Yin és Yang - 10.rész

Hello mindenkinek! :D Újra itt... ami egyet jelent egy új résszel, ami... hát hogy is mondjam... Kiri megalkotta ezen fanfic első "perverz" részét. Kicsit furcsa, de elsőnek megteszi. Akkor ez  egy +18-as résznek számít? :D Egyébként pedig újabb bonyodalmak bukkanak felszínre. Jó olvasgatást!

Jaebum:

Otthon édes otthon, és kényelmetlen padló. De nem zavar, aludtam már a mennybe vezető lepedőn is. Oda bújtam egyszer Youngjae elől. Belegondolva elég régóta csapja nekem a szelet, én meg küldöm el a francba. Hmm, elég egyszerű a kapcsolatunk, de mindegy. A lényeg, hogy végre Jr-rel és Bambammel lehetek, aki kezd gyanúsan közel kerülni Yugyeomhoz…

- Van egy ötletem… – suttogtam Jr fülébe, miközben a karjaim között tartva csókolgattam az észvesztően fehér nyakát.

- Igen. – válaszolt a még fel sem tett kérdésemre. Ezzel sok energiát spórolt meg nekem…

- Akkor gyere. – fogtam meg a kezét, s elkezdtem magammal húzni.

- Én azt hittem aludni megyünk, akkor miért a fürdő felé… – kezdett érdeklődni, majd megvilágosodott és vállba csapott a szabad kezével.

- Te perverz, még mindig nem cserélődtünk vissza rendesen? – érdeklődött nevetve.

- Nem perverz vagyok, hanem a pasid. – kacsintottam rá.

- És ezt honnan veszed? – lépett utánam a fürdőbe, majd bezárta mögöttünk az ajtót. Mi tagadás, a szavaink és a tetteink nagyon nincsenek összhangban. – Biztos nem fogok veled fürdeni. – mondta határozottan, majd levette a pólóját, és a földre dobta.

- Aha, látom. - nevettem fel, s megengedtem a fürdővizet. -  De a kádban nem csináljuk, oké? - érdeklődtem, mire vállat vont.

- Talán… - vigyorgott.

Hirtelen ötlettől vezérelve rántottam őt magamhoz, hogy ajkaim ismét közeli kapcsolat alakíthassanak ki Jinyoung ördögi ajkaival, de életem ezt nem így gondolta. Most ő támadta be az én nyakamat, majd a fenekembe markolt.

- Héj. Óvatosan a mancsaiddal. - akadtam ki, mert nem megszokott, hogy az én fenekemet taperolják. Most először érintett így valaki, és bár kellemes, mégis feszélyező érzés. A dominanciámból akkor se engedek, ha a pokol összes teremtménye töri a villás botját a hátamon. Jinyoung lesz alul, ha törik, ha szakad.

- Ne félj, nem harapok.- mosolygott, majd ekkor olyat harapott a nyakhajlatomba, hogy annak tuti nyoma marad.

- Faszt nem harapsz! - ütöttem picit a hátába, de csak annyira, hogy érezze a nem tetszésem.

- Azt nem is. - hajolt fel hozzám, hogy a számat is megharapdálja. – Arra a finomságra vigyázni kell. - kaparta végig a hátam, majd visszatért a nyakamra, hogy a másik oldalam is kapjon bőven foltokat.

- Kis hamis. - nyúltam magunk közé, s elkezdtem kicsatolni a nadrágját.

- Folyik! - kapta fel a fejét, mire meglepetten néztem rá. - A víz, te barom. - csapott vállba, majd a kádhoz lépett és elzárta a vizet.

- Nem gondoltam rosszra. - mentegetőztem, majd ledobtam a nadrágom meg a zoknim.

- Miért nem? Akkor nem vagyok elég nagy hatással rád. - szomorodott el.

- Akkor szerinted ezt - mutattam az alsógatyámban ágaskodó szervemre - mi okozta, ha nem vagy rám elég nagy hatással.

-Nem tudom, reggeli merevedés? - vigyorgott, majd visszamászott a karjaim közé, hogy még jobban ingerelje a lenti szervemet.

- Az persze. - forgattam meg a szemeimet, majd Bambam hangjára lettem figyelmes, ami az ajtó mögül szűrődött.

- Merevedés, menj haza, részeg vagy! - röhögött a kölyök.

- Bambam, te állat! - kacagott a folyosón Yugyeom.

- Hagyjátok a szülőket romantikázni. - csattant fel Mark hangja, amihez Jackson is csatlakozott. – Markie! Hova lett a… Héé! Hozom a keresztet, ha nem adod ide a boromat! Zelo, hallod! - kiabált az antikrisztus.

- A te kezedben úgyis csak víz lenne. - hahotázott Zelo.

Jr-rel egymásra néztünk és felsóhajtottunk. – Mikor lett ennyi gyerekünk? - vigyorogtam rá, mire most ő forgatta a szemeit.

- Nem tudom, de a fele rád ütött. - mosolygott.

- Persze. Főleg Jackson. Amúgy le nem tagadhatná, hogy a sátán fia. Annak is van valami segg fanatizmusa. - gondolkodtam el.

- Stírölte a segged? - háborodott fel. - Ezért még kap.

- De most… - csókoltam meg, hogy megint csak rám figyeljen. – Ideje fürdeni. - simogattam a hátát.

- Oké! - vigyorgott rám, majd a kád felé fordulva eltüntette a fele vizet és random lehúzta magát a wc. Ügyes kis trükk…

- Na, akkor levegyem a gatyám, vagy megszabadítasz tőle? - érdeklődött. Egy árva szó nélkül léptem hozzá közelebb. Levettem róla a nadrágot, alsóval együtt, s a sajátomat is eldobtam. Ezután mindketten behuppantunk a kádba, Jr nekem háttal foglalt helyet előttem, majd rám parancsolt, hogy mossam meg a hátát. Kis domina… - mosolyogtam magamban, majd teljesíttettem a kérését. Gyorsan lefürödtünk, egymást bámulva, majd ahogy végeztem Jr nekem esett, és egy kisebb csók csata vette kezdetét némi taperolással egybekötve. A baj csak az volt, hogy Jr tett magasról a kádban nincs szex kijelentésemre, és az ujjai az alsó felemen a már eléggé feszülő merevedésemen állapodtak meg.

- Most szállunk ki! - nyögtem egyet a fülére harapva. Gyorsabban kezdte húzogatni a kezét rajtam, mire hátra vetettem a fejem. - Te ki akarsz nyírni? - lihegtem, s elkaptam a kezeit, majd kiszálltam a jó meleg vízből, s őt is hoztam magammal. Testét a csempézett fürdő falának nyomva vontam az eddigi legszenvedélyesebb csókunkba, mire egyből a derekam köré kulcsolta a gyönyörű lábait, s egyik kezét a hátam felszántására, míg a másikat a hajam kitépésére használta. Szóval ilyen egy démonnal csinálni. Minél durvább vagyok, annál jobban élvezi, de ugyanakkor az angyaloktól megszokott lágy érzelmes csókok is jelen vannak. Meg se tudom mondani mikor voltam utoljára ennyire szabad. Mikor Jr-rel vagyok, elfelejtem kik vagyunk, honnan jöttünk, csak mi számítunk egymásnak.

- Gondolom… - lihegtem a fülébe. - mehet. - mosolyodtam el, majd végig csókoltam a nyakától a kulcscsontjáig, s oda csináltam egy szép nagy lila foltot, amitől olyan hangok jöttek ki belőle, hogy azt hittem attól élvezek el.

- Csináld te töltött galamb! - harapott a fülemre, mire tövig nyomtam magam benne. Ajaj… Megint érzem, hogy kezd előjönni a rossz énem.

- Na, most ki is a töltött galamb? - vigyorogtam, miközben ott simogattam ahol tudtam.

- Egyszer cserélünk és visszakapod. - morgott, majd beleharapott a vállamba, majd mikor kivette onnan a fogsorát, ami azt hiszem még a csontomba is nyomot hagyott, mozogni kezdtem. Életem egyik legjobb és legdurvább orgazmusában volt részem. A nevét nyögve mentem el benne, de ő csak egyet sikított, miközben kettőnk közé engedte a fehér anyagot.

Lihegve, remegő térdekkel támasztottam a falat, majd mikor volt annyi erőm, hogy megszólaljak, csak fájdalmasan felnyögtem. Jr szép lassan lemászott rólam, s ezután kezdtem érezni a hajam, meg a hátam. Miből vannak a körmei? Fémből? Egyből a tükör elé siettem s szemügyre vettem a hátamat. De amit ott láttam az lesokkolt.

- Ez vérzik… - állapítottam meg. Jinyoungie mögém lépett, és végig nyalt a sérült hátamon, amitől csak rosszabb lett, mert már csípett is.

- Legközelebb csak páncélban vagyok hajlandó lefeküdni veled. - fordultam vele szembe.

- Annyi bajod legyen. Azt hiszem szétrepedtem. - nevette el magát.

- Vicces leszel, ha terpeszben fogsz menekülni Devla elől. - húztam magamhoz egy újabb szenvedélyes csókra, amit a közös röhögésünk szakított félbe.

- Nem vagyunk normálisak… - nevettem.

- De nem is kell, hogy azok legyünk. - bújt a nyakhajlatomba.

- Szerinted Kyungsoo, szerette Jackson anyját? - érdeklődtem, mire kicsit eltávolodott tőlem, s karjait a nyakam köré fonva, támasztotta homlokát az enyémnek.

- Mire gondolsz? - érdeklődött.

- Mi vagyunk az élő példa, hogy van egyensúly. Amikor az egyikünk kicsit bevadul a másik visszavesz. Az angyalokat mégis arra tanítják, hogy dobd a tűzbe, ami nem elég jó. Mármint érted… - kezdtem vázolni a gondolatmenetem.

- Ne gyere ilyen világbéke maszlaggal, mert Soo nem olyan, mint én. Ő gyűlöli Devlát, csak azt nem tudom miért. Már az előtt sem kedvelte, hogy egy angyalba lett szerelmes, de utána…- motyogta.

- Féltem a fiúkat. Nem tudom mi lesz… - sóhajtottam, s a hajával kezdtem játszani.

- Majd meglátjuk. - mosolyodott el, én pedig lepke puszit adtam az arcára.

- Szeretlek. - mosolyogtam.

- Én is utállak. - vigyorgott, majd most ő kezdett bele egy igazán szív dobogtató szenvedélyes csókba.

Megérdemeltük már ez a kis nyugalmat. És aznap este boldogan aludtam el, de ami másnap jött, arra nem voltunk felkészülve…

Jinyoung:

Reggel iszonyat hangos kopogásra ébredtem.

- Jb, ha ez megint valami csöves haverod… Közlöm, nincs több hely. Így is olyanok vagyunk, mint egy hajléktalanszálló.

- Nem várok vendéget. – nyöszörgött.

- Én sem. – morogtam. – Azt ne mond, hogy ilyen hivatalosak.

- Kétlem.

Kivánszorogtam az ajtóig, fáradtan, fájó seggel – mert igen, Jb elég durva volt… – és kinéztem, hogy ki akar minket ilyen korán.

- Heeelló~! – köszönt hangosan, dallamos hangon Jiyong.

- Üdv. – pislogtam kettőt. Bambaságom levetkőztetésére csettintett egyet, így felébredtem. – Minek köszönhetjük ezt a korai látogatást?

- Ja, csak beszélgetni jöttem, de azt hiszem kicsit korán érkeztem a találkozóra.

- Miféle találkozó?

- Csak a szokásos ördög-angyal tali. Nem tudtátok, hogy itt lesz? – kérdezte, mire felkiáltottam.

- Jaebum!

- Mi van? – morgott.

- Most ne a padló miatt nyöszörögj!

- De fáj a hátam, és abszolút nem a padló, hanem egy virgonc ördög miatt.

- Minek basztattad Yugyeomot. – villantottam rá egy sunyi mosolyt.

- Basztattam, mi? – kérdezte ugyan olyan vigyorral.

- Elállnátok az ajtóból? – lökdösött minket arrébb GD.

- Mi a…

- Hé, ez az én házam! – harsogta Jb.

- Lehetne halkabban is a te házad. – bújt ki a szobájából Bambam, és azzal a lendülettel vissza is ment.

- Elrontottad… – forgatta meg a szemeit Jb.

- Most fogd rám. – mondtam, aztán becsuktam a bejárati ajtót. Nem értem… Ezek a nagyfőnökök komolyan gyűlésezni akarnak ebben a kicsi lakásban?

Jb miután ténylegesen felébredt, csinált reggelit. Azzal megkínáltuk GD-t is, aki állítása szerint nem enni jött, mégis befalt három tállal. Szó szerint. Tányérral együtt. Asszem kell majd vennünk egy új étkészletet.

Délután még mindig nem jött senki. A nappaliban ültünk, mi idősebbek iszogattunk, Bambam és Yugyeom pedig a jövőjét jósoltatta meg Jiyonggal (?). Mind jól elvoltunk, mikoris újból megszólalt a csengő.

- Nyitom! – szólt egy túlontúl ismerős hang.

- Te, Jaebum – ráztam meg a fejem egy pillanatra. – ki akar ajtót nyitni, ha mind itt vagyunk? – bizony akkor esett le, hogy az ismerős hang azért volt ismerős, mert a sátánhoz tartozott. – Apám, mi lesz itt.

- Majd kiderül, hányan veszítjük el a fejünket. Szó szerint.

- Üdvözlet a pokolból! – hallottuk meg kintről a hangos köszöntést.

- Nem vagy vicces. – hallatszott a haragos Himchan hangja is. - Nem miattad vagyunk itt. Csak a fiúnkért jöttünk.

- Pedig el kell beszélgetnünk. – jelentette ki a morcos hang elentmondást nem tűrően. – Ráadásul a kölykökkel is beszélnünk kell. Jobb, ha tisztázunk egy-két dolgot.

- Úgy gondolod, itt van az ideje? – kérdezte Devla-urunk.

- Amúgy is nagy a kavalkád, most már felőlem lehet nagyobb is. – röhögött fel Soo.

- Mi folyik itt? – dugtam ki a fejem. – Nem készültem ennyi teasüteménnyel. – sápadtam le. Persze hogy itt van a hisztis díva is. Ez egy hosszú délután lesz.

- Megjöttek a nagyurak? – kiáltott ki GD és kirohant személyesen üdvözölni a két főnököt. Elég jól ismerhették egymást, ugyanis egyik sem kérdezte meg, ki ez a bolond.

- Hol a fiam! – rontott be a nappaliba Himchan, ahol mindenki holt nyugodtan nézett ki a fejéből, amíg meg nem lettek zavarva.

- Omma. – virult ki Zelo feje. – Hát te? Appa is itt van?

- Hát hogy ne lenne. – forgatta meg a szemeit. – Ugye nem esett bajod? – nézegette a kölyköt minden oldalról.

- Persze. – mosolygott a férfira. – Kaptam pizzát, és Jb ágyában aludhattam. – ecsetelte.

- Most hogy mondod, kicsit mintha sokan lennétek.

- Kollégiumot nyitottunk. – feleltem szarkasztikusan.

- Ne hidd, hogy meg kedvellek, csak mert vigyáztál a fiamra. – simította meg Himchan Zelo szőke hajszálait.

- Nem kértem, ha hazaviszed, legalább egy kölyökkel kevesebb lesz. – morogtam.

- Na, omma, ne legyél ilyen szívtelen. – szállt be a beszélgetésbe Bambam.

- Nocsak, nocsak. – vonta fel bal szemöldökét. – A végén kiderül, hogy nem is vagy ördög. – nevetett cinikusan.

- Egyből a lényegre tértél, Himchanie? – kérdezte Kyungsoo. – Csak kár, hogy rossz embernek mondod.

- Te csak ne becézgess engem. – hördült fel az említett.

- Minden jogom megvan hozzá. Ismerlek, mint a tenyeremet.

- Csak ismertél. – felelt. Ahogy hallgattam a beszélgetésüket, kezdtem elveszteni a fonalat.

- Ne most veszekedjetek. – hallatszott egy mély hang a nappali ajtajából. – Nem ezért jöttünk. Mi a gyerek miatt, te pedig, ha jól tudom kérdezni jöttél.

- Kérdezni? – hökkentem meg.

- Igazság szerint… – kezdett bele Soo. – Nem értem, hogy sikerült, ki- illetve bejutnotok a pokolba.

- Ez egyszerű… – vont vállat Jackson, ölében Markkal. – Én voltam. – jelentette ki közönyösen. Én megint a homlokomra csaptam. Ez egy… argh… IDIÓTA! Direkt el lett neki pofázva, hogy tartsa a száját.

- Nem tudod befogni azt a hatalmas szádat? – csaptam magam mellett a falra.

- Titkolsz előlem valamit. – lépett elém Kyungsoo, olyan „átlátok rajtad” fejet vágva.

- Nem én.

- Igaz is. – fordult vissza a többiek felé. – Megbeszéltem a nagyságos Dev… Banggel, hogy most kitálalunk JB-nek, mivel kíváncsi volt rá.

- Tényleg elmondjátok, vagy csak hülyítetek?

- El. – válaszolta higgadtan Yongguk.

- Nos, mi a fekete szárny története?

- A pokol legmélyebb bugyraiból kerülnek fel. – felelt Himchan Bang helyett.

- Ezt most úgy mondod, mintha te nem az lennél.

- Elég rég a mennyország tagja vagyok.

- Attól még…

- Valaha te is egy voltál közülünk? – böktem a mellkasomra, mire Chan csak bólintott. – Akkor azért nem éreztelek sokkal különbnek magamnál. Hisz még Zelotól is néha borsózott a hátam. De Jaebumtól, vagy tőled mikor először találkoztunk nem.

- De mégis hogy válhat angyal egy ördögből. Ez elég irreálisan hangzik.

- Pontosan. Mégis lehetséges. Az egyetlen módszer erre, hogy túl kell élned a tisztító tűzben.

Ahogy Yongguk kiejtette azokat a szavakat a száján, leesett minden. Tehát ezért mondta azt Jb, hogy emlékezett, mikor tűzre vetették.

- Öcsém, erre inni kell! – kurjantott mindennek a közepébe Jackson. – Basszus, elfelejtettem, hogy nem tudok borozni. – vágott sírós fejet. – Nem hiszem el, hogy minden alkohol vízzé válik a kezemben. Csak pusztítani tudok. – morgott, s ahogy leesett mit mondott ez a szerencsétlen, Soora kaptam a tekintetem, aki kifürkészhetetlenül bámulta Jacksont. Ajajj, mi lesz itt…