Yin és Yang - 8.rész 2/2

Sziasztok! A héten megint fordított sorrend lesz, mert a káosz még várat magára (magyarul azzal sokkal több gond van, mint ezzel itt.) Hmm... Rájöttem lusta vagyok. De ez most nem lényeg. Jó olvasgatást!

Jinyoung:

- Az a létra vezet fel. – mutatott Mark egy lepukkant templomra előttünk. A semmi közepén voltunk. Szó szerint. Azt sem tudtam, hogy van ilyen hely. Pedig alig jöttünk a várostól gyalog egy kicsit, mégis itt volt. Szerintem ember nem járt itt évszázadok óta.

- Ugye most csak viccelsz velem! – néztem rá számon kérően.

- Nem az, te buta, én arra mutattam. – fordított a helyes irányba.

- De az még Bambamet sem bírná ki! – kerekedtek el szemeim.

- Hidd el, nem olyan, mint amilyennek elképzeled.

- De hisz ez egy kicseszett lepedő.

- Pontosabban százhatvanhat lepedő. – javított ki Mark, olyan hangsúllyal, mintha legalább fogyatékos lennék.

- Nem azon van a hangsúly, hogy hány, hanem, hogy mi ez! – mutatok a kötélként lelógó anyagokra.

- Miért, mire számítottál? Aranylépcsőkre? – vihogott Wang, aki természetesen mindenhova elkíséri Markot.

- Legalább egy létrára… Ez így olyan csóró. Még Soo is többet ad a designra.

- Ne hasonlítgasd Istent ahhoz a pokolbélihez.

- Ne legyél már ennyire szárnyas. Egy ideig azt hittem Jackson jó hatással van rád, de most már kételkedem benne. Inkább nem is húzom tovább az időt és elindulok. Minél előbb fent vagyok, annál előbb találom meg JB-t.

- Sok szerencsét. – öklözött vállamba Jacks, Mark pedig egy halvány mosolyt küldött felém. Szerintem ő is jól tudta, mi várhat odafent rám.

- Köszi. Vigyázzatok egymásra. Ja, és néha nézzetek rá a két kölyökre. Nem lenne jó, ha magukra gyújtanák a házat, utána pedig nem lenne hol laknunk. – poénkodtam egy kicsit, majd odaléptem a lepedőlánchoz és jól megragadva azt, mászni kezdtem felfelé. Azzal viszont nem számoltam, hogy kb egy éves túrának megfelelő kötélmászás vár rám, amíg felérek. Most már értem az emberek miért csak haláluk után akarnak a mennybe jutni. Mennyivel könnyebb lehet a hülye galamboknak. Csak fogják a hülye kis szárnyukat és felröppennek. Én meg mászhatok itt évezredekig. Szerintem mire felérek, addigra Soo háromszor megeszi Jae-t. Vagy mégsem.

Előbb felértem, mint hittem. A puha felhőn felkapaszkodtam, majd egy fekete-fehér pepitás márványpadlót tapintottam meg. Na jó, Marknak igaza volt. A mennyben is kijár a nagyzolás. Ezen az sem segített, hogy minden olyan… tök más, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva. A Biblia egy kamu. Ha mégis igaz lenne, akkor valahol itt kellene találkoznom Szent Péterrel. De én itt egy árva lelket nem látok. Lehet rossz oldalról jöttem? Lehet olyan, hogy az északi oldalon van ügyfélfogadás és a délin nem? Mondjuk Mark azt mondta ez az egyetlen feljáró ide. Akkor viszont nem sokan akarhatnak feljutni a mennybe, ha még biztonságiakra sem telik. Elindultam egy irányba, hátha találok valamit. Mondjuk, egy arra lakik Isten, vagy egy ott él Jézus táblát, mint az embervilágban, de semmi. Öcsém, feljöttem elveszni…

- Hé… – szólt egy hang. Na, most, vagy én vagyok hülye, vagy ez a csávó az előbb még nem volt az orrom előtt. – Nem ide valósi vagy, igaz? – kérdezte nyájasan.

- Nem, de ilyen stílussal neked sem itt kéne lenned. – feleltem a csávóra nézve, aki az angyalok tipikus jókisfiús kinézetéhez képest eléggé eltérő volt. Jb-hez lehetne hasonlítani. Fekete haj, kissé morc, de nagyon szép karakteres arc. A ruhái fehérek voltak, de gondolom itt az a kötelező viselet.

- Meglep, hogy végül feljutottál. Bang mondta, hogy számítsak rád a mai nap folyamán, de azt hittem elbuksz, vagy egyszerűen csak feladod.

- Én meg azt hittem minden angyal olyan, mint Mark. Naiv és cukormázban tocsogó. – vágtam vissza a kedves üdvözletre.

- Nem jól hitted. – vigyorodott el a fiatalos fickó ördögien.

- Azt hiszem eltévedtem. – ráztam a fejem. – Én a mennybe indultam, de egy pololi jelmezbálba érkeztem.

- Ha-ha. Nagyon humoros. – fintorodott el.

- Csak vigyél el a főnökhöz és nem is kell tovább lopnunk egymás idejét. – mondtam egyszerűen.

- Még mit nem. – háborodott fel. – Itt maradsz! – felelt hevesen.

- Komolyan, úgy csinálsz, mintha legalább baszni mennék a nagy Istenhez. – háborodtam fel.

- Ő nem az a fajta, aki csak úgy kefélgetne. – pislogott rám a gúnyos mondata közben.

- Mégis féltékeny vagy. Csak akkor nem értem mire. Annyira szexi lennék? – kérdeztem, de csak azért, hogy szívjam egy kicsit a vérét. Ő nem akar átengedni, akkor most csak egye meg amit főzött. Másfelől pedig rájöttem, hogy valószínűleg viszonya lehet a főmuftival. – Bár elég rosszfiús vagy, szóval… lehet hogy én is az esetei közt lennék.

- Megfojtalak! – kiáltott fel. Mákom van, hogy hirtelen haragú. Bár ez az angyalokra nem nagyon jellemző, viszont néha Jb is fel tudta kapni a vizet. Gondoltam hátha és bevált. Ja, egészen addig hittem ezt, amíg elő nem bujt a csávó fekete szárnya. O-ó. Most kurva nagy bajban vagyok. Vagyis… álljunk csak meg. Ez itt nem a föld. Nem bánthat engem, hacsak nem akar a tisztítóba menni. Habár lehet ő rangosabb személy.

- Egyezkedjünk! – tartottam magam elé a kezem, amikor már rám ugrott volna. – Nekem is van okom, hogy itt legyek. Meg amúgy is, az a pasas elvileg ott bent az Isten. Ha nem akarta volna, hogy itt legyek, most nem lennék itt, nem? Vagy mégsem olyan nagy a hatásköre, mint azt az a vaskos szar írja? – kérdeztem.

A csávó kicsit hátra hőkölt a szóáradatomtól – ja, pofázásban azért még verhetetlen vagyok, ha kell –, majd orrnyergét kezdte masszírozni.

- Figyi, a nevem Jinyoung és azért jöttem, hogy megmenthessem a párom. – mondtam a tarkómat vakarva, kissé feszülten.

- Himchan. – vetette oda. – Vicces. – motyogott. – A párod… az ördögök nem járnak párban. – felelt.

- De, nekünk is vannak érzéseink. Még, ha nem is mindünk él monogám kapcsolatban.

- És miért pont ide jöttél? Egy angyal nem menthet meg egy ördögöt. – mosolygott gúnyosan.

- De egy angyalt már igen. – haraptam be az ajkamat, miközben azon gondolkodtam, vajon Soo mit tett vele.

- Azt mondod… – hallgatott el. – Ki az? – kapta fel a fejét és nekem rontott. – Melyik kölyök került a pokolba? – kiabált.

- Ha rángatsz, attól nem lesz jobb. – mondtam fapofával, de belül, kb ugyan olyan voltam, mint ő.

- Álljunk csak meg egy pillanatra. – emelte fel a mutatóujját. – Te most azt akarod beadni nekem, hogy viszonyod volt egy angyallal? – tört ki röhögésben.

- Van… vagyis lenne is, ha időben segítene a főnök. – mutattam a kapu felé, most már azért frusztráltan.

- Ez kamu. – mosolygott. – Egy angyal sem olyan ost… – kezdett bele, de nem fejezhette be.

- Ez fontos baszd meg! Nem érted, hogy a te kis időhúzásod akár az életébe is kerülhet? – akadtam ki teljes mértékben. – Lehet, hogy neked ő csak egy élet a sok közül de nekem igen is fontos az épsége. Nem véletlenül jöttem erre az undorító helyre. Esküszöm, ha miattatok valami baja lesz Jaebumnak, akkor ennek az egész helynek annyi. – húztam végig fenyegetően mutatóujjam nyakamon.

- Jb? – kerekedtek el a szemei megint. – Mit keres odalent az az idióta, amikor megmondtam neki, hogy óvakodjon a kígyótól. – magyarázott maga elé, mintha ott se lennék. – Ácsi. – rázta meg a fejét, pislogott kettőt, mire megint nekem rontott. – Te most azt mondod, hogy kavartál Jaebummal?

- Igen, ez nem olyan nagy cucc. Végtére is nem a fiad vagy ilyesmi.

- Hogy nem e? – pillantott rám, amolyan megöllek tekintettel. – Gyere velem! – ragadta meg a karom. Rohadt erősen szorította, de nem szóltam semmit, csak mentem utána. Komolyan nem hiszem el, hogy ez a férfi egy angyal.

- Véletlenül nem vagy te fajtársam? – kérdeztem rá cinikusan, mire hátra kapta a fejét.

- Miről beszélsz? – értetlenkedett.

- Felismerem a hazugságot. – vontam vállat.

- Még nem is mondtam semmit. – rázta a fejét, majd újra elkezdett rángatni.

- Nem is kell. – sóhajtottam. – A reakciód tökéletesen elárul mindent. Egyébként hova tartunk ilyen sietősen?

- Én nem ítélkezhetek helyette, de ha bele egyezik bedoblak a tűzbe. – közölte a terveit halál nyugodtan.

- Jó vicc. Azt hiszed hagynám?

- Ez a mennyország, itt nincs befolyásod.

- Való igaz. De eladhatlak az ördögnek. – mosolyogtam rá. – Te is tudod mivel jár a gyilkolás, ha meghalok a tisztító tűzben, az még eggyel több fekete a tolladban. Én azt hittem, az angyalok szeretnek tiszták maradni.

- Valakinek ezt is meg kell tennie. – engedte el a karom. Kicsit átmasszíroztam az ujjai helyét. Franc se nézte volta ki abból a törékeny hapekból, hogy egy vadállat. – Nem hinném, hogy pokolra kerülök.

A csávó eltűnt, viszont alig pár pillanat múlva ketten jelentek meg.

- Ő lenne a másik hóhér a mennyországban? – vágtam pofákat. – Mert ha igen, akkor nem gondolnak a testi erősségi viszonyokra.

- Te most gúnyolódsz?

- Nyugi, Himchan.

- Jé, azt hittem csak Negrónak hívnak. – mosolyogtam gúnyosan.

- Látom már most összekaptatok. Kár. – húzta el a száját a másik fazon. – Mert össze kell fognunk.

- Hogy mi? – kérdeztük együtt Himchannal.

- Ne szórakozz Bang, csak dobjuk a tűzbe. – fogta a fejét.

- Ahogy akarod. – bólintott a másik.

- Figyi, miközben sülök, azért igazán elmehetnétek Jaebumért, oké? – alkudoztam.

- Ez a fiú még mindig szórakoztat. – kuncogott Bang.

- Mi olyan szórakoztató benne? – forgatta a szemeit Chan. – Csak egy csótány. Olyan mint a többi. – morogta.

- Nem egészen. – vakarta meg a fejét.

- Mi?

- Nem tűnt fel valami egészen szokatlan dolog?

- Nem! – vágta rá egyből. – Vagyis de, az, hogy itt van, tehát be kellett, hogy engedjed.

- Mint mondtam, szórakoztató. – vont vállat.

- És mi olyan különleges benne? – húzta fel egyik szemöldökét Himchan.

- Ördög létére nem saját bőrét menti.

- Mi? – kérdezte idegesen.

- Ő az eddigi legtisztább ördög, akit láttam. – bólogatott, valószínűleg saját meggyőzése végett. – Teljesítsük a kérését.

- Hogy mondod? – kezdett el tikkelni Himchan bal szeme.

- Arra célzok, hogy segítsünk neki.

- Ó, hogy miért vagy ilyen jóságos, Isten…

- Tudod milyen vagyok. – kacagott fel.

- Ácsi, - szóltam bele a beszélgetésükbe. – te vagy Devla? – ráncoltam a szemöldököm. A mondatra egy pillanatra meglepődött, majd valami olyat láttam, hogy egy életre összeszartam magam. A vézna csávó pillanatok alatt olyan aurát bocsátott ki magából, hogy a fél pokol kinyiffant volna tőle. Mák hogy van lélekjelenlétem. Még Soo se szokott ilyen nyersen megfélemlíteni minket. Ő annál sokkal aljasabb. – Meg sem szólaltam. – javítottam magam és a haragja le is csillapodott.

- Te aztán értesz az ismerkedéshez. – csapkodott vállba Himchan.

- Nem tehetek róla, Jb mindig csak így emlegette és rám ragadt. – motyogtam.

- Az a kölyök. – morgott Bang. – Sosem fog felnőni igazán. Megnevelhetted volna jobban. – szúrta oda.

- Nem az én hibám. Még Zelot sincs időm nevelni, nem hogy Jb-t. – húzta el a száját.

- Veszekedés helyett akkor inkább segítsetek.

- Jól van, jól van. – forgatta meg a szemeit Chan.

 Végül Himchannal és Yonggukkal mehettem. Bár előbbi kicsit sem örült a társaságomnak. Leillantunk az alvilág ismerős bugyraiba.

- Van tipped hol lehet? – pislogott rám Guk.

- Soonál? – kérdeztem vissza.

- Azt se tudod, hol van, de lerángatsz minket? – hisztizett Chan.

- Megjött neki? – mutatok rá és közben csak Bangre nézek.

- Csak ideges. Nem szereti, ha a szerettei veszélybe kerülnek. Tudod, Chanie valaha nem ide való volt.

- Wow, akkor rögös utat tehettél meg. – ámultam el a férfin. Valóban nehéz lehetett neki felküzdeni magát egy ilyen pozícióba. – Tényleg fogalmad sincs hol lehet? – kérdeztem újra Bangtől, aki csak hülyén vigyorgott. Ez szórakozik. Tudja hol van, de kíváncsi a reakciómra. – Akkor egyedül keresem meg. – morogtam.

- Ne kapd fel a szenteltvizet. – kapta el a csuklóm, és egy újabb illanás után, a nagyteremben voltunk. Ott állt Soo és az az idióta is. Illendően üdvözöltem, sőt onnantól nem is érdekelt a két útitársam. Viszont azt a légkört nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A két főmufti ereje belengte a termet. Mégis mi folyik itt?