BTS - Már megin' karácsony?

Jin:

- És már megint túl vagyunk egy fárasztó interjún. – nyújtóztam egyet az öltözőbe érve.

- Tudom, mire gondolsz. – mosolyodott el a mellettem álló Taehyung, majd tovább is állt a maknehez. Furcsállom, hogy mostanában nem kell őt meg Hoseokot szétválasztanom. Vajon mi történhetett közöttük? - fogalmazódott meg bennem a költői kérdés. Jobb lesz, ha megérdeklődöm Jimintől, ő általában mindenről jól informált. A keresésére is indultam azonban az istenért nem találtam sehol.

- Raponster? – léptem a leader mögé – Nem láttad valamerre Jimint? – érdeklődtem.

- Mióta az interjúnak vége lett, sem vele sem J-hopepal nem találkoztam, nagyon remélem hogy hamarosan előkerülnek, mert nekem már nagyon mehetnékem van. – morgott. Ez annyira rá vall, szeretné otthon kinyújtóztatni a fáradt végtagjait. Sosem fog megváltozni, igaz? Mostanában minden annyira megszokott és egyhangú. Fárasztó próba, fellépés, vagy épp fotózás, és az otthoni légkör is teljesen nyugodt. Este vacsit csinálok Jungkookal, addig Rapmon kártyázik Sugával, Jimin kitalálta, hogy most csuklyás izomra fog gyúrni, úgyhogy egész este edz, a Vhope meg… gondolom ők csak élvezik egymás társaságát. A nyári vakációnk óta annyira nyugodt minden.  És ami még furcsább az az, hogy a V-hopeon kívül senkinek nincs jelenleg kapcsolata. Pedig Jungkook hogy igyekezett engem meg Jimint összehozni. De amíg nem lépetem túl Rapmonon, addig ez a mutatvány sajnos esélytelen. AHHH… Bárcsak történne már valami, mert ha nem akkor biztos bekattanok.

Eközben folyamatosan járkáltam a folyosókon, hátha rátalálok a két szelfis jómadárra, akik mostanában rendszert csinálnak az effajta eltűnésekből. Csak azt csodálom, hogy V nem aggasztja magát emiatt. Mondjuk ha jobban átgondolom, ő meg addig a maknaevel szórakozik. Komolyan az a tökéletes álca, ha nem látják őket annyit együtt. – mosolyodtam el.

- Kukucs! – nyitottam be már a nyolcadik irodába hátha megpillantom végre Jiminéket, akiket most már nagyon meg akarok találni, mert már unom a keresgélésüket, majd legközelebb Sugát küldöm. – morgolódtam magamban.

- Ha itt sincsenek, akkor nem keresem tovább őket. – léptem a folyosón lévő kilencedik iroda ajtajához. Lenyomtam a kilincset, s hangtalanul kinyitottam az ajtót, bekukkantottam, de gondoltam nem lesz odabent senki, így már készültem is becsapni az ajtót, mikor észrevettem két alakot a fal mellett. Beljebb léptem, és az állam a padlóig esett. A benti látvány úgy lesokkolt, hogy levegőt venni is elfelejtettem. Mozdulatlanul álltam az ajtóban, mikor váratlanul valaki átkarolta a nyakam, majd alig hallhatóan belesuttogott a fülembe.

- Te meg mit szobrozol itt. – hallottam V rekedtes hangját, felpillantottam rá a rémült arckifejezésemmel, de ő még mindig csak vigyorgott rám. Amint a kis helységben, az egymást faló Jiminre és J-hopera tévedt a tekintete, az a boldog vigyor az arcára fagyott. Láttam rajta, hogy teljesen lesokkolódott, majd kiült az arcára a düh.

- Legközelebb talán zárjátok magatokra az ajtót. – mondta hangosan. A szavai úgy fagyasztották meg a levegőt körülöttünk, mint a decemberi fagy az ablakokat. J-hope félve pillantott maga mögé, ahol ott álltunk mi, Jimin pedig épphogy csak kikukkantott Hoseok mögül, a rájuk váró borzalmaktól tartva. 

- V…! – nyelt egyet Hoseok. – Ez nem az, aminek gondolod. – mondta félve.

- Talán nem smároltatok? – kérdezte V ridegen.

- V?- nézte J-hope a mellettem álló Taehyungot.

- Hoseok, nem akarta… az egész miattam volt. – lépett elő a legalacsonyabb rejtekéből.

- Igazán? – emelte fel a hangját V, mire Jimin bólintott egyet.

- Hát ez meg miattam van… – kezdett bele a mondatába, majd rám pillantott és…

WTF? – villant be a nagy kérdés, majd elkezdte az agyam feldolgozni a történteket. V most komolyan megcsókolt?  És nekem ez nagyon jól esik, de ezt csak bosszúból csinálja. Eközben megragadtam a ruháját, hogy eltoljam magamtól, de eszembe jutott a pillanat mikor megtudtam, hogy Rapmon megcsalt. A bosszúvágy, amit egész eddig mélyen magamban elnyomtam, felszínre tört, s így ahelyett hogy eltoltam volna magamtól Taehyungot, csak még közelebb hoztam, majd viszonoztam a dühös csókját a saját bosszúvágyammal.

- Eh… – hallottam Hoseokot, majd éreztem amint elrohannak mellettünk. Abban a pillanatban V egész testében megremegett, s leválasztotta ajkait az enyémekről. Egy kicsit hátrébb lépett, majd megtörölte a – gondolom könnyes – szemeit. Rám pillantott és keserűen mosolyodott el.

- Bocs! – hatásszünet – És köszönöm! – hajtotta le a fejét.

- Hát őszintén nem igazán tudom mit kéne erre mondanom. – nevettem kínomban.

- Tudod mit! – nevetett fel V. – Erről senkinek egy szót se.

- R… rendben. – mosolyogtam én is a gázos szituáción, amin tényleg csak röhögni lehet.

V:

Mikor megpillantottam a csókolózó párocskát, meglepődtem… De nem annyira akadtam ki, mint azt vártam. Hoseokkal már egy ideje nem is voltunk együtt, kihűlt a tűz a szívembe, mely érte lángolt. Pontosan tudtuk, hogy nem lesz örökké tartó a kapcsolatunk, csak azt sajnálom, hogy így ért véget. Hiszen J-hope szívében mindig ott volt Jimin, és én… csak a fizikai kárpótlás lehettem, de azt mesterien csináltam. Boldog vagyok. Az együtt töltött idő emlékére este bebaszok Jungkookal.

Amúgy, belegondolva hogy az egész azért van, mert a maknae úgy csinált mintha odáig lenne értem, nem tudtam Jungkooknak elégszer meghálálni azt az egy évet, amit Hoseokkal tölthettem. Szeretem Hopit, de nem bírom, hogy kisajátít magának. Mintha én lennék a legféltettebb tárgya, a Hello Kitty-s alsónadrágja. Bánom a napot, mikor megvettem neki.

Suga:

Nekem itt valami bűzlik! És nem, ezúttal nem Jimin izzadt zokniját érzem. Hoseok letargikusan nyomorog a leader mellett, Jimin meg itt mellettem depizik. Jin az igazak álmát alussza az első ülésen, Jungkook meg Taehyung is csendben gubbasztanak a hátam mögött. Nem ez a megszokott kép. Mikor már majdnem hazaértünk V megtörte a kínos csendet.

- Csak nyomor és kín, bánatom szól! – kezdett énekelni.

- Nem úgy volt, hogy felvidítunk mindenkit? – szólalt meg Jungkook.

- Szerintem valami pattogósabbat kéne… – állapítottam meg, mire J-hope hátrapillantott V-re, majd teli torokból kezdett el énekelni kiszemeltjének.

- I need you! V! – nyomatta könnyekkel küszködve, mire V elnevette magát.

- Ne vágj már ennyire szomorú arcot. Nem vesztettél el. – nevetett Taehyung.

- De…– hebegett a főtáncos.

- Amúgy J-hope, – húzódott V arcára egy perverz vigyor. – nem hiányzik valamid?

Hoseok értetlenül nézett Taetae-re, majd váratlanul Jin megszólalt az első ülésen.

- Nézd meg a pólóját! – mosolygott.

- A pólóját?- hunyorgott Hope az említett ruhadarabra, majd elkerekedtek a szemei, s a következő pillanatban kitört belőle a sírás.

- Jaj hyung, ne már! – nevetett Jungkook.

- Gyorsan vigasztalja már meg valaki. – adta parancsba V.

- Miért nem te vígasztalod meg? – nézett hátra flegmán Jimin.

- Mondjuk, mert két sor ülés van közöttünk? – morgott az előtte szólónak Tae.

- Hisztis banda! – mordult fel a mi megértő és odaadó vezérünk. De ahogy azt vártam pár pillanattal később magához ölelte J-hopeot.

- Jól van. Semmi baj Hopi, itt vagyunk neked mind…Bár fogalmam sincs megint mi bajod van. De nem szeretem ha sírsz, szóval legyél szíves hagyd abba. Mert ha nem akkor gyalog jöhetsz haza. Remélem vetted – vigyorgott a leader.

- Ez profi vigasztalás volt. – nevettem fel én is, s mire Hoseok lenyugodott haza is értünk. Én meg mint azt várni lehettet, rohantam a házba hogy befoglaljam a trónom, és ezúttal magamra is zártam az ajtót mielőtt megint félórát veszekednének velem, miközben a dolgomat próbálom végezni. Ami a kocsiban történteket illet, tényleg fingom sincs mi volt az, de legalább szereztünk magunknak pár jó pillanatot. Na várjunk csak… – esett le a tantusz.  V-n már megint Hoseok pólója volt? Mióta összejöttek egyszer nem hordta a ruháit. Tudtam én hogy gyanús valami.

- Lehet, hogy a V-hope már csak V és Hope? – kérdeztem magamtól hangosan.

- Te mit motyogsz odabent hyung? – lépett az ajtóhoz Jungkook.

- Semmit, és ne zavarj egy rappert mikor trónol. – morogtam rá.

- O…oké! De ne felejts szellőztetni ha végeztél, mert olyan szag van utánad odabent, mint egy dögkútban. – elmélkedett.

-Ha kimegyek innen laposra verlek… – mondtam, majd visszatértem a kis elméleteimhez.

Hoseok:

A lakásba V ért be előbb és első útja szerencsére pont a szobánkba vezettet, gyorsan utána rohantam, ezzel fellökve Rapmont, amiért még biztos szorulok, de most az érdekelt a legkevésbé. Csak beszélni akartam vele, magamhoz ölelni, vele akarok lenni még a halál el nem választ tőle. Na jó! Ez elmondhatatlanul buzis volt, de a fenébe is, az vagyok!

- V? – nyitottam be a szobába. Ám mielőtt még bármi egyebet mondtam volna Taetae magához húzott és kaptam tőle egy csontropogtató ölelést.

- Már egy éve nem öleltél így. – viszonoztam.

- Hiányzott? – érdeklődött.

- Talán. – gondolkodtam el.

- Nézd, én sajnálom, hogy Jimint… – kezdtem volna mentegetőzni ám közbevágott.

- Ne sajnáld. – mosolygott. – Te Jimint szeretted mindig, amivel én tisztában voltam. És mivel mostanában nem hagytam, hogy magad alá gyűrj, kíváncsi voltam meddig tart míg egymásnak estek. – mosolygott V.

- De akkor is egy idióta vagyok! Csak arra gondoltam, hogy én mit akarok, és rólad megint megfeledkeztem. Azt hiszem nem szerelmet éreztem irántad, csak birtoklási vágyat. – elemeztem.

- Az együtt eltöltött idő alatt sok mindenre rájöttem. – dőlt hátra V az ágyunkon.

- Mikre?

- Először is arra, hogy egy aprócska tényező mindig közénk fog állni. – mosolygott.

- Szerencséd hogy nem hallja. – nevettem.

- Másodszor meg arra ébredtem rá, hogy én még mindig inkább barátod akarok lenni, mint a szeretőd. Mert igaz, ami igaz tényleg nagyon kisajátítod magadnak az embert viszont téged lehetetlenség kisajátítani. Sose törik be a vadló, nem igaz? – nevette el magát.

- Akkor ezzel vége, igaz? – néztem rá kissé szomorúan.

- Asszem… – vont vállat.

- És most? – érdeklődtem, majd pont ezt követően benyitott a szobába Jungkook.

- Valaki mehet fürdeni. – mondta, s megdörzsölte a törölközőjével a nedves tincseit. Na itt a válasz a kérdésemre.

- Megyek! – vágtuk rá V-vel egyszerre, egymásra pillantottunk, s hatalmas hahotázásban törtünk ki. A fiatalabb megrázta a fejét mosolyogva, majd elkiáltotta magát.

- Senki ne menjen fürdeni, mert a V-hope együtt fürdik. – s azzal becsapta az ajtót.

- Akkor együtt fürödjünk? – törölgettem a nevetéstől csordogáló könnyeimet.

- Úgyis láttuk már egymást meztelenül. – röhögött Taetae.

- Ja, és ha már ott vagy megmoshatod a hátam. – nevettem.

- Mindig is nagy álmom volt, hogy megmoshassam a hátad. – fetrengett az ágyon V.

- Tetszik nekem ez a csak barátok dolog. – mosolyogtam, majd elindultunk fürdeni. De még mielőtt elértem volna a fürdőt valaki elkapta pólóm hátul és megállított.

- Nem szép dolog csak úgy fellökni az embert. – nézet rám Rapmoni, olyan „egy rossz szót szólsz, halott vagy” tekintettel.

- Ne haragudj. – biggyesztettem le a szám sarkait.

- Megvigasztallak és ez a hála?! – háborodott fel.

- Marha nagy vigasztalás volt mondhatom. – akadtam ki.

- Fejezzétek abba. – lépett mellénk a vécéről kijövő Suga.

- Te ne szólj közbe, nem téged lökött fel. – fortyogott a saját agyvizében.

- Héj, Rapmon, tiszteletet az idősebbnek. – lépett oda Jin is, mire meg én akadtam ki.

- Az csak kussoljon, aki lekapta a pasim. – mordultam fel. De lehet nem kellett volna mondanom…  A következő pillanatban V Jinhez lépett, majd megragadta a nyakát és ismét megcsókolta.

- Helyesbítek. Akit lekapott a volt pasija. – mosolygott V, mire mindenki totál kiakadva bámult minket.