Káoszközpont - XVII.rész

Hát sziasztok, ismét! Volt egy hét kihagyásom, pihentem kicsit. De most újult erővel próbálom hozni a frisst. Szerintem Kiri is már unta, hogy ilyen lusta dög vagyok. Hm... a részről... nem is tudom mit mondjak... Véleményem szerint rövid, de tartalmas. Szóval jó olvasgatást! 

Chanyeol:

Gőz… de még mennyi! Az egész uszodából nem látok semmit. Ráadásul Baekhyunt sem látom sehol. Váratlanul két kéz nyúlt a mellkasomhoz a víz alól, majd előbukkant a törpe is.

- Megijedtél? – ölelt át vigyorogva.

- Nem kéne itt lennünk. – bújtam a nyakához, mert látni úgy se láttam volna az arcát a gőztől. Legalább 10 perce itt vagyunk és a 2 méteres medence már csak félig van vízzel. A többi meg a levegőben. Hirtelen még a villany is lekapcsolódott.

- Hangulatvilágítás? – mosolyodtam el, azonban Baekie nem épp azt a választ adta, amit hallani akartam.

- Bukj le! – suttogta, majd lehúzott a víz alá. Épp csak az orromtól fölfelé látszottam ki a medencéből. Lépteket hallottunk, aztán megláttuk magunk előtt Jongint és az ajtónál még pár fekete alakot.

- Gyertek velem! – vigyorgott, majd elkapta a karom és elteleportált minket a fürdőszobánkba. – Ezt vegyétek fel. Itt van Do apja… és amúgy is elég nagy zűr van odakint. – adta a tudtunkra, hogy jobb lenne, ha most azt tennénk, amit mond. (Főleg, hogy full pucérak voltunk.)

Amint felöltöztünk, kiléptünk az ajtón a szobánkba, ahol egy tőlem alacsonyabb kicsit pocakos férfi állt velünk szemben.

- Jó napot! – köszöntem illedelmesen, majd az idegbajos Sungkyura pillantottam. Miért néz rám úgy, mint aki menten eltöri minden csontom? Most mi rosszat tettem, amiről nem tudok?

- Ti vagytok Chanyeol és Bakehyun? – érdeklődött az öreg, mi csak bólintottunk.

- Merre jártatok, fiúk? – kérdezte Sungkyu.

- Az uszodában. A pincében. – válaszoltam, de komolyan nem értettem mi ez a nagy vallatás.

- De nem is vizes a hajad. – lépett hozzám közelebb az ijesztő tekintetű Do apu.

- Apa! – szólta meg apját Soo, s mellénk lépett.

- Yodának sose vizes a haja, mert ő maga a tűz. – vigyorgott Kai.

- Elnézést! – szólt közbe Baekhyun. – Egész pontosan miért is vagyunk itt? – kíváncsiskodott.

- Látom vág az eszed. – mosolyodott el a pocakos férfi. – Egy fiút alig pár perce gyújtottak fel az udvaron. – érkezett a válasz. A levegő bennem rekedt. Egy pillanatra még a rettegés is elfogott, hogy valóban én tettem valami olyat, amire nem emlékszem. Azonban Bang és Baekhyun  gyorsan megnyugtattak.

- Nem tudom mi folyik itt, de Chanyeol végig velem volt az uszodában, Kai is tanúsíthatja, hisz ő hozott fel minket. – nézett a törpe az említettre, aki nyugodtan bólogatott.

- Ráadásul én engedtem be őket a medencéhez, és az érzékelő jelzett volna, ha valaki kinyitja az ajtót. – mondta Yongguk. – És az érzékelő csak egy perce kapcsolt be odalent. – állapította meg.

- Ráadásul most sem mi nyitottuk ki az ajtót. – gondolkodott el Baekie.

- Ezt meg hogy érted? – értetlenkedett Jongin.

- Akkor jöttek be valakik, amikor te megjelentél. – magyaráztam Kainak, aki egyből Kyungsoora sandított, majd mindketten eltűntek a szemem elől. – Ez az összenézés nem tetszett. – állapítottam meg. – Egyébként hogy érti azt, hogy felgyújtottak valakit? – érdeklődtem.

- Szó szerint. – lépett mellém Bang. – Luhan alig néhány perce szólt, hogy Hoseok egy fán lóg felakasztva, ráadásul öngyújtóval fel is gyújtották. – kaptam meg a választ, ami a padlóba döngölt.

- De az nem lehet… – sápadtam el.

- Seok a légynek se tudna ártani, mégis miért lógatná fel valaki? – értetlenkedett Baek is.

- Ugye jól van? – néztem Bangre, aki csupán csak megrázta a fejét. Apám elégszer adta már tudtára a hozzátartozóknak, ha valakit nem tudtak kimenteni a lángok közül, így pontosan tudtam ez mit jelent. Magamba roskadtam. Azt hittem a kastélyban biztonságban vagyunk. Nem értettem ezt az egész helyzetet. – Rögtön jövök. – motyogtam, majd bevonultam a fürdőbe, hogy arcot mossak és ekkor ismét megcsapta a fülemet az ismerős hang. egész pontosan egy ismerős szipogást hallottam magam mögött és amint megfordultam;

- Jungkook? – lepődtem meg. – Na, ne. – ugrottam hátrébb. – Már megint a fejemben vagy? – kérdeztem, ő pedig csak igenlően hümmögött.

- Bocsánat. Mindenért. – szipogott a fiatalabb. Ahogy így jobban elnéztem nagyon csúnyá néz ki. eléggé össze lett verve, sőt, mintha a karja is el lenne törve.

- Ki tette ezt veled? – érdeklődtem, mire a fiatalabb felkapta a fejét.

- Visszajöttek. – motyogta. – Oké, figyi, nincs sok időnk. – szedte össze magát.

- Mire? Nem értelek. – zavarodtam össze teljesen.

- erős leszek, amennyire tudok, de nem ígérem meg, hogy nem szállom meg megint az elmédet, viszont bármi is történjen, mindig maradj Baekie mellett. Ő majd megakadájozza, hogy bárkit bánts. – mondta határozottan.

- Te meg miről beszélsz? Mi ez az egész? – értetlenkedtem.

- Egy háború. Chanyeol, kérlek szabadíts ki, különben még többen fognak meghalni. Én nem akarok több embert megölni. egyet sem akartam bántani. – fakadt sírva, majd halványodni kezdett, végül eltűnt. De mégis honnan szabadítsam ki? – fogalmazódott meg bennem a kérdés.

- Kik halnak majd meg? – kérdeztem magamtól, majd eszembe jutott Kai. Őt már elrabolták. Akárcsak Kookiet. Ha rájövünk Jongint ki rabolta el, megvan ki vitte el Jungkookot, ki a felelős a lidércekért, és ki baszakszik az én agyammal is.

- Chanyeol. – lépett be Baekie, majd becsukta maga mögött az ajtót. – Magadban beszélsz? – kérdezte aggódva.

- Igen! Vagyis nem! Jungkookkal. – válaszoltam.

- Kookkal? – vonta föl a szemöldökét. – Mit akart tőled?

- Hogy mentsem meg. – válaszoltam. – Azt mondta, ha nem szabadítom ki, akkor még többen fognak meghalni. Hogy ő öli meg az embereket… – néztem Baekiere.

- Ő öli meg őket? – kerekedtek el a szemei. – Seokot is ő ölte meg?

- Nem tudom. Nem mondott sokat, csak annyit, hogy visszajönnek, meg hogy ez egy háború és maradjak melletted, mert akkor nem bántok senkit. Ja, meg sírva fakadt, hogy ő mindezt nem akarta. Ráadásul, nagyon meg lett kínozva. – túrtam a hajamba.

- Chan, nyugodj meg! – ölelt magához. – Do apja szeretne még feltenni néhány kérdést. Ráadásul még Jonginék sem értek vissza, meg… - magyarázott, azonban az a „még Kaiék sem értek vissza” mondatrész nagyon nem tetszett. Hol lehetnek el ilyen sokáig? Jongin általában gyorsan végez mindennel, amit meg akar nézni, szóval az, hogy még nem értek vissza, az azt jelenti… „Sokan fognak még meghalni.” – ugrottak be Kook szavai, majd egy idézet Suhotól; „Xiumin szekrényében rengeteg kép volt, köztük Kairól is.”, majd a saját észrevételem; „Kait már elrabolták…”

- Bassza meg! – pattantak ki a szemeim, majd karon ragadtam Baekhyun és kirohantam a fürdőből. – Yongguk, gyere! – szóltam a főnöknek, majd se szó, se beszéd rohantam le az uszodához.

- Yeol, mi ütött beléd? – szakította ki kezét Bak a szorításomból.

- Jonginékkal történt valami, tudom. – néztem rá könnyes szemekkel. Baekie pár másodpercig csak nézett rám, majd rohanni kezdett az uszodához, én meg utána. Az ajtóban megtorpant, ugyanis harcra utaló hangok szűrődtek ki. Lenyomtam a kilincset, majd benyitottam. Annyit láttam, hogy Kai össze-vissza teleportált GD támadásait kerülgetve, Do pedig épp közelharcot vív Junhyunggal. Egyből berohantam, hogy segítsek Kainak, azonban a semmiből felém ugrott egy kígyó, én meg ijedtemben agyon pörköltem. Mivel Baekie jött utánam, az ő védelmére szenteltem minden figyelmem, mivel a kis kígyó spanjai körbevettek minket. Ezért tűzzel vettem körbe magunkat, amíg kitaláltam, mi legyen ez után.

Hirtelen hideg fuvallat csapott meg Soo irányából, s amint arra fordítottam a fejem, annyit láttam, hogy Xiumin keze átlyukasztja Kyungsoo mellkasát, s a seb a karja körül, mindenhol jeges. Aztán Kai kétségbeesett hangját hallottam még, aztén nem tudom mi történt. Csak egy dolgot tudtam, hogy nagyon dühös vagyok. De nagyon…

Baekhyun:

Hatalmas slamasztikába kerültünk. GD, Junhyunggal karöltve harcolt a Jongin-Kyungsoo párossal, s amikor megérkeztünk GD minket is bevont a harcba. Amint a semmiből megjelenő Xiumin átszúrta Dyo mellkasát és felénk fordult, a vér megfagyott az ereimben. Hirtelen az összes közelharci technika kiment a fejemből. Álltam Minseokkal szemben, mint egy darab fa. Csakhogy ellentétben velem, Chanyeol kicsit sem volt tétlen. Olyannyira felszívta magát, hogy az egész teste tűzben égett.

- Jongin! Ki kell menekülnöd valahogy Sooval! – kiáltottam. Tudtam, mi jön most, egyszer már átéltem és nem akarom Yixing tehetségét újra tesztelni, ezért zavartam el a még épségben lévő fiút. Ő az egyetlen, aki Kyungsoot is menedékbe tudja vinni.

Ahogy ránéztem Yeolra, szinte melegem lett. És most nem a dögös kisugárzásától. Én elvileg nem éreztem a mardosó lángok forróságát, de belül, tudat alatt tudom, hogy most Chan nagyon pipa. Valahogy ki kell adnia. Meg se várta, hogy Jongin le tudjon lécelni, már támadt is. De nem Xiuminra, mint ahogy azt vártam, hanem GD-re. Azokat az idegesítő átokfajzatokat, amikkel manipulálni szokott egyből szétpörkölte. Így, erő nélkül, a „tanár” védtelen volt.  Az az értetlenség és kétségbeesettség, ami az arcáról sütött rettentő vicces volt. Ha nem ilyen szituációban lettünk volna, talán még ki is röhögöm. Ez viszont nem az az alkalom. A colos következő áldozata Junhyung – lett volna –, de a gyerek még időben eliszkolt.

Végül még is jól gondoltam. Igazából végig Minseokot akarta, csak a kisebb kártékony embereket félre akarta állítani. az idősebb pont ugyan olyan elborult tekintettel nézett Chanyeolra, mint ő rá. Mi van ezekkel? Megszállta őket a sátán? Vagy mi a tosz?

Arrébb húzódtam némileg, mivel én még nem szeretnék jégcsapot a mellkasom közepébe, és figyeltem, hogyan harcolna a pokol tornácáról szabadult ördögfiókák. Mikor Chanyeol egy kicsit jobban odapörkölt Xiuminak, az furcsán kezdett viselkedni. Gyanús volt ez nekem.

- Chanyeol, állj! – kiáltottam el magam, de a biztonság kedvéért oda is rohantam hozzá. Hátulról magamhoz öleltem, s lábujjhegyre állva próbáltam a fülébe suttogni megnyugtató szavakat. Minseoknak sikerült felébrednie, de a colos még mindig lángolt. – Baszd meg, Yeol! Ha nem hagyod abba a hisztit esküszöm itt hagylak! – szóltam rá erélyesen, mire megrázta magát, s tenyerét a fejéhez szorította. – Fáj, mi? – kérdeztem tőle.

- Aha. – bólintott.

- Kicsit túlhajszoltad magad… - fogtam meg a kezét, az idősebb fagyos fiúval mit sem törődve. – Mit szólsz egy közös vacsihoz a pancsi helyett? – villantottam rá egy huncut mosolyt.

- Csak ketten?

- Senki más.

- Akkor benne vagyok. – eresztett meg egy tipikus, kissé bárgyú Chanyeolos mosolyt.