Yin és Yang - 11.rész

Sziasztok! Mint ígértem meg is hoztam az új részt, remélem tetszeni fog nektek :) Jó olvasgatást!

Jaebum:

Én meg fogom gyilkolni Jacksont! Hát még egy ekkora barmot nem lehetne összehozni.

- Wang, ha élni akarsz kussolsz! - morogtam rá, mire Devla közelebb lépett hozzánk és alaposan végig mért Jacksonon. Mark arca egyből eltorzult és védő angyalhoz méltóan állt Jackson és Bang közé, félelmet nem ismerő tekintettel.

- Nem kell aggódnod Mark. Nem én vagyok a rosszfiú. - mondta Yongguk a megszokottól is kedvesebb hangon, mire már a tollaim is égnek meredtek. Utálom mikor ezt csinálja. A kedves atya, aki vár az égő bárányra.

- Nem, de Jackson akkor is a védencem. - szólalt fel Mark, mire Jackson megint nem tudta tartani a száját.

- És a szeretője is vagyok. - vigyorgott önelégülten, én szenvedő arccal néztem Jrre, hogy csináljon már valamit, mégis csak ő az omma. Appától csak a megváltó pofon jön legközelebb, de olyan, hogy többé nem szólal meg! Viszont Jinyoung nem nézett felém, mert minden figyelmét a sátán kötötte le, aki meg olyan pillantásokkal illette Jacksont, hogy még a szám is nyitva maradt, mikor megindult felé, majd előtte megállva kinyújtotta felé a kezét. A fiatalabb nem tudta hirtelen mit kéne csinálnia, mert Mark derekát a pokol legnagyobb kínzásáért sem engedte volna el.

- Wang! - biccentett, mire Soo elmosolyodott, én, Mark, de még Devla is úgy megugrottunk, hogy majdnem hátra estünk. Soo mosolya, valós volt. Nem a gonosz, beteges vigyor, hanem a mennyben megszokott kedves, féltő atyai mosoly.

- Én Kyungsoo vagyok. A sátán. - mosolygott. Jacksonból kitört a röhögés.

- De pici vagy! - röhögött, mire Soo, is felnevetett, s visszaadta a fiának a pofont, amit kapott. - Te se nőttél túl nagyra.

- Nem tehetek róla. Panaszért fordulj a szüleimhez. - vont vállat.

- Nem panaszkodhatsz. Alacsony növés, nagy hatalom. - nézett Soo Jackson szemébe, aki bár sík hülye, mégis lesett neki, hogy Soo mire gondol.

- Ja, hogy te az a sátán vagy! - világosodott meg.

- Miért szerinted hány sátán van? - ráztam meg a fejem.

- Ebben az esetben… - lépett közelebb Do-hoz, majd megfogta a kezét, mire olyan széllökés lett a lakásban, hogy kis híján felkent a falra.

- Örülök, hogy megismertelek apu. És baszódj meg, hogy idáig szartál a fejemre. - vigyorgott. Do is elmosolyodott, és megkérte Jacksont, hogy menjen vele a pokolba, mire Mark kicsapta a hisztit, hogy csak a holt testén keresztül, mire Jackson és Zelo egyszerre kezdtek kiabálni, hogy Marknak egy tolla se görbülhet, mert akkor a menny és a pokol is csak a múlté lesz. Persze erre már Devla, meg Himchan is becsatlakozott és a kiabálástól semmit nem lehetett érteni. Jr bevitte Yugyeomékat a szobába, majd ahogy visszajött rám pillantott és egy enyhe mosollyal véleményezte az elveszett ábrázatom, mi szerint nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Nem lepődtem meg, hogy ő viszont nagyban leszarva a feletteseket elkiabálta magát, hogy kuss. Az összes szempár rá szegeződött, én meg gyorsan oda araszoltam mellé, lelki támasznak. Na nem mintha szüksége lett volna ilyesmire.

- Először is ez a mi - mutatott rám és magára - házunk, és nem megszokott a kiabálás. Másodszor tegye le mindenki a seggét, és értelmesen tárgyaljatok, vagy odapörkölök. - morgott, én meg átöleltem hátulról, nehogy tényleg neki menjen valakinek.

- Huhh. Van tüdőd. - mosolygott Himchan elismerően Jinyoungra, aki leszarva a sötét angyalt lehuppant egy székre, én meg mellé egy másikra. - Hát az ördögnek igaza van. - jelentette ki, és kérdőn nézett a két főnökre, hogy valamelyik mondjon már valamit.  Mikor mindenki helyet foglalat, Zelo volt olyan kedves és megitatta Jacksont borral. Mert igen az a két mafla egész jól összehaverkodott az este. Mark legnagyobb örömére…

- Kezd te, Kyungsoo. - nézett Bang  a sátánra, mire az említett megvillantotta az irreálisan nagy szemeit, melyekből most nem épp kedvesség áradt.

- Még így is nálam az előny. - vigyorgott.

- Egy, null a faternak. - nevetett fel halkan Jackson, mire Zelo vigyorogva megrázta a fejét.

- Ezt, hogy érted? – lepődött meg Himchan, mire Bang lesütötte a szemeit, Soo pedig elmosolyodott. Ott, abban a pillanatban nem tudtam, hogy mi is ez az egész, de elfogott a rossz érzés. A két nagyfőnök túlságosan is elhallgatott, ez pedig nem tetszett.

- Bang, miről beszél? - nézett Himchan devla felé, de az nem válaszolt. Ekkor már tudtam, hogy valami olyanról van szó, amit Yongguk szégyell… Te jó ég! Mibe keveredtünk megint?

- Na jó akkor ne válaszolj!  A gyűlésnek vége! – pattant fel Chanie sértődötten, majd kirángatta Zelot a házból, mire Zelo bejelentette, hogy maradni akar.

- Ne már! Zelo, ne most játszd a sértődött gyereket! - szóltam rá, s kikísértem őket a ház elé. Himchan gyorsan levágtatott az emeletről magában fortyogva, mire Zelo aggódva nézett az ommája után.

- Appanak van egy sötét titka. - mondta Zelo, mire elkerekedtek a szemeim. Mit tud a srác, amit én nem? Jó elég sok mindent…

- Miről beszélsz Zelo? - értetlenkedtem, mire a szemembe nézett, majd a fülemhez hajolva bele suttogott. – Volt egy testvérem. - mondta, majd lehajtott fejjel indult meg lefelé, hogy odalent átölelje Himchant én meg csak pislogtam rá, hogy MI A FASZ?????

Mikor Bang kijött a házból, meg Soo is rájuk se hederítve szobroztam az ajtóban lefagyva. Ez késsz! 

- Appa! - kapaszkodott belém BamBam, mire Bang megtorpant és rémisztő tekintettel nézett a kölyökre, majd visszatrappol 4 lépcsőfokot, hogy velem szembe megállhasson. Bambam szinte letépte a karom úgy bújt hozzám devla elől, mire felment bennem a pumpa.

- Mi van? - szóltam rá dühösen.

- Mi van? Hát az van, hogy az őrangyala vagy és nem az apja. - háborgott.

- De igen! – erősködött Bambam.

- Nem! - morrant fel Bang, mire lendületből bemostam neki egyet. Az én kölykömmel senki ne kiabáljon. Még Devla se! Nem tudtam igazából mit is csináltam, csak ösztönből védtem Bambamet. Mire észbe kaptam Yongguk már a földön térdelt és az állát fogta.

- Mi a jó élet van itt? - lépett ki Jr a házból, majd amint meglátta az ökölbe szorult zúzódásos kezem meg Devlát egyből bevitte Bambamet Yugyeomhoz. Mark és Jackson is odajöttek és védően álltak elém. Soo csak röhögött Gd-t, meg jó ideje nem láttam, de ezt nem is bántam.

- Bang! - ért fel Himchan és Zelo is, hogy felsegítsék Yonggukot. Nem tudtam mi lesz most de bármi is az fájni fog…

- Bambam nem csak a védencem. Én vigyázok rá amióta az eszét tudja. Ne csodáld, hogy ragaszkodok hozzá. – morogtam még mindig dühösen.

- De nem vagy az apja. - morgott rám a mély rekedtes hangján, mire Kyungsooból előtört a beteges, sátáni nevetés.

- Jaebum jobb apa, mint amilyen te valaha is leszel. Hisz, melyik apa adná el a saját gyerekét a sátánnak? És nem, most nem a keresztre feszített fiadra gondolok. - nevetett. Ekkor már Jinyoung is kint állt mellettem és hitetlenkedve nézett Soora.

- Mit tettél? - hallottam Himchan erőtlen hangját, majd akkorát behúzott devlának, hogy az felkenődött a falra. – Te eladtad a fiúnkat a sátánnak? - kiabált. Én meg már végleg elvesztettem a fonalat. Pont ahogy a hitemet devlában!

Jinyoung:

Vajon oké az, ha azt mondom nem lepődtem meg annyira, mint hittem? Mindenkinek vannak titkai. Ez volt Bang nagy és sötét titka. És hogy a helyzet még abszurdabb legyen a kiakadt tömeg mellet elkezdtem vihogni.

- Jinyoung, neked meg mi bajod? – nézett rám aggódva Jae. – Ez most nem a hisztérikus röhögés helye.

- Nem, - törölgettem a szemem. Rég nem szórakoztam ennyire jól. – csak vicces, hogy pont a nagyságos devláról derülnek ki ilyen dolgok, mikor neki makulátlannak kéne lennie. Látnod kéne ezeket a megdöbbent arcotokat.

- Szerinted ez vicces? – háborodott fel Himchan.

- Aha. – vontam vállat. – Végül is, ha Soo egy kicsit is törődött vele, akkor nem lehetett rossz dolga. Tudom, én is ott nőttem fel. – mosolyogtam rájuk.

- De még milyen jól bántam vele. – vakarta meg a tarkóját.

- Te szemét pedofil. – kiáltott rá Chanie.

- Milyen pedofil? Nem kell mindent rögtön félreérteni. – hurrogta le.

- Akkor mégis hogy értetted? Hm? – fintorgott a sötét angyal.

- Az én lakrészemben élt. Az a pokol legélhetőbb szintje. Soha nem bántották. Vagy ha igen, csakis azért, hogy megtanulja megvédeni magát. Tényleg csak annyi dolga volt, hogy beilleszkedjen. Semmi más.

- És most? – hangzott fel hirtelen a mély orgánum. Bang megunta a kertelést. – Most hogy van?

- Hm… – gondolkodott el Kyungsoo egy pillanatra. – Szerintem egész jól. – nézett végig a szobán, ami felettébb gyanús volt. Itt lenne köztünk? Talán… Yugyeom az? Kíváncsi vagyok.

- Szerinted? Még csak nem is figyelsz rá? – kezdett el hisztizni Himchan. Az anyai ösztönei… idegesítőek.

- Nem, én figyelek rá. Már amikor tehetem. Most épp nem a pokolban tartózkodik.

- Hát akkor? – kérdezte Bambam. Őt is felcsigázta a sztori. Nem csodálom, nekem is birizgálja a fantáziám.

- A földön. – mondta közönyösen a sátán. A reakció itt sem volt elhanyagolható. Himchan, Jaebum és Bambam szemei kikerekedtek, mi többiek, pedig csak bambán bámultunk ki a fejünkből. Érdekes figura lehet az a srác. Főleg, ha tudja, hogy lepasszolta a faterja. Mekkorát csalódhatott benne.

- Wow. Akkor lehet, hogy már találkoztunk vele. – pislogott Bambam.

- Bármi megtörténhet. – húzódott vigyor újból Soo ajkaira.

- Milyen vicces lenne, ha kiderülne, közülünk valaki az emlegetett személy. – kuncogott Yugyeom. Kyungsoo szemei látványosan nagyra nyíltak. Gyeom fején találhatta a szöget.

- Szóval igaz? – éledezett Zelo is. – Kajak itt a tesóm? – És ki az? – pislogott nagy szemekkel Soora.

- Majd ő elmondja.

- És ha nem is tudja, hogy ő az?

- Igen, ez elég valószínű.

- Akkor meg mondd el!

- De ő nem akarja.

- Miért?

- Mert ha akarná, tudná, hogy ő az. – mondta a sátán kissé talán bánatosan. – Saját emlékeit, saját maga tudja csak befolyásolni. És ha nincs tisztában azzal, ki is ő, akkor neki nincs szüksége erre az infóra. Én pedig nem fogom rontani a lelki világát.

- Előbb utóbb úgy is kiderül. – vont vállat Bambam.

- Én ebben nem vagyok olyan biztos. – morogta Jaebum.

- Mi van veled JB? Hirtelen olyan rossz hangulatod lett.

- Jinyoung, te nem érzed a téma súlyát? – kérdezett vissza.

- De, csak nem izgat.

- Látod, – nézett egy pillanatra Bang felé. – ez itt a baj.

- Te tudod, ki a fia? – lepődtem meg.

- Nem, de van egy sejtésem.

- És köze van hozzád? – puhatolóztam, hátha elszór néhány morzsát, amiből ki tudom silabizálni, kiről is van szó.

- Nem én vagyok, ha erre célzol. De igen, köze van hozzám. – amint ezt kimondta, megértettem. Baszki, akkor Bambam az. Azért volt az a sok fura dolog, mint hogy látott minket ő is, meg hasonlók.

- Nyugi. – léptem mellé, majd fülébe suttogtam. – Együtt maradunk, ha törik, ha szakad. Bár ezt már megtapasztalhattad volna.

- Ja, kivéve, ha kiderül minden, amit az a kettő – mutat Bangék irányába – bocs, három takargat.

- De Zelo is tudja, nem? – szólt közbe Yugyeom.

- Én csak annyit tudok, hogy volt még egy gyerek, de a sötét részletekbe jó gyerek módjára nem lettem beavatva.

- Viszont én mindent tudok. – sunnyogott mellénk Jiyong.

- Mi mindent? – néztem rá kérdőn. Egyáltalán nem értettem, ő hogy a francba tud beleszólni a témába.

- Elfelejtetted, hogy nekem képességem van… – kuncogott fel, mire kirázott a hideg. Kyungsoo arca hirtelen megdermedt. – A fiú, akiről beszéltek valóban itt van köztünk. És hogy a kérdésetekre válaszoljak; fogalma sincs róla, hogy ő maga valaha angyal volt. Pont úgy, ahogy Jaebumnak sem, hogy ő ördög volt, pont, mint Himchan.

- Hogy mi? – kérdeztük full egyszerre Jae-vel.

- Te nem tudom miért lepődsz meg rajta, hisz te vagy a másik emlegetett személy. – vont vállat. – De most már mennem kell. – lépett ki Yonggukék mellett. – Nektek még úgy is van elég megbeszélni valótok. – hallottuk még a lépcsőházból a hangját.

- Ugye nem értettem jó. – pislogtam Jb-re. – Ugye csak viccelt. – kezdtem el hisztérikus lenni, majd Soo felé fordultam. – Miért nem mondtad el?

- Az segített volna bármin is? – harapott ajkába. – Úgy nevelkedtél, mintha a sajátom lettél volna.

- Igen, de ha tudom, hogy ők – mutattam a két égire – eldobtak maguktól… – néztem fel, hogy visszatartsam a feltörni készülő könnyeim.

- Az egész ott kezdődött, hogy Himchan, Jaebum és még néhány ördögtársunk megvédtek egy bizonyos angyalt. De ezt a sztorit már mindenki ismeri. Így kerültek ők a tisztítóba. Sok társuk közül, csak ők ketten élték túl a tüzet. Ez a fekete angyalok keletkezésének háttere, ha minden igaz. Te, mint Himchan fia odafent fogantál, de mint ördög. A lentiek fenti tartózkodását pedig tiltja a szabály. Yongguknak nem volt más választása, el kellett tűntetnie a kölyköt. Ahelyett, hogy a tűzbe vetette volna, ahogy azt a nagy könyv megírta, lehozott és egy kéréssel fordult hozzám. Azok után, amit tett, meg sem akartam hallgatni, de aztán megláttam azokat a nagy macskaszemeket és a gyermeteg szipogást. Megesett rajtad a szívem. Saját fiamat juttattad eszembe, hogy talán ő is ilyen lett volna egy hasonló helyzetben. Befogadtalak, tanítgattalak, és próbáltam elterelni a gondolataidat, hogy elfelejthesd a régmúltat.

- Sikeres voltál. – fintorgott Himchan. – Most már értem miért volt olyan ismerős az a habitus. Hiszen a saját vérem. – nevetett fel fájdalmasan.

- Akkor te vagy az apám?