Yin és Yang - 4.rész

Sziasztok! Most megint a Yin és Yangból van új, ugyanis dolgoztam, nem volt időm gépelni, most pedig sajnos-nemsajnos Kirihez megyek, ami szintén elveszi a gépelésre szánt időm. A részről tömören: nagyon meglátszik, ha két olyan ember akar buliról írni, aki nem jár bulizni. Egyszóval furcsa. :D De azért jó olvasgatást mindenkinek!

JB:

Na abból nem eszetek, hogy nélkülem mentek bulizni. Amint kiléptek az ajtón, berohantam a szobámba és előszedtem a bőrszerkómat. Még jó, hogy a motorhoz vettem ruhát is.

Alig pár perc alatt elkészültem, erre ahogy mennék ki az ajtón beleütköztem Youngjaeba.

- Mi ez a cucc rajtad? – akadt ki.

- Bambam után kell mennem sz’al ssss. – intettem a kezemmel, majd mellette elrohanva, a garázsba siettem. Ó igen az én szuper szexi motorom. Hiányzott apuci? Naná hogy!

Felültem, és mentem is a kölyök után. Nem fogom engedni, hogy ez a krampusz egyenlíthessen, ráadásul Mark védencét se kéne még jobban megrontani. Az megy neki segítség nélkül is.

Beérve a kis bárba egyből feltűnt valaki a pultnál. Ó! MY FUCKING DEVLA! Himchan meg mit keres itt?  Bort iszik, mint mindig. Majd látom, hogy int nekem pedig felém se nézett. Lebuktam.

- Mi a helyzet arkangyal? Zelo nem csinált bort a vizedből. Pedig az nagyon jól megy neki. – nevettem fel.

- Mitől sötétült be a szárnyad? – kérdezte úgy, hogy még mindig csak az elbaszott poharát fixírozta.

- Mit tudom én! – vontam vállat. – Az utóbbi 500 évben sokszor megesett.

- És nem gondolod, hogy ez aggodalomra méltó? Jb tudod jól, hogy ha még egyszer gyilkolsz, már nem biztos hogy a mennyben maradhatsz. Vagyis az se biztos, hogy életben maradhatsz. – nézett rám végül.

- Sose volt biztos. De reménykedni szabad. – mosolyogtam.

- Ha a kígyó feltűnik, ne lépj semmit, hanem szólj Youngjaenak. Felfogtad? – kelt fel, mire értetlenül néztem fel rá.

- A kígyó? A kísértő? Mit keres az itt? – akadtam ki.

- Nem tudjuk, de megölted a legjobb démonait. Szóval bosszúszomjas. – mondta majd távozott.

- Ember! – túrtam idegesen a hajamba. Szóval Jr-nél is nagyobb a gondom. A sátán jobbkeze a tollazatomra pályázik. Viszont akkor Bambam tényleg veszélyben van. Ez így nagyon nem lesz jó. Összeszedtem magam, majd elindultam a hátsó részleghez, ahol Bambamék ücsörögtek. Baromira cuki ez a kölyök. Szerintem, ha az azt egy sört bevágja K.O. lesz. Na de sebaj, majd hazaviszem. Egyszer él…

- Buliztok és nekem nem szóltok róla. Ez gonosz! – léptem az asztalhoz, mire Bambam a nyakamba ugrott.

- Nagybácsi létedre most úgy nézel ki, mint akinek van magánélete. – röhögött a kölyök, majd maga mellé húzott egy széket így Mark és közé ülhettem.

- Na, ez inkább a te színed mint a fehér. – nevetett Jacks. – Azt hagyd meg az angyalomnak. – nyomott egy puszit Mark arcára, mire az idősebb elpirult. – Imádom, mikor zavarban van. – kacagott.

Ekkor pillantottam Jr-re, aki furcsállóan méregetett, akárcsak a mellette lévő krampusz. Nem szeretem, mikor méregetnek. Irritál. Felkeltem a székemről, majd kirángattam magammal Jr-t, a levegőre.

- Mi van? Bambamnek, nincs baja. – forgatta meg a szemeit. Ez most meglepett, mert amiről beszélni akarok vele, annak nem sok köze van a védencünkhöz. Elmosolyodtam. Ez egy kicsit úgy hangzott mintha féltené a kölyköt, de lehet, hogy csak magát…

- Kivételesen nem Bambam miatt rángattalak ki. Hanem a segítségedet kérném. – mosolyogtam rá.

- Te az enyémet? Nem fogom kiverni neked és le se szoplak. – emelte fel a kezeit.

- Erre eddig nem is gondoltam… – mértem rajta végig és megint feszülős nadrágba van meg egy fekete ingben. És jól néz ki. – Hmm, eddig! – haraptam az alsó ajkamba.

- Nem tudom milyen játékot játszol, de Bambam nem lesz az a kis minta gyerek akit akarsz belőle nevelni, szóval, add fel. Eljött velem bulizni és már most részeg. Ráadásul féltékeny is Markra. Egy szó mint 100 egyenlítettem.- mosolygott az arcomba, mire még szélesebb lett a mosolyom.

- És máris 2-1 az állás, a javamra. – Fordítottam a fejem az ajtó felé, amin Bambam meg Yugyeom sétáltak ki.

- Jb! Kicsit sok lett a pia, sz'al haza megyek. De ti éjfél előtt haza ne merjetek állítani. Vili? Szép estét. Yugyeom meg átjön X-boxozni, ha nem gond. – vigyorgott Bambam, mire Jr a homlokára csapott.

Hát ja, asszem Yugyeom még nem nagyon ivott alkoholt, így jobban ki van ütve, mint Bambam.

Néztük ahogy elindulnak, majd Jinyoung rám förmedt. – Nem tudom, hogy csinálod, hogy a puszta jelenléteddel ilyen hatást gyakorolsz rá, de nem fogsz győzni. – fenyegetőzött. Cuki mikor ideges… Lehet többet kéne húznom az agyát?

- Mit tudsz nekem mondani a kígyóról? – szegeztem neki a kérdést, mire földbe gyökerezett. Oké ez totál lefagyott… Ismét nyílt az ajtó és most a Markson sétált oda hozzánk, majd a fiatalabb rágyújtott.

- Jackson! – szólt rá Mark határozottan, de a fiatalabb a füle botját se mozdította az intő szóra. Én viszont már legalább 60 éve nem dohányoztam, így kikaptam a kezéből a cigit.

- Na! – morrant fel. – Lopni bűn, nem?

- Szarok rá! – vontam vállat. – Amúgy ha azt akarod, hogy Mark beléd zúgjon, csak figyelj rá jobban. Ha nem lenne büdös a szád, talán engedné, hogy megcsókold. – adtam egy jó tippet, mire felcsillant benne a remény.

- Jb! ­– csapott Mark vállba.

- Jujj, ha ez igaz soha többé nem gyújtok rá!- lelkesedett Jackson, mire Mark lélegzete elakadt, s meglepődve nézett a fiatalabbra.

- De legalább három éve láncdohányos vagy. Képes lennél miattam leszokni? – értetlenkedett.

- Ha amikor rá akarnék gyújtani megcsókolhatlak, akkor lazán. – vigyorgott.

- Jó ajánlatnak tűnik. Kit érdekel, hogy nem szabályos.- veregettem vállba Markot.

- Na, mi most megyünk, majd a buliban találkozunk. És Jb vigyázz a kis ördögödre. Ilyen csini szarvakkal mindenkinek kéne. A szárnyaidat meg nem ártana kihipózni. – röhögött Jacks, majd Markkal együtt távoztak.

- Te hihetetlen vagy. – pislogott fel rám Jr. – És adj egy slukkot. – vette ki a számból a cigit, hogy a rózsaszínes párnái közé emelve letüdőzze az anyagot.

- De Jackson honnan tudja, hogy kik vagyunk? Bizarr… – motyogta, miután kifújta a füstöt.

- Talán azóta lát minket, mióta először smárolt Markkal. Már gyerek korában is látta párszor Markot. Ő volt a képzeletbeli barátja, de akkor nem hiszem, hogy tisztán láthatta. – magyaráztam.

- Yugyeom azután kapta meg hogy az apja meghalt és búval baszott lett. Előtte nem is volt ördöge. – nézett a szemembe.

- Ja, de azt tudom, hogy te is születése óta szekálod Bambamet. Éreztem a jelenlétedet, mikor 4 évesen majdnem magára rántotta a vasalót. – morogtam rá, s visszavettem a cigit.

- Az nem az én hibám volt. Elrontani akarom a kölyköt nem megölni… – háborgott.

- Ó! Akkor rendben. – fújtam ki a füstöt, majd elgondolkodtam. Ha Jr nem akarja bántani Bambamet, akkor néha engedhetem, hogy rosszalkodjanak, nem?

- Egyébként jól nézel ki, de a vörös jobban áll. A fekete az én színem. – mosolyogtam rá.

- Az alsógatyám vörös, ha érdekel. – vágott elégedett fejet, mert szerintem azt hitte ezzel kifoghat rajtam, de nem.

- Kíváncsivá tettél. – hajoltam hozzá közelebb, majd amint az összes füst távozott a számból az arcába, vettem a bátorságot és végig nyaltam az alsó ajkán.

- Fincsi. – vigyorodtam el, majd a cigit elnyomva indultam el a motorom felé, s visszanéztem rá.

- Elvihetlek? – érdeklődtem, de valamiért biztos voltam benne, hogy már az előbbiekkel vérig sértettem a kis ördögömet.

JR:

Ez a hülye szórakozik velem. A bolondját akarja jártani velem. Igazából, olyan „ne ülj fel mögém” fejet vág, és ez ösztönöz arra, hogy mögé üljek. Csak amilyen köcsög le ne rúgjon onnan. Odasétáltam mellé.

- Megyek! – vágtam rá hetykén. Legalább előbb haza jutok, ha már tönkre vágta a bulit. Felültem mögé, szorosan… Hahh egy angyalt akarok bűnre csábítani? Normális vagyok? Átkaroltam, hogy le ne essek út közben. Szerintem nem csak neki lesz kellemetlen, hogy konkrétan a hátába épültem, de ez van.

Viszont ahelyett, hogy hazamentünk volna, valahova egészen máshol kötöttünk ki.

- Hol vagyunk? – néztem rá, miután megállította a motort és leszálltunk.

- Bulizni akartál, nem? – villantott rám egy rosszfiús mosolyt.

- Ha nem tudnám, hogy nem vagy az, most azt hihetném, te is egy vagy közülünk. – fintorodtam el. – De ha már itt vagyunk. Menjünk. Legalább nem vettem fel feleslegesen az új gatyámat. – morfondíroztam.

- Nem bizony. – hallottam a hátam mögül a morgását. Neki… bejön... na baszd meg…

- Gyere, szerezzünk valami „üdítőt” és ha már így elkísértél, leszek olyan kedves és megint kihasznállak.

- Azt kétlem. – vigyorgott még mindig idiótán. Megragadtam a kezét és elkezdtem rángatni a pult felé. Ott kikértem mindkettőnknek egy-egy italt. A sajátomat kapásból le is húztam. Kicsit feszült vagyok Jaebum mellett, de remélhetőleg a whisky feloldja a gátlásaim.

- Mit mosolyogsz ennyire? – nézett rám JB, kezében a sárga löttyel.

- Azt, hogy mostantól ördögi leszek. Na, idd meg és gyere. – noszogattam.

- Hova sietsz?

- Táncolni. – pislogtam rá ártatlan fejet vágva. Ha ő lehet komolytalan, akkor én is. Ugyan már, melyik angyal kekeckedne egy ördöggel.

- Várj, ezt gyorsan megiszom. – küldte le torkán az italt, majd jött is utánam. Behúztam a helység közepére, majd lazán táncolni kezdtem vele. Ja, először lazán… aztán, valahogy elfajultam és az lett a vége, hogy pucsítva dörgöltem a seggem a csípőjéhez. Kanos lennék, vagy csak előjött a gátlástalan énem? Ilyenkor vagyok csak igazán ördög.

- Tetszik, hogy nem hagylak hidegen. – simultam hozzá most szemből, miközben ágyékába markoltam. Ami hát nem volt egy nyugalmi állapotban.

- Még jó. – vigyorgott idülten.

- Bocsi, hogy megzavarlak titeket a nagy romantikázásban, de nem ismertek egy bizonyos JB-t? – jött oda hozzánk egy kifejezetten ismerős srác. – Olyan ismerős az arcod, találkoztunk már? – bökött felém. Tuti ismerem, ha ő is ezt kérdezi.

- Nincs bocsánat. – morgott JB. - Amúgy, én vagyok… - kezdte Jaebum, de befogtam a száját, mielőtt bármit is mondhatott volna.

- Ő itt János bácsi. – mondtam egy erőltetett mosollyal az arcomon. – Én pedig Junior vagyok. – mutatkoztam be a becenevemen. Ugyan is eszembe jutott ki ez. Túl tenyérbe mászó ahhoz, hogy ne emlékezzek rá. Ez itt Ren. Az alvilág kígyója. Talán öregebb, mint bármelyikünk. Bezzeg ez ilyenkor nem mutatkozik meg.

- Bácsi? – szaladt fel az egyik szemöldöke.

- Igen, mert legalább öt évvel idősebb nálam. – próbáltam úgy viselkedni, mint egy ostoba ember.

- Érdekes. Szóval akkor nem ismeritek?

- Nem, de lehet, hogy arra ment. – mutattam egy egészen messzi pontjára a szórakozóhelynek. Elgondolkodva nézett rám, majd a fülemhez hajolt.

- Tudom, hogy nem mondasz igazat, de most az egyszer szemet hunyok felette, mert szimpatikus vagy. – suttogta.

- Hé, tünés onnan, ő az én áldozatom! – háborodott fel JB. – Nem fújtathatsz csak úgy engedély nélkül a nyakába.

- Milyen helyes kis ördögöd van. – vihogott. – Tehát, ne feledd, többet ne találkozzunk.

- Most összeféltem magam tőled. – kekeckedtem. Tudom, hogy normál esetben már háromszor elfutottam volna, ellenben most kedvem lenne megölni is. Hmm… mekkora hírnevem lenne. Az ördögöcske, aki megölte a nagy kígyót.

- Halálos vagy kölyök. – paskolta meg a vállam, és elindult a mutatott irány felé.

- Vajon ha nem hisz nekem, miért megy arra? – ráztam a fejem értetlenül.

- Passz. – vont vállat Jae.

- El kéne tűnnünk, mielőtt rájön, hogy téged keresett.

- Miért, ki a halál ez a pasi?

- Ő volt a kígyód. – eresztettem meg egy gonoszkás mosolyt. – Szóval jobb lenne, ha rád törne a Bambam ellenőrzési hullám.

- Jó, értettem menjünk.

Mikor hazaértünk, valami eszméletlen látvány fogadott. Cuccok szanaszét, full kupi mindenhol, a nappali romokban. Na jó, nem romokban, de volt baja. Chips volt mindenhol a földön, és egyéb kajamaradékok, sőt még egy törött váza maradványai is ott feküdtek.

- Öm, egyedül hagytad már valaha a kölyköt?

- Persze. – ráncolta a szemöldökét JB.

- Akkor mi ez? Betörtek?

- Kétlem. – morgott. Rossz… nagyon rossz érzésem van. Főleg ahogy az elszórt ruhadarabokra pillantok. Jaebum elindult Bambam szobájának irányába.

- Állj! – motyogtam.

- Mi?

- Szerintem nem kéne megzavarni őket. – mondtam egy perverz mosollyal, majd a ruhákra mutattam.

- Ezt nem mondod komolyan… - forgatta meg a szemeit.

- Ma mindenki kanos.

- Azt látom. – mormogta.

- Na, ne legyél már ilyen búval baszott. – simogattam meg a hátát. – Vedd úgy, hogy a kisfiúnk felnőtt. – hülyültem el a helyzetet.

- A fiúnk, mi? – emelgette a szemöldökék. – De azt ugye tudod, hogy én vagyok az apja?

- Ne minősíts már le! – hördültem fel, mikor arra utalgatott, hogy én lennék a „nő” a „családunkban”.

- Most komolyan… Miért lenne az leminősítés, ha…

- Ki ne mondd! – meresztettem rá szemeimet.

- Ha te lennél a nagyon-nagyon szexi anyuka.

- Csak azért is… Megfojtalak.

- Á, csak ti vagytok? – botorkált ki Yugyeom.

- Csak mi? – néztünk rá mind a ketten értetlenül. – Miért ki más lenne?

- Azt hittem az a pasi jött vissza, aki nem olyan régen keresett titeket.

- Valaki volt itt?

- Aha, egy csávó, korotokbelinek nézett ki, iszonyat aranyos ábrázattal. – motyogta. És ekkor jöttem rá, hogy Ren egyáltalán nem volt olyan hülye, mint hittem.