Yin és Yang - 7.rész

Sziasztok! Úgy érzem ez egy igazán termékeny hét volt. Bizony, ez a harmadik fic, ami elég nagy szó. Hm, a résszel kapcsolatban Kirinél ismét felbukkan a perverzség, és Jackson anyjának a neve kitalált. Ezt azért írtam ide, hogy később ne lehessen belekötni :) Jó olvasgatást!

Jaebum:

A kölyköket bevágtam Bambam szobájába, hogy kipihenhessék a nap fáradalmait, plusz egy fél üveg bor után – mert megittam Jackson részét – nem volt kedvem őrangyalt játszani. Sokkal inkább ördögös kedvembe voltam. Pont ezért engedtem meg Jacksonnak és Marknak, hogy aludjanak az én ágyamban. Mark még szárnyakkal is bőven elfér rajta, bár gőzöm sincs hogy akarják csinálni, vagy hogy egyáltalán terveztek-e ilyesmit. Nos ha ők nem is, én igen. Be is rontottam Jr-hez, de ő nem volt egyedül.

- Mi a farkam hegyét műveltek? – pislogtam Jr-re és az alvilági kísértőre.

- Ó, a jóképű démonocska a kocsmából. Hellóka. – intett nekem a kígyó, mire betoltam egy fintort.

- Te meg ki a fasz vagy, és miért állsz egy… Véres körben…? Jinyoung! – vontam fel a szemöldökömet.

- Most mi van? – nézett rám kérdőn, mire az alkoholtól felbátorodva kimondtam, amit gondoltam.

- Az van, hogy áll a farkam, te meg egy idegen szöszivel szeánszozol a szoba közepén. – sétáltam el mellettük, majd belevágódtam az ágyába.

- Akkor azt hiszem én nem zavarok tovább. – mosolygott a kígyó.

- Nem zavarsz, gyere nyomjuk hármasban, juhú! – mondtam unottan, majd amint a kígyó eltűnt, Jinyoung kiakadt.

- Mi volt ez? – tette csípőre a kezét, mire felültem, és konkrétan magamra rántottam.

- Kanos vagyok. – mondtam a szemébe a probléma forrását.

- Akkor miért nem mész a helyedre és hívod át Youngjaet? – vigyorgott gonoszan.

- Mert egy a Markson kitúrt, kettő dugni akarok, nem megdögleni ijedtemben. Mert Youngjaet az ágyban… Még a hideg is kiráz. Elviselhetetlen, és irritáló. – magyaráztam. – Viszont te a farkamra való vagy.

- Te meg részeg. – állapította meg.

- Ez csak a misebor hatása. Maga vagyok a szentlélek. – vigyorogtam.

- Vettem észre. – forgatta meg a szemeit. – És most mit vársz?

- Azt hogy kezdeményezz. – haraptam be az alsó ajkam.

- Persze és akkor az angyalka lesz az áldozat. Nem játszunk ilyet, ha meg akarsz csókolni, akkor csókolj! – szólt rám határozottan, mire megvontam a vállam.

- Nem csókolózni akarok, hanem dugni. – paskoltam meg a fenekét.

- Én nem akarok! – vágta rá, majd lefordult rólam. Na, ez most meglepett, de nem rossz értelemben. Lehet, hogy ő is érzi amit én? Hát ezt csak egyfelé képpen tudhatom meg. Elkaptam a derekát és magam mellé húzva adtam egy finom csókot az ajkaira. Karjait egyből a nyakam köré fonva húzott közelebb magához, s éreztem az egyre gyorsuló szívverését. Nem vadul csókoltam, de szenvedéllyel. Majd amikor már fölötte térdelve csókoltam, és húztam fel a pólóját, valami hihetetlen erő végig söpört a szobán. Kirázott a hideg, szinte megmerevedtem, és most nem odalent.

- Jb, ez mi az isten volt? – rémült meg Jinyoung.

- Ilyen sötét erőt devla ha akar se tud produkálni. – mondtam semmit nem értve, majd ahogy rátelepedett a csend a szobára, Mark hangos nyögésére lettünk figyelmesek. Hirtelen néztünk egymásra, s már le is ugrottam róla, hogy átrohanhassunk a szomszédba.

- Azonnal hagyjátok abba! – nyitott be Jr engem beelőzve.

- Basszátok már meg! – káromkodott Jackson és magukra rántotta a takarómat. Ekkor láttam meg, hogy Mark már nem emberi alakban van, hanem a szárnyait összehúzva bújt Jacksonhoz, teljesen elpirulva. Jackson pedig…

- Jr jól látok vagy, jól látok…? – motyogtam Jacksont figyelve akinek, szarvai lettek? Nem túl nagyok, de szabad szemmel jól láthatóak.

- Szerintem jól látsz. – mondta Jr, s a padlóra mutatott, ahol… Jackson feküdt??? Oké ez már nekem is sok.

- Mi ez a kiabááááá… – nyitott be Yugyeom, majd a tekintete megakadt a két Jacksonon. – Vegyük úgy, hogy én ezt nem láttam és akkor talán életbe maradok. – mutogatott mindenre.

- Yugyeom, mi van itt? – hallottam Bambam közeledő lépteit.

- Gyere, csak Mark behányt. – tessékelte vissza a fiatalabbat a szobájába, s magukra csukták az ajtót.

- Ömm, miért fekszem döglötten a padlón? – mutatott, a testére rémülten.

- Jb most mit csináltunk? – esett kétségbe Mark is, mire fújtattam egyet. Komolyan miért mindenki tőlem várja a megoldást?

- Látod, te paraszt! – csapott vállba Jinyoung. – Ha nem zavarod el Rent, már meglenne a pecsét, amivel elzárhatjuk Jackson erejét. Most már az egész világ tud a létezéséről. – túrt a hajába. – És ha idejönnek érte… – motyogott idegesen. Na, nem! Azt nem! Akkor Markot kinyírják, Bambamet pedig veszélynek tesszük ki. Azt pedig nem fogom hagyni.

- Mit akart a kígyó a pecsétért, vagy miért? – kérdeztem elszánt arccal.

- Nem mindegy? Nincs alku. – morgott idegesen.

- De van, mindig van! – akadtam ki. – Ha nem zárjuk el az erejét, rátalálnak. Devla a tisztítóba veteti Markot, mint minden angyalt, aki egy alvilágival hetyeg. Ráadásul valószínűleg téged és Yugyeomot is megölnének. Bambamet meg újra a sorsára hagynák. Nem fogom hagyni, hogy mindez megtörténjen. Amióta élek most először érzem azt, hogy nem csak egy nagyra nőtt galamb vagyok, hanem egy érző lény. Megvédelek titeket, még akkor is, ha nem tetszik. Szóval ki vele mi volt a pecsét ára?

- De Jb, a tisztító nem öl meg senkit. – jött Mark a szokásos szent maszlaggal, amiről már rég tudtam, hogy nem más csak hazugság. – A tisztító tűz csak megtisztítja a lelket a bűnök mocskától.

- Ja és a lelkedet addig égeti, míg minden érzelem kiveszik belőled. Pontosan tudom milyen érzés. Semmi nem marad belőled. Semmi, ami te voltál. Az emlékeid, a vágyaid, az érzéseid, a szeretteid. Minden eltűnik. ­– mondtam egyre inkább elszorult torokkal. – A végén úgy érzed magad, mint akit kiszipolyoztak. Nem vagy több csak egy porszem. Semmit nem érzel, és semmit nem tudsz. Csak vagy.

- Jaebum… – motyogott Jr, majd az arcomra simította a kezét.

- Te voltál már ott? – pislogott rám Mark, mire sóhajtottam.

- Ja kétszer is. – válaszoltam. – Egyszer azért mert, segítettem elbújtatni egy bűnbe esett angyalt, egyszer meg szárny fehérítésre, mert gyilkoltam. De egyszer sem tudtak megtörni.

- Szóval valójában a mennyben sincs harmónia. – fintorgott Jackson.

- Nincs. Olyan, mint a pokol csak kihipózva. – ültem le az ágy végébe, Jr pedig elém lépve ölelte át a nyakam, miközben a fejemet a hasfalának döntöttem. Lágyan simogatta a hajamat, miközben én a derekára csimpaszkodva próbáltam erőt gyűjteni.

- De tulajdonképpen mi is lenne az a pecsét? – puhatolózott Mark. – Mert ha veszélyes Jacksonra, akkor csak a holttestemen át pecsételhetitek le.

- Nem veszélyes, csak a testébe zárja, hogy ne történjenek ilyenek. – mutatott a földre, Jackson tetemére, mert lélek nélkül tényleg csak egy hulla.

- De befejezhetjük amit elkezdtünk, vagy… – érdeklődött Jackson, mire felmorrantam.

- Nem hallottad, amit az előbb mondtam? Ha tovább csináljátok, ki tudja mi tör elő belőled. Plusz lehet, hogy Mark terhes lesz. – mondtam mindezt idegesen.

- Hogy mi? – akadt ki Jackson, mire Mark megrázta a fejét.

- Csak szivat, nyugi. – nyugtatgatta a párját.

- Viszont akkor sem maradhatsz így. – dünnyögtem, majd felnéztem Jinyoungra.

- Kell az a pecsét. – motyogtam. – Mi nem tudjuk lezárni az erejét.

- De Ren feltételének nem tehetünk eleget… – mondta, s lecsordult egy könnycsepp az arcán. Még hogy nincs egy könnycseppes sírás. Az az egy csepp több szomorúságot tartalmazott, mint Youngjae bármelyik hisztije.

- Na jó, ne sírj. – keltem fel, majd magamhoz öleltem. Nem tudom mi volt a feltétel, de ha ennyire kiakad tőle, nem lehet kellemes neki. – Öltözzetek fel, mindjárt jövünk. Jackson, valahogy próbálj visszamászni a testedbe. – mondtam, majd kimentünk, de még hallottam Jackson hangját, hogy azt mégis hogy csinálja. Amint átértünk, Jinyoung a falhoz nyomott és mélyen csókolt, miközben remegő kezeivel egyre közelebb húzott magához, mintha bármelyik pillanatban elveszíthetne. Éreztem, hogy fél valamitől. De mégis mitől?

- Jr itt vagyok, ne szoríts ennyire, nem fogok eltűnni. – motyogtam az ajkaira és még szorosabban húztam magamhoz.

- De ha elfogadom Ren feltételét, akkor elveszítelek. – folytak a könnyei. – És amilyen makacs vagy tudom, hogy egyből rábólintanál.

- Hogy érted ez? – toltam el picit, hogy a szemébe nézhessek, de még mindig szorosan húztam magamhoz.

- Ren téged akar a pecsétért cserébe. Nem foglak odaadni neki. – mondta, és a nyakamhoz bújt. Mindent megértettem. Ezért ellenkezett annyira.

- Szeretlek. – suttogtam a fülébe, minek hatására, csak még jobban hozzám bújt. Tudom, hogy tudja mire készülök, mert ahogy ő is mondta makacs vagyok.

- Ne is gondolj rá. – csapkodta a mellkasom. – Szeretlek és nem engedlek le a pokolba. Az alvilágban egy angyal se bírja sokáig.

- Most már nem fogok visszatáncolni, főleg mert tettem egy ígéretet valakinek… – mondtam, mire Jr egyből kapcsolt.

- Jackson anyja. Miatta mentél a tisztítóba, igaz? – nézett a szemembe mire bólintottam.

- Meg ígértem neki, hogy ha esetleg előkerül a fia, nem fogom hagyni, hogy Devla megkaparintsa. Azt mondta, hogy a sátán nem az, akinek mindenki hiszi. Ő tényleg szerette. És tele volt gyűlölettel, mikor elszakították tőle és a fiától. Ő nem jutott ki élve onnan. – mondtam lehajtott fejjel. És harmadszorra valószínűleg én se jutnék ki, de ezt nem mondtam hangosan. Ennél jobban nem szomoríthattam el. Jr nem szólt semmit, csak a kezemet szorította.

- Hogy hívták? – érdeklődött.

- Lei Zhou. – válaszoltam.

- Jó. Majd mond el Jacksonnak, hogy ismerted az anyját. – motyogta.

- Azt majd neked kell… – mosolyodtam el kínomban. – Hívd ide, és pecsételjétek le Jacksont. Velem ne törődj. – Mondtam, s nagyon reméltem, hogy megteszi amit kérek. Ha ennyi az ára annak, hogy őket mindenki békén hagyja, ám legyen, nem bánom. Úgyse jártam még a pokolban. De Jr-t és a többieket senki nem bánthatja. Főleg őt és Bambamet hagyják békén. Nem érdekel velem mi lesz, csak a családomról szálljanak le.

Jinyoung:

- Jr, szállj ki a kádból! – kiabált be a fürdőbe Yugyeom.

- Mi van, ha eret vágott? – motyogott Bambam.

- Még élek. – morogtam. Elég nehezen viselem, hogy Jb csak úgy „elment”. Konkrétan az engedélyem nélkül használta az idézőkört. Legalábbis szerintem. Ugyanis, mire reggel felkeltünk, csak hűlt nyoma volt. Meg a nappaliba a papírra rajzolt pentagramm. Én nem ezt akartam.

- Omma, nyisd ki! – dörömbölt az ajtón Bambam.

- Hányszor mondjam még, hogy nem vagyok az anyád! – kiáltottam vissza dühösen.

- Attól, mert frusztrált vagy nem Bambammel kéne kiabálnod. – mordult rám Yugyeom. Bevallom igaza is van.

- Akkor mit csináljak, te is tudod, hogy csak egy kibaszott ördög vagyok. – mondtam ki hangosan, már mit sem törődve azzal, ha a kölyök is meghallja.

- Találj ki valamit te idióta. Mark nemsokára visszajön, hogy segítsen kieszelni valamit.

~*~

Két nappal ez előtt, amint észrevettem, hogy eltűnt Jaebum akkora hisztit rendeztem, hogy szerintem az egész háztömb felkelt rá. Mark és Jackson – aki idő közben valamilyen úton-módon visszatalált a testébe – úgy ugrottak ki a szobaajtón, mintha legalább egy t-rex lett volna Jb hálójában.

- Mi van, Jinyoung? – néztek rám értetlenül, én pedig csak az idézőköre helyezett pecsétet nézegettem.

- Ezt nem hiszem el. – motyogtam folyamatosan az ajkamba harapva, nehogy elbőgjem magam. – Itt a hülye pecsétetek. Remélem boldogok vagytok. – nyomtam Mark mellkasához a pecsétet, amit a fiú rögtön le is dobott.

- Au, ez forró.  – rázta a kezét, amivel megpróbálta megfogni.

- Ne butáskodj. – vette fel Jackson lazán a földről. – Mit kell vele tenni? – nézett rám értetlenül. Én csak visszavettem a pecsétet, majd jól homlokon basztam vele.

- Ezt! – sziszegtem.

- Ez fájt, te gyökér.

- Érdekel is engem… Takarodj haza. – morogtam.

- Neked is feltűnt, hogy amióta nincs itt Jae, azóta sokkal durvábban viselkedik? – suttogott Jackson.

- Aha, mert ő volt a jó oldala. – motyogta Mark.

- Hallok ám! – háborodtam fel.

- Két dolog miatt. – dőlt Yugyeom a félfának.

- Na? – nézett rá kíváncsian Jacks.

- Az egyik az, hogy Jae eltűnésével esélye sincs a földön normális párkapcsolatra a habitusa miatt. A másik pedig az a töméntelen émelyítő cucc, ami a tollaiból áradt. – magyarázta. – Az eltűnésével a párnákba tömködötteknek is megy el a hatása, így nem csoda, ha Jr is ideges. Érzi, a kettőjük között kialakult hatalmas távolságot.

- Ne analizálj már mint valami pszichomókus.

- De ha egyszer ez az igazság? – vont vállat.

- Szóval az igazi probléma az, hogy Jr kanos, és Jb nem hagyta itt egyetlen cuccát sem amit szaglászhatna, amíg kiveri magának?

- Jackson. – rázta a fejét Mark. – Hogy lehetsz ennyire tapintatlan.

- Hogy te mekkora egy tirpák vagy. – háborodtam fel. – Takarodj el innét. – kezdtem el löködni az ajtó felé.

~*~

- Kétlem, hogy idejönnének a múltkori után. – ráztam a fejemet.

- Mark nem az a nem megbocsátó fajta. – kuncogott. Érdekes, hogy ez a szituáció mutatta meg, hogy a kis Yugyeom, már nem is olyan kicsi. Örülök neki, hogy ilyen komoly. Sokat segít, mert amíg én depiztem, addig ő rendezte Bambamet, aki bár nehezen, de tette amit kell.

- Hát most nagyon remélem, mert kérdeznem kell tőle.

- Mégis mit forgatsz a fejedben? – ráncolta szemöldökét.

- Majd megtudod. – mosolyodtam el. – Ne csináld ezt. – Böktem a két szemöldöke közé. – Neked az áll jól, ha vigyorogsz.

Beszélgetésünket a csengő hangja szakította félbe.

- Mégis csak eljöttek. – röhögött Gyeom. – Mondtam.

Én csak a fejemet ráztam. Amíg a kölyök beengedte őket, letettem magam a kanapéra.

- Te kisajátítottad magadnak a nappalit? – kérdezte Mark, ahogy belépett. Utalva arra, hogy elfoglaltam az egész hatalmas kanapét.

- Csüccs. – keltem fel, hogy ők is le tudjanak ülni. – Kösz, hogy jöttetek.

- Szóra sem érdemes. – mosolyodott el halványan az idősebb. – Sokat segítettetek.

- Te Mark, mintha nem lenne annyira harapós ma. – mutogatott felém Jackson.

- Alig hogy elmentetek jobb lett. – rázta a fejét Yugyeom. – Valamit forgat a fejében, de nem mondja el.

- Mark, tudom, hogy elfogult vagy egy kicsit, de… mégis milyen a ti Istenetek? – tettem fel a számomra legfontosabb kérdést.

- Hát, néha szigorú, de amúgy jófej.

- Szerinted lehet vele tárgyalni? – puhatolóztam, hátha sejt valamit, vagy legalább a nagyfőnök személyiségébe betekintést nyerhetek.

- Iiiijjjj… Ahhoz előbb Himchanon kéne túljutnod, de ő tuti kapásból berakat a tisztítóba.

- Ez érdekes. – motyogtam. – Tehát nem is Isten a kemény dió…

- Nem az Soo. – Röhögött fel Gyeom saját idióta szóviccén.

- Olyan vicces, hogy olyan fejet vág, mint Sherlock Holmes. – kuncogott visszafojtottan Jackson is. – „Igazán érdekes”. – utánzott.

- Megtennétek, hogy nem szórakozzátok el? – forgattam a szemeimet. – Még egy utolsó kérdésem van. Tudsz lehetőséget arra, hogy egy magamfajta feljusson?

- Halál. – vágta rá Yugyeom és Jackson is.

- Beszéltek itt hülyeséget. – fintorogtam. – Ha nem rémlene, ördög vagyok, esélyem sincs halállal a menybe kerülni.

- Hát, - húzta el a száját Yugyeom. – szerintem van.

- Mi? – kerekedtek el szemeim.

- Emlékszel a másik mondára, amit gyakran meséltek az öregek? Tudod, az amelyik nem a sá… Jacksonról szólt.

- A madaras?

- Aha. – bólintott. – Az a monda igazából nem a madarakról szól. Még régebben egyszer beszöktem a tiltott könyvtárba és volt ott egy erről szóló könyv. Izgalmasnak tűn, így elolvastam. Tudod, mi volt benne? A sötét angyalokról szólt.

- Mi? – kiáltott fel hirtelen Mark. – De… az lehetetlen, még nekünk sincs róluk könyvünk! – háborodott fel.

- Ezek szerint Soo sokkal kegyelmesebb, mint a ti Uratok. Rengeteg dolog volt benne és tegnap óta fontolgattam már, hogy elmondjam-e, de szerintem nem csak Jb sötét angyal…

- Miről… beszélsz? – kérdeztem lélegzet-visszafojtva.

- Á, tudod mit, lényegtelen, majd úgy is rájössz. Hisz kezdesz „normális” lenni. Mark, milyen úton juthat fel a mi hős szerelmesünk?

- Hát a létrán. – felelte úgy, mintha ez már magunktól tudnunk kellett volna. – Ti nem olvastatok sose bibliát?

- Bibliát. – kezdtem el röhögni. – Ne feledkezz meg róla kik vagyunk. Három ördög… jobban mondva két ördög és egy kezdő sátán társaságában olyat mondani, hogy Biblia… elég nagy vakmerőségre vall. – kuncogtam. – No de, hol találom azt a létrát?

- Nincs messze innen. Ha gondolod, elkísérlek.

- Oké, csak megvárom Bambamet, hogy rendesen elbúcsúzhassak tőle.

- Szerintem az nem a legjobb ötlet. Akkor a kölyök sosem engedne el.

- Igazad van. – feleltem. – Akkor induljunk. – bólintottam Mark felé, hogy mutassa az utat.

Ezzel megkezdődik utam egy olyan helyre, ahova ördög még nem tette be a lábát. Remélem, nem hagyom ott a bundám, és Jb-t is meg tudom menteni… Remélem…