BTS - forró nyár

No meghoztam a megígér másik fanficet, amit Kiri írt és remélem tetszeni fog. Bocsi, hogy mindig ilyen lassan hozom a részeket.

J-hope pov

Az új videóklippünk forgatásának végeztével otthon bevágódtam a szobámba. Rávetődtem az ágyamra és bevágtam a durcit. V sietősen rohant be utánam, beérve leült mellém és egy ideig csak kussolt.

- Meddig akarsz még a takarómon ücsörögni? – szegeztem neki a kérdést mérgesen.

- Hoseok, ne haragudj rám. Én ezt nem így akartam. – mentegetőzött.

- Persze. – néztem rá flegma arckifejezéssel. – Akkor csak úgy véletlenül estél rá a maknaera, mi?

- De hidd már el, hogy megbotlottam a kábelben! Jungkook meg rosszkor volt rossz helyen. – mondta teljes meggyőződéssel, mintha nem láttam volna, hogy szándékosan imitált botlásból kifolyólag ülepen fejelte a legfiatalabb tagot. Taehyung még röhögött is ezen. Felháborító! – De ne légy már ilyen féltékeny, épp csak meglöktem… vagyis, nem úgy… - kezdett kapálózni a kezeivel előttem.

- Ezt most miért kellet mondanod? Én nem értettem félre. – temettem arcomat a párnámba.

- Ne csináld már Hoseok! – ölelt szorosan magához, ám mivel rövid idő elteltével sem öleltem vissza, éreztem, amint kezeit szép lassan leengedi a vállaimról.

- El ne engedj! – dőltem a mellkasának.

- Sose engedlek el. – szorongatott meg.

- Szerencséd. – morogtam. Hirtelen kinyílt az ajtó és Jimin rohant be rajta.

- Srácok! – ugrott ránk. – Csatlakozhatok? – emelgette a szemöldökét, mire Taehyunggal összenéztünk és otthagytuk.

- Ne már! – morgott Jimin. – Csak poénnak szántam. – jött ki utánunk a konyhába a töpszli, ahol Jin tevékenykedett.

- Mit eszünk? – előzött be minket Jimin, s a konyhapultra telepedve nézte a szakácsunkat, amint… valamit süt?

- Garnéla? – hallottam Suga hangját magam mögött, majd Suga alakját magam előtt, amint lopott egy falatot a serpenyőből. Mivel a sült garnéla látványa és szaga nem hozott lázba, karon ragadtam V-t és magammal vonszoltam a szobámig, de be már sajnos nem jutottunk, mert az „ülepcsávó” megjelent és magával rángatta V-t a szobájába. Mivel a maknae ma már amúgy is felcseszte az agyam, idegbeteg féltékeny módjára követtem őket. Ám még mielőtt elértem volna a célom a leader elkapta a torkom. Szó szerint!

- Meg akarsz ölni? Te, Ludas Matyi! – üvöltöttem le a fejét.

- Nem csak… Ludas Matyi? – nézett rám kiskutya szemekkel, fogalom-magyarázatra várva a leader.

- Tudod, megyünk majd Magyarországra koncertezni, gondoltam utána nézek az ottani szokásoknak, népzenéknek, meséknek. A Ludas Matyi egy ilyen mesebeli srác, akit elküldtek a piacra ludakkal… de várj, mit akarsz te tőlem? Mert, ha semmit, akkor sietek. – mutogattam a legfiatalabb szobája felé.

- Ja, csak meg szerettem volna tudni, hogy holnap akartok-e jönni a víziparkba. – érdeklődött, majd még érdeklődőbb tekintet vágva szegezett nekem még egy kérdést. – Mi dolgod Jungkook szobájában?

- Kihozom V-t. – mondtam határozottan.

- Te Hoseok… - vakarta meg a tarkóját. – Mostanában kicsit kisajátítod magadnak Taehyungot, de javíts ki ha tévednék. – mondta Rapmon.

- Ez pontosan így van. Problémád van vele? – vettem fel a támadó pózt.

- Nekem nem gond… de ezt V-től kéne megkérdezned. – mondta, majd mellettem elsétálva Jin mögé vánszorgott és egy gyors puszit nyomott a vacsorát főző legidősebb nyakára, aztán kivette a hűtőből a tejet és továbbállt. Én meg rohantam kimenteni Taehyungot Jungkook karmaiból.

Jungkook pov

Miután V-t magammal rángattam, bezártam a szobámat, hogy a féltékeny J-hope hyung ne tudjon ránk rontani. Tae ráült az ágyamra, majd egy nagy sóhaj hagyta el a száját.

- Na mi a baj? – ültem le V mellé.

- Hoseok. – nevetett erőltetetten. – Olyan féltékenységi rohamai vannak, amitől lassan megőrülök. Egész délután nem szólt hozzám. – panaszkodott.

- Ja, miután megfejeltél? – nevettem fel. – Hogy lehetsz ilyen balfasz?

- Nem tehetek róla, hogy a hülye japánok az út közepén hagyják a mikrofonjaikat. – pufogott.

- Ja, baszki! – röhögtem újra el magam. – A bongyorka hogy kiakadt, hogy hogy képzelsz belerúgni a piros mikrofonjába.

A következő pillanatba lenyomódott a kilincs, majd hatalmas csattanás az ajtómon.

- ÁÁÁÁ! – hallottam Hoseok hyung hangját.

- Te bezártad? – suttogott Taehyung. – Köszi! Most már tuti féltékenységi jelenetet rendez! – pattant fel, majd az ajtóhoz rohant.

- J-hope. – nyitotta ki V az ajtót, majd az említett egyenesen nekem támadt.

- Minek zártad be magatokat? – ragadta meg a pólómat.

- Eszednél vagy, te póni Tóni? – löktem el magamtól a „lovat”.

- Póni? – emelte fel az egyik szemöldökét.

- Mi van, fáj az igazság Horseok?

- Fejezzétek be! – ugrott közénk V.

- Ma még a szokásosnál is undokabb. – mondtam, olyan nem csináltam semmit fejjel.

- Jungkook, fogd be! – mondta Taehyung, s Hoseokkal karöltve távoztak. Én meg mivel a társaságom elment, kivonultam a konyhába, bár a sült garnéla salátában citromos szósszal majdnem visszazavart.

- Na mi van kisember? – csaptam tarkón az iszogató Jimint.

- Nem vagyok kicsi… én nagy vagyok! – röhögött a pofámba, s leheletének enyhén szólva is alkohol szaga volt.

- Ez berúgott? – néztem nagy szemekkel Sugára, aki éppen nagyban falatozta a vacsit.

- Kicsit. – vont vállat.

- Amúgy Rapmon és Jin? – néztem körbe.

- Azt mondták, gyorsan lefekszenek, hogy aludni is tudjanak. – mondta Suga hyung.

- Olyan fejed van, mint a… a… Ez egy répa? – vett fel Jimin az asztalról egy sárgarépát.

- Tedd le! – mosolygott Jiminre az idősebb.

- Szóval aludni is akarnak. – mosolyodtam el. – A hangsúly az IS-en van. – emelgette a szemöldököm, mire Suga majdnem kiköpte a vizet. Habár szerintem Jimint nem zavarta volna ha telibe köpik.

- Jaj, tényleg! – csattant fel Jimin, mire Sugával ijedten pillantottunk rá. – Este akarsz filmet nézni? Loptam egy memóriakártyát Jungkook szobájából. – öltötte ki rám a nyelvét. Mondatának hatására félre nyeltem a rákot, s kishíján megfulladtam. Fél perc köhögés után jobban lettem, majd jiminre támadtam.

- Milyen memóriakártyát? Az asztalon négy is volt! – rémültem meg, hogy talán lebuktat ez a szerencsétlen nyomorék.

- Ami a kamera mellett volt. – vette elő a zsebéből a kis, nyolc gigás kártyát. Amint megpillantottam, kikaptam az idősebb kezéből és a saját zsebembe csúsztattam. Pont ezt kellett elvennie?

- Hova lett? – bámulta az üres tenyerét a kis részeg.

- Mi van azon a kártyán, hogy ennyire félted? – támaszkodott az asztalra a rapper, mindehhez olyan mindent kiszedek belőled arckifejezéssel.

- Semmi! – vágtam rá idegesen.

- Jungkooknál pornófilm van! – röhögött Jimin.

- Szerintem ágyba kéne vinni. – mutogattam a tányérban röhögő Jiminre.

- Azzal te ne foglalkozz! – legyintett Suga. – Az az én feladatom. – emelgette a szemöldökét és mellé perverz vigyort vágott.

Rapmon pov

- Hááá! – ásítottam nagyot, majd eldőltem az ágyamon. Jin lehuppant mellém, majd rámdőlt.

- Olyan jó, hogy szobát cseréltem Sugával. – nyújtózott Jin.

- Furcsa látni, hogy Jimin szobájában rend van. – gondolkodtam.

- Tényleg. – mosolyodott el Jin is. – Mostanában mindig megalszom a nyolc órámat.

- Mert éjszaka senki nem kiabál melletted, vagy néz hangosan filmet. – simogattam meg a puha, frissen mosott haját.

- Azért a kiabálásról én nem nyilatkoznék a helyedben. Főleg, ha hangyákat látsz. – nevetett fel.

- Én sikítok. Nem teljesen mindegy. – mondtam. Jin felült, hosszú másodpercekig bámulta a villanyt, majd megállapította, hogy nem ártana lekapcsolni. Elsétált a kapcsolóig és sötétséget csinált.

- Na, a kellő hangulat már meg van. – indultam el a sötétségben Jint keresve. Majd meg is találtam, – gondoltam én – viszont a következő pillanatban nagy koppanás hallatszódott, majd egy nyögés Jin szájából.

- Hol vagy? – érdeklődött.

- Elméletileg téged ölelgetlek. – bizonytalanodtam el.

- Már megint a fogast? – hallottam a hangját egy kicsit közelebbről. Elindultam felé, de hirtelen megbotlottam valamiben és befejeltem a padlót.

- Faszom már! – morogtam a sérült orromat fogva.

- Legközelebb megkérünk valakit, hogy kapcsolja le a villanyt. – nevetett Jin.

- Persze, utána meg megkérjük, hogy csatlakozzon hozzánk, mi? – kaptam fel a vizet.

- Szokásos hely? – érdeklődött.

- Szokásos idő? – kérdeztem én.

- Állítok ébresztőt. – mondta Jin, majd váratlanul világos lett.

- Na, pont az előbb örültem a rendnek. – néztem végig pusztításom nyomain.

- Reggel elpakolunk. – nyugtatgatott. Gyorsan megtaláltam az ágyat. (Mondjuk világosban nem nehéz.) Jin ismét leoltotta a lámpát és levágódott mellém. – Már alig várom, hogy hajnali két óra legyen. – nyomott egy puszit az arcomra, majd magára rántotta a takarót és próbált elaludni. Én is hasonlóképpen tettem. Gyorsan el is nyomott az álom. Álmomban tudtam vízen járni, ám az idő gyorsabban telt, mint gondoltam és hirtelen megéreztem a rezgést a kezem alatt. Gyorsan kinyomtam a telefonon az ébresztést, majd megráztam Jin vállát.

- Ébresztő hercegem! – nyomtam egy puszit a fülére.

- Idő van? – pislogott rám álmosan. Kipattantunk az ágyból, meg se állva a bejárati ajtóig.

Magunkra kaptuk a kabátunkat, majd rohantunk fel az erkélyre.

- Amúgy… - nézett körbe Jin. – Miért nem itt jöttünk ki? – mutatott az erkélyre nyíló üvegajtóra.

- Mert így izgisebb. – válaszoltam.

- És miért nem jó nekünk a wc-ben? – bombázott következő kérdésével.

- Túl közel van a maknae szobájához. – vágtam rá.

- Eddig nem zavart túlzottan, ha mellette csináltuk. – morgott Jin.

- Nem hinném, hogy tetszene, ha valaki filmre venné az akciónkat. – motyogtam.

- Mi van? – ölelt meg Jin.

- Semmi. Vetkőzz! – parancsoltam rá.

- Hideg van! És álmos is vagyok. – dörzsölte a szemeit.

- Komolyan? – emeltem fel dühösen az egyik szemöldökömet. Nem mondott semmit, csak bólogatott. – Faszom, akkor minek keltünk fel? – indultam vissza a szobámba duzzogni.

BTS - Meleg ünnepek 8. rész (befejező)

Halihó, bocsi mindenkitől, aki olvassa Kiri fanficeit, hogy ilyen lassan raktam csak fel írását.

Ez amit ma rakok fel igencsak rövidke lett, mivel ez a vége, de már meg van írva a második "évad" is szóval majd jön az is szépen lassan :D

Suga pov

Jiminék háza akkora, hogy sikeresen eltévedtem benne.

- Jimin! – kiáltottam el magam a folyósón, hátha így kijön elém, mert nem lenne kellemes, ha a szülei szobájába nyitnék be.

- Ne kiabálj. – kapott el hátulról, majd a nyakamba harapott.

- Au! – löktem el magamtól, halkabbra véve hangom. – Meg vagy te húzatva? –fogtam nyakamon a fognyomokat.

- Finom vagy. – harapott az alsó ajkába, közben kaján vigyor húzódott szájára.

- Te tényleg lökött vagy. – öleltem magamhoz.

- Gyere! – ragadta meg a kezem, majd belökött a szobájába és az ajtónak nyomott.

- Jimin… – sóhajtottam, miközben a fiatalabb a nyakamat csókolgatta. Jól tudtam mit szeretne, de nem biztos, hogy készen állok rá.

- Mi a baj? – túrt a hajamba. Nem mondtam semmit és nem is kellett, így is megértett. Tudta, mit gondolok. Elmosolyodott és megpuszilta a homlokom. – Szeretlek. – suttogta a fülembe. – Nem sietünk sehova. – lépett az ágya mellé, majd nyújtózott és elterült rajta. Közelebb sétáltam hozzá, rávetettem magam, aztán csikizni kezdtem, persze Jimin sem hagyta magát. Lefogta egyik kezemet két csikizés között, most ő „kaparászta” az én bordáimat, de rájöhetett, hogy nem vagyok csikis. Még nyúztam egy picit, ám váratlanul benyitott hozzánk Jimin anyja. A nő kezében nagy tálca volt, rajta egy tál pattogatott kukorica és barack lé. Jiminnel egymásra néztünk. Nem akartuk a szüleink orrára kötni, hogy együtt vagyunk, de most lebuktunk.

- Ó… – mosolyodott el a nő. – De jó látni, hogy a gyerekek tényleg soha nem nőnek fel. – jött közelebb a tálcával, majd letette az ágyra. Közben lemásztam áldozatomról és az ágytámlának dőltem, az asszony leült a tálca mellé és nyomott egy puszit fia arcára. – Sose nőj fel! – ölelte magához szipogva.

- De anya! – próbált szabadulni.

- Jól van. – törölte meg a szemét. – Nem is zavarok tovább. Verekedjetek nyugodtan. – nevetett fel, s az ajtót becsukva távozott.

Ekkor elgondolkodtam azon, mennyire szeretnék majd egy kisgyereket. Mindig úgy gondoltam, lesz egy szép feleségem, meg egy csodás kisfiam. Belegondolva, hogy le kellene mondanom a gyerekről… Mert Jiminnel nem tudunk gyereket csinálni. nem vagyunk mi Key meg Jonghyun… (ha valaki nem ismerné: http://magyarficc.blog.hu/2013/12/03/two_in_a_million_1_fejezet)

- Suga? – ölelt magához anyuci pici fia. – Min töprengtél el ennyire? –dörgölődzött hozzám, mint egy macska.

- Egyszer szeretnék gyereket. – simogattam meg a fejét.

- Fiút vagy lányt? – érdeklődött, de hangjában érezhető volt a félelem. Megint tudta, mire gondoltam. – Amúgy… ezen már én is gondolkodtam. Sosem lehetne saját gyerekem… – sóhajtott. – Néha elgondolkodom, tényleg megéri-e ez. – szorított meg még jobban.

Ekkor a nagy tálra pillantottam. Eszembe jutott, mikor a földről zabáltuk a kukoricát. Közelebb húztam magamhoz a tálcát, kivettem egy szem kukoricát, amit kis táncosom szájába tettem és elmosolyodtam.

- Nekem megéri. – hajoltam hozzá, majd megcsókoltam.

- Nekem is. – mormolta számra két csók között.

V pov

- Kipurcanok! – dőltem el a kanapémon hazaérkezés után.

- Baszki V, rohadt sok holmink van! – vetődött mellém J-Hope.

- Baszki. – lihegtem én is még mindig a fáradtságtól, mert nem volt könnyű felmászni a harmadikra nyolcvan kiló holmival.

- Büdös vagyok. –szimatolta magát Hoseok.

- Ott a fürdő. – mutatok a szemközti ajtóra.

- Köszi. –mászott le a díványról, majd a fürdő felé vette az irányt. Én is összekaptam magam és nekiálltam a csomagjaim rendezésének. A sajátjaimat gyorsan kipakoltam, Hopeét pedig egymásra pakoltam, hogy megtalálja. Hallottam, hogy nyílik a fürdőajtó és a legnagyobb örömömre… és bánatomra Hoseok sétált ki félmeztelenül a tőlem kapott alsónadrágban.

- Na most vegyél fel valamit! –mutogattam a bőröndjeire.

- Most miért? Nem örülsz annak, hogy a tőled kapott ajándékot hordom? – sétált oda hozzám a nadrágjára mutogatva.

- Az egy dolog, hogy megvettem, az viszont már más, hogy hordod és nekem is nézegetnem kell. – motyogtam.

- Ennyire zavar? – kezdett sunyulni.

- Elnézegetlek alsógatyában, de nem ebben! – indultam el a konyha felé, mondván a mézeskalács nem suti meg magát.

- Holnap karácsony! – ugrottam be a konyhapult elé és ekkor jöttem rá a szörnyű valóságra.

- J-Hope! – rohantam ki a konyhából, mint aki szellemet látott. – NINCS KARÁCSONYFÁNK! – kiáltottam le a fejét.

- Ennyi? – emelte fel flegmán a szemöldökét.

- Mi az, hogy ennyi? Fa nélkül nincs karácsony! – estem kétségbe.

- Nyugi, hoztam baltát. Szerzünk fát. – mosolygott rám.

- Minek hoztál baltát? – tettem fel a kérdést.

- Nem tudtam mire lesz szükségünk, szóval pakoltam mindent. – mosolygott.

- Te hülye vagy. – veregettem vállba.

Ezek után lerohantunk a szomszéd utca felé, mert ott szoktak feketén olcsó fákat árulni.

- Feketén vettünk fát? – értetlenkedett.

- Kussol és segít hozni! Legalább van. – morogtam, majd a fa törzsét a vállam alá kaptam, J-Hopenak jutott a lombja. Én így állok bosszút az alsógatyás látványa miatt. Nagy nehézségek árán, de büszkén felcipeltük a harmadikra a fát, majd rájöttünk, hogy nem tudjuk felállítani a lakásban. Lefűrészeltünk belőle egy jókora részt, ezt pedig a díszek előbányászása követte.

- Hol vannak a díszek? – érdeklődött Hope.

- Szerintem a garázsban. – húztam a számat.

- Mondd azt, hogy a garázs itt van az emeleten! – sóhajtott. Nem szóltam semmit, csak vállon veregettem, majd elindultunk lefelé. A díszeket gyorsan összeszedtük, és immáron harmadszorra is megmásztuk az emeleteket.

- Te V! – borult a vállamra Hoseok. – Ha megint emeletet akarsz mászni, szólj! Mert én nem megyek veled. – durcáskodott.

- Nekem sincs sok kedvem lépcsőzni, szóval majd megyek lifttel. – mosolyogtam Hopera.

- Van lift? – kerekedtek ki a szemei. – És képes vagy csak most mondani. – akadt ki.

- Nem kérdezted. – húzódott sunyi mosoly a számra.

Ezt a mondatot követően Hoseok berohant a lakásba a dobozokkal sértődötten. Beérve nekiálltam a mézeskalácssütésnek, tehát J-Hopera hárult a fa feldíszítése, hogy még csak meg se forduljon a fejében az, hogy segíteni akarjon nekem. Képes és egy óvatlan pillanatban rám gyújtja a konyhát, utána meg benyögné, hogy: hoppá.

Hoseok pov

- Szerintem egész pofás lett. – álltam meg a csodálatosan feldíszített fenyő előtt.

- Meglesem! – kiáltott ki V a konyhából, s villám gyorsan mellettem termett. Egy ideig csak nézegette, majd fintorgott egyet.

- Úgy néz ki, mintha egy csillámpóni leszarta volna. – állapította meg.

- Hogy mi? – löktem le a kanapéra, majd hirtelen felindulásból ráültem. Karjaimat a nyaka köré fontam, s ajkaimmal közeledni kezdtem az övéi felé.

- Hoseok. – suttogta a nevem halkan, az arca pedig kipirult. Azon meglepődtem, hogy nem húzta el a fejét, sőt még a száját is résnyire nyitva hagyta.  A szívem egyre hevesebben vert, éreztem a leheletét, ami meleg és mentol illatú volt. Egyre jobban eltöltött a vágy. Mikor már majdnem elértem a célom, egy idegesítő pióca megzavarta a hangulatot.

- V-hyung! – rontott be az ajtón Jungkook, mire mind a ketten odakaptuk a fejünk. – Megzavartam valamit? – érdeklődött.

- Meg! – vágtam rá.

- Dehogy! – bújt ki alólam Taehyung. – Mit szeretnél? – lépett a fiatalabbhoz.

- Lehetne egy nagy kérésem? – érdeklődött.

- Bármit kérhetsz… igen. – vigyorodott el.

- Akkor gyertek be fiúk. –intett az ajtó irányába, mire betódult a banda maradék tagja az ajtón.

- Meglepetés! – mondta Suga, és ráült a lábamra.

- Mit kerestek itt? – kérdeztem idegesen.

- Jungkook mondta, hogy lepjünk meg titeket. – csatlakozott hozzánk Jimin, majd Rapmon és Jin is.

- Jungkook! – indultam meg a nyomorék maknae felé, hogy megfojtsam, azonban Taehyung megállított.

- Ne bántsd a kölyköt. – fogta le a kezem.

- Hadd verjem szét! – hadonásztam Jungkook felé, minek következtében V még erősebben szorított magához.

- Persze. – pufogott Jimin. – Engem majdnem palacsintává passzíroztál, de Jungkookot nem szabad bántani. – mérgelődött.

- Az teljesen más! – morogta.

- Miben más? – kérdezte Jimin.

- Csak abban, hogy én azt sze… - kezdett bele idegesen, ám a mondat végét már nem mondta ki. engedett a szorításon, s kezeivel lágyan ölelt magához. Nem értettem, hogy mégis miért bámult minket mindenki. Majd Jimin törte meg a drámai csendet:

- Látom J-Hope arcán, hogy egyedül ő nem érti, miért hallgattál el. – mondta, mindezt Taehyungra nézve.

- Miről maradtam le? – pillantottam egymás után a tagokra.

- Erről. – sóhajtott V, majd maga felé fordított, s megcsókolt. A szívem egy pillanat alatt hatszor olyan gyorsan kezdett el dobogni. Egy ideig fel sem fogtam mi is történt. Mikor elváltak ajkaink, Taehyung mélyen a szemembe nézett, mire röhögni kezdtem.

- Már nem azért V, de kb öt perccel ez előtt pont ugyan ezt akartam… - mondtam, majd a boldogságtól sugárzó arcom elfelhősödött és tekintetem ismét Jungkookra tévedt. – Amiben ez a kis patkány megzavart. – iramodtam a fiatalabbik után, aki idő közben menekülőre fogta. Kergettem néhány percig, majd váratlanul V elkapta a kezem és magához húzott.

- Most csókoltalak meg, erre te a maknaet kergeted? – durcáskodott.

- Ú! – haraptam az ajkamba. – Ilyenkor olyan cuki vagy. – nyomtam egy puszit a szájára.

Jungkook pov

Ismét hálás lettem Taehyungnak, amiért megmentett a csatalótól. És annak meg külön örülök, hogy végre összejöttek. A V-hope és a Sugamin olyan aranyos párosok. Remélem sokáig ilyen boldogok lesznek, mint most. Már csak a heteroknak nincs párjuk. – elmélkedtem.

- Jaj! – sikított fel Jin. – Hogy ez mennyire aranyos. – mosolygott.

- Ja. Az. – morgott Rapmon. – De remélem a rajongók előtt ne fogtok smárolni.

- Nem ígérek semmit. – vigyorgott Hoseok.

- Te nem tudod milyen érzés titkolni a szerelmedet. – ölelte magához Suga Jimint.

- Pont Rapmon ne tudná? – röhögött Jin.

- Ezt hogy érted? – lepődtem meg.

- Jin és én együtt vagyunk. – jelentette ki a leader, mire mi kistányér méretű szemekkel néztünk rájuk.

- De fel sem tűnt, hogy lenne köztetek bármi is. – akadt ki Jimin.

- Azt hittem te csak jó kutya vagy. – kuncogott V a leaderre nézve.

- Én ezt nem hiszem el! – mondta Hoseok. – Még mutattál fotót is egy csajról, aki bejön.

- Csak a látszat kedvéért, ha ti sem tudjátok, nagyobb biztonságba vagyunk. – mondta Jin. ennek következtében elindultam a bejárati ajtó felé.

- Hova mész Jungkook? – érdeklődött V.

- Megint kiugrasz az ablakon? – röhögött Rapmon.

- Nem baszd meg! De kiakadtam, hogy én vagyok az egyetlen hetero! – kiáltottam el magam.

- És még szingli is vagy. – mosolygott Jimin.

- Boldog ünnepeket! – csaptam be magam mögött az ajtót, majd megálltam az ajtó előtt és mosolyogva pillantottam ki az ablakon. – Vagyis inkább… meleg ünnepeket. – röhögtem, majd nagy levegőt vettem és elindultam a legközelebbi kocsma felé. Ha jól számolom egy óra múlva oda is érek, este nyolcra pedig a detoxba. – Ilyen egy szingli karácsonya.