Omma ágyába. Igen, ezt fogom tenni. Nem vagyok hajlandó többet nélküle aludni.

- Jaj, Jaebum, de vicces valaki. – nézett rám szúrósan Wang. – Minek öntöttél nekem vizet?

- Én bort öntöttem… – néztem értetlenül a kezében tartott poharára, amiben tényleg víz volt.

- Mark? – pillantottam kérdőn őrangyal társamra, de megadóan emelte fel a kezeit, hogy kivételesen nem ő volt.

- Na, jó akkor öntök magamnak! – öntötte a vizet a mosogatóba, majd felvette az üveget, hogy öntsön magának, de a boros üvegből is csak és kizárólag víz jött.

- Most szórakoztok velem?- morrant fel idegesen, mire Jr-rel összenéztünk.

- Vízzé változtattad a bort? – esett kétségbe Mark, majd rám nézett.

- Te vagy az antikrisztus. Többet nem látsz alkoholt. – kacagott, s egy csipszes zacskóval a kezében távozott a konyhából.

- Antikrisztus? – kérdezett vissza Wang. – Azért ennyire nem vagyok hívő… – forgatta meg a szemeit.

- Hát, pedig a mondás szerint az antikrisztus kezében minden alkohol vízzé válik, mert a szíve oly tiszta, mint az édesanyjának. ­– mondtam.

- Ne gyere ezzel, azt se tudom ki volt az anyám… És apám meg tuti nem a sátán volt. Akkor nem halt volna meg. – vágódott le Mark mellé vérig sértett arckifejezéssel.

- De lehet ebben valami… – motyogta a szöszi, kissé kómás fejjel. – Az apád nem mondta, de örökbe lettél fogadva. Egy templom bejáratánál találtam rád, újszülöttként. Akkor kértem Bangtől, hogy hadd legyek az őrangyalod. – dőlt Jackson vállára.

- Az nem lehet, hogy az alvilági mese mégis igaz… – motyogta Jr. – Te lennél Soo fia? – nézett kérdőn Jacksonra, aki egyből felháborodott a kijelentésen. Pedig józan volt még… és az is marad! Hahaha

- Én nem vagyok Sofia! – morrant fel.

- Nem Sofia, hanem SOO FIA. Mármint Sátán Soo egyszülött fia, akinek egy angyal volt az édesanyja… Jb, mi történt az anyjával? – nézett rám Jr kérdőn, mire Jacksonra pillantottam.

Láttam rajta hogy nagyon kíváncsi, de nem akarom én elmondani neki, hogy az anyját a saját fajtája küldte a halálba. Ennyit arról, hogy isten kegyelmes, könyörületes, meg megbocsátó. Nagyon nem az! De nem tudom elmondani ezt Jacksonnak. Nem tudom, milyen reakciót váltana ki belőle. –Gőzöm sincs… – nyúltam a poharamért, majd ráhúztam. Remélem beveszi.

JR:

Jb valamit titkol. Vagy legalábbis nagyon sunnyog. Gyanús nekem. Csak hogy megbizonyosodjak róla, hogy valóan igazam van, ki is hívom a konyhából.

- Mért nem mondod el neki? – néztem rá kérdőn.

- Mármint mit?

- Tudom, hogy tudod, mi történt az anyjával.

- Gondolom te is. Ha annyira akarod, mondd el te magad.

- Ugyan honnan a francból tudnám, mi történik egy angyalal. Ha nem vetted volna észre én pokollakó vagyok. – morogtam. – De ha te nem mondod el, majd megtudom és elmondom neki én.

- Nem lehetne, hogy inkább csak borozgassunk tovább, mint egy békés, boldog család?

- De lehetne, ha nem félted Markot. Ugyanis, ha ő Kyungsoo fia, előbb-utóbb tőből letépi a cuki Mark fejét.

- Hülyeség. – legyintett.

- Mosom kezeim. - azzal visszamentem. Jobban mondva nem is vissza. A szobámba. Meg kellett keresnem egy bizonyos könyvet.

- Hol lehet az a szar. – motyogtam, miközben a könyvespolcot túrtam fel azután a bizonyos kötet után.

- Mit keresünk? – lépett mellém Bambam.

- Te mikor jöttél be? – néztem rá.

- Én szóltam, de annyira fötörtél, hogy nem is figyeltél rám. Pedig tök hangosan jöttem be direkt.

- Á… bocsi csak nem találok valami fontosat.

- Mi lenne az? Hátha tudok segíteni. – kérdezte.

- Egy könyvszerűség, megsárgult papírral belül és fekete borítóval, aminek az elején egy monogramm áll. – írtam körbe a keresendő tárgyat.

- Miért pont este jut eszedbe? – dőlt az ajtófélfának Yugyeom.

- Mert eddig nem volt rá szükségem.

- Rá akarsz olvasni Jacksonra, hogy megtudd démon-e? – kérdezte, mire felé kaptam a fejem.

- Beszélsz itt baromságokat. – fintorogtam. Bambam előtt nem kéne hangoztatni ezeket a dolgokat. Így, hogy a töki is értse, erőteljesen a kölyök felé billentettem fejem.

- A… bocsi, csak mostanában tök bírom az ilyen horrorfilmeket. – vágta ki magát. – Tudod, feltúrbózzák a fantáziát. – nevetgélt erőltetetten. Ennél rosszabb aligha lehetett volna.

- Yugyeom, fiam, ne menj színésznek. – sóhajtottam fel, mire Bambam felkapta a fejét.

- Mi az, hogy ő előbb a fiad lett mint én! – háborodott fel.

- Ez csak egy szófordulat volt, nyugi. – mosolyodtam el reakcióján.

- Amúgy, - jött beljebb a szobába a legfiatalabb is. – nem ezt keresitek? – nyúlt be az ágy alá, és kihúzott egy nagyobb, vaskos könyvet.

- De! – lelkesedtem, majd lefújtam róla a port. – Oké, kölykök, innentől az én dolgom csak.

- Mondom én, hogy rá fogja olvasni a bibliát.

- De olyat ördög nem tud. – húzta fel a szemöldökét Jackson is, aki markkal együtt szintén kijött már a szobákat összekötő keskeny folyosóra.

- Az ott az, aminek tűnik? – nézett rám hirtelen kerek szemekkel Yugyeom, aki a kezemben lévő nyitott könyvet bámulta.

- Awwww – kiáltott fel Bambam lelkesen. – Ördögöt idézünk?

- Mi? – kérdeztem kicsit hangosabban a kelleténél. – De…dehogy! – dadogtam. Azt hiszem, egy szavam sem lehet Yugyeomra. Én sem tudok hazudni. – Jb! – kiáltottam el magam.

- Mondd. – állt meg ő is az ajtóban.

- Takarítsd el a kölyköket.

- De… omma… - kerekedtek el Bambam szemei.

- Omma most olyat csinál, amit neked nem kell látnod. – mondtam, aztán becsuktam az azjóm. A könyvet kinyitottam a kellő oldalon, majd fogtam egy papírt és kimásoltam az idéző kört. Ujjamat egy egyszerű tűvel megszúrtam, majd végig húztam a papíron. Hatalmas füst és a tipikus pokobéli hangok hallatszodtak, végül előbújt Ő is.

- Tudtam. Ezért voltál olyan ismerős. – mordult fel a pentagramma közepén Ren.

- Jártál itt, hogy ne tudtad volna.

- Nekem csak az angyal kell.

- Őt nem kapod meg. – vontam vállat.

- Akkor mégis miért idéztél meg?

- Mert szükségem van a segítségedre. Magával Kyungsooval kellet volna beszélnem, de ugye a lehetőségeim korlátozottak. Itt nincs annyi erőm.

- Kezdesz egyre kíváncsibbá tenni.

- Te ismered a sátán gyermekét? – kérdeztem meg tőle, mire összeráncolta a szemöldökét.

- Nem. Azt a kölyköt itt az embervilágban rejtették el. De ha egyszer feléled benne az ereje, akkor kíváncsi leszek mihez fog kezdeni a nagyságos úr.

- Van egy gyanús fiú. Tipikus jelek.

- Te megtaláltad őt? És még nem rontottad el? Ez lehetne a kulcs a győzelemhez!

- Szövetség köt minket, ezt te is jól tudod. – fintorogtam. – Sajnos nem lehet csak úgy átváltoztatni. Csak félek. Szerintem kéne egy elnyomó pecsét. – vakartam a tarkómat.- És én honnan a bús bánatból szerezzek neked olyat? Hm? – affektált. – Szerinted én vagyok a pokolbéli feketepiacos, aki effélékkel kereskedik?

- Kinézem belőled. – mosolyodtam el.

- Akkor ezt elbuktad.

Szemeimet kezdtem dözsölni és gondolkodni, vajon hogyan lehetne még máshogy megfékezni Jackson kitörni készülő erejét.

- Nincs más választás. – mormogtam. – Kell az a pecsét.

Ren ajkaira sunyi mosoly kúszott.

- Kösszünk alkut. – sziszegte. Előjött a kígyó énje, ez nem jelent semmi jót.

- Előbb mondd a feltételeket.

- Rendben. – bólintott. – Mit szólsz ahhoz, ha én elhozom neked a pecsétet, cserébe, te elmondod, hol rejtőzik a sötét szárnyas angyalka.

Amint meghallottam az alku tárgyát, éreztem kifut menten belőlem az összes vér.

- Azt… azt nem tehetem. – motyogtam.

- Miért ne tehetnéd?

- Mert szeretem őt. – vallottam be suttogva, és pont ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó, hogy beléphessen rajta JB.