BTS - forró nyár

No meghoztam a megígér másik fanficet, amit Kiri írt és remélem tetszeni fog. Bocsi, hogy mindig ilyen lassan hozom a részeket.

J-hope pov

Az új videóklippünk forgatásának végeztével otthon bevágódtam a szobámba. Rávetődtem az ágyamra és bevágtam a durcit. V sietősen rohant be utánam, beérve leült mellém és egy ideig csak kussolt.

- Meddig akarsz még a takarómon ücsörögni? – szegeztem neki a kérdést mérgesen.

- Hoseok, ne haragudj rám. Én ezt nem így akartam. – mentegetőzött.

- Persze. – néztem rá flegma arckifejezéssel. – Akkor csak úgy véletlenül estél rá a maknaera, mi?

- De hidd már el, hogy megbotlottam a kábelben! Jungkook meg rosszkor volt rossz helyen. – mondta teljes meggyőződéssel, mintha nem láttam volna, hogy szándékosan imitált botlásból kifolyólag ülepen fejelte a legfiatalabb tagot. Taehyung még röhögött is ezen. Felháborító! – De ne légy már ilyen féltékeny, épp csak meglöktem… vagyis, nem úgy… - kezdett kapálózni a kezeivel előttem.

- Ezt most miért kellet mondanod? Én nem értettem félre. – temettem arcomat a párnámba.

- Ne csináld már Hoseok! – ölelt szorosan magához, ám mivel rövid idő elteltével sem öleltem vissza, éreztem, amint kezeit szép lassan leengedi a vállaimról.

- El ne engedj! – dőltem a mellkasának.

- Sose engedlek el. – szorongatott meg.

- Szerencséd. – morogtam. Hirtelen kinyílt az ajtó és Jimin rohant be rajta.

- Srácok! – ugrott ránk. – Csatlakozhatok? – emelgette a szemöldökét, mire Taehyunggal összenéztünk és otthagytuk.

- Ne már! – morgott Jimin. – Csak poénnak szántam. – jött ki utánunk a konyhába a töpszli, ahol Jin tevékenykedett.

- Mit eszünk? – előzött be minket Jimin, s a konyhapultra telepedve nézte a szakácsunkat, amint… valamit süt?

- Garnéla? – hallottam Suga hangját magam mögött, majd Suga alakját magam előtt, amint lopott egy falatot a serpenyőből. Mivel a sült garnéla látványa és szaga nem hozott lázba, karon ragadtam V-t és magammal vonszoltam a szobámig, de be már sajnos nem jutottunk, mert az „ülepcsávó” megjelent és magával rángatta V-t a szobájába. Mivel a maknae ma már amúgy is felcseszte az agyam, idegbeteg féltékeny módjára követtem őket. Ám még mielőtt elértem volna a célom a leader elkapta a torkom. Szó szerint!

- Meg akarsz ölni? Te, Ludas Matyi! – üvöltöttem le a fejét.

- Nem csak… Ludas Matyi? – nézett rám kiskutya szemekkel, fogalom-magyarázatra várva a leader.

- Tudod, megyünk majd Magyarországra koncertezni, gondoltam utána nézek az ottani szokásoknak, népzenéknek, meséknek. A Ludas Matyi egy ilyen mesebeli srác, akit elküldtek a piacra ludakkal… de várj, mit akarsz te tőlem? Mert, ha semmit, akkor sietek. – mutogattam a legfiatalabb szobája felé.

- Ja, csak meg szerettem volna tudni, hogy holnap akartok-e jönni a víziparkba. – érdeklődött, majd még érdeklődőbb tekintet vágva szegezett nekem még egy kérdést. – Mi dolgod Jungkook szobájában?

- Kihozom V-t. – mondtam határozottan.

- Te Hoseok… - vakarta meg a tarkóját. – Mostanában kicsit kisajátítod magadnak Taehyungot, de javíts ki ha tévednék. – mondta Rapmon.

- Ez pontosan így van. Problémád van vele? – vettem fel a támadó pózt.

- Nekem nem gond… de ezt V-től kéne megkérdezned. – mondta, majd mellettem elsétálva Jin mögé vánszorgott és egy gyors puszit nyomott a vacsorát főző legidősebb nyakára, aztán kivette a hűtőből a tejet és továbbállt. Én meg rohantam kimenteni Taehyungot Jungkook karmaiból.

Jungkook pov

Miután V-t magammal rángattam, bezártam a szobámat, hogy a féltékeny J-hope hyung ne tudjon ránk rontani. Tae ráült az ágyamra, majd egy nagy sóhaj hagyta el a száját.

- Na mi a baj? – ültem le V mellé.

- Hoseok. – nevetett erőltetetten. – Olyan féltékenységi rohamai vannak, amitől lassan megőrülök. Egész délután nem szólt hozzám. – panaszkodott.

- Ja, miután megfejeltél? – nevettem fel. – Hogy lehetsz ilyen balfasz?

- Nem tehetek róla, hogy a hülye japánok az út közepén hagyják a mikrofonjaikat. – pufogott.

- Ja, baszki! – röhögtem újra el magam. – A bongyorka hogy kiakadt, hogy hogy képzelsz belerúgni a piros mikrofonjába.

A következő pillanatba lenyomódott a kilincs, majd hatalmas csattanás az ajtómon.

- ÁÁÁÁ! – hallottam Hoseok hyung hangját.

- Te bezártad? – suttogott Taehyung. – Köszi! Most már tuti féltékenységi jelenetet rendez! – pattant fel, majd az ajtóhoz rohant.

- J-hope. – nyitotta ki V az ajtót, majd az említett egyenesen nekem támadt.

- Minek zártad be magatokat? – ragadta meg a pólómat.

- Eszednél vagy, te póni Tóni? – löktem el magamtól a „lovat”.

- Póni? – emelte fel az egyik szemöldökét.

- Mi van, fáj az igazság Horseok?

- Fejezzétek be! – ugrott közénk V.

- Ma még a szokásosnál is undokabb. – mondtam, olyan nem csináltam semmit fejjel.

- Jungkook, fogd be! – mondta Taehyung, s Hoseokkal karöltve távoztak. Én meg mivel a társaságom elment, kivonultam a konyhába, bár a sült garnéla salátában citromos szósszal majdnem visszazavart.

- Na mi van kisember? – csaptam tarkón az iszogató Jimint.

- Nem vagyok kicsi… én nagy vagyok! – röhögött a pofámba, s leheletének enyhén szólva is alkohol szaga volt.

- Ez berúgott? – néztem nagy szemekkel Sugára, aki éppen nagyban falatozta a vacsit.

- Kicsit. – vont vállat.

- Amúgy Rapmon és Jin? – néztem körbe.

- Azt mondták, gyorsan lefekszenek, hogy aludni is tudjanak. – mondta Suga hyung.

- Olyan fejed van, mint a… a… Ez egy répa? – vett fel Jimin az asztalról egy sárgarépát.

- Tedd le! – mosolygott Jiminre az idősebb.

- Szóval aludni is akarnak. – mosolyodtam el. – A hangsúly az IS-en van. – emelgette a szemöldököm, mire Suga majdnem kiköpte a vizet. Habár szerintem Jimint nem zavarta volna ha telibe köpik.

- Jaj, tényleg! – csattant fel Jimin, mire Sugával ijedten pillantottunk rá. – Este akarsz filmet nézni? Loptam egy memóriakártyát Jungkook szobájából. – öltötte ki rám a nyelvét. Mondatának hatására félre nyeltem a rákot, s kishíján megfulladtam. Fél perc köhögés után jobban lettem, majd jiminre támadtam.

- Milyen memóriakártyát? Az asztalon négy is volt! – rémültem meg, hogy talán lebuktat ez a szerencsétlen nyomorék.

- Ami a kamera mellett volt. – vette elő a zsebéből a kis, nyolc gigás kártyát. Amint megpillantottam, kikaptam az idősebb kezéből és a saját zsebembe csúsztattam. Pont ezt kellett elvennie?

- Hova lett? – bámulta az üres tenyerét a kis részeg.

- Mi van azon a kártyán, hogy ennyire félted? – támaszkodott az asztalra a rapper, mindehhez olyan mindent kiszedek belőled arckifejezéssel.

- Semmi! – vágtam rá idegesen.

- Jungkooknál pornófilm van! – röhögött Jimin.

- Szerintem ágyba kéne vinni. – mutogattam a tányérban röhögő Jiminre.

- Azzal te ne foglalkozz! – legyintett Suga. – Az az én feladatom. – emelgette a szemöldökét és mellé perverz vigyort vágott.

Rapmon pov

- Hááá! – ásítottam nagyot, majd eldőltem az ágyamon. Jin lehuppant mellém, majd rámdőlt.

- Olyan jó, hogy szobát cseréltem Sugával. – nyújtózott Jin.

- Furcsa látni, hogy Jimin szobájában rend van. – gondolkodtam.

- Tényleg. – mosolyodott el Jin is. – Mostanában mindig megalszom a nyolc órámat.

- Mert éjszaka senki nem kiabál melletted, vagy néz hangosan filmet. – simogattam meg a puha, frissen mosott haját.

- Azért a kiabálásról én nem nyilatkoznék a helyedben. Főleg, ha hangyákat látsz. – nevetett fel.

- Én sikítok. Nem teljesen mindegy. – mondtam. Jin felült, hosszú másodpercekig bámulta a villanyt, majd megállapította, hogy nem ártana lekapcsolni. Elsétált a kapcsolóig és sötétséget csinált.

- Na, a kellő hangulat már meg van. – indultam el a sötétségben Jint keresve. Majd meg is találtam, – gondoltam én – viszont a következő pillanatban nagy koppanás hallatszódott, majd egy nyögés Jin szájából.

- Hol vagy? – érdeklődött.

- Elméletileg téged ölelgetlek. – bizonytalanodtam el.

- Már megint a fogast? – hallottam a hangját egy kicsit közelebbről. Elindultam felé, de hirtelen megbotlottam valamiben és befejeltem a padlót.

- Faszom már! – morogtam a sérült orromat fogva.

- Legközelebb megkérünk valakit, hogy kapcsolja le a villanyt. – nevetett Jin.

- Persze, utána meg megkérjük, hogy csatlakozzon hozzánk, mi? – kaptam fel a vizet.

- Szokásos hely? – érdeklődött.

- Szokásos idő? – kérdeztem én.

- Állítok ébresztőt. – mondta Jin, majd váratlanul világos lett.

- Na, pont az előbb örültem a rendnek. – néztem végig pusztításom nyomain.

- Reggel elpakolunk. – nyugtatgatott. Gyorsan megtaláltam az ágyat. (Mondjuk világosban nem nehéz.) Jin ismét leoltotta a lámpát és levágódott mellém. – Már alig várom, hogy hajnali két óra legyen. – nyomott egy puszit az arcomra, majd magára rántotta a takarót és próbált elaludni. Én is hasonlóképpen tettem. Gyorsan el is nyomott az álom. Álmomban tudtam vízen járni, ám az idő gyorsabban telt, mint gondoltam és hirtelen megéreztem a rezgést a kezem alatt. Gyorsan kinyomtam a telefonon az ébresztést, majd megráztam Jin vállát.

- Ébresztő hercegem! – nyomtam egy puszit a fülére.

- Idő van? – pislogott rám álmosan. Kipattantunk az ágyból, meg se állva a bejárati ajtóig.

Magunkra kaptuk a kabátunkat, majd rohantunk fel az erkélyre.

- Amúgy… - nézett körbe Jin. – Miért nem itt jöttünk ki? – mutatott az erkélyre nyíló üvegajtóra.

- Mert így izgisebb. – válaszoltam.

- És miért nem jó nekünk a wc-ben? – bombázott következő kérdésével.

- Túl közel van a maknae szobájához. – vágtam rá.

- Eddig nem zavart túlzottan, ha mellette csináltuk. – morgott Jin.

- Nem hinném, hogy tetszene, ha valaki filmre venné az akciónkat. – motyogtam.

- Mi van? – ölelt meg Jin.

- Semmi. Vetkőzz! – parancsoltam rá.

- Hideg van! És álmos is vagyok. – dörzsölte a szemeit.

- Komolyan? – emeltem fel dühösen az egyik szemöldökömet. Nem mondott semmit, csak bólogatott. – Faszom, akkor minek keltünk fel? – indultam vissza a szobámba duzzogni.