Karácsonyi baekyeol

Üdv, az ünnepek közeledtével azon filóztunk Kirivel, hogyan is lehetne a karácsonyra hangolódni. Hát Kiri kitalálta, hogy írjunk egy one shot-ot. Ebből született ez. Chanyeollal Kiri, míg Baekhyunnal én (Ani) írtunk. Boldog karácsonyt minden olvasónak. 

Chanyeol pov

Karácsony. Ez egy olyan ünnep, ami csak akkor jó, ha esik a hó és boldogság meg béke van. Ja! Meg amit a legjobban bírok az ünnepben, az az EXO féle ajándékozás. Suho idén meghívta a volt tagokat is az ajándékozásra és kihúztuk a neveket Sehun sapkájából.

- Kit húztál? – érdeklődtem D.O-tól, mikor kivette a cetlit a sapkából.

- Még el sem olvastam. – morgott. Ekkor ért elém is a sapka, majd kihúztam egy nevet. Reménykedtem, hogy bárkit s húzok, tudok majd neki valami igazán szívből jövő ajándékot adni. Erre kit húztam? Baekhyunt! Pont azt az embert, aki utálja a karácsonyt. Ledermedve meredtem magam elé, majd Kris felröhögött, ezzel kivívva magának a figyelmet.

- Gyerekek, én magamat ajándékozom meg. – nevetett, s visszadobta a sapkába a nevét. – Ez az! – ujjongott, mikor elolvasta az új cetlit. Gondolom idén is Taot húzta. Fogalmam sincs hogy csinálja. Töretlenül három éve Taonak vesz ajándékot. A panda meg örül, hogy a szívszerelme húzta.

Tekintetem Baekre tévedt, mikor ő húzott, majd amint belenézett a fecnibe elfintorodott. Ki lehet az a szerencsétlen, akit idén húzott? Ki nem állhatja az ajándékozást és mindig szar ajándékokat választ. Ráadásul annak sem tud örülni, amiket ő kap másoktól. Tavaly Kai adott neki egy karácsonyi manósapkát, ami tényleg nagyon aranyos kis ajándék, erre ez a szerencsétlen a nappali közepén tartja egy sámlin. A szar karácsonyi ajándékok sámliján. Mit adjak neki? Nem akarom, hogy az én ajándékom is azon a sámlin végezze. Imádom Baekiet, de karácsonykor kegyetlenül bunkó. Ezzel mindaddig nem törődtem, amíg nem én húztam.

A szobámba érve elvágódtam az ágyamon és a gondolataimba merültem, ahonnan D.O betoppanása rángatott ki.

- Kit húztál? – érdeklődött a szobatársam az ágyamra telepedve.

- Baekhyunt. – motyogtam elkenődve.

- Na, az király! Úgy is oda meg vissza vagy érte. – veregetett vállba.

- De D.O, Baek utálja a karácsonyt. Mit adjak neki, aminek örülne is? Valami nagyon jót kéne kitalálnom. – dünnyögtem.

- Hajrá! Én Chent húztam, szóval örülök. Neki könnyű örömet okozni, kb mint neked. – nevetett.

- Nekem? Ezt hogy érted? – lepődtem meg.

- Nem lényeg. – legyintett. – Na, majd jövök még és megnézem mire jutottál. – nevetett, s távozott a szobából. Ettől nem lettem okosabb, sőt egészen karácsony napjáig szenvedtem vele. Halvány lila fingom sincs mit adjak neki, pedig este lesz az ajándékozás. Egész héten Baekhyun közelében voltam, de nem lettem okosabb, ráadásul alig egy hónapja furcsán viselkedik velem. Távolságtartóbb lett, amit nagyon bánok. Hiányzik az, hogy többet foglalkozzunk egymással. Szükségem van a társaságára, de folyton lekoptat, mondván, hogy Chennel van dolga. Én meg nem tagadom, piszok féltékeny vagyok a vokalistára. Pont ezért akarok annyira valami jó ajándékot adni neki, és már tudom is, hogy mit. – pattantak ki szemeim, majd felöltöztem és Kait karon ragadva lerohantunk az EURONICS-be.

- Mit akarsz te venni Baekhyunnak? – érdeklődött Kai, körbe nézve a hangszórók között.

- Mindig nyavalyog, hogy kell neki egy új hangszóró. Hát most kap egyet. – örültem a fejemnek.

- Hát te tudod. – vont vállat, majd fizettünk s már rohantam is fel a lakásba a kis, na jó, nagy zacskóval.

- Chanyeol! – szólt rám Suho, miután ledobtam a csomagot az ágyamra, majd kimentem a nappaliba a leaderhez. Kiérve Baekhyunt találtam a kanapén kockulva, előtte pedig ott volt az a nyomorult kisszék.

- Suho? – érdeklődtem, miközben levágódtam Baekie mellé.

- Azt mondta elmennek vásárolni a vacsorához, mi meg addig díszítsünk, szóval hajrá! – s a mondat végén a kezembe nyomott egy zsák díszt.

- Na, ne! – pattantam fel. – Ezt nem díszítem fel egyedül. – morogtam, s a nappali közepén helyet foglaló fenyőfára mutattam.

- Örüljél! – kelt fel, majd megfogta a fa végét, amit megpróbáltunk felállítani. Fél órás szenvedés után nagy nehezen, de összejött.

- Ennél több nem telik tőlem. – fújta ki magát.

- Segíts a díszítésben is, légyszi! – kérleltem cuki fejet vágva, ami általában beválik, de ez nem az én napom. Nem, hogy nem segített, de még be is sértődött. – Most meg mi bajod? Régebben nem tudtál ilyenkor ellenállni nekem.

- De az akkor volt. – duzzogott.

- Ne csináld már! – léptem hozzá közelebb. – Már egy ideje olyan furán viselkedsz velem. – akadtam ki.

- Jé, észrevetted? – flegmázott.

- Igen, és baromira zavar. Elárulnád, mi a bajod? Mert én őszintén nem tudom. – huppantam le a kanapéra mellé, mire ő felkelt.

- Azt neked kell tudnod. – mondta és otthagyott a francba. Én csak nagyokat pislogtam magam elé, majd miközben gondolkodtam feldíszítettem a kibaszott fát.

Baekhyun pov

Mondtam már, hogy utálom a karácsonyt? Ha nem, akkor most mondom. Olyan idegesítő. Emberek jópofiznak, akik nem is ismerik, szeretik egymást, mindenki békés, boldog és hatalmasra hízik.

Suho, - mint minden évben – kitalálta, hogy ajándékozzuk meg egymást. Én Chanyeolt húztam, akit bár könnyű lenyűgözni, fogalmam sincs arról, minek örülne a legjobban. Kedvelem Yeolt, nagyon is. Sőt, pár hete – egy hónapja talán – elé álltam bevallani az érzéseimet. De az az idióta nem csak nem vett komolyan, hanem még ki is röhögött. A baj az, hogy én még így is szeretem.

Pár nappal karácsony előtt vásárolni voltunk Jongdaevel valami nagy áruházláncban. Ajándéknak valót kerestünk. Jobban mondva Chen keresett, én  nem igazán törtem magam, lesz ami lesz alapon. Barátom nagyon elmés ötlete az volt, hogy étkészletet vesz a húzottjának Laynek. Valami gagyi karácsonyos sor mellett haladtunk el, – mert kell szalag is az ajándékra – mikor megpillantottam a kerek csodát.

- Megvéve. – mosolyodtam el. Tökéletes lesz Chanyeolnak, úgy is szereti az ilyet. – És még olcsó is.

- Egy nyamvadt hógömbbel akarod kiszúrni a szemét? Szegény… -nézett rám lesajnálóan. – Csóró!

- Ha én valaha valakinek egy étkészletet akarnék adni karácsonyra, szúrj tökön. – fejtettem ki véleményemet az ő ajándékáról.

Karácsony napján sajnos korán felébredtem és gondoltam kiülök a nappaliba és netezek, vagy játszok egy kicsit. De amint kiértem Suho letámadott. Fát kell díszítenem, ráadásul nem mással, mint Yodával. Fasza! Még több kínos és felejthetetlen pillanat a barátságunk rovására, ami már jórészt csak a múlt. Szerettem vele lenni, sőt még most is, de olyan zavarban vagyok a közelében, hogy gyomorgörcsöt kapok. Visszatérve; Suho kb a fél bagázst elrángatta magával, a másik fele most vásárolt ajándékot. Nekem persze pont Park Chanyeol kell segítség gyanánt. Biztos észrevette, hogy tartom a három lépés távolságot a colostól és ez is egy a leader „nagy” békítő tervei közül.

- Hajrá! – nyomtam segítő társam mancsába egy halom díszt és vázoltam a helyzetet.

- Nem csinálom meg egyedül! – háborgott. Ezért segítettem neki felállítani a szúrós, gyantás örökzöldet, de a díszekhez nem nyúlok. Pfujj! Majd hülye leszek. Chanyeol ellenben nem így gondolta. Szorgos kérlelésbe kezdett és ez így bajos. Cuki pofit vágva tesztelte akaraterőm és basszus, nem kellett sok, hogy beadjam a derekam. Erre közli velem, régen ennek nem tudtam ellenállni – igazából most se nagyon, de azt nem kell tudnia. Aztán eszembe jutott megint az az ominózus eset, mikor összetörte a szívem. Neki is leesett, hogy direkt kerülöm, csak az nem, milyen okból.

- Akkor gondolkodj el azon, ami mostanában történt. – vágtam a fejéhez dühösen és a szobámba vonultam. Ha most nem jön rá, akkor soha, és egy életre megharagszom rá.

- Idióta, nagyfülű barom! – dünnyögtem a tavalyi szülinapomra, Chanyeoltól kapott párnámba.

A neki vett hógömb, még az asztalomon állt. Hogy gondolataim eltereljem elővettem egy baltás hörcsögös csomagoló papírt és belebugyoláltam. Véletlenül sem hópelyhes, karácsonyos vacakba.

Szép lassan eljött az este. A nappaliba összegyűlve ültünk és vártuk, hogy elkezdődjön az ajándékozás. Suho kezdte egy kis szentbeszéddel, majd elsőként odaadta csomagját Sehunnak, aki egy bazi nagy tálca sütit kapott. Ennyit Sehun bomba alakjáról, télapósra hízik szilveszterre. Tehát most a legfiatalabb következik a sorban. Sehun és az ő marcipánfigurája, ami Kait mintázta, bombasiker lett. Kai egy iszonyatosan perverz mosoly kíséretében D.O-hoz lépett és egy csomagot adott át. A többiek csak „A szexy csomag”-ként becézték. Kyungsoo Chennek egy könyvet adott. A címe valami olyan volt; Mikulás nyári műszakban. Na ezt sem fogom kölcsön kérni és elolvasni. Chen  boldogan adta oda Laynek a gagyi étkészletét, aki olyan boldog lett tőle, mint talán még soha. Talán Jongdae tényleg tudta mi kell neki. Yixing egy becsomagolt kalapácsot adott Xiuminnak. Volt rajta egy üzenet is: „Ezzel verd a fejed”. Most nem tudom eldönteni, hogy ki akarja-e nyírni a kis pockot, vagy csak jót akar neki. Minseok egy iszonyat ronda, birkás zoknit akart Krisre sózni, aki vissza is „ajándékozta” Xiumint a saját ajándékával, mondván: neki aztán nem kell az a förtelem. Yifan szokás szerint Taot húzta és egy bambuszt vett neki. Micsoda humor. Bambuszt a pandának! Tao lazán megoldotta az ajándékot. Vett Luhan számára egy üveg bort. Alkoholista kínaiak. Luhan Suhonak valami kézzel készített gyertyát ajándékozott. Joonmyun úgy örült neki, mint majom a farkának. Ezzel bezárult a kör. Kettőnknél volt már csak ajándék és mi ketten nem voltunk még. Milyen ironikus, ő is engem húzott. Kedvesen átadtam neki a csomagot és vártam, hogy kibontsa, és átadja sajátját.

Chanyeol pov

A fa díszítése után bezárkóztam a szobámba, majd megragadtam a dalos füzetemet, ami mostanában naplóként lett számon tartva – mert minden nap írok bele valamit, jobban mondva azóta írom, hogy Baek nem vesz rólam tudomást. Sokat unatkozom nélküle. Gyorsan átlapoztam és ekkor jöttem rá, mennyire is hiányzik a társasága. Tollat és papírt ragadva vágódtam le az íróasztal előtt helyet foglaló gurulós székbe, majd írni kezdtem. A szavak csak úgy dőltek belőlem. Azzal kezdtem, hogy leírtam, amikor először találkoztam vele. Gyakornokként ültünk az egyik teremben a tanárt várva, de mivel nem jött, elkezdtem beszélgetni vele, hogy elüssem az időt. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és attól kezdve elválaszthatatlanok lettünk. A dormba költözéskor csak azért nem raktak minket egy szobába, mert este túl hangosak lettünk volna. Ami gondolom igaz is, mert ha mi egyszer pofázni kezdünk sose hagytuk abba, és ezzel mindenkit az őrületbe kergettünk. Hiányzik, hogy hülyülünk, hiányzik, amikor reggel elalszom, és már mindenki indulna a próbára, de ő segít nekem elkészülni. Foglalkozik velem és nem engedi, hogy rossz kedvem legyen. Ha velem van mindent színesebben látok, és sosem unatkozom. Hiányzik, hogy este együtt nézzünk filmet és szivatjuk a többieket, mint amikor photoshoppal Kaiból cigányt csináltunk, Krisből meg szakállas zsidót. Aztán két hétig körberöhögtük őket, mert folyton azok a képek jutottak eszünkbe és mindenki hülyének nézett minket.

Baekhyun olyan édes, mikor mosolyog, de mióta megbántottam nem sokat nevet és mindig szomorú. Fáj így látni. Ha tudnám mit tettem, javíthatnék a hangulatán? Van rá esély, hogy lássam újra azt az imádnivaló, ragyogó mosolyát, ami mindenki arcára vidámságot csal, de főleg az enyémre? Hiába töröm a fejem, fogalmam sincs hol rontottam el. Talán azzal, hogy beszóltam neki mikor leöntötte magát és olyan volt a szürke adidas melegítője, mintha nem ért volna el a mosdóig? Vagy amikor kinevettem, ahogy a csokis sütivel összekente azt az imádnivaló pofiát, ami olyan puha és selymes, hogy folyton azt simogatnám. Hiányzol Baekhyun. Nagyon…

Ezzel be is fejeztem az új dalszöveget. Ekkor döntöttem úgy, hogy ezt adom neki este az ajándékozásnál, és a lap aljára még rajzoltam is. Bár nem a rajztudásomról vagyok híres, amiért Baek mindig kinevet. Remélem ez majd megtöri a jeget.

Félbehajtottam a lapot és rajzoltam rá egy karácsonyfát, mert szívet mégsem rajzolhattam rá, bár nagyon akartam. Így a lap aljára a fejünk mellé raktam egy apró szívet, majd még párat. Ezt követően kilopóztam és megkértem Chent, hogy rángassa egy picit előbb ki a szobájából majd Baekhyunt, mert meg akarom lepni valamivel és ahhoz be kell jutnom a szobájába.

Nem sokkal ez után Suho összehívott mindenkit. Chen volt olyan cuki és elvégezte a feladatát, így beszerelhettem Baekie szobájába a két hangfalat és hagytam ott egy cetlit, hogy: „Boldog új évet, törpe!”, ha már utálja a karácsonyt nem fogom azt odaírni. Majd én is kimentem a nappaliba. Baekhyun egy hörcsögös csomagolóba csomagolt valami apró szutyit. Nem hazudtolta meg magát, de pont így szeretem. Nagyon gyorsan végigment az ajándékozás és ottmaradtunk ketten. Közelebb lépett hozzám és a kezembe adta az ajándékát, én meg gyorsan kibontottam. Egy hógömböt rejtett a baltás állatkás csomagolás, minek hatására giga mosoly terült el arcomon. Karácsony este van és nem esik a hó, pedig az a legszebb az ünnepben, és tőle pont ezt kaptam. Havat. Csillogó szemekkel figyelte a reakciómat, mire magamhoz szorítottam és adtam egy puszit az arcára. Ha az ajándékom tetszik majd neki, én leszek a legboldogabb ember ezen az elcseszett bolygón. Odaadtam neki az általam készített képeslapot, majd a szar ajándék sámlival néztem farkasszemet és reméltem nem ott végzi a papírom…

Baekhyun pov

Hiába néztem az arcát, a tekintete folyton folyvást más felé vándorolt. Mi a szar lehet olyan izgalmas? Megpróbáltam követni Chanyeol tekintetét, és lám-lám… - gúnyos mosoly kúszott ajkamra. Pillantásom Yeol ajándékára vezettem.

- Mi ez az undorító karácsonyfa? – csúszott ki hangosan gondolatom. A colos csak megforgatta a szemeit, majd visszatért a szuggeráláshoz.

Az ajándékkártyát kinyitva jöttem rá, hogy legalább a belseje egyedi. Egy vers volt, jobban mondva dalszöveg, ami rólam szólt, helyesebben rólunk. A régi pillanatainkról, csupa jó emlékről, ami mind a miénk és a „kapcsolatunkat” nyugtázza. Kicsit olyan, mint egy szerelmi vallomás, de ő kiröhögött! Akkor most mi van?

A rajzra csak egy pillantást vetettem, ezzel – ha ez lehetséges egyáltalán – még inkább elbizonytalanítva saját magam, majd az eddigi karácsonyra kapott ajándékaim kupacához tettem, a sámlira, amit három éve kaptam Joonmyuntól és a tavalyi manósapka mellé, amit Kai vett.

 Szépen csendben belopóztam a szobámba és ekkor láttam meg a világ egyik legjobb ajándékát! Na jó, mégis ki tett magáért ez a gyöpös. Ha most itt lenne mellettem, jó szorosan magamhoz ölelném. Még azt sem felejtette el, hogy utálom a karácsonyt, így új évet írt. Istenem, hogy lehet valaki ennyire cuki!? Cuki és gonosz is egyben. Ezzel a húzásával most még jobban magába bolondított, csak azt nem értem minek, már így is fülig úszok a rózsaszín ködben. Jobban mondva úsznék, ha viszonzásra találnának az én kis érzéseim. Elszomorodva néztem a tökéletes, márkás hangszórókat, leválasztottam róla a Chanyeol kézírásával megírt cetlit és a parafatáblámra tűztem. Még egy örök emlék, hogy a szívem fájdítsam. Ilyen például a szalvéta, mikor együtt fagyiztunk legelőször, rajta Chanyeol számával. Az általa lopott rajzszögekből alkotott szívecském, a kedvenc teánk csomagolása, és Sehun egyik zoknija, fújj, de még is csak egy jó emlék.

Vicces sztorija van. Kommandóztunk a colossal és minden szobából kellett volna hozni valamit, de bénák voltunk és észrevettek, kivéve Sehun és Kai. Csak ők nem fedeztek fel minket. Chan Sehun zokniját hozta, én meg Kai sapkáját.

Annyi mindent megéltem ezzel az ütődöttel és most saját sajgó szívem miatt lököm egyre messzebb és messzebb magamtól. Hiányoznak a régi szép idők, mikor még nem voltam zavarban, ha filmnézés közben a vállára dőltem vagy, ha a kajámból saját villámmal etettem, és nem gondoltam rá romantikusan. Ez így, ahogy most van fájdalmas és nehéz. Bárcsak ő is azt érezné, amit én!

A sok emlékezés és filozás közben alig hallottam meg az ideges, erős kopogást az ajtón. Vajon ki lehet az? Senki nem szokott zavarni, ha elvonulok karácsonykor antiszockodni.

- Ki az és mit akar? – kiáltottam ki.

- Chanyeol. – ajajj…

Chanyeol pov

Amint ledobta az üzenetemet a sámlira és elvonult, csak bámultam azt a széket, majd elindultam utána. Dörömböltem az ajtón egy jó öt percig, mire életjelet adott.

- Beengedsz? – érdeklődtem, mire kinyitotta az ajtót.

- Mi van?  - nézett rám flegmán, mire eldurrant az agyam, bevágtattam a szobájába és Baekhyunt a csukott ajtónak nyomtam.

- Rosszabb vagy, mint szoktál lenni. – támaszkodtam meg feje mellett. – Ennyire szarsz a fejemre, meg az érzéseimre? – vontam kérdőre.

- Én? Te tojsz az én fejemre nagy ívben. – háborodott fel. – Te kiröhögted az érzéseimet, nekem miért kéne foglalkoznom a tiéddel? – vágta dühösen a fejemhez.

- Hogy mi? – lepődtem meg. – Én nem röhögtelek ki, és főleg nem vallottál nekem szerelmet. – fakadtam ki.

- Te mikor vallottál szerelmet? – pislogott rám, mire megcsókoltam. Csak nem bírtam megállni. Olyan régóta vágytam már erre, és legnagyobb meglepetésemre nem lökött el magától, hanem karjait a nyakam köré fonva mélyítette el a csókunkat. Mikor már nem bírtam levegő nélkül, elváltam a pihe-puha ajkaitól, mire mellkason vágott.

- Most én is röhögjelek ki? – nézett rám morcosan.

- Mikor röhögtelek ki? – néztem rá értetlenül.

- Kb egy hónapja odaálltam eléd és nyíltan a képedbe mondtam. – vágta rá.

Ekkor bevillant az emlék. És tényleg! Kiröhögtem, mert azt hittem Laytől kapott valamit és az mondat vele ilyen dolgokat.

- Eszembe se jutott, hogy komolyan mondtad. – dermedtem meg.

- Mert hülye vagy. – ölelt magához.

- Ez tény, de leeshetett volna. – ráztam a fejem.

- Amúgy, … - pillantott az ágya felé, majd megint mellkason vágott.

- Ezt meg megint miért? – sziszegtem.

- Mert sokat költöttél az új évi ajándékomra. Azért. Tudod, hogy tőled a csóró ajándéknak is örülök. – duzzogott, most ő csókolt meg.

- Te meg rádobtad a szerelmi vallomásom a szar karácsonyi ajándékok sámlijára. – haraptam az alsó ajkára.

- De azt a sámlit is ajándékba kaptam három éve Suhotól. – nevetett fel majd vállba csapott.
- Ez fájt! – morogtam.
- És te azért nem láttad mikor megkaptam, mert szokás szerint ajándékozás előtt kezdtél csomagolni.

- Ja! – világosodtam meg. – Akkor minden tetszett? Legalább annyira, mint nekem a hógömb? – vigyorodtam el, mire bólintott és megölelt. – Boldog új évet! –csókoltam a nyakába, majd Chen ágya felől hatalmas nevetést lehetett hallani. Az a nyomorék végig itt ült az ágyán?

- Kb mint az ovis szerelmesek. – röhögött Kris. Ez meg hol van? – néztem körbe, majd Jongdae felénk fordította a mobilját és mint rájöttem az egész jelenetünket közvetítette a többieknek HD-ben a plazmatévére. Mindenki röhögött, meg tapsolt, Baek meg kiakadt. Majd mikor már mindenki gratulált nekünk, hogy végre összejöttünk Sehun felüvöltött.

-Az ott az én zoknim! – mutatott Baekhyun táblájára, majd háromszor végigkergetett minket a házon, mert már két éve keresi.

Azt hiszem a trollkodós jó szokásunkat megtartjuk az új évben is.

BTS - forró nyár 4

Üdv, sajnálom, hogy nem jött rész. Most próbálok majd kompenzálni, bár lobbiznom kell Kirinél, hogy adja majd oda a sztori végét, de megpróbálok sietni és minél több részt hozni.  :)

Jin pov

- Rapmonster… - kiabáltam a házba, mire váratlanul megjelent előttem a keresett személy fürdőnadrágban.

- Ez jó lesz? – érdeklődött.

- Elöl picit szűk, nem? – kuncogtam fel.

- Persze, mert ez a te gatyád. – jelentette ki.

- Baszódjál meg! – támadtam neki a kis oltásért.

- Főnök? – jelent meg Suga felszerelve úszógumikkal, meg… egy… sétáló gumimatraccal?

Amikor a legfiatalabb kikukkantott a gumimatrac mögül, rájöttem ,hogy nem a matrac sétált.

- Te is mész? – érdeklődtem Jungkooktól.

- Naná! A vízi parkot nem hagynám ki. – vigyorgott.

- Induljunk. – mondta Suga. – De Rapmon… vegyél fel valamit! – morgott.

Gyorsan összeszedték magukat, majd elindultak, bár a leader azért meghagyta, hogy ha megyek boltba, vegyek gyümölcsöt.

Tekintve, hogy Jimin kiheverte a másnaposságát, kirángattam magammal boltba. A közeli kis ABC-t támadtuk be, s Jimin egyből neki rontott a húspultnak. A képéhez nyomott két csomag húst és nyavalyogni kezdett.

- Csinálj nekem este rántott húst! – kérlelt.

- Ha ennyire szeretnéd… - vontam vállat, mire Jimin a nyakamba ugrott.

- Puszi a hasadra. – szorongatott. Ezt egy picit furcsállottam, mert mióta együtt van Sugával, nem szokott így örülni nekem.

- Vegyünk gyümölcsöt a leadernek. – karoltam át a nyakát. – Olyan aranyos vagy! – ölelgettem.

- Aranyos? – lepődött meg.

- Igen, pici és cuki. – indultam el a gyümölcsökért.

Jimin pov

Aranyos? – lepődtem meg.

- Igen, pici és cuki. – indult el a gyümölcsös pult irányába, én meg teljesen ledermedtem. Ébredezni kezdett bennem egy apró szikra, amit már jó ideje nem éreztem. Jint nagyon kedveltem már az elején is, de most meg itt van nekem Suga, akit nem akarok megbántani. És idő közben kiderült, hogy a legidősebb meg a leader is egy párt alkot. El kell felejtenem a hercegnőt. MUSZÁJ!

Jungkook pov

Már legalább két órája föl-le csúszkálok a vízi csúszdán. Nem tudom megunni, de muszáj picit pihennem, mert kicsit elfáradtam. Visszavonultam Suga mellé, aki zenét hallgatva relaxált egy napágyon.

- Na, mi van? Elfáradtál? – huppantam le mellé.

- Picit… - mondta, majd az orra elé kapta a kezét.

- Juj, de klór szagod van! – morgott.

- Szerintem az egész uszodának klór szaga van. – nyúltam a törölközőmért.

- Ezért utálom ez a fedett vízi parkot. – tette el a mobilját. – Bezzeg, mikor a kinti rész is nyitva van… - dőlt hanyatt.

- Szeretem, mikor csak mi vagyunk. – néztem körbe a tök üres uszodában, mert tekintve, hogy híresek vagyunk, ilyenkor miénk az egész. Csak Rapmont lehetett távolabbról hallani, amint szidja valaminek a büdös, rohadt meggyártóját, mert belerúgott.

Tekintetem ez után Sugára tévedt.

- Mi a bajod? Gondjaid vannak? Nekem elmondhatod! – ültem hozzá közelebb.

- Hogy videóra vehesd? Nem köszönöm! – sértődött be.

- Jaj, ne már! – löktem meg. – De most komolyan. Mi az isten ütött beléd. Az utóbbi időben olyan rossz kedved van. – másztam bele a képébe.

- Ha ennyire érdekel. – vont vállat. – Jiminnel mostanában nem… nem is tudom, hogy kéne ezt mondanom. – vakarta a tarkóját.

- Összevesztetek? – lepődtem meg.

- Nem, csak kicsit úgy érzem a kapcsolatunk kihűlt… vagy én nem tudom. Nem is csókolózunk és komolyan, egy ideje olyan érzésem van, mintha az anyja lennék. – akadt ki.

- Így már értem a rendet. – gondolkodtam el.

- Ja, tegnap is fél órát üvöltöttem vele, mire elpakolta a cuccait. – morgott.

- Szóval többet vártál a kapcsolatotoktól. – bólogattam.

- Valahogy úgy. Ráadásul találtam a fiókjában… És nem kutakodtam, hanem pakoltam utána… De a lényeg, hogy találtam valami béna irományt, amit Jinről írt. Ráadásul van egy közös képük, amire Jimin iszonyatosan vigyáz. – magyarázta.

- Jimin vigyáz a képre? – néztem értetlen fejjel.

- Komolyan! Egy nagy dobozban tartja… az óvszer mellett. – nézett rám idegesen

- Na, jó… ez tényleg durva. – mondtam, majd hrtelen a leader hangját hallottuk, s ez után megláttam a sziluettjét magam mellett. Viszont amint rápillantottam csak annyit vettem észre, hogy megbotlik, majd egyenesen Sugára zuhan. Az még nem is lett volna olyan durva, de az arca vészesen közelített az idősebb tágra nyitott szája felé, és ha azt mondom, hogy elég durván lesmárolták egymást, akkor még finoman fogalmaztam. A legnagyobb meglepetés pedig az volt számomra, hogy Suga magához szorította a leadert és nem igazán zavarta őket a szituáció.

Egy ideig csak pislogtam nagyokat, olyan „WTF?” fejjel, utána köhintettem párat, hátha észre veszik magukat, de így sem reagáltak. Viszont a kis csókjuk egyre durvább lett. Rapmon ledöntötte a rappert a napágyra, s egyre  vadabbul falták egymás ajkait.

- Öm… sr… srácok. – próbáltam felhívni magamra a figyelmüket arra, hogy nem kettesben vannak. Egész pontosan egy kiskorú hetero szemei előtt nyalják-falják egymást.

- A picsába is! – pattantam fel. – Hagyjátok már abba! – szedtem szét őket. – Mi a faszt műveltek? – néztem rájuk kérdőn. Egymásra pillantottak, majd rám, majd megint egymásra és vissza rám. Mire leesett nekik mit is csináltak. Szó nélkül felpattantak és elindultak az öltözők felé. követtem őket, s gyorsan átköltöztünk, majd elindultunk haza. az úton nem is szóltak egymáshoz, egymásra se néztek. Kezdtek kiborítani, de mázlimra hazaértük, én meg betámadtam a V-hope szobáját, hogy elmeséljem a fejleményeket.

- V! – rontottam rájuk, azonban a tettem hamar megbántam.

- Jungkook. – mordult rám J-hope, miközben magukra rántották a takarót.

- Hupsz. – mosolyogtam. – Bocs, hogy rátok nyitottam, de ezt hallanotok kell. – mondtam határozottan, s leültem az ágyukra.

- Szerintem jelenleg nem tudsz olyat mondani, ami jobban érdekelne minket… khm… egymásnál. – bújt közelebb Tae Hopehoz.

- Rapmon és Suga smároltak. – jelentettem ki.

- Hogy mi? – kiáltottak fel egyszerre.

- Ja. Random lekapták egymást, és ha nem állítottam volna le őket, szerintem többet is akartak volna. – húztam el a számat.

- Suga említette, hogy mostanában nagyon nem tudta kiélni magát Jiminen, szóval gondolom kanos volt. – állapítottam meg Hoseok.

- De a leadernek mi oka volt erre? – gondolkodott el V hyung.

- Talán Jin már nem elég nagy falat. – mosolygott V-re Hoseok.

- Mondjuk először csak véletlenül csókolóztak, – gondolkodtam el – mivel Rapmon megbotlott és ráesett a rapperre. De… - magyaráztam volna ám V félbeszakított.

- Öcsém, micsoda drámahét lesz itt. – fogta a fejét.

- Amúgy, gondoljátok, hogy Suga és Jimin szétmennek? – érdeklődött J-hope.

- Az lenne a kisebb gond, de szegény Jin, vajon hogy fog reagálni erre? Mert gondolom előbb utóbb megtudja. – mondta Tae, majd rám pillantott.

- Minek nézel, Magdi anyusnak? Nem vagyok pletykás vénasszony. – durciztam, majd eszembe jutott, amit Suga mondott arról a fényképről. – Tényleg, elméletileg Jiminnek van egy közös képe Jinnel, amire nagyon vigyáz. Ó, és az óvszeres dobozban tartja. – mondtam. V teljesen lefagyott, Hoseokon pedig egyre jobban látszódott, amin a fejében beindulnak a fogaskerekek.

- Azt tudjátok, hogy Jimin bele volt esve Jinbe? – nézett ránk reménykedve, hogy most nem mondott újat.

- Komolyan? – pislogott V.

- Igen, de az még akkor volt, mikor gyakornokok voltunk. Szóval… Meg amúgy is most ott van neki Suga. – rázta meg a fejét J-hope.

- De egy szóval sem mondta Jimin, hogy szereti Sugát, vagy tévedek? – nézett fel Taehyung kérdőn Seokra.

- Hát Suga sem nagyon beszélt olyanokról, hogy így meg úgy imádja Jimint. – gondolkozott Hoseok.

- Viszon Jin biztos, hogy szereti Rapmont. – mondtam halkan, majd váratlanul kicsapódott az ajtó és berontott rajta Jimin.

- Téged meg mi lelt? – néztem rá.

- Azt hiszem szerelmes vagyok Jinbe! – mondta rémülten.

Jin pov

Haza érve a boltból kapásból nekiálltam vacsit főzni tekintve, hogy Jiminnel mi értünk haza utoljára. Gyorsan kellett kaját varázsolni, mivel biztos már mindenki éhes. De azt furcsállottam, hogy Rapmon nem jött oda hozzám üdvözölni. Áhá! Biztos nem hallotta, hogy megjöttünk. Amint az utolsó palacsinta is kisült, rohantam a szobámba köszönteni a kis úszóbajnokot. Biztos elfáradt a víziparkban. – mosolyogtam magamban. Benyitottam a szobába és meglepetésemre nem aludt, hanem ott gubbasztott az ágyán.

- Minden rendben? – ültem le mellé.

- Huh? – ült arrébb ijedten. – Nem hallottam amikor bejöttél. – bámulta a padlót.

- Na jó… - húztam össze a szemöldököm. – Látom, hogy valami nem oké, szóval kezdj el csicseregni! – öleltem meg.

- Hát… de nem történt semmi. – lökte a lábával arrébb a papucsát. Tudtam, hogy hazudik, de nem szeretném nagyon piszkálni.

- Ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz. – nyomtam egy puszit a vállára. – Nem tudom mi a gondod, de bármi történt is biztos nem olyan fontos, hogy emészd magad rajta. – mosolyogtam, mire olyat mondott amitől a szívem kihagyott egy ütemet.

- Megcsókoltam Sugát. – mondta halkan.

- Mit mondtál? – kerekedtek ki a szemeim. Biztos csak rosszul hallottam. – Hogy mit csináltál? – kérdeztem feszülten, de még mindig nem mondott semmit. Egyből felpattantam és a rapper keresésére indultam.

- Jimin! – kaptam el a szobájából kijövet. – Hol van Suga? – nyomtam Jimint idegesen a falhoz.

- Hát itt nincs. – harapott az alsó ajkába.

- Nem azt kérdeztem hol nincs, hanem azt, hogy hol van. – forgattam a szemeimet. Furcsa, de még ilyenkor sem tudok rá haragudni, olyan aranyos kis fogyatékos. De most még Jimin perverz, szerencsétlen feje sem tud felvidítani.

- Ó te kis heves! Minek kell neked Suga? – jelent meg a féltékenység szemében.

- Nyugi, nem akarok tőle semmit, csak beszélgetni vele. – mondtam.

- Szerintem királykodik. – vont vállat. Nekem sem kellett több. Három lépést odébb léptem, majd benyitottam a wc-be.

- Jaj! Erről komolyan leszokhatnátok. – morgott a wc-n ülő rapper.

- Rapmon tényleg lekapott? – kérdeztem, mire köpni-nyelni nem tudott. – Szóval tényleg. – ráztam meg a fejem.

- Hogy mit csinált a leader? – nézett be a kezem alatt Jimin Sugára.

- Fiúk, mi lenne, ha nem itt beszélnénk ezt meg? – állt meg mellettem Rapmon.

- Te meg ne szólalj! – teremtettem le.

- Mi ez a nagy kiabálás? – jött ki Jungkook is a szobájából.

- Te maradj ki ebből! – kiáltottam el magam, mire mindenki meglepődött.

- Szóval a csókról van szó. – motyogott a legfiatalabb, mire nagyon meglepődtem.

- Te tudtál róla? – ugrott Jimin a fiatalabbnak.

- Ha hozzáérsz, átlyukasztom a fejed. – jelent meg Taehyung a szobaajtóban.

- Persze, a maknaet mindig véded. Valld csak be, hogy valójában nem is Hoseokba vagy szerelmes. – morgott Jimin. Ám mondatát követően akkora öklöst kapott a gyomrába, hogy a földre rogyott.

- Mi a jó büdös … életet műveltek! – jött ki a szobájából Hoseok. – V! Te meg vagy huzatva? A wc ajtót meg csukjátok már be, rohadt büdös van! – segítette fel Jimint a földről. – Egyszer akarok pihenni, akkor se lehet. ha gondotok van egymással, oldjátok meg halkan! – akadt ki, s V karját megragadva besétált a legfiatalabb szobájába.

V pov

J-hope behúzott Jungkook szobájába, majd becsukta az ajtót.

- Miről maradtam le? – pillantott rám, majd Jungkookra.

- Mi lett a higgadtságoddal? – nevetett a maknae.

- Á! Csak nem akartam ott mindenki előtt faggatózni. Szóval? Miért lett Jimin a padlóra küldve? – lépett közelebb hozzám.

- Felcseszte az agyam. – tettem karba a kezem. – Azt mondta, biztos Jungkookba vagyok szerelmes és nem beléd. – morogtam.

- Te, hyung! Engem hagyj ki ebből! – lépett mögém a maknae.

- Nyugi öcsi, nem bántalak. – karolta át J-hope a fiatalabbat, de olyan szeretetteljesen, hogy féltékeny lettem egy pillanatra.

- Féltékeny leszek. – mosolyogtam, majd átöleltem a pasim meg a fogadott öcsikénket.

- Jaj, Tae! Tudod, hogy nekem te vagy a legfontosabb. – nyomott egy puszit az arcomra Hope.

- Fúj! – morgott Jungkook.

- Ugyan. – legyintettem. – Olyat mondj, amit nem tudok. – csókoltam meg olyan franciásan.

- Ismételten fúj! – lépett el mellőlünk Kookie. – Kicsi vagyok én még ehhez. – röhögött, majd magunkra hagyott minket.

Nem is húztam tovább az időt, nekinyomtam Hopeot a falnak, s lágy puszikkal kényeztettem a nyakát. Beletúrt a hajamba két sóhaj között, majd kicsit remegve, de eltolt magától.

- Ezt talán a saját szobánkban kéne…

- Csak lazíts! – leheltem lágy csókot az ajkára. – A maknae nem bánja. – csókoltam tovább, majd valami csattanás szétugrasztott bennünket.

- Baszki, levertük a polcról a kameráját. – kaptam fel a készüléket. – Hoseok! – tettem le a kamerát. – Igyunk valamit. – rángattam ki a nappaliba, ahol Jin és Rapmon meg a Sugamin páros egymást tépték, akár a romacsaládok.

Berontottam a konyhába és az összes fellelhető piát – mármint alkoholt – bevittem a nappaliba.

- Na gyerekek, basszunk be mint a lovak. – raktam le a piákat az asztalra.

- Bebaszunk, mint a lovak. – röhögött a maknae. Segítségével minden tagba sikerült egy kis alkoholt tölteni. Alig fél óra alatt én is úgy beálltam, hogy…

- Te, Hoseok? – érdeklődtem a rajtam fekvő, ahogy elnézem alsógatyástól… Huh! Igen. Megnyugodtam. Tényleg van rajta gatya. – Suga miért polkázik alsógatyában az asztalon? – érdeklődtem.

- Nem tudom. – vont vállat, majd koccintott egy kupakkal a B.A.P-s Daehyunnal.

- Daehyun? – kerekedtek ki a szemeim.

- Te meg miről beszélsz? – szólalt meg Jin hangján a B.A.P vokalistája.

- Ez Jin. – röhögött a képembe J-hope.

- Ja, az jó! – nyugodtam meg. – Hol van Jungkook? – néztem körbe.

- Hányni ment. – mosolygott Hoseok.

- Ja, akkor jó… Műsor van! – mutogattam az asztal felé, ahol csak annyit láttam, hogy Suga nekünk háttal nyögdécsel, Rapmon meg előtte mocorog olyan alsógatya tájékon.

- Jimin, ezek mit csinálnak? – érdeklődött Hope.

- Nyalókáznak. – mosolygott Jimin.

- Akkor jó. – vontam vállat, majd karon ragadtam Hoseokot és kirángattam magammal az erkélyre.

- Kilátszik a fegyvered. – ölelt át Hoseok.

- Ja! Rajtam nincs nadrág… - röhögtem. – Felöltözzek?

- Dehogy! Inkább kardozzunk! – mondta, majd ledobta az alsógatyáját.

Három hónappal később… A BTS kempingezni megy.

Rapmon pov

- Ott vagyunk már? – tette fel a kérdést a maknae immáron húszadszorra.

- Nem! És ha megint megkérdezed, betömöm a szádba Jimin izzadt zokniját. – kiáltottam el magam.

- Nyugodj le! – mordult rám Jin és Suga egyszerre. Utálom mikor ezt csinálják. Amióta részegen leszoptam Sugát, mindketten ki vannak rám akadva. Jó! Mondjuk igaz, hogy teljesen jogosan, azt tekintve, hogy Jint megcsaltam, Suga golyóival meg az akarata ellenére játszottam… De ez akkor is kiakasztó! És a legviccesebb az egészben az, hogy egymással nincs semmi bajuk.

Gyorsan hátrafordultam a kocsiba, szólni, hogy még öt perc és ott vagyunk, de mikor megpillantottam a hátsó ülésen a V-hopeot… Annyira kiakadtam, azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány.

- J-hope! Ti meg mi a … élet … műveltek? – kaptam a fejemhez. De mintha nem is szóltam volna, ugyanúgy smároltak gondtalanul, ráadásul a maknae ölébe.

- Szerinted miért kérdeztem, hogy ott vagyunk-e! – háborgott Jungkook.

- Na jó! V, te Jungkook szobájába alszol, Hoseok meg Jiminnél. – mondatomra az említettek értetlenül felém kapták a fejüket. – Nem kockáztatom meg hogy lebukjon a banda, csak mert nem bírtok a véretekkel. – háborogtam én is.

- Arról szó sem lehet. – akadt ki Jin. – Én alszom Jiminnel. – ölelte meg az alacsonyabbat, mire Jimin adott egy puszit az idősebb orrára.

- Ti… ti e… együtt vagytok? – dadogtam meglepetten.

- Igen, már kb. két hónapja. – flegmázott Jin.

- De én erről miért nem tudok? – akadtam ki.

- Mert nem rád tartozik. – mondta Jimin.

- Megjöttünk! – lélegzett fel a sofőrünk, aki sajnos valószínűleg többé már nem a sofőrünk, tekintve, hogy utálja a melegeket, meg minket is. Igazából örülök is, ha megszabadulunk tőle.

- Oké, akkor foglalja el mindenki a saját kis faházát, és amint azt említettem J-hope és Taehyung nem aludhatnak együtt… - ekkor jöttem rá, hogy senki nem várta meg, hogy befejezzem a mondatomat. Rápillantottam a sofőrre, aki nem túl kedvesen bámult engem, így egy erőltetett mosoly kíséretében távoztam.

- 2/B. – álltam meg a saját faházam előtt és reménykedtem, hogy odabent Suga fog pakolódni… de miért is történne bármi úgy, ahogy szeretném!

BTS - forró nyár 3

Halihó!

Megint én vagyok. Ha van, aki olvassa Kiri blogját attól bocsi, hogy ismételten szuperlassú voltam, de remélem senki nem haragszik érte. Szóval jó olvasgatást :)

V pov

Azt tekintve, hogy megbeszéltük Hoseokkal, hogy megpróbál uralkodni a féltékenységi rohamain, egész ügyes volt mikor rászóltam. De mi az, hogy basszon meg nyugodtan?! Ezért még megerőszakolom.

- Szakítottatok? – tette a vállamra a mancsát Jungkook, szomorú arcot vágva.

- Dehogy! – pillantottam rá idegesen.

- Akkor mi volt ez a „nyugodtan az enyém lehetsz” mondata? – értetlenkedett.

- Megbeszéltük, hogy te nem jelentesz veszélyt a kapcsolatunkra. – mosolyogtam elégedetten.

- Azt te csak hiszed! – nevette el magát.

- Mi van? – rémültem meg.

- Semmi, semmi… De… - húzódott kaján vigyor a szájára.

- De mi? – emeltem fel kérdőn az egyik szemöldököm.

- Hoseoknak jó segge van, és remek a csípőmozgása. – emelgette a szemöldökeit.

- Elmész te a francba! – löktem meg. – Kinek akarod bemesélni, hogy bejön neked?

- Hát… mondjuk pont a pasijának? – mosolygott.

- Túl jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam te ehhez túl hetero vagy. az egyetlen pasi, aki esetleg bejön neked az GD… Nem, nem. – ráztam a fejem. – Tudok rólad mindent, engem nem tudsz átverni. – mondtam elégedetten.

- Gondolod, hogy mindent tudsz rólam? – lepődött meg. – Te nem is tudod, mennyire nem ismersz. – kacagott már-már félelmetesen.

- Ilyenkor olyan ijesztő vagy. – néztem a fiatalabbra és még a hideg is kirázott a tekintetétől.

- Én ijesztő? – nézett rám kiskutya szemekkel.

- Már is sokkal jobb. – borzoltam össze a fiatalabb haját, amire még mindig nagyon érzékeny, így nem lepődtem meg, hogy elgáncsolt és amint elterültem a frissen vágott fűben, a fiatalabb rám ült. Amennyire csak tudta, összetúrta az amúgy is két napja fésült frizurám, majd elégedetten vigyorgott rám.

- Most jó? – nevettem el magam.

- Sokkal. – jelentette ki.

- Vááá! – hallottam édes, drága, egyetlen szerelmem féltékeny üvöltözését a mellettünk lévő ablakból. – Oké, hogy azt mondtam megdughatod, de… de… hazudtam! Szállj le róla! – morogta, s azzal a lendülettel levetette magát az első emeletről, egyenesen ránk. Gondolkodás nélkül lelöktem magamról a fiatalabbat, feltérdeltem, hogy el tudjam kapni az épp felém zuhanó J-hopeot.

- Te normális vagy? – üvöltöttem rá. – Meg is halhattál volna!

- Ennyibe nem hal bele. Én is estem már le onnan. – vont vállat a félpucér maknae.

- De az télen volt és hókupacba estél. – morogtam.

- Jungkooki kiesett az erkélyről? Én erről miért nem tudok? Van róla videónk? – csillant fel csokibarna szemeiben egy gonosz fény.

- Rapmon lökte le. És nem, nem videóztuk le. Annyira nem volt nagy dolog, hogy felvegyük. – szorongattam meg picit Hopeot, csak hogy érezze, mennyire szeretem.

- Ja. – morrant fel. – Ti soha semmit nem örökítetek meg az utókor számára. – duzzogott.

- Azt te csak gondolod! – mosolyodott el a maknae, már megint azzal az ijesztő, perverz vigyorával. – Neked fogalmad sincs, micsoda pillanatok vannak rögzítve „az utókornak”. – röhögött fel, majd a sátáni nevetés kíséretében távozott köreinkből.

- Félelmetesen sátáni volt ez a kacaj. – húzta el a száját J-hope.

- Nekem mondod, ma már másodszorra hozta rám a frászt. – morogtam. – Te meg, remélem többször nem leszel öngyilkos. – csaptam fejbe.

- Egyszer is elég lenne. – fogta a fejét.

- Lehetőleg egyszer se. – szorongattam.

- Taetae! – kapkodott levegőért.

- Megfulladsz? – kérdeztem. Csak bólogatott. Enyhítettem a szorításon. Hoseok gyengéden simult a mellkasomhoz, majd egy csókot nyomott a számra.

- Ne az udvaron! – kiabált ránk az erkélyről Rapmon. – Még valaki meglát!

Suga pov

 Miután Jimint megreggeliztettem, nekiálltam kis rap szöveget írni, Jimin meg kirohant klotyóra. Nem lehettem túl sokat egyedül, mert a legfiatalabb benézett a szobánkba

- Pont jókor jöttél. – intettem neki, hogy lépjen beljebb.

- Igen? Mihez? – lelkesedett fel, s letelepedett az ágyam szélére.

- Ahhoz, hogy lecsesszelek. – vágtam kupán.

- Áucs! Ezt már megint miért kaptam? – pislogott rám, olyan „én nem csináltam semmit” arckifejezéssel.

- Már megint kifürödted a meleg vizet. – emlékeztettem a már hetek óta folyamatosan felmerülő problémára.

- De hyung, nem tehetek róla. – nézett halál komolyan. – A bőrömnek kell az a két óra áztatás, hogy mindig üde és friss legyen. – tolt be egy szexi pózt.

- Ezzel maximum annyit érsz el, hogy idő előtt fogsz ráncosodni. De te tudod… - vontam vállat.

- Ne haragudj hyung. – hízelgett. – Tudod, hogy nem szándékos.

- Nem, mert lekváros. – mászott be az ajtón Jimin. Rámvetődött, és ránk húzta a takarót.

- Te mit szeretnél a hátamon? – pillantottam hátra, már amennyit a nyakam engedett.

- Hát öh… Lenne kedvem egy kis ehhez… meg ahhoz… - vigyorgott.

- Oké, én nem is zavarok. – emelte fel a kezeit Jungkook, s nagy lendülettel becsapta az ajtót maga mögött.

- Tényleg most akarsz huncutkodni? – érdeklődtem a púpomtól.

- Nem, azt majd este. – mászott le rólam. – De loptam egy pendriveot a maknaetól, szóval hozok popcornt, hogy nosztalgiázhassunk. – indult el az ajtó felé.

- Az akkor lenne poén, ha Jungkooknak meg lenne a fűrész. – mosolyogtam, amint eszembe jutott, mikor a földről zabálva a kukoricát összeért a kezünk. Jimin elmosolyodott, s elrohant kukoricát pattogtatni. Én meg gondoltam választok valami filmet. amint a mappák közt válogattam, szembe jött egy igen érdekes mappacím. V-hope? – lepődtem meg. – Ez meg mi? – nyitottam meg a mappát. – Valami videók… De miért nincs hozzá kezdőkép? – gondolkodtam el. A bennem lévő kisangyal nem engedné, hogy megnézzem e dokumentáció tartalmát, mondván, hogy nem rám tartozik. Viszont, sosem kedveltem a jó fiúkat, így… egy sunyi mosollyal ajkamon álltam neki megnyitni. – Épphogy csak belekukkantok. – kattintottam rá. azonban a videó nem pont azt tartalmazta, amit vártam.

~VIDEÓ~

Hoseok alsógatyában ül az ágyon, V pedig rámászik, ő is szintén alsógatyában.

~VIDEÓ VÉGE~

 Gyorsan lekapcsoltam, mert pontosan tudtam mivel fog zárulni ez a jelenet. És ennyire intim jelenetre nem vagyok kíváncsi.

- Baszki. De jó, hogy belenéztem. Jimin tuti végig akarta volna nézni. – kaptam a mellkasomhoz.

Nagy lendülettel átrohantam a maknae szobájába, ahol a leader és a legfiatalabb társalogtak.

- Jungkook. ezt most azonnal magyarázd meg! – csaptam be idegesen az ajtót, és az említett adathordozót a maknae kezébe nyomtam

- Hogy került ez hozzád? – akadt ki.

- Jimin lenyúlta… De mi az a mappa? V meg Hoseok tud erről? – támadtam neki.

- Nem… de mennyit láttál? – érdeklődött.

- Pont eleget. Remélem rólunk nincs ilyened! – morogtam, majd egy „töröld le és többet ne csinálj ehhez hasonlót se” megnyilvánulással távoztam.

Rapmonster

Miután a második legidősebb kitomboltam magát, kettesben maradtam Jungkookkal.

- Na, fiam. – csaptam a tenyerem a vállára. – Ez mi a szar volt? Lebuktál a pornóvideókkal? – kacagtam.

- Te meg honnan tudsz róla? – lepődött meg.

- Neked fogalmad sincs mikről tudok. – röhögtem tovább.

- De… ugye nem szólsz V hyungnak? – pillantott rám.

- Megoldható lenne. – mosolyogtam a zsaroló tekintetemmel.

- És mégis mibe fájna nekem a hallgatásod? – tette karba a kezét.

- Hát azt majd még eldöntöm… De csinálhatnál egy videót Jinről, miközben fürdik. Mert soha nem enged be magával zuhanyozni. – duzzogtam.

- Legyen… - vont vállat.

- De amúgy minek neked V-ről meg J-hoperól pornó videó? – érdeklődtem.

- Ez csak befektetés. – kacsintott rám.

- Eladod a videókat? – lepődtem meg.

- Nem… Ugyan! Hova gondolsz? – nézett rám flegmán.

- Akkor? – célozgattam, hogy bökje már ki, minek neki az a sok videó.

- Ha elmondom, titokban tartod? – hajolt hozzám közelebb.

- Lakat van a számon. – hajtottam közelebb a fülem a fiatalabbhoz. de nem egészen azt kaptam, amit vártam.

- Titok! – kuncogott fel.

- Hát jó, akkor megyek és szólok Taehyungnak. – keltem volna fel, ám a fiatalabb ne eresztett.

- Figyelek. – meresztettem rá kistányér méretű szemeimet egyszer-kétszer rápislogva.

- Hát… láttam pár fan videót V-ről meg Hoseokról és onnan jött az ötlet, hogy csinálok nekik ilyen kis meglepi videót a legjobb pillanataikról. – mosolyodott el aranyosan. Ezen nagyon meglepődtem. Nem gondoltam volna a legfiatalabbról, hogy ennyire örömöt akar szerezni a BTS galambpárjának.

- Ez aranyos. – mosolyogtam a fiatalabbra csillogó szemekkel. ekkor vettem észre egy kis üveget Jungkook párnája alatt.

- Ott meg mi van? – rohamoztam meg az üvegcsét. amint kibontottam megcsapta az orromat az alkohol szaga. Tömény cucc.

- Mi az isten van ebben? – csuktam le az üveget.

- Pálinka. – mosolygott rám a maknae.

- Pá… Mi? – értetlenkedtem.

- Pálinka. – ismételte meg. – Eredeti magyar recept alapján. – vigyorgott.

- Hagyjátok már a magyar szarjaitokkal. – emeltem fel a kezemet megadóan. – Még majdnem fél év, mire a turnéhoz érünk. Ti meg már most tájékozottabbak vagytok Magyarország kultúrájáról, mint a saját hagyományainkról. – akadtam ki.

- Tudod milyen jó cucc? – tolta az orrom alá.

- Vidd innen azt a mérget. – hajoltam el, ám a legfiatalabb elkapta az állkapcsom, s az üvegcse tartalmának negyedét a számba borította. Mázlimra az két kortynyi adagnak felelt meg, de így is rendesen marta a számat, majd a nyelőcsövem és még a gyomromat is. – Meg akarsz te ölni? – fintorogtam.

- Ez nem méreg, ez orvosság. – kortyolt bele.

- Inkább iszom azt a keserű köptetőt, amit Jin szokott itatni velem mikor beteg vagyok. – morogtam.

- A pálinka nagymértékben orvosság, kis mértékben nem isszuk. De amúgy tök finom. Gyümölcsös. Ráadásul a neten már egy tucat ember érdeklődött róla. Sőt, hármat már el is adtam belőle. – magyarázta. Ebben a pillanatban felcsillant a szemem a pénz hallatán.

- Szóval van olyan ember, aki megveszi ezt? – mosolyogtam sunyin. Erre Jungkook bólintott.

- Akkor részesedést vállalok a bizniszedből. – ütögettem meg a vállát, majd elhagytam a szobát.

BTS - forró nyár 2

V pov

Miután Hoseok kiütötte az ajtó, karon ragadtam, majd bevittem a szobába.

- Na jó, Hoseok, én eddig bírtam! – morogtam J-hopera, aki csak nagy szemekkel pislogott rám.

- Ezt hogy érted? – kérdezett remegő hangon.

- Elegem van a féltékenységi jeleneteidből. Amióta együtt vagyunk kibírhatatlan vagy. Jungkook még a három méteres körzetembe se jöhet, mert te kapásból kiborulsz. Elegem van! Három hónapja megy ez és már elegem van. – borultam ki.

- Akkor menj csak Jungkookhoz és légy boldog. – morgott rám.

- Jó megyek is! – sértődtem be

- Te buzi! – jött nekem, majd hatalmas puffanással süllyedtünk bele az ágyamba.

- Utállak! – kiáltottam az arcába.

- Én még jobban. – nézett mélyen a szemembe, majd beletúrt a hajamba és lágyan megcsókolt. Kellemesen, gyengéden simult hozzám, s mikor a levegőhiány elválasztott minket, Hoseok fölém hajol és mélyen a szemembe nézett.

- Sajnálom, hogy féltékeny voltam, de félek, hogy elveszítelek. – mondta őszintén.

- Tőlem soha nem szabadulsz. – mosolyogtam. J-hope ismét megcsókolt, de ezúttal én is viszonoztam. Hosszú percekig csak csókolóztunk, majd hirtelen fordítottam az álláspontunkon és én kerültem felülre. Kezemet becsúsztattam a pólója alá, s végighúztam kezemet a felsőtestén, közben apró puszikat adtam a nyakára, mely hangos sóhajokat váltott ki belőle. Ez volt az a pillanat, amikor nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Gyorsan levetkőztettem áldozatomat, ezt követően én is gyorsan levettem ruháim. Ráfeküdtem Hoseok meztelen testére, amit még mindig nem tudok megunni. Újra és újra lázba hoz. Végigcsókoltam testének minden pontját, különös óvatossággal az érzékeny részeket. Sajnos nem bírtam sokáig kényeztetni, mert az elfojtott vágyaim felszínre törtek, így gyorsan belecsaptunk a közepébe. Eleinte lassan, majd egyre gyorsabban haladtunk a csúcs felé. Mikor már majdnem elértük a gyönyör kertjét, Jimin röhögő görcse zavart meg minket.

- Erre jönnek. – ugrott ki alólam Hoseok, s felkapta az alsógatyáját, én pedig magamra húztam a takarót.

- Remélem megzavartam valamit! – nyitott be félmeztelen Jimin egy vodkás üveggel a kezében.

- Hát pont sikerült. – dörmögtem, s a takaró alatt én is magamra vettem az alsónadrágom.

- Jimin… - lépett be Suga, majd ránézett Hoseokra, aztán tekintetét felém tévedt.

- Rátok nyitott? – húzta el a száját.

- Majdnem sikerült neki. – morgott J-hope.

- De amúgy miért részeg? – érdeklődtem.

- Megkóstolta a vodkámat… és ízlett neki. – vigyorgott Suga. Megráztam a fejem, kibújtam az ágyból és magamra vettem a pólómat. Jimin ráugrott Hoseok ágyára és ismét megcsapolta az üveget.

- Nem lesz sok? – érdeklődött Hope Sugára pillantva.

- nincs hozzászokva az alkoholhoz, szóval holnap full másnapos lesz. – ültem le Jimin mellé, majd megsimogattam a fejét. A kis Taeyang máris beledőlt az ölembe, s alig néhány másodperc alatt el is aludt. Az üveget gyorsan kikaptam a kezéből, mielőtt eláztathatta volna az ágyat. Bár Hoseok ígyse-úgyse aludt volna benne, de ez lényegtelen.

- De cuki mikor alszik. – huppant le mellénk Suga.

- Ágyba kéne tenni. – néztem a rapperre.

- Viszem, és órákig csak bámulom majd. – nevetett Yoongi felkapva az izmoskát, s elszállította a szobánkból. Így Hoseokkal ott folytathattuk, ahol a kis alkesz félbeszakított minket.

Jungkook pov

A finom vacsi után bementem a szobámba és összeszedtem az alvós cuccom, majd gyorsan átvándoroltam a fürdőbe. Beültem a fürdőkádba, amit jól teleengedtem habfürdővel. Magamhoz vettem a telefonom, betettem a fülembe a fülhallgatót, majd zenét kapcsoltam. GD – Crooced. – Jó választás Jungkook. – örültem magamnak, majd fejemet hátra hajtva élveztem a kellemes fürdőt és a kedvenc előadóm hangját, ami a fülembe dübörgött. Hallgattam a BigBang számokat egymás után és sikeresen bealudtam. Arra riadtam fel 1:50-kor, hogy a lejátszási listámba belekeveredett egy saját számunk is, és Jin belevonyít a fülembe. Ijedtemben kirántottam a fülemből a cuccot, aztán mivel a víz rendesen kiszívta a végtagjaimat, kikászálódtam a kádbólés a derekamra csavart törölközőben kisétáltam a folyósóra kezemben a cuccaimmal. Lekapcsoltam a villanyt, így teljes sötétség borult a folyósóra. Már indultam volna tovább, mikor meghallottam, hogy valaki közeledik. Rapmont és Jint láttam kézen fogva a bejárathoz sietni. mivel nagyon nem hatott meg a kis kalandjuk a csillagos éjszakába, bevonultam a szobámba. magamra kaptam az alsógatyám és úgy gondoltam póló nem kell estére, így csak beugrottam az ágyba és kezembe vettem a kis okostelefonomat. – Lássuk mit írt ki GD. – mondtam nagy vidáman az internetet bekapcsolva, ezt követően pedig olvasgatni kezdtem a twittert. – WOW! Holnap én is iszom egy ilyen tejeskávét. – néztem a képet, amin a példaképem pont egy nagy adag tejszínhabos cappucinoval pózol. Ezen kívül az összes fellelhető képét, amit még nem töltöttem le, azt lementettem. Nagy boldogan tettem le a telefonomat, s elégedett mosollyal kapcsoltam le a kislámpámat, majd eszembe jutott a memóriakártya, amit Jimin elcsórt az asztalomról. – De jó, hogy eszembe jutott. – pillantottam fel. az asztalhoz siettem, összeszedtem az elől hagyott adathordozókat, s elővettem az íróasztalomból a sulis dobozomat, ami tele van pandriveokkal, meg USB-kel. Beledobtam a kártyákat, majd a dobozt visszatettem a fiókba. az ágyhoz vándoroltam és rávetettem magam. Nem telt bele sok időbe és el is aludtam. Hajnalba arra ébredtem, hogy valami nekivágódott az ablakomnak. Álmomban V elkiáltotta magát, hogy: „Miért repülnek a házak?”. Felkeltem, kinéztem az ablakon, erre nekirepült egy madár.

- Mi ez? Mr. Jones? – röhögtem fel. De mikor már harmadszor baszódott neki az üvegnek egy varjú, az már annyira nem poén.

- Mi a fasz! – akadtam ki a negyedik becsapódásnál. ekkor tűnt fel, hogy V egy nyomorult plüssállatot (plüssvarjat) dobál az ablakomnak. Kinyitottam, mire az az eszement hozzám vágta a plüssvarjat.

- Kurva vicces! – kiáltottam idegesen.

- Lejössz? – érdeklődött.

- J-hope hyung még alszik? – kérdeztem félve.

- Nem! – hallottam az említett hangját magam mögött. Van egy rossz szokásom, miszerint ha megijedek a félelem forrását reflex-szerűen próbálom kiiktatni. Így szegény hyung kapott a pofájába egy varjat, én meg Hope mellett elfutva, lerohantam az udvarra.

- Lejöttem… de pofán dobtam J-hopeot… aki most azt hiszem a fejemet akarja. – fogtam meg az említett testrészem, mikor a plüss neki repült a fejemnek, de akkora sebességgel, hogy egyensúlyvesztés miatt arccal a fűbe estem.

- Mit nudizol? – segített fel V hyung.

- Nem nudizok, van rajtam kisgyatya. – mutattam a ruhadarabra.

- Jungkook! – hallottam Hope ideges hangját.

- Hoseok. – sóhajtott V, majd az említettre emelte tekintetét.

- Vagyis… baszd meg nyugodtan. Én nem vagyok féltékeny! – mondta és eltűnt az ablakból.

Suga pov

Reggel arra ébredtem, hogy valaki nagy hanggal bebaszta az ajtónkat. Elnyújtóztam, majd kinéztem az ablakon és gyönyörködtem a szép, sötét égboltban… Várj! Mi?... Sötét? – lepődtem meg. A telefonomra pillantva jöttem rá, hogy hajnali fél három van és valószínűleg Jimin rohant ki a szobából. És… mi ilyen nedves a párnámon? – tapogattam az említett tárgyat, majd rémülten ugrottam ki az ágyból, hogy a lámpa felkapcsolása után undorító látvány fogadjon.

- Jimin! – rohantam ki utána a wc-re, amint tudatosult bennem, hogy cukiságom pont most hányta össze az ágyunkat.

- Ne gyere blööö! – szólt ki a klotyóból.

- Oké. – fintorogtam, s inkább visszamásztam takarítani. Miután végeztem az ágy hányástalanításával, kimentem megnézni, hogy Jimin él-e még.

- Jimin? – kopogtattam be hozzá, mire ezúttal ajtót nyitott.

- Asszem picit összehánytam magam. – nézett végig magán és igaza volt. A nadrágja, meg a pólóm is, amit rá adtam az este hogy legyen rajta valami, nehogy megfázzon az éjszaka.

- A kedvenc pólóm. – szomorodtam el.

- Kimossam? – érdeklődött.

- NE! – riadtam meg. – Isten ments, hogy megint elrontsd a mosógépünket. Én majd kimosom, te meg menj és fürödj ki… ebből! – mutogattam az egész gyerekre. Erre hálája jeléül nem telibe hányta a lábam? Még jó, hogy nem volt rajtam zokni, meg papucs.

- Vagyis fürödjünk meg, a felsőt majd reggel kimosom. De akkor már a gatyádat is. – fintorogtam.

Engedtem magunknak fürdővizet, de gondoltam picit melegebbet, mint kéne, tekintve, hogy az édes, drága Park Jimin nem szeret fürdeni. Levetkőztettem a hányóskám, majd beletettem a kádba.

- Ez hideg. – jelentette ki.

- Hideg? Elméletileg forrót engedtem bele. – nyúltam bele a valóban hideg vízbe.

- Akkor megint a maknae fürdött előttünk. – mutogatott az apróságom Jungkook imádott mandulás habfürdőjére.

- Reggel megint elbeszélgetek vele. – ráztam meg a fejem, majd bedobtam a lehányt holmiainkat a mosógépbe és csatlakoztam a fürdőkádban lassan halálra fagyó szerelmemhez. Megfürdettem… de szó szerint, mert egyedül nem tudott. Kiszállítottam, rádobtam a törölközőjét és meghagytam neki, hogy várjon meg a szobában, míg megfürdök. Mázlimra a franciaágyon találtam szundikálva.

Még jó hogy összetoltuk az ágyainkat, van hol elterülnie. Bár jobban belegondolva, nem ártana ráadni egy pizsamát. – néztem a pucér pasimat. – Nem olyan fontos… - legyintettem mosolyogva. – Majd letakargatom. – feküdtem be az ágyba, s betakaróztunk. Mondanom sem kell én sem húztam fel ruhát.

Reggel felkeltem olyan hét óra körül. Próbáltam felébreszteni Jimint, de ő csak egy fájdalomcsillapítót akart.

- Szépen süt a másnapocska. – pusziltam meg a száját, és nagyon boldog voltam, hogy tegnap még a fogát is volt erőm megmosni, miközben fürdött.

Felöltöztem a szokásos „swag” cuccomba, majd kitoltam a pofámat reggelit követelve.

- Reggelt. – köszöntöttem a legidősebbet.

- Hali. – ásított.

- Wow, csak nem álmos vagy? – lepődtem meg.

- De… - rakta le az asztalra az utolsó tányért, mai a terített asztalról még hiányzott, s lehuppant a helyére.

- Nem aludtad ki magad? – tettem fel a kérdést.

- Nem. – rázta a fejét.

- Én sem. – öntöttem magamnak egy pohár tejet. A következő pillanatban egy Jungkook rohant el az étkező mellett, s nagy hanggal csapta be a bejárati ajtót maga mögött.

Jin pov

- Ez Jungkook volt? – kérdeztem meg Sugát.

- Az. – bólogatott. – De remélem hamar visszajön, mert beszédem van vele. – morgott.

- Megint mit csinált? – érdeklődtem.

- Kb. hajnali kettőig áztatta magát a forró vízbe. Legalábbis erre következtetek abból, hogy hajnali háromkor nem volt meleg víz. – magyarázta.

- Hmm… - gondolkodtam el. – Kettőkor? – esett le a lényeg.

- Tippre igen. – bólogatott.

- És te hogyhogy háromkor fürödtél?

- Hosszú… - vett ki egy zsemlét a kosárból, s megkente lekvárral.

- Jiminnek lesz? – néztem Sugára, aki nem nagyon szokott lekvárt enni. Mondván, hogy reggelire neki az édes.

- Aham. Ja. Meg kaphatok Saridont? – mutatott a gyógyszeres szekrényre a lekváros késsel.

- Persze… de… - kezdtem volna faggatni, ám Suga gyorsan válaszolt a feltenni szándékozott kérdésemre.

- Jiminnek, mert másnapos. –mondta, ezt követően elővette a fájdalomcsillapítót, s elvonult a szobájába a lekváros kenyérrel, meg a gyógyszerrel.

Lehet, hogy Namjoont is ki kéne engesztelnem egy kis ágyba vitt reggelivel? – mosolyodtam el. Elővettem egy zsemlét és szendvicset kezdtem gyártani, pont olyat, amit Rapmon imád. Amint a tálcát keresem, amin bevihetem a sonkás, három sajtos, majonézes szendvicset egy citromos tea kíséretében, váratlanul keserves sóhajt hallottam az asztal irányából.

- Hope? – állapítottam meg mikor felé fordultam. – Bajság van? – huppantam vissza a helyemre, pont a fiatalabb mellé.

- V-vel megdumáltuk, hogy megpróbálok nem féltékenykedni, de lássuk be, nem nagyon megy. Főleg, ha a maknaeről van szó. – borult az asztalra. Úgy tűnik ráfér egy alapos lelkizés, szóval Rapmonnak még várnia kell az engesztelő reggelivel.

- Tulajdonkeppen miért csak Jungkookra vagy féltékeny? Én is sokat lógok Taehyunggal, rám miért nem vagy féltékeny? – tettem fel a kérdést.

- Mert neked ott a leader, ő meg egyedül van. Ráadásul még a téli szünetben V mondta, hogy tetszik neki Jungkook. – imitált sírást, ami a mondtat végére, már majdnem valóssá vált.

- Ne hisztizz már! –nyugtatgattam, bár lehet nem így kellett volna. – Tudod, már debüt után mondta, hogy Hoseok olyan aranyos, meg humoros, mellette soha nem lehet unatkozni. Meg valami olyasmit is mondott, hogy beléd szeretett, de mivel halkan, meg alig érthetően motyogta, nem voltam biztos benne… akkor még. – mosolyogtam.

- Már debüt óta szeret? – kerekedtek el a szemei.

- Azt hiszem… - vontam vállat. – De az biztos, hogy Jungkookot a kis tesójaként szereti és próbál vigyázni rá. – magyaráztam.

- Biztos? – nézett kiskutya szemekkel.

- Ha nem bízol V-ben akkor meg minek vagy vele? – szegeztem neki az elgondolkodtató kérdést, minek hatására Hoseok mereven bámulni kezdte a tányérokat. Kihasználva a lehetőséget, felkaptam a tálcát és bevittem a valószínűleg még mindig duzzogó szobatársamnak.

- Hoztam reggelit. –guggoltam le az ágy mellé, hogy lássam Namjoon arcát. Morcosan rám pillantott, majd a tálcára és elmosolyodott. Tudtam, hogy ez beválik.

- Nem olyan jó, mint a békülős szex, de megteszi. – ült fel az ágyban, magához véve a reggelit. Én meg leültem az ágya szélére.

- Te ettél már? – kérdezte.

- Ittam teát, meg ettem egy kis almát. – válaszoltam.

- Nem kééé… ó ez a kedvenc szendóm! – kiáltott fel. – Akkor nem adok. – kezdte el tömni a kaját.

- Nem is kell, hisz neked csináltam.

- Amúgy tízkor indulni kéne a víziparkba. – csámcsogott.

- Valószínűleg ketten megyünk. – mosolyogtam rá.

BTS - forró nyár

No meghoztam a megígér másik fanficet, amit Kiri írt és remélem tetszeni fog. Bocsi, hogy mindig ilyen lassan hozom a részeket.

J-hope pov

Az új videóklippünk forgatásának végeztével otthon bevágódtam a szobámba. Rávetődtem az ágyamra és bevágtam a durcit. V sietősen rohant be utánam, beérve leült mellém és egy ideig csak kussolt.

- Meddig akarsz még a takarómon ücsörögni? – szegeztem neki a kérdést mérgesen.

- Hoseok, ne haragudj rám. Én ezt nem így akartam. – mentegetőzött.

- Persze. – néztem rá flegma arckifejezéssel. – Akkor csak úgy véletlenül estél rá a maknaera, mi?

- De hidd már el, hogy megbotlottam a kábelben! Jungkook meg rosszkor volt rossz helyen. – mondta teljes meggyőződéssel, mintha nem láttam volna, hogy szándékosan imitált botlásból kifolyólag ülepen fejelte a legfiatalabb tagot. Taehyung még röhögött is ezen. Felháborító! – De ne légy már ilyen féltékeny, épp csak meglöktem… vagyis, nem úgy… - kezdett kapálózni a kezeivel előttem.

- Ezt most miért kellet mondanod? Én nem értettem félre. – temettem arcomat a párnámba.

- Ne csináld már Hoseok! – ölelt szorosan magához, ám mivel rövid idő elteltével sem öleltem vissza, éreztem, amint kezeit szép lassan leengedi a vállaimról.

- El ne engedj! – dőltem a mellkasának.

- Sose engedlek el. – szorongatott meg.

- Szerencséd. – morogtam. Hirtelen kinyílt az ajtó és Jimin rohant be rajta.

- Srácok! – ugrott ránk. – Csatlakozhatok? – emelgette a szemöldökét, mire Taehyunggal összenéztünk és otthagytuk.

- Ne már! – morgott Jimin. – Csak poénnak szántam. – jött ki utánunk a konyhába a töpszli, ahol Jin tevékenykedett.

- Mit eszünk? – előzött be minket Jimin, s a konyhapultra telepedve nézte a szakácsunkat, amint… valamit süt?

- Garnéla? – hallottam Suga hangját magam mögött, majd Suga alakját magam előtt, amint lopott egy falatot a serpenyőből. Mivel a sült garnéla látványa és szaga nem hozott lázba, karon ragadtam V-t és magammal vonszoltam a szobámig, de be már sajnos nem jutottunk, mert az „ülepcsávó” megjelent és magával rángatta V-t a szobájába. Mivel a maknae ma már amúgy is felcseszte az agyam, idegbeteg féltékeny módjára követtem őket. Ám még mielőtt elértem volna a célom a leader elkapta a torkom. Szó szerint!

- Meg akarsz ölni? Te, Ludas Matyi! – üvöltöttem le a fejét.

- Nem csak… Ludas Matyi? – nézett rám kiskutya szemekkel, fogalom-magyarázatra várva a leader.

- Tudod, megyünk majd Magyarországra koncertezni, gondoltam utána nézek az ottani szokásoknak, népzenéknek, meséknek. A Ludas Matyi egy ilyen mesebeli srác, akit elküldtek a piacra ludakkal… de várj, mit akarsz te tőlem? Mert, ha semmit, akkor sietek. – mutogattam a legfiatalabb szobája felé.

- Ja, csak meg szerettem volna tudni, hogy holnap akartok-e jönni a víziparkba. – érdeklődött, majd még érdeklődőbb tekintet vágva szegezett nekem még egy kérdést. – Mi dolgod Jungkook szobájában?

- Kihozom V-t. – mondtam határozottan.

- Te Hoseok… - vakarta meg a tarkóját. – Mostanában kicsit kisajátítod magadnak Taehyungot, de javíts ki ha tévednék. – mondta Rapmon.

- Ez pontosan így van. Problémád van vele? – vettem fel a támadó pózt.

- Nekem nem gond… de ezt V-től kéne megkérdezned. – mondta, majd mellettem elsétálva Jin mögé vánszorgott és egy gyors puszit nyomott a vacsorát főző legidősebb nyakára, aztán kivette a hűtőből a tejet és továbbállt. Én meg rohantam kimenteni Taehyungot Jungkook karmaiból.

Jungkook pov

Miután V-t magammal rángattam, bezártam a szobámat, hogy a féltékeny J-hope hyung ne tudjon ránk rontani. Tae ráült az ágyamra, majd egy nagy sóhaj hagyta el a száját.

- Na mi a baj? – ültem le V mellé.

- Hoseok. – nevetett erőltetetten. – Olyan féltékenységi rohamai vannak, amitől lassan megőrülök. Egész délután nem szólt hozzám. – panaszkodott.

- Ja, miután megfejeltél? – nevettem fel. – Hogy lehetsz ilyen balfasz?

- Nem tehetek róla, hogy a hülye japánok az út közepén hagyják a mikrofonjaikat. – pufogott.

- Ja, baszki! – röhögtem újra el magam. – A bongyorka hogy kiakadt, hogy hogy képzelsz belerúgni a piros mikrofonjába.

A következő pillanatba lenyomódott a kilincs, majd hatalmas csattanás az ajtómon.

- ÁÁÁÁ! – hallottam Hoseok hyung hangját.

- Te bezártad? – suttogott Taehyung. – Köszi! Most már tuti féltékenységi jelenetet rendez! – pattant fel, majd az ajtóhoz rohant.

- J-hope. – nyitotta ki V az ajtót, majd az említett egyenesen nekem támadt.

- Minek zártad be magatokat? – ragadta meg a pólómat.

- Eszednél vagy, te póni Tóni? – löktem el magamtól a „lovat”.

- Póni? – emelte fel az egyik szemöldökét.

- Mi van, fáj az igazság Horseok?

- Fejezzétek be! – ugrott közénk V.

- Ma még a szokásosnál is undokabb. – mondtam, olyan nem csináltam semmit fejjel.

- Jungkook, fogd be! – mondta Taehyung, s Hoseokkal karöltve távoztak. Én meg mivel a társaságom elment, kivonultam a konyhába, bár a sült garnéla salátában citromos szósszal majdnem visszazavart.

- Na mi van kisember? – csaptam tarkón az iszogató Jimint.

- Nem vagyok kicsi… én nagy vagyok! – röhögött a pofámba, s leheletének enyhén szólva is alkohol szaga volt.

- Ez berúgott? – néztem nagy szemekkel Sugára, aki éppen nagyban falatozta a vacsit.

- Kicsit. – vont vállat.

- Amúgy Rapmon és Jin? – néztem körbe.

- Azt mondták, gyorsan lefekszenek, hogy aludni is tudjanak. – mondta Suga hyung.

- Olyan fejed van, mint a… a… Ez egy répa? – vett fel Jimin az asztalról egy sárgarépát.

- Tedd le! – mosolygott Jiminre az idősebb.

- Szóval aludni is akarnak. – mosolyodtam el. – A hangsúly az IS-en van. – emelgette a szemöldököm, mire Suga majdnem kiköpte a vizet. Habár szerintem Jimint nem zavarta volna ha telibe köpik.

- Jaj, tényleg! – csattant fel Jimin, mire Sugával ijedten pillantottunk rá. – Este akarsz filmet nézni? Loptam egy memóriakártyát Jungkook szobájából. – öltötte ki rám a nyelvét. Mondatának hatására félre nyeltem a rákot, s kishíján megfulladtam. Fél perc köhögés után jobban lettem, majd jiminre támadtam.

- Milyen memóriakártyát? Az asztalon négy is volt! – rémültem meg, hogy talán lebuktat ez a szerencsétlen nyomorék.

- Ami a kamera mellett volt. – vette elő a zsebéből a kis, nyolc gigás kártyát. Amint megpillantottam, kikaptam az idősebb kezéből és a saját zsebembe csúsztattam. Pont ezt kellett elvennie?

- Hova lett? – bámulta az üres tenyerét a kis részeg.

- Mi van azon a kártyán, hogy ennyire félted? – támaszkodott az asztalra a rapper, mindehhez olyan mindent kiszedek belőled arckifejezéssel.

- Semmi! – vágtam rá idegesen.

- Jungkooknál pornófilm van! – röhögött Jimin.

- Szerintem ágyba kéne vinni. – mutogattam a tányérban röhögő Jiminre.

- Azzal te ne foglalkozz! – legyintett Suga. – Az az én feladatom. – emelgette a szemöldökét és mellé perverz vigyort vágott.

Rapmon pov

- Hááá! – ásítottam nagyot, majd eldőltem az ágyamon. Jin lehuppant mellém, majd rámdőlt.

- Olyan jó, hogy szobát cseréltem Sugával. – nyújtózott Jin.

- Furcsa látni, hogy Jimin szobájában rend van. – gondolkodtam.

- Tényleg. – mosolyodott el Jin is. – Mostanában mindig megalszom a nyolc órámat.

- Mert éjszaka senki nem kiabál melletted, vagy néz hangosan filmet. – simogattam meg a puha, frissen mosott haját.

- Azért a kiabálásról én nem nyilatkoznék a helyedben. Főleg, ha hangyákat látsz. – nevetett fel.

- Én sikítok. Nem teljesen mindegy. – mondtam. Jin felült, hosszú másodpercekig bámulta a villanyt, majd megállapította, hogy nem ártana lekapcsolni. Elsétált a kapcsolóig és sötétséget csinált.

- Na, a kellő hangulat már meg van. – indultam el a sötétségben Jint keresve. Majd meg is találtam, – gondoltam én – viszont a következő pillanatban nagy koppanás hallatszódott, majd egy nyögés Jin szájából.

- Hol vagy? – érdeklődött.

- Elméletileg téged ölelgetlek. – bizonytalanodtam el.

- Már megint a fogast? – hallottam a hangját egy kicsit közelebbről. Elindultam felé, de hirtelen megbotlottam valamiben és befejeltem a padlót.

- Faszom már! – morogtam a sérült orromat fogva.

- Legközelebb megkérünk valakit, hogy kapcsolja le a villanyt. – nevetett Jin.

- Persze, utána meg megkérjük, hogy csatlakozzon hozzánk, mi? – kaptam fel a vizet.

- Szokásos hely? – érdeklődött.

- Szokásos idő? – kérdeztem én.

- Állítok ébresztőt. – mondta Jin, majd váratlanul világos lett.

- Na, pont az előbb örültem a rendnek. – néztem végig pusztításom nyomain.

- Reggel elpakolunk. – nyugtatgatott. Gyorsan megtaláltam az ágyat. (Mondjuk világosban nem nehéz.) Jin ismét leoltotta a lámpát és levágódott mellém. – Már alig várom, hogy hajnali két óra legyen. – nyomott egy puszit az arcomra, majd magára rántotta a takarót és próbált elaludni. Én is hasonlóképpen tettem. Gyorsan el is nyomott az álom. Álmomban tudtam vízen járni, ám az idő gyorsabban telt, mint gondoltam és hirtelen megéreztem a rezgést a kezem alatt. Gyorsan kinyomtam a telefonon az ébresztést, majd megráztam Jin vállát.

- Ébresztő hercegem! – nyomtam egy puszit a fülére.

- Idő van? – pislogott rám álmosan. Kipattantunk az ágyból, meg se állva a bejárati ajtóig.

Magunkra kaptuk a kabátunkat, majd rohantunk fel az erkélyre.

- Amúgy… - nézett körbe Jin. – Miért nem itt jöttünk ki? – mutatott az erkélyre nyíló üvegajtóra.

- Mert így izgisebb. – válaszoltam.

- És miért nem jó nekünk a wc-ben? – bombázott következő kérdésével.

- Túl közel van a maknae szobájához. – vágtam rá.

- Eddig nem zavart túlzottan, ha mellette csináltuk. – morgott Jin.

- Nem hinném, hogy tetszene, ha valaki filmre venné az akciónkat. – motyogtam.

- Mi van? – ölelt meg Jin.

- Semmi. Vetkőzz! – parancsoltam rá.

- Hideg van! És álmos is vagyok. – dörzsölte a szemeit.

- Komolyan? – emeltem fel dühösen az egyik szemöldökömet. Nem mondott semmit, csak bólogatott. – Faszom, akkor minek keltünk fel? – indultam vissza a szobámba duzzogni.

BTS - Meleg ünnepek 8. rész (befejező)

Halihó, bocsi mindenkitől, aki olvassa Kiri fanficeit, hogy ilyen lassan raktam csak fel írását.

Ez amit ma rakok fel igencsak rövidke lett, mivel ez a vége, de már meg van írva a második "évad" is szóval majd jön az is szépen lassan :D

Suga pov

Jiminék háza akkora, hogy sikeresen eltévedtem benne.

- Jimin! – kiáltottam el magam a folyósón, hátha így kijön elém, mert nem lenne kellemes, ha a szülei szobájába nyitnék be.

- Ne kiabálj. – kapott el hátulról, majd a nyakamba harapott.

- Au! – löktem el magamtól, halkabbra véve hangom. – Meg vagy te húzatva? –fogtam nyakamon a fognyomokat.

- Finom vagy. – harapott az alsó ajkába, közben kaján vigyor húzódott szájára.

- Te tényleg lökött vagy. – öleltem magamhoz.

- Gyere! – ragadta meg a kezem, majd belökött a szobájába és az ajtónak nyomott.

- Jimin… – sóhajtottam, miközben a fiatalabb a nyakamat csókolgatta. Jól tudtam mit szeretne, de nem biztos, hogy készen állok rá.

- Mi a baj? – túrt a hajamba. Nem mondtam semmit és nem is kellett, így is megértett. Tudta, mit gondolok. Elmosolyodott és megpuszilta a homlokom. – Szeretlek. – suttogta a fülembe. – Nem sietünk sehova. – lépett az ágya mellé, majd nyújtózott és elterült rajta. Közelebb sétáltam hozzá, rávetettem magam, aztán csikizni kezdtem, persze Jimin sem hagyta magát. Lefogta egyik kezemet két csikizés között, most ő „kaparászta” az én bordáimat, de rájöhetett, hogy nem vagyok csikis. Még nyúztam egy picit, ám váratlanul benyitott hozzánk Jimin anyja. A nő kezében nagy tálca volt, rajta egy tál pattogatott kukorica és barack lé. Jiminnel egymásra néztünk. Nem akartuk a szüleink orrára kötni, hogy együtt vagyunk, de most lebuktunk.

- Ó… – mosolyodott el a nő. – De jó látni, hogy a gyerekek tényleg soha nem nőnek fel. – jött közelebb a tálcával, majd letette az ágyra. Közben lemásztam áldozatomról és az ágytámlának dőltem, az asszony leült a tálca mellé és nyomott egy puszit fia arcára. – Sose nőj fel! – ölelte magához szipogva.

- De anya! – próbált szabadulni.

- Jól van. – törölte meg a szemét. – Nem is zavarok tovább. Verekedjetek nyugodtan. – nevetett fel, s az ajtót becsukva távozott.

Ekkor elgondolkodtam azon, mennyire szeretnék majd egy kisgyereket. Mindig úgy gondoltam, lesz egy szép feleségem, meg egy csodás kisfiam. Belegondolva, hogy le kellene mondanom a gyerekről… Mert Jiminnel nem tudunk gyereket csinálni. nem vagyunk mi Key meg Jonghyun… (ha valaki nem ismerné: http://magyarficc.blog.hu/2013/12/03/two_in_a_million_1_fejezet)

- Suga? – ölelt magához anyuci pici fia. – Min töprengtél el ennyire? –dörgölődzött hozzám, mint egy macska.

- Egyszer szeretnék gyereket. – simogattam meg a fejét.

- Fiút vagy lányt? – érdeklődött, de hangjában érezhető volt a félelem. Megint tudta, mire gondoltam. – Amúgy… ezen már én is gondolkodtam. Sosem lehetne saját gyerekem… – sóhajtott. – Néha elgondolkodom, tényleg megéri-e ez. – szorított meg még jobban.

Ekkor a nagy tálra pillantottam. Eszembe jutott, mikor a földről zabáltuk a kukoricát. Közelebb húztam magamhoz a tálcát, kivettem egy szem kukoricát, amit kis táncosom szájába tettem és elmosolyodtam.

- Nekem megéri. – hajoltam hozzá, majd megcsókoltam.

- Nekem is. – mormolta számra két csók között.

V pov

- Kipurcanok! – dőltem el a kanapémon hazaérkezés után.

- Baszki V, rohadt sok holmink van! – vetődött mellém J-Hope.

- Baszki. – lihegtem én is még mindig a fáradtságtól, mert nem volt könnyű felmászni a harmadikra nyolcvan kiló holmival.

- Büdös vagyok. –szimatolta magát Hoseok.

- Ott a fürdő. – mutatok a szemközti ajtóra.

- Köszi. –mászott le a díványról, majd a fürdő felé vette az irányt. Én is összekaptam magam és nekiálltam a csomagjaim rendezésének. A sajátjaimat gyorsan kipakoltam, Hopeét pedig egymásra pakoltam, hogy megtalálja. Hallottam, hogy nyílik a fürdőajtó és a legnagyobb örömömre… és bánatomra Hoseok sétált ki félmeztelenül a tőlem kapott alsónadrágban.

- Na most vegyél fel valamit! –mutogattam a bőröndjeire.

- Most miért? Nem örülsz annak, hogy a tőled kapott ajándékot hordom? – sétált oda hozzám a nadrágjára mutogatva.

- Az egy dolog, hogy megvettem, az viszont már más, hogy hordod és nekem is nézegetnem kell. – motyogtam.

- Ennyire zavar? – kezdett sunyulni.

- Elnézegetlek alsógatyában, de nem ebben! – indultam el a konyha felé, mondván a mézeskalács nem suti meg magát.

- Holnap karácsony! – ugrottam be a konyhapult elé és ekkor jöttem rá a szörnyű valóságra.

- J-Hope! – rohantam ki a konyhából, mint aki szellemet látott. – NINCS KARÁCSONYFÁNK! – kiáltottam le a fejét.

- Ennyi? – emelte fel flegmán a szemöldökét.

- Mi az, hogy ennyi? Fa nélkül nincs karácsony! – estem kétségbe.

- Nyugi, hoztam baltát. Szerzünk fát. – mosolygott rám.

- Minek hoztál baltát? – tettem fel a kérdést.

- Nem tudtam mire lesz szükségünk, szóval pakoltam mindent. – mosolygott.

- Te hülye vagy. – veregettem vállba.

Ezek után lerohantunk a szomszéd utca felé, mert ott szoktak feketén olcsó fákat árulni.

- Feketén vettünk fát? – értetlenkedett.

- Kussol és segít hozni! Legalább van. – morogtam, majd a fa törzsét a vállam alá kaptam, J-Hopenak jutott a lombja. Én így állok bosszút az alsógatyás látványa miatt. Nagy nehézségek árán, de büszkén felcipeltük a harmadikra a fát, majd rájöttünk, hogy nem tudjuk felállítani a lakásban. Lefűrészeltünk belőle egy jókora részt, ezt pedig a díszek előbányászása követte.

- Hol vannak a díszek? – érdeklődött Hope.

- Szerintem a garázsban. – húztam a számat.

- Mondd azt, hogy a garázs itt van az emeleten! – sóhajtott. Nem szóltam semmit, csak vállon veregettem, majd elindultunk lefelé. A díszeket gyorsan összeszedtük, és immáron harmadszorra is megmásztuk az emeleteket.

- Te V! – borult a vállamra Hoseok. – Ha megint emeletet akarsz mászni, szólj! Mert én nem megyek veled. – durcáskodott.

- Nekem sincs sok kedvem lépcsőzni, szóval majd megyek lifttel. – mosolyogtam Hopera.

- Van lift? – kerekedtek ki a szemei. – És képes vagy csak most mondani. – akadt ki.

- Nem kérdezted. – húzódott sunyi mosoly a számra.

Ezt a mondatot követően Hoseok berohant a lakásba a dobozokkal sértődötten. Beérve nekiálltam a mézeskalácssütésnek, tehát J-Hopera hárult a fa feldíszítése, hogy még csak meg se forduljon a fejében az, hogy segíteni akarjon nekem. Képes és egy óvatlan pillanatban rám gyújtja a konyhát, utána meg benyögné, hogy: hoppá.

Hoseok pov

- Szerintem egész pofás lett. – álltam meg a csodálatosan feldíszített fenyő előtt.

- Meglesem! – kiáltott ki V a konyhából, s villám gyorsan mellettem termett. Egy ideig csak nézegette, majd fintorgott egyet.

- Úgy néz ki, mintha egy csillámpóni leszarta volna. – állapította meg.

- Hogy mi? – löktem le a kanapéra, majd hirtelen felindulásból ráültem. Karjaimat a nyaka köré fontam, s ajkaimmal közeledni kezdtem az övéi felé.

- Hoseok. – suttogta a nevem halkan, az arca pedig kipirult. Azon meglepődtem, hogy nem húzta el a fejét, sőt még a száját is résnyire nyitva hagyta.  A szívem egyre hevesebben vert, éreztem a leheletét, ami meleg és mentol illatú volt. Egyre jobban eltöltött a vágy. Mikor már majdnem elértem a célom, egy idegesítő pióca megzavarta a hangulatot.

- V-hyung! – rontott be az ajtón Jungkook, mire mind a ketten odakaptuk a fejünk. – Megzavartam valamit? – érdeklődött.

- Meg! – vágtam rá.

- Dehogy! – bújt ki alólam Taehyung. – Mit szeretnél? – lépett a fiatalabbhoz.

- Lehetne egy nagy kérésem? – érdeklődött.

- Bármit kérhetsz… igen. – vigyorodott el.

- Akkor gyertek be fiúk. –intett az ajtó irányába, mire betódult a banda maradék tagja az ajtón.

- Meglepetés! – mondta Suga, és ráült a lábamra.

- Mit kerestek itt? – kérdeztem idegesen.

- Jungkook mondta, hogy lepjünk meg titeket. – csatlakozott hozzánk Jimin, majd Rapmon és Jin is.

- Jungkook! – indultam meg a nyomorék maknae felé, hogy megfojtsam, azonban Taehyung megállított.

- Ne bántsd a kölyköt. – fogta le a kezem.

- Hadd verjem szét! – hadonásztam Jungkook felé, minek következtében V még erősebben szorított magához.

- Persze. – pufogott Jimin. – Engem majdnem palacsintává passzíroztál, de Jungkookot nem szabad bántani. – mérgelődött.

- Az teljesen más! – morogta.

- Miben más? – kérdezte Jimin.

- Csak abban, hogy én azt sze… - kezdett bele idegesen, ám a mondat végét már nem mondta ki. engedett a szorításon, s kezeivel lágyan ölelt magához. Nem értettem, hogy mégis miért bámult minket mindenki. Majd Jimin törte meg a drámai csendet:

- Látom J-Hope arcán, hogy egyedül ő nem érti, miért hallgattál el. – mondta, mindezt Taehyungra nézve.

- Miről maradtam le? – pillantottam egymás után a tagokra.

- Erről. – sóhajtott V, majd maga felé fordított, s megcsókolt. A szívem egy pillanat alatt hatszor olyan gyorsan kezdett el dobogni. Egy ideig fel sem fogtam mi is történt. Mikor elváltak ajkaink, Taehyung mélyen a szemembe nézett, mire röhögni kezdtem.

- Már nem azért V, de kb öt perccel ez előtt pont ugyan ezt akartam… - mondtam, majd a boldogságtól sugárzó arcom elfelhősödött és tekintetem ismét Jungkookra tévedt. – Amiben ez a kis patkány megzavart. – iramodtam a fiatalabbik után, aki idő közben menekülőre fogta. Kergettem néhány percig, majd váratlanul V elkapta a kezem és magához húzott.

- Most csókoltalak meg, erre te a maknaet kergeted? – durcáskodott.

- Ú! – haraptam az ajkamba. – Ilyenkor olyan cuki vagy. – nyomtam egy puszit a szájára.

Jungkook pov

Ismét hálás lettem Taehyungnak, amiért megmentett a csatalótól. És annak meg külön örülök, hogy végre összejöttek. A V-hope és a Sugamin olyan aranyos párosok. Remélem sokáig ilyen boldogok lesznek, mint most. Már csak a heteroknak nincs párjuk. – elmélkedtem.

- Jaj! – sikított fel Jin. – Hogy ez mennyire aranyos. – mosolygott.

- Ja. Az. – morgott Rapmon. – De remélem a rajongók előtt ne fogtok smárolni.

- Nem ígérek semmit. – vigyorgott Hoseok.

- Te nem tudod milyen érzés titkolni a szerelmedet. – ölelte magához Suga Jimint.

- Pont Rapmon ne tudná? – röhögött Jin.

- Ezt hogy érted? – lepődtem meg.

- Jin és én együtt vagyunk. – jelentette ki a leader, mire mi kistányér méretű szemekkel néztünk rájuk.

- De fel sem tűnt, hogy lenne köztetek bármi is. – akadt ki Jimin.

- Azt hittem te csak jó kutya vagy. – kuncogott V a leaderre nézve.

- Én ezt nem hiszem el! – mondta Hoseok. – Még mutattál fotót is egy csajról, aki bejön.

- Csak a látszat kedvéért, ha ti sem tudjátok, nagyobb biztonságba vagyunk. – mondta Jin. ennek következtében elindultam a bejárati ajtó felé.

- Hova mész Jungkook? – érdeklődött V.

- Megint kiugrasz az ablakon? – röhögött Rapmon.

- Nem baszd meg! De kiakadtam, hogy én vagyok az egyetlen hetero! – kiáltottam el magam.

- És még szingli is vagy. – mosolygott Jimin.

- Boldog ünnepeket! – csaptam be magam mögött az ajtót, majd megálltam az ajtó előtt és mosolyogva pillantottam ki az ablakon. – Vagyis inkább… meleg ünnepeket. – röhögtem, majd nagy levegőt vettem és elindultam a legközelebbi kocsma felé. Ha jól számolom egy óra múlva oda is érek, este nyolcra pedig a detoxba. – Ilyen egy szingli karácsonya.