Yin és Yang - 8.rész 1/2

Sziasztok! Amint látjátok, ezt a részt ketté szedtem, mivel ha egybe marad, az kifejezetten hosszú lett volna. Így most JB-t, jövő héten pedig Jinyoungot rakom fel. Jó olvasgatást!

JB:

És, itt vagyok! Az alvilág bűzös mocskos bugyraiban, ahol meglepő módon takarítanak, szóval koránt sem olyan bűzös meg redvás, mint ahogy azt odafent gondolják. De nézzük csak, hogy is jutottam idáig…

Jr nem engedett el, szóval a saját kezembe kellett venni a dolgokat, hogy biztonságba tudjam a családomat.

- Hmm… – tanulmányoztam hajnalba Jr fekete könyvét. – Szóval, csak meg kéne vágnom az ujjam, firkálni egy kört, és jön is értem a sátán, vagy valaki? Oké, egy próbát megér. – tettem az asztalra a könyvet, majd elkezdtem a műveletsort.

Eleinte nagyon nem akart normálisra sikerülni az ábra, de végül nagyjából elkészítettem, majd elmormoltam a varázsigét, vagy mit, és meg is jelent a Jin a lámpásból.

- Hello… – intett nekem a kígyó. – Mi kéne démonfiú? Jr-rel nem laktál jól, és jöhet a desszert? – vigyorgott idiótán.

- A pecsétet, de kurva gyorsan. – nyújtottam ki felé a kezem.

- Előbb kérem érte a jutalmamat. A sötét szárnyú angyalért cserébe adom csak át a pecsétet. –érkezett a válasz. Ám legyen, ha engem akar, megkap! Felálltam a térdelő helyzetemből, s felvettem az eredet alakom. – Jó lesz? – érdeklődtem rezzenéstelen arccal, de azt furcsállottam, hogy a szokásos fehér angyal szerkóm helyett, egy fekete bőrcucc volt rajtam. 

- Ó! – lepődött meg. – Nos, akkor tessék. – adta oda a pecsétet, ami egy darab vasra emlékeztetett leginkább. Letettem az asztalra, majd a kígyó mellé léptem, hogy álljam a szavam.

- Szólíts Rennek. – fogta meg a kezem vigyorogva. – Ha még egyszer hozzám érsz, nem lesz szád amivel szólítgathatod az embereket! – szorítottam ökölbe a kezem. Komolyan… Irritál ez a pacák. De mindegy. Jr, ha rám talál egyszer odalent, úgyis kicsinál. Mark meg fogja érteni. Jackson le fogja szarni. A krampusz… hát szerintem csodálni fog, de ez csak az én véleményem, Bambam pedig elfelejti, hogy valaha is léteztem. Remélem Jinyoung itt marad vele, és bepótolja a helyemet. Jó volt családban élni, még ha csak rövid ideig is. És Jr-nek hála, rájöttem milyen a szerelem. Milyen mikor van egy másik oldalad, és egész vagy. Hiányozni fognak, elmondani nem tudom mennyire. Majd teleportáltunk, és kiütött a dolog.

A szoba, ahol ébredtem, nagy és vörös mindenhol. Csak az ágyam full fekete. Ahogyan felkeltem rájöttem, bárki is tett ágyba, a cipőmet faszán a lábamon hagyta. Úgy tűnik itt nem gáz, ha kutyaszaros lábbal fetrengsz az ágyban. Váratlanul kinyílt az ajtó, és egy tőlem alacsonyabb, nagy szemű fickó sétált be rajta, mögötte a szőke kígyóval, akiből szívem szerint új csukát csináltatnék.

- Jaebum, igaz? – állt meg előttem érdeklődve.

- Inkább csak Jb. – vágtam rá. – A Jaebumot utoljára Jr mondta, szóval ezt szeretném, ha így is maradna.

- Nos Jb. Gondolom kíváncsi vagy miért hozattalak ide. – sétált el mellettem, mire nemes egyszerűséggel annyit válaszoltam, hogy… – Gőzöm sincs és le is szarom. – morogtam.

- Ez az! – mutatott rám, nagy lelkesedéssel. – Ez az a hozzáállás, ami hiányzik az összhanghoz. A sötétséget magukban hordozó angyalok, mindig is különlegesek voltak. De te, aki képes voltál egy egész sereggel végezni az minden elképzelésemet felülmúltad. – magyarázott a levegőben hadonászva, nagy indulatokkal.

- Agyilag minden rendben van? – néztem rá érdeklődve, mert komolyan halványlila gőzöm nem volt, mi a faszt dumál.

- Én a helyedben nem beszélnék így a sátánnal. – mosolygott a cipőm.

- Miért hol a sátán? – értetlenkedtem.

- Itt áll előtted. – mutatott az alacsonyabb a saját testére, mire kitört belőlem a röhögés, majd miután megfagyott a hangulat rájöttem, hogy nem csak poénkodtak. Megköszörültem a torkom.

-  Bocs azt hittem vicc volt.

- Miért, nem tűnök elég sátáninak? – tárta szét a karjait.

- Ez beugratós kérdés? Azt hittem a sátán úgy néz ki, mint egy viking. Tudod kidagadó izmok, meg… hát egy benganagy állatnak gondoltalak. Még devla is rémisztőbb nálad! – magyarázkodtam.

- Ki az a devla? – kérdezte a csukám. Igen, ő mától a legújabb kígyóbőr lábbelimnek van keresztelve. Az eredeti neve amúgy sem maradt meg a Jr hiányában úszó elmémben.

- A fenti nagyfőnök! – mutattam a plafon felé. – Bang, isten, allah. – magyaráztam.

- Ő mitől lenne rémisztőbb Sátán Soonál? – értetlenkedett a szöszi.

- Bang is tud rémisztő lenni. Nekem elhiheted. – emeltem fel a kezeimet védekezően, majd amint a sátánkára néztem rájöttem, hogy tévedtem. Olyan fejet vágott, hogy majdnem telenyomtam a nadrágomat kakaókrémmel. Ha a kinézete nem is rémisztő, a tekintete az, és picit perverz is.

- Már tudom Jackson honnan örökölte a hátborzongató, kinézlek a gatyádból nézést. – ráztam meg a fejem.

- Ki az a Jackson? – nézetek rám érdeklődve. Hupsz! Ezt nem kellett volna. Nyugi Jb a pokolba vagy, csak természetesen… Hazudjunk bele a képükbe! Az jól megy.

- Csak egy démon, aki a szomszéd srácot pesztrálja. – vontam vállat.

- Ó hogy Jackson! – csapta össze a kezét a szöszi. – Tudod, a feka újonc, apró szarvakkal. –magyarázott Soonak. Jó ez agyilag is teljesen szőke… Vajon feltűnne neki, ha megpróbálnám megnyúzni? Ó basszameg, így hogy se Mark se Bambam, de még Jr sincs a közelemben, nem akarok jó lenni.

- Szóval akkor most dutyiba vágtok vagy felkoncoltok? Nem tudom, itt hogy működnek a dolgok. –vakartam meg a fejem.

- Ó, dehogy! – legyintett a góré. – Te vendég vagy.

- Én? – lepődtem meg. Oké erre nem számítottam!

- Kifejtenéd, akkor miért vagyok itt akaratom ellenére? – érdeklődtem.

- Mert megkértem Rent, hogy hozzon ide, és személyesen is láthassam, azt az angyalt, aki kivégezte az talpnyalóimat. – mondta, majd nevetni kezdett, én meg ijedtembe felcsaptam a szárnyaimat, ezzel sikeresen orrba vágva a kígyót.

- Ja, ha csak ennyire kellettem, akkor: üdv mindenkinek, a nevem Im Jaebum, és ha nem haragszotok, most egy kis napfényre vágyom, szóval húznék a fenébe. Arra… – mutogattam megint a plafonra.

- Az emeleten sincs ablak… – gondolkodott el Ren, mire Kyungsoo arcán láttam a totális szánalmat.

- Ren, menj a sarokba. – mutatott oda ahol két szobafal találkozott. Csak mert elsőre Rennek nem esett le hova kell mennie.

- Nézd el neki szőke… – fintorogtam.

- Gyere, körbevezetlek és közben megiszunk egy üveg bort. – indult el az ajtón kifelé, mire idegesen követtem.

- Tudom, hogy jól nézek ki, de nem fogok romantikusan borozgatni veled, pár égő lélek társaságában… – morogtam. – Tisztára mintha Himchannal beszélnék. Alkoholisták… – morogtam.

- Nyugalom, a romantika nem az én asztalom, a kemény szexet többre tartom. – nevetett fel sátánian, s ahogy haladtunk a szűk és sötét folyosón, egyre több háromszöget láttam a falom, amelyek engem figyeltek.

- Azt hittem Devla mindent látó szeme ijesztő, de ezek itt mik? – akadtam ki.

- Az én látómezőm messzebbre nyúl, mint Banggé. És jó a kilátásom a fenekedre. – mosolygott hátra, mire a szárnyaimmal dühösen takartam el a farpofáimat. Ezt csak Jinyoungnak szabad!

- Szóval a kis háromszögeken át mindent látsz? – formáztam háromszöget a kezeimmel, majd a szememhez tettem, leutánozva a fali díszeket.

- Az emberek világába, ezt csak illuminátinak nevezik, és nem tudják, hogy minél több háromszöget rajzolnak, amibe szem van, annál többet látok a világból. – magyarázta, majd egy nagyobb terembe érve, ahol horrorisztikus füst gomolygott a lábaim között indokolatlanul, leült egy asztalhoz, amint hát érdekes volt a napi étel felhozatal.

- Ezek még élnek? – fintorogtam a megnyúzott kis állatokon, amik még remegtek.

- Már nem. – érkezett a válasz.

- Ugye nem ezeket akard elfogyasztani? – fintorogtam.

- Nos, nem is én eszem meg őket. Majd te. – mutatott rám. Ó, na persze. Mert a kisállatokat csak úgy megzabáljuk mi?

- Bocs, ha elszomorítalak, de a gyomorom nem bírja az ilyet. – mondtam, majd leültem én is egy székre.

- Biztos? Pedig a démonok imádják. – vont vállat. Ó anyám, Jr is ilyeneket evett? Nem, ennyi, rókázni fogok…

- Kinyögöd végre, mit akarsz? – küszködtem a hányingeremmel, mely egyre inkább eluralkodott rajtam, ahogy a dögszag megcsapta az orromat.

- Ki a másik? – érdeklődött, valami agyszerűt kajálva… Bleeee… És a taccsot is az asztalra adtam ki. Na, asszem ennyit a vendégszeretetről. Mindegy…

- Bocs, de a gyomrom emberi ételekhez szokott. – töröltem meg a számat.

- Semmi gond, majd a férgek jól laknak. – mondta, mire már reagálni se tudtam. Oké ez tényleg nem a menny.

- De hogy értetted azt, hogy ki a másik? Milyen másik? – értetlenkedtem.

- A másik sötét angyal. – vigyorgott.

Hirtelen elfogyott a levegőm és kiszáradt a torkom. Még egy sötét angyal? Nem vagyok egyedül flúgos? Ezt devla, vagy Himchan miért nem mondták nekem soha? Miért magától a sátántól kellett hallanom? És ha igaz, akkor az én csőrömet is bassza, hogy nem tudom ki az…

- Fogalmam sincs. De ha akarod, kideríthetem… – bukkant fel előttem egy menekülési ötlet. Fogom magam és visszamegyek Jr-hez. Nem tudom mióta vagyok idelent, vagy meddig voltam kiütve, de látni akarom őt. Tudnom kell, hogy jól van-e. Felálltam a székből, és közelebb lépve a sátánhoz letettem a fenekem az asztalára, amiről éppen evett. Fogalmam sincs honnan merítettem ekkora bátorságot, de le is tojom.

- Mi lenne az ajánlatod? – simította tenyerét a combomra, mire valami furcsa érzés kerített hatalmába. A testem ösztönösen mozdult Kyungsoo irányába, s szinte elkerülhetetlennek tűnt, hogy valahogy kitérjek a felém közeledő ajkai elől. Ezt én nagyon nem akarom…

- Látnod kéne az arcod, nagyon vicces látni a szemedben a félelmet. – mondta Soo, majd elhajolt tőlem.

- Jr ereje nem túl nagy, de ha megcsókolom az angyalát még meg is ölne. – nevetett.

- Befejeznéd ezt a gonosz vihogást, felállnak a tollaim a hátamon. – ugrottam le az asztalról, majd visszaültem a székembe. Váratlanul a nagy ajtó kinyílt, s egy tucat krampusz jött be, borjúpástétommal, meg kétszersülttel. Az asztalon lévő ételek pedig mind hamuvá váltak. A démonok megterítettek, majd az egyik feltakarította a hányásomat.

- Az előbb csak szívattál, mi? – fintorogtam.

- Ahogy mondod. – vigyorgott. – Nyugi, ez nem csak illúzió egyél nyugodtan.

- Kösz, de nem. – fogtam a gyomrom, mert az a kép egy ideig tutira kísérteni fog.

- Egyébként, az ajánlatodat elfogadom. Ha lehozod nekem a másik bukott angyalt is, Bang hatalma meggyengül. Ami neki gyengeség, az nekem erőt jelent. – mosolygott, s falni kezdte az ételt.

- Szóval csak erőfitogtatásnak kellek? Nekem végülis mindegy. – vontam vállat, majd felkeltelem az asztaltól, hogy akkor én most mennék. De azzal nem számoltam, hogy abban a pillanatban hogy kiengedtem a szárnyaimat, majdnem hatvan krampusz ugrott rám egyszerre, s szegeztek a padlónak, hogy vörös füst mérgezést kapjak.

- Nem mondtam, hogy mehetsz. – mosolygott, de ami a következő pillanatban történt, arra nem számítottunk. Egy hatalmas fehér villanás, majd egy csapat ismerős állt előttem. Az élén egy szörnyen szexi, vörös ruhás démon csini szarvakkal.

- Jr! – ugrottam fel, nyakamban a 8 Kínai ügyvéddel, akik a Han törzshöz tartoznak. De életem szerelme egyszerűen gyomron vágott, de úgy, hogy ami az ebéd alatt nem távozott onnan, az most jött ki.

- Basszus ne haragudj! – guggolt le mellém, és a hátamat simogatta.

- Semmi gond, de így nem csókollak meg. – mosolyogtam rá, s a szívem hevesen vert. Igen, ez a szerelem, amit eddig soha nem érezhettem.

Mikor felkeltem, akkor tudatosult bennem, hogy egyenesen Devla és Himchan állnak előttem. De ha ők jöttek Jr-rel, akkor… Na jó, tényleg nem vágom most mi lesz. Vagy meghalok, vagy nem!