Yin és Yang - 5.rész

Sziasztok! Hoztam ezt is. Lassan gyorsítanom kéne az írási folyamataimon, mert be fogjuk érni magunk... Az nem lenne jó. A részre vonatkozóan, úgy néz ki, Kiri behuncutult... :D Na jó, elég a rizsából. Jó olvasgatást.

JB:

János bácsi? Ez most komoly. Értem én hogy angyalként öreg vagyok, de sehol egy ránc a baba pofimon. Nehogy már bácsi legyek. Fiatalos a külsőm és a mozgásom is… Nem volt jó példa. Nem gondolhatok Jr-re, meg bámulatos csípőmre egyszerre.

Otthon kellemetlen látvány fogadott. Az egész házban szana-szét voltak szórva a cuccok, csipszes zacskók, üres üdítős üvegek, ráadásul a ruháik is. Viszont mikor kérdőre akartam vonni őket a lakás állapotáról, a kis krampusz érdekes információval szolgált.

 Na, ez király! Az a kígyó frankón megtalált minket. Ami annyit jelent, hogy erősítést kell kérnem… Vagy nem! Ha a kígyó egy angyalra vadászik, akkor egy ideig jobb, ha egyetlen angyal sem jön a ház közelébe. Én pedig most legálisan rosszalkodhatok.

- Yugyeom, gyere, a birodalom visszavág! – kiabált Bambam az ágya tetején állva alsónadrágban, miközben a kezében tartott műanyag lézerkardal hadonászott a levegőben. A fején pedig egy furcsa fekete doboz, vagy mi a tököm volt.

- Nem akarsz leszidni minket. Most elmész és megdugod Jr-t! – próbált Obi-Wan Kenobit szégyenítően Jedi erőt alkalmazni rajtam, de ő még mindig egy ördög, én meg egy angyal, így ez a kis próbálkozás nem vált be.

- Mi van? – háborodott fel az említett.

- Azt hiszem az erő nincs veled, szóval… – adtam a kezébe a falnak támasztott seprűt. – Fogd a kölyköt és takarítsatok ki!

- De mindjárt takarodó! – vitatkozott.

- Leszarom, mert holnap szombat. – veregettem vállba, majd a tekintetemet Jr-re fordítottam.

- Ha gondolod, ma alhatsz az én szobámba. Az ágyam kényelmesebb a kanapénál. – mosolyogtam rá.

- Pucéran alszol? – vonta fel a szemöldökét.

- Általában nem. – válaszoltam, mire elfordult a szobám irányába.

- Akkor igen. – indult el a fenekét rázva abba a jó szűk nadrágban, s becsukta maga mögött az ajtómat.

- Miről maradtam le? – lépett az ajtóhoz Bambam.

- Omma meg Appa együtt alszanak. – röhögött Yugyeom. A kölyök reakcióján pedig nem lepődtem meg. Kezeit a szájához kapta, majd sunyin nézett rám, s mint egy kis tinilány berohant a szobájába és a párnái közé ugrott.

- Azt hiszem rajtatok marad ez az elnevezés. – röhögött a krampusz, majd visszament ő is, az ajtót pedig becsukták.

Én pedig előkaptam a telefonomat és riasztottam Himchant, hogy egy ideig biztonságosabb, ha nem angyalkodom, mert a kígyó itt járt. Bambam életét pedig nem kockáztatom, ahogy Jr-ét és Yugyeomét se. Mark meg Jackson pedig elég messze vannak tőlem ahhoz, hogy ne féltsem őket.

Amint a telefont ledobtam a dohányzó asztalra, indultam is Jr után, hogy végre bele borulhassak az ágyamba. Azonban amint benyitottam, egy párna csattant a pofámba, minek hatására két lépést hátrálnom kellett, hogy visszanyerjem az egyensúlyom. Értetlen arcot vágva pislogtam rá, hátha rájön, hogy magyarázatot várok, s amint a tekintetünk találkozott, lepillantott a kezében tartott hófehér tollakra. Ezzel akarta jelezni, hogy lebuktam.

- Szóval ezért próbálhatom elrontani a kölykünket! A jóság foszlányait alaposan elrejtetted a lakásban, mi? Hány párnát tömtél meg a tollaiddal? – érdeklődött még mindig az ágyban ücsörögve a fehér pihéket nézegetve. Közelebb indultam, s a bőrkabátomat, amelytől már jó ideje meg akarok szabadulni a földre dobtam, így a rajtam maradt bőrgatyában és egy fekete izompólóban dőltem bele az ágyamba.

- Kb az összeset. – motyogtam a választ.

- Nem bíztad a véletlenre, mi? – hallottam a hangját, majd éreztem, hogy megmozdul, s végül a forró tenyerét a fenekemnél, ahonnan elindult a keze lefelé. Erre persze felkaptam a fejem, s rá néztem, mire válaszul annyit mondott, jó tapintása van a nadrágomnak. Erre persze bennem is megmozdult valami, s a csuklóját elkapva húztam magamhoz, hogy fölé kerekedve csókoljam meg mélyen, miközben egész testét a matracba préseltem. Nem habozott ő sem. Fürge ujjait a hajamba futtatva, húzott közelebb magához, miközben a kezeim az oldalát cirógatták. Egyszerre volt vad és mégis érzelem teljes. Éreztem, hogy Jr-t sem pusztán a testi vágy hajtja, bár megmondani nem tudtam volna, hogy mégis mi. Engem leginkább a kíváncsiság. Hogy vajon mi lesz, ha most megcsókolom. Minden angyal ismeri azt a történetet, miszerint egy nővérünk tiltott szerelembe esett és a sátánnal hált. Az említett angyal a tisztító tűzben égett hamuvá. Ha az emberek és angyalok kapcsolta tiltott, akkor egy angyal és egy ördög kapcsolata, az majdnem hogy lehetetlen. De mégsem… A feladatom az lett volna, hogy megtaláljam a démont, aki megpróbálja rosszba csábítani Bambamet, s amint azonosítottam, jelentsem a felsőbb körökben, hogy a tisztítóba küldhessék. De én nem szóltam Youngjaenek. Sőt, nem is akarok. Ha Jr nem jött volna ide, sose jöttem volna rá, hogy annyira próbálom megóvni mindentől, hogy élni se engedtem szinte. Jr nyitotta fel a szemem, és ezen felül segíteni is akart neki megszerezni azt, akihez vonzódik. Nem szegte kedvét, hanem bátorította. Ismét bebizonyosodott az elméletem, miszerint nem véletlenül kell egy ember mellé két védelmező is. Ki mit ért védelmezés alatt. Jr a kis önző lelki világát akarja megvédeni, amit én próbáltam elnyomni, pedig nem kellett volna. S mind emellett, kezdem megkedvelni ezt az ördögöt, de nagyon. Magam se tudom miért, de mintha a másik énem lenne… Ráadásul a jobbik énem!

Nem tudom meddig csókolózhattunk az ágyamban, mikor egyszer csak eltolt magától.

- Mi a fenét művelünk? – nézett kérdőn a szemeimbe, mire megvontam a vállam.

- Nem tudom, de nem is érdekel, mert jól esik – simogattam a hasát már a pólója alatt.

- De ez abszurd! – mászott ki alólam.

- Most mond azt, hogy nem érzel semmit mikor ezt csinálom. – motyogtam az ajkaira majd megcsókoltam. Több ellenkezésbe nem ütköztem. Hagyta, hogy kényeztessem, majd szótlanul a karjaim között aludt el. Én sem akartam semmit mondani. Csupán tudtam, hogy ez a helyes. Mindketten tudtuk, de magyarázatot nem találtunk a tetteinkre. Viszont abban biztos voltam, hogy Youngjae sose tudhatja meg, hogy Jr ördög, mert akkor biztos elszakítanak tőle, azt pedig nem akarom. Nem vagyok szerelmes, még csak nem is szeretem, de szükségem van rá. Nekem és a kölyöknek is.

Reggel mikor felkeltem Jr még aludt. Egy alsónadrágban, mert minden mást lehámoztam róla az éjjel. Én is nagyjából ennyi ruhadarabbal voltam ellátva, így első dolgom az volt, hogy kivettem egy pólót a szekrényemből magamnak és Jinyoungnak is, és még egy rövidnadrágot is magamra vettem, hogy Bambam mégse lásson alsógatyában. Előtte szeretek ruhában mutatkozni.

Kiérve meglepően nagy rend fogadott, majd a konyhához érve ismét ledöbbentem. Bambam palacsintát sütött Yugyeom meg nézte. Ami kiakasztó tény, mert a kölyök utál sütni és azt is, ha nézik.

- Itt meg mi van? – adtam hangot is a meglepődöttségemnek.

- Bambam palacsintát akart reggelire. – válaszolt Yugyeom. – De én nem csináltam.

- Hála az égnek. Így még menthető a berendezés. – mosolyogtam, mire a fiatalabb megforgatta a szemét.

- Appa ez mikor jó –- pillantott rám Bambam.

- Appa? – lepődtem meg. Soha a büdös életben nem hívott még így a kölyök. És bár az igazat megvallva tényleg többet voltam vele, mint a saját apja, de őrangyalként ez volt a dolgom. Viszont most mégis furcsa érzést hozott fel bennem. Család… Vajon az milyen lehet?

- Többet tettél értem, mint az az alkoholista, aki vér szerint a faterom… – kezdett bele a válaszba, majd  ismét felé pillantott. – Azt hiszem ez odaégett. – mutatta felém a serpenyőt, amibe egy darab szenet véltem felfedezni.

- Akkor ez lesz Yugyeomé. Gondolom jól átsütve szereti. – viccelődtem a kis krampusszal.

- Viccelődj csak, APPA. – emelte ki az utolsó szót sunyin vigyorogva, majd végszóra megjelent Jinyoung is, aki mellettem elhaladva Bambamhez lépett és bekapcsolta az elszívót, hogy azért füst mérgezést ne kapjunk. Elégedetten nyugtáztam, hogy a kirakott pólót vette fel. Ezek szerint nem utál a tegnapi miatt, és ha mázlim van nem akar majd élve elégetni. Viszont mikor Bambam őt is megszólította egy kicsit szíven ütött amit mondott.

- Omma is felkelt. – vigyorgott a kölyök, mire Jr rámorrant.

- Nem vagyok Omma, inkább Youngjaet kéne így hívnod! – mondta, s szúrós tekintettel nézett rám. Komolyan nem tudom mi a baja, de úgy besértődött, hogy bevonult a szobájába.

- Omma hisztis. – sóhajtott Yugyeom.

- De mi miatt? – túrtam a hajamba.

- Ha tippelhetek ahhoz a Youngjaehez van köze. – jelentette ki a krampusz.

- Appa szeretője a gond…  – motyogta Bambam, mire kiakadtam, hogy ő honnan tud Youngjaeről, pedig biztosra veszem, hogy sose látott vele. De akkor meg, hogy…?

JR:

Ahogy becsuktam az ajtót, még hallottam Bambam utolsó mondatát. Valóban féltékeny lennék? Kétlem. Sokkal inkább tartok egy olyan kárhozattól, ami kínt és szenvedést hoz a további életembe. Ráadásul én szeretem az életem. Nem akarok tőle ilyen hamar megválni. Viszont a tegnap este azt is bizonyítja, hogy nem tudok magamon uralkodni. Nem véletlenül vagyok ördög…

Kinyitottam a szobám ablakát, hogy szellőzzön, én pedig neki álltam rendet rakni. Leszedegettem a bútorokról a kukászsákokat, majd a helyükre toltam őket. Kipakoltam a dobozaimból (mert hát szereztem némi cuccot is). A könyveimet és a cd-ket a polcra, míg a laptopom az íróasztalra raktam. A ruháimat a szekrénybe szórtam, és felvettem valamit, hogy ne a Jb illatú pólóba kelljen túlélnem a mai gyötrő napot.

Komolyan olyan lennék, mint egy féltékeny feleség? ÁÁÁÁÁÁ… Én ezt nem bírom.

Fogtam magam és a lehető leghalkabban leléptem otthonról, abban a reményben, hogy tanácsot kérhetek valakitől.

Na jó, ez a valaki nem épp a legjobb fogás volt.

- Értsd meg, várj, ha kell, tagolom is. NEM. AKAROK. LEFEKÜDNI. VELE. – sziszegtem dühösen.

- Aha, biztosan így van egy alternatív univerzumban.

- Nem hiszel nekem?

- Látnod kéne az arcod, ahogy róla beszélsz. Igazán vicces.

- Nem. Nem az.

- De. Érdekes, hogy egyszerre félsz tőle és vonzódsz hozzá. Mazochista vagy?

- Dehogy! – háborodtam fel. – Ne feltételezz már rólam ekkora baromságokat, Rapmon!

- Ah, most meg baromság… Pedig te magad mondtad az előbb, hogy még a mindig naiv kölyök is észrevette a köztetek lévő… „bizsergést”.

- Ő csak egy szerető családot akar, és ezt bennünk látja. Nem a túlfűtött fejemből állapítja meg.

- Szerintem lebecsülöd.

- Mi? – kérdeztem vissza, viszont sejtettem, hogy Monsternek valahol igaza lehet. – És mégis mit csináljak?

- Mit szeretnél?

- Nem tudom! – kiáltottam fel kétségbeesetten, mire ő csak felvonta a szemöldökét. – Csak azt tudom, hogy nem akarom úgy végezni, mint az apám.

- Chh… Az alma nem esett messze a fájától. Ja bocs, de. – kötözködött. – Apád legalább nem egy angyallal kezdett ki.

- Remélem te is ott végzed majd, ahol én. – szűkítettem össze szemeim mérgesen.

- Ne gondolkodj ennyit, csak élvezd ki. Ez a pokol első számú szabálya. Ha még ezt sem tudod…

- Elég a kioktatásból. Tisztában vagyok a pokol törvényeivel. Nem ma születtem.

- Akkor viselkedj is úgy. Használd ki azt a szexi tested. – vigyorgott. Elfintorodva kellett tudomásul vennem, hogy sajnos igaza van. Ez nem olyan nagy cucc. Csak követnem kell a testem. Meg a hülye érzéseim. Olyanná kell válnom, mint egy átlagember. De… akkor… a fenébe a pokol érzelmeivel… igaza van Bambamnek. Zavar a tépőzár, már az első pillanattól kezdve.

- Tanács megfogadva. – villantottam Monra egy ezerwattos mosolyt. – Most megyek és… megnevelem a fiam. – öltöttem nyelvet.

- Vicces, hogy ennyi idős létedre ennyire tanácstalan és gyerekes tudsz lenni.

- Tudod, egy külső személy mindig könnyebben átlátja a dolgokat, mint az, aki éppen az adott helyzetben van. Ezért ilyenkor mindig keresek valakit, aki elég objektív.

- Aki ez esetben én lettem volna, igaz? – kérdezte, mire csak bólintottam. – Azért mégis csak meglátszik a korod. – kuncogott. – Na menj, hódítsad meg álmaid angyalát.

Ahogy hazaértem lazán belöktem magam után az ajtót, viszont a konyhában a kis „családomon” (amibe ez esetben most Yugyeomot is beleszámoltam) kívül volt még ott valaki.

- Á, ragtapasz, nem gondoltam, hogy meglátogatsz minket. Ha tudom, készítek ebédet, mert a fiúk nem igen konyítanak hozzá… Talán JB, de ő inkább csak szétszórni tudja az alapanyagokat, mintsem felhasználni. – préseltem össze ajkaim. Igen, most már biztos, hogy zavar ez a csávó.

- Megjöttél, omma? – bújt elő csillogó szemekkel Bambam.

- Kölyök, hagyd ezt, megmondtam, hogy nem vagyok omma, és te sem vagy már öt éves, hogy ilyenekkel szórakozz.

- Márpedig az vagy! – toppantott egyet, összefonta karjait mellkasa előtt, így duzzogott.

- Jaebum csinálj valamit. – temettem arcom a tenyerembe. – A te jóságod miatt nem hallgat rám. – sóhajtottam.

- Szerintem igaza van, omma. – mosolyodott el gúnyosan. Én meg gyilkos tekintettel figyeltem, ahogy Jb az agyam húzza, miközben közvetlen mellette ült Youngjae, aki majdnem beleolvadt, annyira tapadt rá. – Nyugi Bambam, Ommának csak rossz napja van. Bizonyára megjött neki. – mosolygott. És ettől a mondattól kaptam agyfaszt.

- Jb, ha ennyire nem vagy tisztában a nemekkel, akkor kérdezd meg a barátodat, úgyanis ahogy ő, úgy én sem vagyok nőből, és ha ezt sikerült felfognod, akkor esetleg… - kezdetem bele, de inkább abbahagytam. A faszom fog ezután vallani. Ha akar valamit, teperjen. Seggfej.

Így történt az, hogy kb a napom többi részét a szobám vörös falai között töltöttem, a franciaágyam fekete, szatén ágyneműjén fetrengve. Baszki… Rapmonnak annyira igaza volt… Full ciki, hogy kanos vagyok JB-re, mikor neki ott van a ragtapasz… És ez a hülye szobafal is csak azt a tollas gyökeret juttatja eszembe.

- Kopp, kopp. – nyitott be Bambam. – Figyelj, ne haragudj, tudom, hogy túlzásba estem. De amióta itt vagy, sokkal jobb itthon a légkör. Előtte sem volt vészes, de Jae azóta nem olyan feszült, sokkal lazább így látványra is, meg ő is jobban érzi magát. És én nagyon-nagyon szeretlek. Ezért mondom, hogy omma. Mivel te sokkal engedékenyebb vagy bizonyos dolgokban és némileg kényesebb is.

- Kényes? – húztam fel a szemöldököm. – Tja, kölyök, ha azért jöttél, hogy sértegess, akkor akár el is mehetsz. – fújtattam.

- Meg sem szólaltam! – vágja tenyerét szájára. – Béküljetek ki, jó?

- Mintha rajtam múlna. – fintorogtam.

- Csak egy szavadba kerülne és Jb rögtön elzavarná. – utalt Youngjaere.

- De nem akarom. Nem vagyok féltékeny! – kiáltottam.

- Persze.

- Mit üvöltöztök itt ti ketten? – állt meg Jaebum az ajtóban.

- Azt magyarázom, hogy nem vagyok féltékeny. – mosolyodtam el gúnyosan.

- Tényleg? – kérdezte JB.

- Te sem hiszel nekem? – ciccegtem. – Pedig azt hittem a tegnap este elég egyértelmű volt. – keltem fel az ágyról és araszoltam oda mellé, majd felsőjét megragadva húztam le magamhoz egy olyan igazán vad, és szenvedélyes csókra. Ami azt hiszem talán egy kicsit túl szenvedélyesre is sikerült, mivel JB a falnak lökött, Bambam pedig felvisított örömében. Atyám, milyen idióta családom van. De legalább az enyém. Belemosolyogtam a csókba. Ahogy elváltunk, Youngjae féltékeny fejével találtam szembe magam. Hupsz. Ciki.

- Megmagyarázom… - kezdtem habogni Jaebum helyett.

- Felesleges. – sziszegte. – De ezt még megbánjátok.

Azzal becsapta az ajtónkat és elment.