Hongbin pov.:
Hallom a sikoltozó tömeget a színpad elől. Mindjárt kezdődik
a koncert. Izzad a tenyerem és nagyon izgulok. Rápillantottam a mellettem
állóra, az ő reakciója nem lepett meg. Ravi higgadt volt, a szemeit lehunyva
készült fel. Vagy csak álmos? Ezt sose tudtam megállapítani.
- Kezdünk!- szólalt meg hirtelen N. Remegni kezdett a térdem, ekkor Ravi oldalba bökött.
- Jó leszel. – mosolygott bíztatóan, majd megint bealudt. Hihetetlen fickó, de mindig tudja mivel kell megnyugtatnia. A felvonó emelkedni kezdett és hirtelen megláttam a tömeget. A nevemet kiáltozták, meg persze a többiekét is.
- Akkor mindent bele!
- Kezdünk!- szólalt meg hirtelen N. Remegni kezdett a térdem, ekkor Ravi oldalba bökött.
- Jó leszel. – mosolygott bíztatóan, majd megint bealudt. Hihetetlen fickó, de mindig tudja mivel kell megnyugtatnia. A felvonó emelkedni kezdett és hirtelen megláttam a tömeget. A nevemet kiáltozták, meg persze a többiekét is.
- Akkor mindent bele!
Koncert után:
- Hulla vagyok! – huppant le Leo az öltözőben lévő kanapéra.
Én Ravi vállán csüngve másztam fel a harmadikra. Bár az az igazság, hogy
lifttel jöttünk, de akkor is elfáradtam. A helyiségbe érve a párnám hirtelen
kiszaladt alólam és én a földre estem, ugyanis Ravi egyenesen a törzshelyére
rohant, amit már elfoglaltak előle. A következő pillanatban úgy vágódott Leora,
mint ahogy az említett a kanapéra.
- Áááá! Ez a bordám volt. – fordult le a vokalista a heverőről.
- Majd megtanulod, hogy máskor ne Ravi birodalmában lustálkodj! – morgott idegesen a rapper.
Nagy nehezen összeszedtem magam és a párnámhoz sétáltam.
- Leülök. – mosolyogtam Ravira, aki egy vigyor kíséretében maga mellé engedett.
- Persze! – akadt ki leo.
- Hongbint meg beengeded a birodalmadba?! – kelt fel a földről.
Ekkor N és Ken, Leo mellett elrohanva szintén a kanapén foglaltak helyet, mire szegény vokalistánk is elvánszorgott egy székért és ráült.
- Hyuk? – néztem körbe a legfiatalabbat hiányolva.
- Megállt venni valamit az automatából. – válaszolta Ken.
- De a lenti gép tudtommal nem működik. – értetlenkedett Ravi.
- Viszont ő ezt nem tudja. – röhögött N.
- Gonosz. – mosolyogtam.
Hyuk pont ezután érkezett meg és nem volt jó kedve.
- Az a nyomi gép benyelte az aprómat. Legalább írnák ki rá, hogy szar vagy valami.
- Ki volt írva, méghozzá egy nagy fehér kartonra. – húzódott mosolyra Ken szája
- De én nem láttam. – gondolkodott el.
- Csak te nem láttad. – húzta elő a leader a kanapé mögül az említett figyelmeztetést.
- Teeeee! – kezdte el kergetni Hyuk a kis mókamestert, aki menekülőre fogta. Kent meg Ravi lökte a padlóra.
- Héj! Akkor most Hongbint is lökd le. – akadt ki a földön elterülve.
- Nem. – morgott a kispárnám.
- Miért? Hisz ez csak Ravi birodalma. – flegmázott a vokalista.
- Ahogy mondod, őt szívesen látom, veled ellentétben. – nyújtózott egy nagyot a kék hajú. – Tényleg – karolta át nyakamat. – Nem vagy kajás? Elmehetnénk pizzázni. – magyarázott kicsit hangosabban, mint ahogy szeretett volna. Kapásból mindenki rávágta, hogy jó, mehetünk. Mivel tudom, hogy Ravi azért mondta ezt az egész pizzás dolgot, mert beszéde van velem valamiről, így nem engedhettem a többieknek, hogy keresztülhúzzák a számításait.
- Akkor mi lenne, ha házhoz szállítást kérnénk? – mosolyogtam a nagy ötletemen. Persze mindenkinek bejött, ezért gyorsan kocsiba is ültünk és elindultunk hazafelé.
Ravi az ablak mellett foglalt helyet, én meg mellette. A fejem a vállára hajtottam és próbáltam relaxálni, amíg haza nem érünk. Azonban az orrom szagot fogott. Csokis Axe! Szimatolni kezdtem és orrom egészen Ravi nyakáig vezetett.
- Jól érzem? – mosolyogtam rá.
- Majd, ha befújlak vele. – fordult vissza az ablakhoz. Én pedig megnyugodva dőltem vissza vállára. Nem telt bele fél órába és már haza is értünk. A kocsiból kiszállva Ken kapásból egy tócsába lépett.
- Áááá! – sikított. – Ez egy új cipő.
- Pocsolya! – kiáltottam, majd az idősebb mellé ugrottam a vízbe, ezzel eláztatva az új nadrágját is, aminek hatására üldözni kezdett, át az egész parkolón. Mivel én gyorsabb vagyok, így szerencsémre nem ért utol. Viszont jó nagyot tanyált az egyik pocsolyában… legnagyobb örömömre.
Észrevettem, hogy mindenki elindult a dorm felé, s utánuk eredtem, nehogy kizárjanak. És igen, képesek rá! Az ajtóhoz érve azonban kicsit meglepődtem.
- Mire várunk? – érdeklődtem a kék hajúra támaszkodva.
- A tócsa királyánál van a kulcs. – dőlt nekem Leo. Az elkövetkező 10-12 percben megvártuk, míg Ken odafáradt hozzánk és nagy nehezen – folyamatos panaszkodások közepette – kinyitotta az ajtót. Ravi kapásból a szobánkat vette célba és parancsba adta, hogy siessek utána. Most besértődhetnék a parancsolgatásán… de valahogy tőle nem zavaró. Sietős léptekkel haladtam a konyha irányába, hogy csillapítsam a szomjamat valami hideg üdítővel. A hűtő kinyitása után kikaptam a narancsleves kancsót és teletöltöttem a poharam, majd gyorsan lehúztam. De az ital tulajdonosa annyira nem díjazta ezt.
- Ugye nem a frissen facsart narancslevemet kortyolgatod? – támaszkodott N a hűtőszekrénynek. (a facsrt nancs jobban hangzott J)
Most kapásból bocsánatot kérnék, de Ravitól eltanult lazasággal sikerült választ adnom.
- Hát ez tuti nem friss! – tettem bele az üres poharat a mosogatóba. A leader válasza csak egy szemöldökemelés volt. Én meg gyorsan átvánszorogtam a nappali a vezető haragja elől.
- Hongbin! – lépett elém Hyuk, kezembe nyomva a mobilját.
- Mit is kéne… ? – néztem értetlenül a kezembe tartott tárgyra.
- Kaja! – simogatta meg a pocakját.
- Ja! – világosodtam meg,s kutatni kezdtem a híváslistában a pizzéria telefonszámát.
- Te meg mit művelsz? – nézett rám furcsán.
- Keresem a Robinson pizzéria névjegyét, de ennyi szám között hogy is lehetne megtalálni?! – akadtam ki.
- Gyorshíváson van. – nyilatkozott. Én kapásból az 1-es gombot akartam nyomni, ám amint ez feltűnt a fiatalabbnak, kikapta a kezemből a telefont és rányomott a 2-esre.
- Az Tunder száma. –magyarázta meg az előbbi kirohanását. tudom, hogy N miatt nem nagyon szokott tárgyalni az MBLAQ tagokkal, ahogy a bandából más sem. De ha nem telefonálnak, akkor miért van a rapper gyorshíváson? Azonban elmélkedésemet Hyuk pizza rendelése zavarta meg.
- Kinek, milyen pizza kell?
- Nekem meg Ravinak 5 sajtos! – üvöltöttem a fiatalabb fülébe és ezzel együtt a kagylóba is, majd elindultam, hogy meglessem szobatársam él-e még. Befelé menet találkoztam Leoval meg Kennel a szobájukból jövet, de elég érdekes látványt nyújtottak. Maradjunk annyiban, nem akarom tudni amit ezek a szobájukban művelnek… egymással! És igen, félre kell érteni!!!
A hálóba érve jó hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, hátha a takarókupac megmozdul, de Ravi szokásához híven meg sem hallotta. Így büntetésből ráugrottam.
- Mondtam már, hogy nem kell rám vetődni. Attól még hogy nem figyelek rád, tudom, hogy itt vagy. – csusszant ki alólam.
- Rendeltem magunknak kaját. – mosolyogtam.
- Köszi! – húzott rám is egy kis takarót. De nem értem miért, mikor dög meleg van! – Egyébként miről akartál velem beszélni délután? – érdeklődtem egy ásítás kíséretében. Alighogy a mondatom befejeztem, Ravi elkapta a nyakam és a nyelvét a még résnyire nyitott számba nyomta. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz. Persze nekem sem volt ellenemre a dolog, így visszacsókoltam. Ám ekkor a kékhajú barátom bátorkodott kicsit tovább menni és a mancsaival benyúlt a nadrágomba.
- Ravi! – húzódtam el tőle.
- Ez nekem picit gyors. – szedtem ki a kezeit a személyes teremből.
- Bocs, de már nem nagyon tudom türtőztetni magam. – szorított magához.
- Nekem viszont kell még egy kis idő. – sütöttem le szemeimet.
- Megvárom, míg felkészülsz. – nyomott egy csókot a számra, majd váratlanul leugrott rólam. Eleinte nem értettem a dolgot, de amint N megjelent az ajtóban, minden világos lett.
- Gyertek enni! – szólt be a leader a résnyire nyitott ajtón.
- Megyünk. – pattantam ki az ágyból. Ám mielőtt az ajtóhoz értem volna Ravi a falnak nyomott és kiharcolt magának még egy csókot, majd miután sikerült lenyugodnia, a konyha felé vettük az irányt, ahonnan már áradt a friss és még meleg pizza illata. Helyet foglaltam a konyhapult – vagy, ahogy N hívja: bárpult – egyik székén és magam elé húztam a vacsorám. Ravi mellém ült, aki mellett pedig Hyuk foglalt helyet, egy gusztustalan feltéttel rendelkező pizzát majszolva.
- Te Hyuk, ez milyen pizza? – kérdeztem.
- 5 kívánság. – érkezett a válasz.
- De mi van rajta? – faggatózott Leo.
- Ketchupos alap, tök, avokádó, mustár, francia drazsé, meg mazsola. – mondta buszkén.
- Ez szardarab? – fintorgott Ken.
- Nem, az a mazsola. – kapott le egy barna izét a hányás-pizza tetejéről és bekapta. Kis rágás után váratlanul a földre zuhant.
- Hyuk! – ugrottunk meg mind, kivéve Ravit, aki a fiatalabbról tudomást sem véve falatozott tovább.
- Szerintetek mi bajom lenne a mazsolától? – ült vissza a helyére tovább tömte magába… AZT!
- Ha attól nem is lesz bajod, akkor az avokádó-mustár kombótól szépen kikészülsz. – szólt közbe a rapper. Ismét nagy bölcsességet közölve!
A vacsora után – mivel rajtam és a párnámon kívül már mindenki megfürdött, így rajtam volt a sor, hogy zuhanyozni induljak. Sosem szoktam bezárni a fürdőt, mivel általában senki nem nyit rám, mikor zuhanyozok, viszont ma ez másképp történt.
- Áááá! Ez a bordám volt. – fordult le a vokalista a heverőről.
- Majd megtanulod, hogy máskor ne Ravi birodalmában lustálkodj! – morgott idegesen a rapper.
Nagy nehezen összeszedtem magam és a párnámhoz sétáltam.
- Leülök. – mosolyogtam Ravira, aki egy vigyor kíséretében maga mellé engedett.
- Persze! – akadt ki leo.
- Hongbint meg beengeded a birodalmadba?! – kelt fel a földről.
Ekkor N és Ken, Leo mellett elrohanva szintén a kanapén foglaltak helyet, mire szegény vokalistánk is elvánszorgott egy székért és ráült.
- Hyuk? – néztem körbe a legfiatalabbat hiányolva.
- Megállt venni valamit az automatából. – válaszolta Ken.
- De a lenti gép tudtommal nem működik. – értetlenkedett Ravi.
- Viszont ő ezt nem tudja. – röhögött N.
- Gonosz. – mosolyogtam.
Hyuk pont ezután érkezett meg és nem volt jó kedve.
- Az a nyomi gép benyelte az aprómat. Legalább írnák ki rá, hogy szar vagy valami.
- Ki volt írva, méghozzá egy nagy fehér kartonra. – húzódott mosolyra Ken szája
- De én nem láttam. – gondolkodott el.
- Csak te nem láttad. – húzta elő a leader a kanapé mögül az említett figyelmeztetést.
- Teeeee! – kezdte el kergetni Hyuk a kis mókamestert, aki menekülőre fogta. Kent meg Ravi lökte a padlóra.
- Héj! Akkor most Hongbint is lökd le. – akadt ki a földön elterülve.
- Nem. – morgott a kispárnám.
- Miért? Hisz ez csak Ravi birodalma. – flegmázott a vokalista.
- Ahogy mondod, őt szívesen látom, veled ellentétben. – nyújtózott egy nagyot a kék hajú. – Tényleg – karolta át nyakamat. – Nem vagy kajás? Elmehetnénk pizzázni. – magyarázott kicsit hangosabban, mint ahogy szeretett volna. Kapásból mindenki rávágta, hogy jó, mehetünk. Mivel tudom, hogy Ravi azért mondta ezt az egész pizzás dolgot, mert beszéde van velem valamiről, így nem engedhettem a többieknek, hogy keresztülhúzzák a számításait.
- Akkor mi lenne, ha házhoz szállítást kérnénk? – mosolyogtam a nagy ötletemen. Persze mindenkinek bejött, ezért gyorsan kocsiba is ültünk és elindultunk hazafelé.
Ravi az ablak mellett foglalt helyet, én meg mellette. A fejem a vállára hajtottam és próbáltam relaxálni, amíg haza nem érünk. Azonban az orrom szagot fogott. Csokis Axe! Szimatolni kezdtem és orrom egészen Ravi nyakáig vezetett.
- Jól érzem? – mosolyogtam rá.
- Majd, ha befújlak vele. – fordult vissza az ablakhoz. Én pedig megnyugodva dőltem vissza vállára. Nem telt bele fél órába és már haza is értünk. A kocsiból kiszállva Ken kapásból egy tócsába lépett.
- Áááá! – sikított. – Ez egy új cipő.
- Pocsolya! – kiáltottam, majd az idősebb mellé ugrottam a vízbe, ezzel eláztatva az új nadrágját is, aminek hatására üldözni kezdett, át az egész parkolón. Mivel én gyorsabb vagyok, így szerencsémre nem ért utol. Viszont jó nagyot tanyált az egyik pocsolyában… legnagyobb örömömre.
Észrevettem, hogy mindenki elindult a dorm felé, s utánuk eredtem, nehogy kizárjanak. És igen, képesek rá! Az ajtóhoz érve azonban kicsit meglepődtem.
- Mire várunk? – érdeklődtem a kék hajúra támaszkodva.
- A tócsa királyánál van a kulcs. – dőlt nekem Leo. Az elkövetkező 10-12 percben megvártuk, míg Ken odafáradt hozzánk és nagy nehezen – folyamatos panaszkodások közepette – kinyitotta az ajtót. Ravi kapásból a szobánkat vette célba és parancsba adta, hogy siessek utána. Most besértődhetnék a parancsolgatásán… de valahogy tőle nem zavaró. Sietős léptekkel haladtam a konyha irányába, hogy csillapítsam a szomjamat valami hideg üdítővel. A hűtő kinyitása után kikaptam a narancsleves kancsót és teletöltöttem a poharam, majd gyorsan lehúztam. De az ital tulajdonosa annyira nem díjazta ezt.
- Ugye nem a frissen facsart narancslevemet kortyolgatod? – támaszkodott N a hűtőszekrénynek. (a facsrt nancs jobban hangzott J)
Most kapásból bocsánatot kérnék, de Ravitól eltanult lazasággal sikerült választ adnom.
- Hát ez tuti nem friss! – tettem bele az üres poharat a mosogatóba. A leader válasza csak egy szemöldökemelés volt. Én meg gyorsan átvánszorogtam a nappali a vezető haragja elől.
- Hongbin! – lépett elém Hyuk, kezembe nyomva a mobilját.
- Mit is kéne… ? – néztem értetlenül a kezembe tartott tárgyra.
- Kaja! – simogatta meg a pocakját.
- Ja! – világosodtam meg,s kutatni kezdtem a híváslistában a pizzéria telefonszámát.
- Te meg mit művelsz? – nézett rám furcsán.
- Keresem a Robinson pizzéria névjegyét, de ennyi szám között hogy is lehetne megtalálni?! – akadtam ki.
- Gyorshíváson van. – nyilatkozott. Én kapásból az 1-es gombot akartam nyomni, ám amint ez feltűnt a fiatalabbnak, kikapta a kezemből a telefont és rányomott a 2-esre.
- Az Tunder száma. –magyarázta meg az előbbi kirohanását. tudom, hogy N miatt nem nagyon szokott tárgyalni az MBLAQ tagokkal, ahogy a bandából más sem. De ha nem telefonálnak, akkor miért van a rapper gyorshíváson? Azonban elmélkedésemet Hyuk pizza rendelése zavarta meg.
- Kinek, milyen pizza kell?
- Nekem meg Ravinak 5 sajtos! – üvöltöttem a fiatalabb fülébe és ezzel együtt a kagylóba is, majd elindultam, hogy meglessem szobatársam él-e még. Befelé menet találkoztam Leoval meg Kennel a szobájukból jövet, de elég érdekes látványt nyújtottak. Maradjunk annyiban, nem akarom tudni amit ezek a szobájukban művelnek… egymással! És igen, félre kell érteni!!!
A hálóba érve jó hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, hátha a takarókupac megmozdul, de Ravi szokásához híven meg sem hallotta. Így büntetésből ráugrottam.
- Mondtam már, hogy nem kell rám vetődni. Attól még hogy nem figyelek rád, tudom, hogy itt vagy. – csusszant ki alólam.
- Rendeltem magunknak kaját. – mosolyogtam.
- Köszi! – húzott rám is egy kis takarót. De nem értem miért, mikor dög meleg van! – Egyébként miről akartál velem beszélni délután? – érdeklődtem egy ásítás kíséretében. Alighogy a mondatom befejeztem, Ravi elkapta a nyakam és a nyelvét a még résnyire nyitott számba nyomta. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz. Persze nekem sem volt ellenemre a dolog, így visszacsókoltam. Ám ekkor a kékhajú barátom bátorkodott kicsit tovább menni és a mancsaival benyúlt a nadrágomba.
- Ravi! – húzódtam el tőle.
- Ez nekem picit gyors. – szedtem ki a kezeit a személyes teremből.
- Bocs, de már nem nagyon tudom türtőztetni magam. – szorított magához.
- Nekem viszont kell még egy kis idő. – sütöttem le szemeimet.
- Megvárom, míg felkészülsz. – nyomott egy csókot a számra, majd váratlanul leugrott rólam. Eleinte nem értettem a dolgot, de amint N megjelent az ajtóban, minden világos lett.
- Gyertek enni! – szólt be a leader a résnyire nyitott ajtón.
- Megyünk. – pattantam ki az ágyból. Ám mielőtt az ajtóhoz értem volna Ravi a falnak nyomott és kiharcolt magának még egy csókot, majd miután sikerült lenyugodnia, a konyha felé vettük az irányt, ahonnan már áradt a friss és még meleg pizza illata. Helyet foglaltam a konyhapult – vagy, ahogy N hívja: bárpult – egyik székén és magam elé húztam a vacsorám. Ravi mellém ült, aki mellett pedig Hyuk foglalt helyet, egy gusztustalan feltéttel rendelkező pizzát majszolva.
- Te Hyuk, ez milyen pizza? – kérdeztem.
- 5 kívánság. – érkezett a válasz.
- De mi van rajta? – faggatózott Leo.
- Ketchupos alap, tök, avokádó, mustár, francia drazsé, meg mazsola. – mondta buszkén.
- Ez szardarab? – fintorgott Ken.
- Nem, az a mazsola. – kapott le egy barna izét a hányás-pizza tetejéről és bekapta. Kis rágás után váratlanul a földre zuhant.
- Hyuk! – ugrottunk meg mind, kivéve Ravit, aki a fiatalabbról tudomást sem véve falatozott tovább.
- Szerintetek mi bajom lenne a mazsolától? – ült vissza a helyére tovább tömte magába… AZT!
- Ha attól nem is lesz bajod, akkor az avokádó-mustár kombótól szépen kikészülsz. – szólt közbe a rapper. Ismét nagy bölcsességet közölve!
A vacsora után – mivel rajtam és a párnámon kívül már mindenki megfürdött, így rajtam volt a sor, hogy zuhanyozni induljak. Sosem szoktam bezárni a fürdőt, mivel általában senki nem nyit rám, mikor zuhanyozok, viszont ma ez másképp történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése