BTS - Meleg ünnepek 8. rész (befejező)

Halihó, bocsi mindenkitől, aki olvassa Kiri fanficeit, hogy ilyen lassan raktam csak fel írását.

Ez amit ma rakok fel igencsak rövidke lett, mivel ez a vége, de már meg van írva a második "évad" is szóval majd jön az is szépen lassan :D

Suga pov

Jiminék háza akkora, hogy sikeresen eltévedtem benne.

- Jimin! – kiáltottam el magam a folyósón, hátha így kijön elém, mert nem lenne kellemes, ha a szülei szobájába nyitnék be.

- Ne kiabálj. – kapott el hátulról, majd a nyakamba harapott.

- Au! – löktem el magamtól, halkabbra véve hangom. – Meg vagy te húzatva? –fogtam nyakamon a fognyomokat.

- Finom vagy. – harapott az alsó ajkába, közben kaján vigyor húzódott szájára.

- Te tényleg lökött vagy. – öleltem magamhoz.

- Gyere! – ragadta meg a kezem, majd belökött a szobájába és az ajtónak nyomott.

- Jimin… – sóhajtottam, miközben a fiatalabb a nyakamat csókolgatta. Jól tudtam mit szeretne, de nem biztos, hogy készen állok rá.

- Mi a baj? – túrt a hajamba. Nem mondtam semmit és nem is kellett, így is megértett. Tudta, mit gondolok. Elmosolyodott és megpuszilta a homlokom. – Szeretlek. – suttogta a fülembe. – Nem sietünk sehova. – lépett az ágya mellé, majd nyújtózott és elterült rajta. Közelebb sétáltam hozzá, rávetettem magam, aztán csikizni kezdtem, persze Jimin sem hagyta magát. Lefogta egyik kezemet két csikizés között, most ő „kaparászta” az én bordáimat, de rájöhetett, hogy nem vagyok csikis. Még nyúztam egy picit, ám váratlanul benyitott hozzánk Jimin anyja. A nő kezében nagy tálca volt, rajta egy tál pattogatott kukorica és barack lé. Jiminnel egymásra néztünk. Nem akartuk a szüleink orrára kötni, hogy együtt vagyunk, de most lebuktunk.

- Ó… – mosolyodott el a nő. – De jó látni, hogy a gyerekek tényleg soha nem nőnek fel. – jött közelebb a tálcával, majd letette az ágyra. Közben lemásztam áldozatomról és az ágytámlának dőltem, az asszony leült a tálca mellé és nyomott egy puszit fia arcára. – Sose nőj fel! – ölelte magához szipogva.

- De anya! – próbált szabadulni.

- Jól van. – törölte meg a szemét. – Nem is zavarok tovább. Verekedjetek nyugodtan. – nevetett fel, s az ajtót becsukva távozott.

Ekkor elgondolkodtam azon, mennyire szeretnék majd egy kisgyereket. Mindig úgy gondoltam, lesz egy szép feleségem, meg egy csodás kisfiam. Belegondolva, hogy le kellene mondanom a gyerekről… Mert Jiminnel nem tudunk gyereket csinálni. nem vagyunk mi Key meg Jonghyun… (ha valaki nem ismerné: http://magyarficc.blog.hu/2013/12/03/two_in_a_million_1_fejezet)

- Suga? – ölelt magához anyuci pici fia. – Min töprengtél el ennyire? –dörgölődzött hozzám, mint egy macska.

- Egyszer szeretnék gyereket. – simogattam meg a fejét.

- Fiút vagy lányt? – érdeklődött, de hangjában érezhető volt a félelem. Megint tudta, mire gondoltam. – Amúgy… ezen már én is gondolkodtam. Sosem lehetne saját gyerekem… – sóhajtott. – Néha elgondolkodom, tényleg megéri-e ez. – szorított meg még jobban.

Ekkor a nagy tálra pillantottam. Eszembe jutott, mikor a földről zabáltuk a kukoricát. Közelebb húztam magamhoz a tálcát, kivettem egy szem kukoricát, amit kis táncosom szájába tettem és elmosolyodtam.

- Nekem megéri. – hajoltam hozzá, majd megcsókoltam.

- Nekem is. – mormolta számra két csók között.

V pov

- Kipurcanok! – dőltem el a kanapémon hazaérkezés után.

- Baszki V, rohadt sok holmink van! – vetődött mellém J-Hope.

- Baszki. – lihegtem én is még mindig a fáradtságtól, mert nem volt könnyű felmászni a harmadikra nyolcvan kiló holmival.

- Büdös vagyok. –szimatolta magát Hoseok.

- Ott a fürdő. – mutatok a szemközti ajtóra.

- Köszi. –mászott le a díványról, majd a fürdő felé vette az irányt. Én is összekaptam magam és nekiálltam a csomagjaim rendezésének. A sajátjaimat gyorsan kipakoltam, Hopeét pedig egymásra pakoltam, hogy megtalálja. Hallottam, hogy nyílik a fürdőajtó és a legnagyobb örömömre… és bánatomra Hoseok sétált ki félmeztelenül a tőlem kapott alsónadrágban.

- Na most vegyél fel valamit! –mutogattam a bőröndjeire.

- Most miért? Nem örülsz annak, hogy a tőled kapott ajándékot hordom? – sétált oda hozzám a nadrágjára mutogatva.

- Az egy dolog, hogy megvettem, az viszont már más, hogy hordod és nekem is nézegetnem kell. – motyogtam.

- Ennyire zavar? – kezdett sunyulni.

- Elnézegetlek alsógatyában, de nem ebben! – indultam el a konyha felé, mondván a mézeskalács nem suti meg magát.

- Holnap karácsony! – ugrottam be a konyhapult elé és ekkor jöttem rá a szörnyű valóságra.

- J-Hope! – rohantam ki a konyhából, mint aki szellemet látott. – NINCS KARÁCSONYFÁNK! – kiáltottam le a fejét.

- Ennyi? – emelte fel flegmán a szemöldökét.

- Mi az, hogy ennyi? Fa nélkül nincs karácsony! – estem kétségbe.

- Nyugi, hoztam baltát. Szerzünk fát. – mosolygott rám.

- Minek hoztál baltát? – tettem fel a kérdést.

- Nem tudtam mire lesz szükségünk, szóval pakoltam mindent. – mosolygott.

- Te hülye vagy. – veregettem vállba.

Ezek után lerohantunk a szomszéd utca felé, mert ott szoktak feketén olcsó fákat árulni.

- Feketén vettünk fát? – értetlenkedett.

- Kussol és segít hozni! Legalább van. – morogtam, majd a fa törzsét a vállam alá kaptam, J-Hopenak jutott a lombja. Én így állok bosszút az alsógatyás látványa miatt. Nagy nehézségek árán, de büszkén felcipeltük a harmadikra a fát, majd rájöttünk, hogy nem tudjuk felállítani a lakásban. Lefűrészeltünk belőle egy jókora részt, ezt pedig a díszek előbányászása követte.

- Hol vannak a díszek? – érdeklődött Hope.

- Szerintem a garázsban. – húztam a számat.

- Mondd azt, hogy a garázs itt van az emeleten! – sóhajtott. Nem szóltam semmit, csak vállon veregettem, majd elindultunk lefelé. A díszeket gyorsan összeszedtük, és immáron harmadszorra is megmásztuk az emeleteket.

- Te V! – borult a vállamra Hoseok. – Ha megint emeletet akarsz mászni, szólj! Mert én nem megyek veled. – durcáskodott.

- Nekem sincs sok kedvem lépcsőzni, szóval majd megyek lifttel. – mosolyogtam Hopera.

- Van lift? – kerekedtek ki a szemei. – És képes vagy csak most mondani. – akadt ki.

- Nem kérdezted. – húzódott sunyi mosoly a számra.

Ezt a mondatot követően Hoseok berohant a lakásba a dobozokkal sértődötten. Beérve nekiálltam a mézeskalácssütésnek, tehát J-Hopera hárult a fa feldíszítése, hogy még csak meg se forduljon a fejében az, hogy segíteni akarjon nekem. Képes és egy óvatlan pillanatban rám gyújtja a konyhát, utána meg benyögné, hogy: hoppá.

Hoseok pov

- Szerintem egész pofás lett. – álltam meg a csodálatosan feldíszített fenyő előtt.

- Meglesem! – kiáltott ki V a konyhából, s villám gyorsan mellettem termett. Egy ideig csak nézegette, majd fintorgott egyet.

- Úgy néz ki, mintha egy csillámpóni leszarta volna. – állapította meg.

- Hogy mi? – löktem le a kanapéra, majd hirtelen felindulásból ráültem. Karjaimat a nyaka köré fontam, s ajkaimmal közeledni kezdtem az övéi felé.

- Hoseok. – suttogta a nevem halkan, az arca pedig kipirult. Azon meglepődtem, hogy nem húzta el a fejét, sőt még a száját is résnyire nyitva hagyta.  A szívem egyre hevesebben vert, éreztem a leheletét, ami meleg és mentol illatú volt. Egyre jobban eltöltött a vágy. Mikor már majdnem elértem a célom, egy idegesítő pióca megzavarta a hangulatot.

- V-hyung! – rontott be az ajtón Jungkook, mire mind a ketten odakaptuk a fejünk. – Megzavartam valamit? – érdeklődött.

- Meg! – vágtam rá.

- Dehogy! – bújt ki alólam Taehyung. – Mit szeretnél? – lépett a fiatalabbhoz.

- Lehetne egy nagy kérésem? – érdeklődött.

- Bármit kérhetsz… igen. – vigyorodott el.

- Akkor gyertek be fiúk. –intett az ajtó irányába, mire betódult a banda maradék tagja az ajtón.

- Meglepetés! – mondta Suga, és ráült a lábamra.

- Mit kerestek itt? – kérdeztem idegesen.

- Jungkook mondta, hogy lepjünk meg titeket. – csatlakozott hozzánk Jimin, majd Rapmon és Jin is.

- Jungkook! – indultam meg a nyomorék maknae felé, hogy megfojtsam, azonban Taehyung megállított.

- Ne bántsd a kölyköt. – fogta le a kezem.

- Hadd verjem szét! – hadonásztam Jungkook felé, minek következtében V még erősebben szorított magához.

- Persze. – pufogott Jimin. – Engem majdnem palacsintává passzíroztál, de Jungkookot nem szabad bántani. – mérgelődött.

- Az teljesen más! – morogta.

- Miben más? – kérdezte Jimin.

- Csak abban, hogy én azt sze… - kezdett bele idegesen, ám a mondat végét már nem mondta ki. engedett a szorításon, s kezeivel lágyan ölelt magához. Nem értettem, hogy mégis miért bámult minket mindenki. Majd Jimin törte meg a drámai csendet:

- Látom J-Hope arcán, hogy egyedül ő nem érti, miért hallgattál el. – mondta, mindezt Taehyungra nézve.

- Miről maradtam le? – pillantottam egymás után a tagokra.

- Erről. – sóhajtott V, majd maga felé fordított, s megcsókolt. A szívem egy pillanat alatt hatszor olyan gyorsan kezdett el dobogni. Egy ideig fel sem fogtam mi is történt. Mikor elváltak ajkaink, Taehyung mélyen a szemembe nézett, mire röhögni kezdtem.

- Már nem azért V, de kb öt perccel ez előtt pont ugyan ezt akartam… - mondtam, majd a boldogságtól sugárzó arcom elfelhősödött és tekintetem ismét Jungkookra tévedt. – Amiben ez a kis patkány megzavart. – iramodtam a fiatalabbik után, aki idő közben menekülőre fogta. Kergettem néhány percig, majd váratlanul V elkapta a kezem és magához húzott.

- Most csókoltalak meg, erre te a maknaet kergeted? – durcáskodott.

- Ú! – haraptam az ajkamba. – Ilyenkor olyan cuki vagy. – nyomtam egy puszit a szájára.

Jungkook pov

Ismét hálás lettem Taehyungnak, amiért megmentett a csatalótól. És annak meg külön örülök, hogy végre összejöttek. A V-hope és a Sugamin olyan aranyos párosok. Remélem sokáig ilyen boldogok lesznek, mint most. Már csak a heteroknak nincs párjuk. – elmélkedtem.

- Jaj! – sikított fel Jin. – Hogy ez mennyire aranyos. – mosolygott.

- Ja. Az. – morgott Rapmon. – De remélem a rajongók előtt ne fogtok smárolni.

- Nem ígérek semmit. – vigyorgott Hoseok.

- Te nem tudod milyen érzés titkolni a szerelmedet. – ölelte magához Suga Jimint.

- Pont Rapmon ne tudná? – röhögött Jin.

- Ezt hogy érted? – lepődtem meg.

- Jin és én együtt vagyunk. – jelentette ki a leader, mire mi kistányér méretű szemekkel néztünk rájuk.

- De fel sem tűnt, hogy lenne köztetek bármi is. – akadt ki Jimin.

- Azt hittem te csak jó kutya vagy. – kuncogott V a leaderre nézve.

- Én ezt nem hiszem el! – mondta Hoseok. – Még mutattál fotót is egy csajról, aki bejön.

- Csak a látszat kedvéért, ha ti sem tudjátok, nagyobb biztonságba vagyunk. – mondta Jin. ennek következtében elindultam a bejárati ajtó felé.

- Hova mész Jungkook? – érdeklődött V.

- Megint kiugrasz az ablakon? – röhögött Rapmon.

- Nem baszd meg! De kiakadtam, hogy én vagyok az egyetlen hetero! – kiáltottam el magam.

- És még szingli is vagy. – mosolygott Jimin.

- Boldog ünnepeket! – csaptam be magam mögött az ajtót, majd megálltam az ajtó előtt és mosolyogva pillantottam ki az ablakon. – Vagyis inkább… meleg ünnepeket. – röhögtem, majd nagy levegőt vettem és elindultam a legközelebbi kocsma felé. Ha jól számolom egy óra múlva oda is érek, este nyolcra pedig a detoxba. – Ilyen egy szingli karácsonya.