Nem eladó

Sziasztok! Volt egy ígéretem/tünk az egyik olvasónknak, akinek ha minden igaz a héten volt a szülinapja, és már régóta nyúzott engem Layjel. Így hát írtunk neki egy OS-t. Reméljük megfelel. Kicsit béna lett, mert nem volt rá annyi időnk, hogy egy nagyon egyedi történetszálat kitaláljunk, de talán így is tetszeni fog. Kiri írta Layt, én Kyungsoot. Jó olvasgatást! :)

Lay:

Az élet szándékosan csesz ki velem állandóan? Egyszer az életben találok egy jó munkát, amit szeretek, de ki alig egy hónap után kiderül, hogy hiába szeretem, nem vagyok jó benne. Nagyon nem! Sőt, mint a napokban megtudtam a főnökömtől több kárt hozok a boltnak, mint amennyi hasznot. Az állatkereskedés nagyon a szívemhez nőtt, még akkor is, ha sok állattal nem jövök ki valami jól. Mondhatni félek a legtöbbjüktől. De ez nem szegte kedvem, mindig boldogan mentem be dolgozni kivéve ma. Ma nem egyedül megyek melózni, hanem egy tanoncot fogok betanítani, aki a helyembe lép majd. Szomorúan kerestem a kisállatkereskedés ajtajához tartozó kulcscsomómat, de az sehogy nem akart a kezembe akadni. Idegesen huppatam le a földre, s két kézzel kezdtem keresni a kulcsokat a sok hülyeségem mellett, amit a hátizsákom rejtett. Sajnos elég rendetlen vagyok így kutyakajától elkezdve minden volt abban a rohadt táskában, csak a kulcsom nem. Ekkor jöttem rá, hogy valami nyomja a hátsóm. A homlokomra csaptam, mikor rájöttem, hogy a szúró fájdalom okozója az a kulcscsomó, amiért éppen széttépem az animés hátizsákom. Nagyot fújtatva keltem fel, majd kinyitottam az ajtót, ezzel hivatalosan megkezdve a napot. Beérve a kisboltba, először a papagáj üdvözölt.

- Béna Lay! Béna Lay! – károgott hangosan, mire nagyot sóhajtva elmosolyodtam.

- Én is örülök neked te tollas rém. – vicsorogtam rá. Majd elkezdtem megetetni az állatokat először Mr Hangoskodó Pityukának adtam enni. Mert azért is károgott, hogy éhen hal. Mivel megismétli, amiket munka közben mondok, olyan mintha a lelkiismeretemmel beszélnék, kis kalitkás kiadásban. Ha kirúgnak őt tuti megveszem, mert nagyon hozzám nőtt. Aki nem fog hiányozni, az Rex. Nem, ő nem egy kutya, hanem egy rohadt nagy kígyó. Egy boa. Alapból is rettegek a kígyóktól, de Rextől főleg. Egyszer kiszökött és majdnem megfojtott. De csak engem, mikor rajtam kívül még négyen voltak a boltban és én voltam tőle legtávolabb. Na, őt nem fogom hiányolni. Amint a papagájt etettem a csengő hangja jelezte, megérkezett az újonc. Nagy lendülettel fordultam az ajtó felé, ahol az egyik ismerősöm Kyungsoo állt. Meglepetten pislogtam rá, majd leesett miért van itt. Szóval egy barátom kapja meg a munkámat? Lehet ennél nagyobb szívás a mai napom?

Kyungsoo:

Reggel korábban keltem mint szoktam, mivel ma kezdtem a betanulást a leendő munkahelyemen, ami egy állatkereskedés volt. Mikor beléptem a hely ajtaján, motoszkálást hallottam, de nem láttam senkit. Sejtettem, hogy van itt valaki, hisz egy üzlet sem nyit ki magától, de sosem gondoltam volna, hogy egy régi ismerősöm áll majd előttem.

- Yixing? – néztem rá meglepetten. – Ezer éve nem látalak.

- Hülye vagy. – szólalt meg mellettem egy papagáj. – Ő Lay. – kikerekedtek szemeim, mikor rájöttem, az állat beszélt hozzám.

- Szia. – üdvözölt a srác visszafogottan. – Szóval, te leszel az új eladó? – nézett rám egy erőltetett mosoly kíséretében.

- Úgy néz ki. – bólintottam. – De már is szereztem magamnak egy ellenséget. – böktem a papagáj felé, mire az égtelen rikácsolásba kezdett.

- Meg fog ölni, béna Lay, segíts!

- Pszt! – morogtam a madárra, mire az hangosabban kiáltozott. – Mondom elhallgass! – förmedtem a madárra, ami rögtön abba hagyta. – Na, már azt hittem, hogy sosem fogja be. – vakartam a tarkóm, hisz nem szokásom mások előtt kiabálni. Ráadásul Yixing egy átlagos embernek ismert meg és nem akarom, hogy a véleménye az idegbajos, vagy a nem normális felé hajoljon.

- Ez szép volt. – pislogott rám. – Eddig senkinek sem fogadott szót.

- Meg kell mutatni ki a főnök. – mosolyogtam rá.

- Lay béna, te vagy a király. – folytatta a papagáj.

- Pszt. – suttogtam a papagájnak. – Mondtam neked valamit. – fenyegettem az állatot.

- Mivel kezdünk? – fordultam vissza Lay felé.

- Etetünk. – vont vállat, és elindult befelé az üzletbe. Rengeteg féle állat mellett mentünk el, és etettük meg őtet, egészen, amíg el nem értünk egy hatalmas kígyóig.

- Valaki van olyan beteg, hogy boát tart háziállatnak?

- Persze. – vont vállat. – Ő itt rex. Barátkozzatok meg. – mosolygott rám, és a kezembe adta az egérrel teli dobozt.

Lay:

Nagyon meglepődtem, hogy Kyungsoo megetette azt a dögöt. Rexet! A halálos ellenségemet. Az első nap végére kiderült, hogy Donak van érzéke az állatokhoz, míg nekem nem. Pityuval is lazán elbeszélgetett, de a madár végig engem oltott.

- Lay a balfasz! – rikácsolta, mire Soo kinyitotta a kalitka ajtaját, és kivette a kék tollakkal borított madarat. Amin nem csak a madár, de én is megdöbbentem. Ez a fiú tele van meglepetésekkel.

- Na akkor mond szépen utánam.  Lay nagyon jó barát!- mondta Kyungsoo szépen artikulálva, mire a tollas lény oldalra döntötte a csöpp kis fejét, s megszólalt.

- Kurva anyád! Kurva anyád! – mondta majd felreppent és a vállamra szállt. Meglepődtem, mikor megcsípte a fülem, majd a hajammal kezdetett játszani. Most először lett kiengedve a kalitkából, és hihetetlen, hogy egyenesen rám szállt.

- Úgy tűnik legalább egy állat szeret. – mosolyodott el Kyungsoo. – Csak azért szid, mert te is folyton szidod magad, eltaláltam? – mosolygott kedvesen, mire egy pillanatra leállt a szívem. Kyungsoonak mindig ilyen édes volt a mosolya vagy ezt most fejlesztette ki?

- Lay egy hülye! – fészkelt pityu a hajamba, mire felsóhajtottam, Do pedig hangos nevetésben tört ki, ezzel szépen elrontva a pillanatot. Sosem gondoltam volna, hogy nekem tetszene Kyungsoo, de mondjuk eddig nem is töltöttem vele egy huzamba ennyi időt. Élveztem, hogy együtt dolgoztunk, s kíváncsian várom, mit hoz a holnap. Elköszöntem tőle záráskor, majd másnap reggel egyszerre értünk az üzlethez. Furcsa volt mert minél több nap telt el, annál közelebb kerültem Kyungsoohoz. S a kegyelemdöfés, az első hét végén, pénteken következett be.

- Mi a mai feladat? – érdeklődött mellém lépve, mikor végeztünk az etetéssel. A szívem örült módon kezdett kalapálni, mikor megnéztem a naptárt, s rájöttem, ma kell kitakarítani a ketreceket, beleértve Rex akváriumát is.

- Takarítás. – mutattam a kígyóra, leszegett fejjel és szomorú hangon.

- Nyugi segítek! – mosolyodott el Kyungsoo, majd megragadta a kezem, és odavonszolt. – Akkor én takarítok, te meg fogd meg a Boát oké? – nyitotta fel az akváriumot. Na, most erre mit mondjak?

Délután négy lehetett, mikor erőtlenül karmolás, harapás és egyéb foltokkal a testemen csúsztam le a kassza mellet lévő kopott fal mentén. Lehunyt szemekkel gyűjtöttem erőt, amit Do szépen megzavart. Elém guggolva tette kezeit a térdemre, s úgy meredt az arcomra. Nem láttam, de éreztem magamon a pillantását, mire már kíváncsian pislogtam fel.

- Ennyire összekarmoltak? – mutattam a sajgó képemre. Soo kinyújtotta felém a karját, s puha ujjaival óvatosan simított végig az egyik fájó karcolásomon.

- Nem hittem volna, hogy ennyire nem jössz ki az állatokkal.- dünnyögte elgondolkodva, továbbra is az arcomat simogatva. – A kígyót megértem, hogy majdnem megfojtott, de hogy még a nyúl, is megtámad, arra nem számítottam.- mosolyodott el. – Nem is értem, miért dolgozol egy ilyen helyen, ha ennyire nem jössz ki jól velük.

- Hát, már nem sokáig leszek itt. – sütöttem le a szemem, mire Do kíváncsian nézett rám, magyarázatra várva. Néhány másodperc hallgatás, és töprengés után végül elmondtam neki, hogy hogy is értettem az előző mondatomat. – Az igazság az, hogy téged venne fel a főnök a helyemre, ha lejárt a betanítási időszak. – mondtam, mire Soo szemei elkerekedtek. Ezek szerint, most hallotta először?

Kyungsoo:

Amit Lay mondott, az igazán meglepett. Sosem gondoltam volna, hogy épp az ő helyére szánnak.

- Szeretsz itt dolgozni? – kérdeztem, és kíváncsian vártam a válaszát.

- Persze. – bólintott félszegen.

- Akkor segítek neked, abban, hogyan lehess jobb munkaerő. Megmutatjuk a főnöködnek, hogy igen is alkalmas vagy erre az állásra. – lelkesültem be.

- Ezt mégis hogyan gondoltad? – kérdezte. Kivettem a zsebemből egy ragtapaszt és a homlokán levő horzsolásra ragasztottam. Nos igen, az utóbbi napokban rá kellett jönnöm, hogy az állatok leamortizálják Yixinget.

- Csak egy jó taktika kell és kész. – mondtam, majd felrántottam a földről. – A lényeg, hogy legyen több önbizalmad. Az itt a gond, hogy nem tudod megmutatni az állatoknak, hogy ki a goré. – magyaráztam.

- Goré? – billentette oldalra fejét.

- Te vagy a főnök. – böktem mellkason. – A többi dolgot, majd én intézem. A lényeg, hogy tűnj menőbbnek nálam. – villantottam rá egy mosolyt. – Pityuval kezdjük. – jelentettem ki, azzal a papagájhoz vonszoltam.

- És most? – vonta fel a szemöldökét kérdőn. Csak kinyitottam megint a ketrecet. Az állat persze egyből kirepült a nyitott kalitka ajtaján és Lay vállára csücsült.

- Béna Lay. – kezdett a szokásos rikácsolásába.

- Mutasd meg neki, hogy nem mondhatja ezt. – néztem szigorúan Yixingre.

- Hogy? – kérdezte, mire a homlokomra csaptam.

- Hát hogyan? – fogtam a fejem. – Ne játszd már, hogy te vagy Barney, a dinoszaurusz, aki mindent és mindenkit szeret. Mondd neki, hogy nem nevezhet bénának. Persze mindezt egy erélyesebb hangnemben.

Ő egy darabig csak nézett maga elé, majd a mutatóujjára vette a madárt, és meglepő módon viselkedett.

Lay:

Nem igazán tudtam mit is kéne csinálnom a kis tollassal. De végül az ujjamra vettem, és megsimogattam a csőre alatt.

- Okos kismadár.- mosolyogtam rá, mire megint rikácsolni kezdett, de ezúttal nem úgy, ahogy szokott.

- Okos Lay!- kiabált, s visszaszállt a vállamra. Ezen jót mosolyogtam. Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd ezt vágja egy madár a fejemhez. Kyungsoo meglepődött, de mosolyogva nézett rám.

- Az első akadály megvolt. – lépett mellém rám kacsintva, majd valamit észrevett az arcomon, és megpróbált a bőrömhöz érni, de Pityu belecsípett a kezébe.

- Héj! – mordultam rá a madárra, mire az gondolkodás nélkül spurizott vissza a ketrecbe. Megfogtam Soo kezét, és a kissé vérző csípést vettem szemügyre. A kezembe adott egy ragtapaszt, én pedig leragasztottam, majd adtam a tapaszra egy könnyed puszit. Do meglepetten nézett a szemeimbe, s ahogy láttam elöntötte a pír. Az én számon pedig akaratlanul csúszott ki egy megjegyzés.

- Édes vagy! – mosolyogtam rá, majd elengedtem a kezét, melyet eddig a sajátjaim fogságában tartottam. A pult mögé sétálva szedtem össze a táskámat, de kulcsot megint nem találtam meg.

- Do, nem láttad valamerre a… – érdeklődtem, de még be se fejeztem a mondatot, mikor Soo felmutatta a kezében tartott kulcsokat, méghozzá egy édes mosoly kíséretében. Elindultunk kifelé, és mivel határozottan élveztem vele a mai napot, nem volt kedvem hazamenni. – Soo, lenne kedved vacsizni? Betolhatunk egy pizzát. – nyújtottam felé a kezem, amibe beletette a kulcsokat. Kíváncsian vártam a válaszát, amit egy kis hatásszünet után kaptam csak meg.

Kyungsoo:

- Persze, a pizza okés. – bólintottam rá mosolyogva. Amíg Yixing bezárta az üzletet, addig én hazacsörögtem a lakótársamnak, Baekhyunnak, hogy ne várjon a vacsival, ma nem otthon eszem. – Na és melyik pizzázóba megyünk? – tettem fel a kérdést, Lay pedig rávágta, hogy a szemköztibe. És tényleg. Eddig észre sem vettem, hogy van ott bármilyen kajálda. Mindig csak az euróst, meg a virágboltot láttam. – Amúgy, - kezdtem el fecsegni, amíg ő a kulcsokkal babrál. – mondtam, hogy megéri határozottabbnak lenned. Még a madár is elismert.

- Ch… Persze. – fintorgott. – Sőt még féltékeny is lett rád. – mosolyodott el, mire elpirultam.

- Az állatok sok mindent előbb megéreznek, mint az ember. – motyogtam a halántékom vakarva. Átslatyogtunk az út túlsó felére és bementünk a pizzázóba. Leültünk egy szabad asztalhoz és vártuk, hogy a felszolgáló kihozza az étlapot. – Holnap a nyuszikkal folytatjuk. Akarok egy képet, amin Fülessel pózolsz. – haraptam alsó ajkamba.

- Ah… – préselte össze ajkait. – Oké, de csak a te kedvedért.

Idő közben rendeltünk és kajálás közben beszélgettünk még.

- Amúgy mire utaltál azzal, hogy te majd a többit elintézed? – kérdezett rá arra a mondatomra, amit még a kereskedésben mondtam.

- Hát, segítek hogy ottmaradj. Valami olyasmire gondoltam, hogy megtanítalak egy kicsit az „állatok nyelvén”. – biccentettem oldalra a fejem. – De ha az nem válna be, akkor eljátszom a lehetetlen munkaerőt, hogy lássák, nálad is lehet rosszabb. – nevettem.

- Miért?

- Mit miért? – értetlenkedtem.

- Miért teszed ezt? – nézett rám azokkal a boci szemeivel.

- Hát, az adósod vagyok. – hajtottam le a fejem. – Nem emlékszel?

- Nem. – rázta meg a fejét bizonytalanul.

- Mindegy. – néztem félre, és hogy ne legyen kínos a szitu, inkább feldobtam egy másik témát. – Viszont úgy tűnik Pityuka igencsak kedvel téged.

- Ühüm. – mosolyodott el. – Arra gondoltam, ha leküldenek, akkor megveszem és viszem magammal. Ő az én élő lelkiismeretem.

- Na persze. – forgattam meg a szemeimet. – Csak akkor szapul, ha te is azt akarod.

- Nem is. – vágott vissza. – Igen is vannak saját gondolatai.

- Mit például?

- Például megkérdezte szeretek-e kártyázni. Azt nem tudom minek, mert amúgy ő sem tud, de ez érdekelte.

- Vicces.

- Szerintem is. – mondta én meg hirtelen nem tudtam mit mondani.

Hamar vége lett az estének és mindketten mentünk haza. Kár. Szívesen töltöttem volna még némi időt Layjel. Sebaj, majd legközelebb.

Lay:

A napok gyorsan teltek Kyungsoo mellett. Esténként beültünk pizzázni, napközben pedig rengeteget szenvedtem, hogy elfogadtassam magam az állatokkal. Szép lassan sikerült is. Hála Soonak. De arra azóta sem kaptam választ, hogy miért is segít nekem, hisz ő is a munka miatt volt ott. Vetélytársak voltunk, de a kettőnk között lévő kapcsolat, egyáltalán nem ezt tükrözte. Mondhatni csak jó munkatársak, és remek barátok lettünk az alatt a röpke egy hónap alatt. Mikor kicsit elfáradtam, Soo nyakába döntöttem a fejem, hogy pihenhessek.  Ilyenkor csak elmosolyodott vagy megsimogatta a fejem. Az utolsó napra maradt a legnehezebb feladat.

- Soo, én ezt nem akarom. Az a dög ki fog csinálni. – bújtam a fiú háta mögé, hogy ezzel is jelezzem, mennyire nem értek egyet azzal a tervel, hogy megbarátkozzak Rex-szel.

- Pedig, ha maradni akarsz muszáj lesz. Segítek, rendben? – fogta meg a kezem, s a kígyó akváriumához húzott. Leemelte a rácsot a tetejéről, majd benyúlt a Boához, hogy megsimogassa, egy kis kajáért cserébe.  Amióta itt van, mindig Ő eteti. Én csak csodálattal nézem, ahogy a kígyó a tenyeréből eszik, s titkon reméltem, hogy egyszer én is kipróbálhatom, de nem ilyen hamar. Félek. Nagyon félek tőle, hogy megint rám tekeredik.

Váratlanul kinyílt a bolt ajtaja és egy ismerős arcú srác lépett a boltba. Tekintete megakadt Kyungsoon, majd elvigyorodva szólalt meg.

- Ó hát azt hallottam itt nem kaphatok pingvint, de úgy tűnik félre lettem informálva. – húzódott perverz mosoly az ajkára, s úgy bámult Soora, mintha menten felfalná.

- Mit akarsz Jongin? – nézett lesajnálóan az alacsonyabb a perverz fickóra, aki egyre közelebb ért hozzánk.

- Arra lennék kíváncsi az eladó mennyibe kerül? – mosolygott Dora, én pedig nem bírtam elviselni, hogy így beszél vele, még ha ismerik is egymást. Kyungsoo ennél többet érdemel.

- Do nem eladó, de én egy ezresért a tiéd vagyok. – emelgettem a szemöldököm a jövevényre, aki meghökkenve pislogott rám. Még én is meglepődtem, de jó értelemben. Mintha megjött volna az önbizalmam…

Kyungsoo:

Meglepetten pislogtam Yixingre, aki most épp kiállt mellettem(?). Magam sem tudom, hogy a félénk Lay, hol van ilyenkor. Viszont Jongin megjelenése is váratlanul ért. Nem gondoltan volna rá, hogy még itt is megtalál

- Á, te nem vagy elég jó. – jelentette ki Kai. – Nekem a pingvin kell, nem az unikornis. – fintorogva hessegette el.

- Édesanyád. Tudod, ki a pingvin. – háborodtam fel.

- Te. – vigyorgott továbbra is Jongin.

- Ő még mindig nem eladó. – hördült fel még erélyesebben Yixing.

- Ne is törődj vele, ő mindig is ilyen volt. – fogtam meg Lay csuklóját és visszahúztam a boához. Most itt az alkalom. Elég céltudatosnak tűnt ahhoz is, hogy a kígyót meggyőzze.  – Tessék. – nyomtam a kezébe egy döglött egeret. – Rajtad a sor.

 Lay arcára hirtelen mindenféle érzelem kiült, csak a bátorság nem.

- Na, menni fog. – noszogattam.

- Sosem lesz olyan merész, mint én, szivi. – tolakodott oda Jongin, kivette Xing kezéből az egeret és benyúlt a terráriumba. Rossz ötlet volt. Ugyanis a Rex nem szereti az idegeneket. Első nap én is vagy negyed óráig lógattam nála a kezem, mire hajlandó volt bármiféle kölcsönösségre. Szóval a kígyó fogta és kapásból Jongin kezére tekeredett, aki ezt pozitív visszajelzésnek vette. – Látod? Kedvel. – okoskodott.

- Ügyes voltál. – paskoltam meg Lay vállát. – Ezzel Rex meg is van etetve.

- Nem hagyhatjuk, hogy megegye! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

- Jó. – sóhajtottam fel. – Mentsük meg azt a szerencsétlent.

- Köszi. – mosolygott rám, én meg éreztem ahogy egy pillanatra félre vert a szívem. Ajajj.

Lay:

Röpke 2 perc alatt lehámoztuk Rexet a barna bőrű idiótáról, aki ahhoz képest, hogy mennyire nagyra volt magától, csak nyavalygott az agyon szorongatott keze miatt. Miután Kyungsoo kitette a srácot a boltból, visszajött hozzám, és megetetette velem a boát. Félve nyúltam be az akváriumba. A kezemben még a döglött egér s remegett, mint a nyárfalevél. Rex ugyan ma már kapott egyet, de nem habozott és az én kezemből is elfogadta a nasit. Sőt, olyant csinált amit eddig soha, a fejét a tenyerembe téve fogyasztotta el az egeret, ami egyben volt gusztustalan és igazán felemelő.

Másnap volt az utolsó közös napunk Kyungsooval. Egyszerre értünk az ajtóhoz. Do, nagy mosollyal köszönt rám, én pedig mielőtt elővettem volna a kulcsokat, magamhoz húztam és megöleltem. Tudom fiúk nem szoktak ilyet csinálni, de engem anélkül is mindig furcsának néztek, hogy ilyeneket csináltam volna nyilvánosan, így nem érdekelt ki látja, ki nem.

- Ez lesz az új üdvözlési forma? Mert nem mondom, hogy ellene vagyok, de elég egyedi. – mosolygott rám, majd elengedtem, s kinyitottam volna az ajtót de az már nyitva volt. Ez pedig csak annyit jelenthet, hogy az őszes hajú, kerekded főnököm, már itt van. Nagy sóhajjal, nyitottam be az üzletbe, mire a főnököm felénk nézett, a szemüvegét pedig megigazította.

- Szép napot! – köszöntöm neki kissé szomorkásan, mire Pityu felkiáltott.

- Lay a legjobb! Lay a legjobb! – rikácsolt én pedig Kyungsoora sandítottam, mert tuti nem tőlem hallotta ezt az a tollas jószág. Do csak sunnyogva mosolygott mögöttem. Nem mondom hálás voltam neki, de ez sem változtatott a tényen, hogy engem ma kirúgnak innen. Hiába szerettek meg az álatok, eljött a búcsú ideje. Pedig még Rex is megkedvelt, de nincs mit tenni. A főnök szava dönt, én megyek Do marad. És ennek pont így kell lennie…

Kyungsoo:

Ahogy megláttam a főnököt elszontyolodtam. Ha minden igaz, Laynek ez az utolsó napja itt, bizonyára azért jött az öreg. Én is csak tőle hallottam, hogy valószínűleg a helyére fogok kerülni. Nem hagyhattam, hogy kirúgják, így utolsó kétségbeesett próbálkozásként az öreghez fordultam.

- Elnézést, főnökúr, lenne egy kérdésem. – álltam elé, amíg Yixing megetette Pityukát.

- Mondjad bátran! – mosolygott rám.

- Miért akarja Layt kirúgni?- préseltem össze ajkaim a kérdés végén.

- Kirúgni? – ráncolta a homlokát. – Nem akartam kirúgni. – rázta a fejét.

- De ő azt mondta, hogy engem az ő helyére vett fel, mert ő kevésbé ért az állatokhoz.

- Nem, én azért vettelek, fel, mert egyre nagyobb a forgalom és több az állat. Én pedig nem tudok már annyi időt itt tölteni.

- Szóval az egész egy félreértés?

- Én sosem gondoltam, hogy ő emiatt rossz munkaerőnek véli magát. Hallgasd, hogy még az a buta madár is hogy szereti. Ekkor figyeltem fel megint pityura, aki megint azt kiabálta, hogy: Lay a legjobb. Az öreggel elnevettük magunkat a bugyuta madáron, majd egy „akkor én megyek a dolgomra” mondat után elsasszéztam az öreg mellől, vissza Yixinghez.

- Ugye tudod, hogy kicsit sem leszel kirúgva? – mosolyogtam rá.

- Tényleg? – nézett rám csillogó szemekkel. – Köszönöm. – mondta.

- Nem az én érdemem. – válaszoltam neki, miközben Rex terráriumához tartottam. Már épp elővettem az egereket, mikor éreztem, hogy egy puszi cuppan az arcomon. Reflexből hátra kaptam a fejem a hirtelen történésre, mire Lay félénken elugrott. Pityu pedig új monológot talált ki magának.

- Mondok egy titkot neked; szeretem Soot. – Yixing a mondatra fülig vörösödött, én meg csak nevettem. Végül összeszedtem minden bátorságom és nyomtam én is egy puszit az arcára.

- Szerintem én is kedvellek, állatok királya.