Yin és Yang - 2.rész

Sziasztok! Bevallom, káoszközpontot akartam hozni, de... lusta voltam gépelni. Remélem ez is megteszi. :D Hét elején megpróbálom hozni a kp-t is. Ez a rész még mindig nagyon az eleje. Később izgalmasabb lesz, de mindent el kell kezdeni valahol :D Jó olvasgatást!

JB:

Mikor Jr lerángatott festéket venni, nagyon örültem, mert azt hittem az angyali utánfutóm lelép végre de nem, ő egész délután velünk volt. És ölelgetett. Értem én hogy vigyáz rám, de na. Nem a pasija vagyok. A nap fénypontja az volt, mikor kiválasztottam Jr-nek a meggybordó festéket. Szerintem állatul jó szín és egész jól nézne ki rajta… Mármint a szobafalon. Én egyáltalán nem fantáziálok az új lakótársamról, ahogy a pont ugyan ilyen színű ágyneműmben fekszik alattam, meg ilyenek… Ó, kinek hazudok, ez a srác észbontóan szexy. Az meg csak hab volt a tortán, hogy mennyire jól kijönnek Bambammel. Bár igaz leckét nem csinált, de mikor szokott?

De én beszarok Youngjaen. Az ember egyszer csinál valamit, amivel devla nem ért egyet és tessék, kap maga mellé egy bébicsőszt. Miért pont őt? Ha egyszer Bambam előtt is le mer kapni, tuti agyonverem. Az se érdekel, ha kiűznek a paradicsomból, vagy keresztre feszítenek.

- Te még fent vagy? – néztem a kanapén ücsörgő Jr-re. Legalább egy órán át fürödtem, azt hittem már mindenki alszik. Bár, ha Jr ennyire rossz alvó, rá kell szoknom alsógatya helyett a pizsomára.

- Csini gatya. Turkálós? – mosolyodott el. – A kanapé tényleg kényelmetlen. – fintorodott el.

- Szóltam előre. – mosolyodtam el. – Te tényleg beszóltál a gatyámra? – esett le az előbbi mondata.

- Egy ilyen gatyára bűn lenne nem beszólni. – nézett ismét az említett ruhadarabra, majd kitakarózott és közelebb sétált hozzám. Rajta is csak egy kisgatya volt… De az övé márkás. És bordó! Komolyan már csak egy kis ördögfarok kéne rá és kész a legszexibb démon a világon.

- Ha akarsz, aludhatsz az ágyamba, én még egy ideig úgyse fogok. – néztem a szemébe.

- A barátod nem lesz dühös, ha az ágyadban talál? – vigyorodott el, és egy pillanatra beharapta az alsó ajkát. Hogy lehet egy ember ennyire kibaszottul dögös? Na várj, mit mondott…?

- Youngjae nem a barátom! – vágtam rá. – Azt se tudom minek csókolgat folyton. Vagy minek jár a nyakamra. De ha Bambam előtt is csinál egy ilyet tutira megfojtom. – fortyogtam. Jr tekintete egy pillanatra elkomorodott.

- Ennyire fontos neked a kölyök? – nézett rám furcsa tekintettel, mintha nem tudná elhinni.

- Talán nem tűnök gondoskodó nagybácsinak, de Bambam olyan gyerek akiért megéri küzdeni. Aláírom, hogy sokszor nem tudja hol a határ, de ő is csak ember. Mint mi. – mosolyogtam rá.

- Ja! Mint mi… Én sose voltam az a jó gyerek, akire anyu, apu büszke lehet. Elég gyakran keveredtem bajba, de én pont ezt szerettem. – mosolyodott el.

- Egy kis zűr még nem árt, de egy nagyobb, akár az életébe is kerülhet. És én azt nem akarom. –mondtam, majd hirtelen elfogott valami rossz érzés. De nem kellett sokat várnom és megvilágosodtam, hogy mi is a rossz érzésem tárgya.

Megszólalt a csengő, de ha nem nyitok ajtót, akkor is tudom, hogy Mark áll az ajtóban és nagyon feldúlt.

- Ki és mit akar ilyen későn? – vonta fel a szemöldökét, mire felsóhajtottam.

- Ha nem tévedek Mark és segítséget. – ráztam meg a fejem.

- Te minden srácnak elveszed az eszét? – mosolygott rám.

- Csak azét nem, akiét akarom. – kacsintottam rá, s az ajtóhoz mentem, hogy kinyissam. Mark nem is zavartatta magát morcosan lépett be mellettem a házba.             

- Na, ki húzott fel ennyire? – kapcsoltam fel a villanyt, hogy lássunk is.  

- Drága isten! – takarta el a szemeit amint meglátott gatyában. – Öltözz már fel! – morrant rám, mire csak megráztam a fejem.

- Jól van szent fazék, egy pillanat. – veregettem vállba, ahogy elmentem mellette. Jr is úgy döntött felvesz valamit, hogy szegény minta angyalkánk ne végezze a pokol égető bugyrában. Amikor visszaértem a szobámból, Jr és Mark már az asztalnál ültek a konyhában, és ahogy elnéztem a szöszi kapott Jr-től egy pohár vizet. – Mesélj! – huppantam le mellé egy üveg whiskyvel a kezemben.    

- Jb! Ezt egész jó ötletnek tartod? – nézett az üvegre a szöszi.

- Mivel a bort utálom, így határozottan igen. – vágtam rá. Ő csak megforgatta a szemeit. – De ki nyögnéd végre mit akarsz itt este 11 kor?       

- Jackson eltűnt. – motyogta. Fasza, és ezek szerint nem is tudja bemérni, hogy hol van. De mint őrangyalának mindenről tudnia kéne, hacsak…

- Mi történt? – néztem a szemébe rosszalló pillantással. Tudom, hogy csak egy váratlan és felkavaró dolog történhetett, ami miatt Mark ki van bukva és képtelen koncentrálni.

- Honnan veszed, hogy baj van? – motyogta, de nem nézett a szemembe.

- Mert akkor nem kerülnéd a tekintetem. Szóval ki vele mit csinált Wang? – vontam kérdőre.

- Megcsókolt. – mondta. Huh, na ez váratlan! Így nem is csodálom, hogy megszakadt közöttük a kapcsolat. Az angyal csak akkor tud kapcsolatot tartani a védencével, ha ezt így akarja. Szóval az igazság az, hogy Mark látni se akarja Wangot, amíg nem rendezte magában a dolgot. Csak az a gond, hogy arra meg nincs időnk.

- Mobilon hívtad? – érdeklődtem, mire a zsebéből elővet egy fehér samsungot, amin a wang felirat díszelgett. Tipp, hogy Jackson otthon hagyta, pont azért hogy ne lehessen megtalálni. – Na jó, menjünk keressük meg! – keltem fel, majd Jr-re néztem. – Vigyázol addig a kölyökre? – érdeklődtem. – Ne rosszalkodjatok! – villantottam rá egy széles mosolyt, majd Markkal együtt elhagytuk a lakást. A ház melletti sikátorban pedig visszavettük a rendes alakunkat.

- Te jó ég, de rég repültem! – szárnyaltam Mark mellett nevetve.

- Ne csinálj úgy mint egy gyerek. Meg kell találnunk Jacksont. – morgott az idősebb.

- Ha nem hagyod, hogy lekapjon, most nem kellenék én hogy megtaláljam. Az a szerencséd hogy, jóban van a kölyökkel és tudom kit kell keresnem. – morogtam én is.

- Nem hagytam, de erősebb és erőszakosabb is nálam. – motyogta.    

- Nálad mindenki,… megvan! – szálltam le egy nagyobb kuka mögé a park közelébe. Mark alakot öltött, és egyből odarohant hozzá, majd szorosan átölelte. Ha Mark nem lenne angyal, egész aranyos páros lennének, a gáz az, ha kiderül hogy viszonyuk van, még a kis szent szöszit is képesek megbüntetni. Egy ideig hallgattam hogy vitáznak, majd valami rossz érzés fogott el ismét. A következő pillanatban pedig Wang rám emelte a tekintetét, és ez nem minden…

- Rajtad meg mi ez a hacuka? – nézett rám, és a szárnyaimra. – Nincs még Halloween. – mosolygott. Markon láttam hogy megrémült. Még soha senki nem látott minket angyali alakunkban. De ki tudja Jacksonra milyen hatással volt az a kis csók. Ő alapból is furcsa gyerek. Ne essünk pánikba, attól még hogy lát engem nem lesz baja… De ha engem lát akkor talán…

- Nem öltözhet be az ember annak, aminek akar, akkor amikor akar? – léptem hozzá közelebb.

- De csak neked hülyén áll az a fehér hacuka, bár valaki máson el tudnám képzelni. – harapott az alsó ajkába, majd felnézett Markra.

- Jackson… – suttogott a szöszi, mire Wang ismét az ajkaira tapadt, és ahogy azt vártam Marknak nagyon is tetszett a dolog. És minél inkább élvezték a csókot, úgy sötétedett az aurájuk is. És bumm. Csak egy pillanatra ugyan, de láttam egy démont pici szarvakkal.

- Folytassátok csak tubicák, én elkapok egy krampuszt. – húzódott sunyi mosoly a számra, majd a démon nyomába eredve elkaptam és elgáncsoltam.       

- Mizu, kis krampusz? – vigyorogtam, rá mire egyből felkapta a villás virgácsát és hadonászni kezdett vele ijedtében. Ekkor tűnt fel, hogy ez a srác még nagyon fiatal. Legalább is kinézetre. – Héj! Ne hadonássz azzal a szarral. Nem bántalak. – emeltem fel a kezeimet.

- Láttalak már párszor Jackson közelében, de nem hittem volna, hogy angyal vagy. – mondta még mindig feszülten. Nem akarok bántani egy gyereket, szóval bocsi devla de…      

- Jaebum vagyok. – mosolyodtam el. – És téged hogy hívnak? – érdeklődtem.

- Ne jó pofizz! Átlátok a szentbeszéden. – morgott.     

- Utálom a szent beszédeket, ezért nem járok a templomba. Meg úgy általában a reverendás fazonoktól is hánynom kell. – fintorogtam, mire a srác felkuncogott.

- Tuti hogy angyal vagy? Mert ilyen szöveggel inkább vagy démoni. – tette le a virgácsot végre. Cuki ez a kölyök… Úgy terveztem, ha megtalálom az egyik démont, jól agyonverem, de azt hiszem erre Youngjae sokkal inkább rászolgált.

- Mi a neved? – érdeklődtem megint.

- Yugyeom. – válaszolt. Mark váratlanul mellettem termett és egy adag fénynyalábot küldött a gyerek felé, mire én megint hatalmas hülyeséget csináltam. Egy laza mozdulattal vágtam ketté az angyali támadást és a kardomat se kellett hozzá használnom. De legalább a kis krampusznak nem lett baja.       

- Jb, ezt miért? – mordult rám. – Miatta lett Jackson olyan, amilyen.

- Nem. Én csak segítettem neki, hogy meg merje tenni, amit amúgy nem mert volna. Csak azzal nem számoltam, hogy te is egy átkozott fehér galamb vagy. – morgott Yugyeom. Nocsak, szóval nekünk ez lenne a gúnynevünk? Ez vicces, és belegondolva találó is. El kéne terjeszteni a devlázást alsóbb körökben is. Bang kiégne, én meg meghalnék a röhögéstől.

- Te kis! – indult meg felé Mark, mire ismét elé léptem.

- Nem hagyom, hogy bánts egy gyereket. – szólaltam fel hangosabban, és picit azt hiszem több dühvel mint akartam, mert a szöszi megrémült tőlem.

- Kit nevezel gyereknek, te tollas hátú! – emelte fel a villáját, hogy hátba támadjon, de a gyors reflexeimnek hála ki tudtam védeni. De nem sértetlenül.

- Á! – morrantam fel. – Kificamodott a szárnyam. – mozgattam óvatosan, mire kihullott belőle néhány toll. Azonban mikor Mark a tollakra nézett, elkerekedtek a szemei, ahogy a mellettünk álló kölyöknek is. Ó anyám már megint befeketedett a tollazatom. Csak tudnám hogy most mitől???

JR:

Egyedül hagyott a kölyökkel. Ráadásul este van. Ez a mi időszakunk. Vissza leveszem a melegítőgatyát, amit a szűzies barát kedvéért vettem fel én is. Bambamet meg nem zavarta az sem, mikor egy szál alsóban voltam. Most még póló is van rajtam.

Bambam még ébren van, szóval úgy döntöttem bemegyek hozzá.

- Nem kéne már aludnod?

- Nem. – felelt felém sem nézve, csak a számítógépet bűvölve.

- Az ott GTA? – lelkesedtem fel. Ezek szerint a kölyök szereti azokat a dolgokat, amik engem is mindig vonzottak az emberi világban. Habár olyan dologból elég sok van.

- Aha. Ismered? – pillantott hátra rám.

- Persze!

- JB nem ismeri. – vágott savanyú fejet.

- Pedig nem tűnik maradinak. – tűnődtem.

- Mégis sok olyan dolga van, mint egy öregembernek. Ezért örültem neked. Vérfrissítés. Hátha meg tudod mozgatni egy kicsit JB-t.

- Megmozgatni… – akadtam fent az egyik szón. Valami teljesen más jutott eszembe róla, és nem az, amire ő gondolt. Jaebumot… megmozgatni… ah oké… JR hagyd abba a fantáziálgatást.

- Pff… – röhögott fel. – Látod, erről beszélek.

- Mi? – kerekedtek el szemeim.

- Hát egyből félreértetted. – vihogott. – Ő ilyet nem szokott. Legalábbis előttem nem.

- Lehet csak nem tekint elég idősnek hozzá.

- De már itt vagyok tizenhat. Nem kéne gyerekként kezelnie.

- Talán felvilágosítást szeretnél? Mert csak egy szavadba kerül, és szólok neki, hogy iktassa be a programos füzetébe.

- Még olyanja is van? – fintorodott el.

- Nem hiszem. Annyira nem öreg. – kuncogtam.

- De légyszi ne mondj neki ilyeneket, mert tényleg képes és előadja a méhecskés virágos verziót.

- Hát az nem épp a legmodernebb.

- Akkor inkább nézek pornót. – jelentette ki egyszerűen.

- Te aztán halálos vagy.

- Öm… kérdezhetek valamit?

- Mondd!

- Hogy tudok felszedni egy srácot?

Őszinte kérdésén elkerekedtek a szemeim. Szóval ennyire látszik rajtam, hogy nem igazán vagyok hetero? Na mindegy… Végül is a rosszba kell csábítani és a bujaság is az.

- Hát… - hallgattam el egy pillanatra.

- Mondd, hogy nem lőttem mellé… – harapta be alsó ajkát. – Tudod, tipikusan olyan fejed van, mint JB-nek, csak abból gondoltam, hogy te is… Szóval, hogy te is a másik kapura játszol.

- Semmi gond. – ráztam meg a fejem. – Csak nem tudom, mit mondjak.

- Az igazat. – eresztett meg egy féloldalas mosolyt.

- Melyikkel kapcsolatban? Azzal, hogy meleg vagyok-e, vagy, hogy milyen lehetőséget tudok?

- Mindkettő. – felelt. Annyira látszik rajta, hogy kíváncsi, de eddig nem tudott kivel beszélni róla. – Tudod, a haverjaimmal nem igazán fecseghetek ilyenekről, ha nem akarom, hogy megverjenek.

- Na igen. Tudom, szívás az élet. De ha meg akarnak verni, csak védd meg magad. Csinálunk neked szöges baseball ütőt. – mosolyodtam el sunyin.

- Hahh… Kiderül, hogy titokban sorozatgyilkos vagy.

- Nem. Olyan környéken nőttem fel, ahol az ilyen esetek mindennaposak. Meg kellett tanulnom megvédeni magam. Te ölsz, vagy téged ölnek. – mondtam ki az igazságot. Bizony a pokol nem egy leányálom. Gyerekkorunkban több tucatszor eresztettek össze minket, mint valami hülye kakasviadalon, és várták, ki kerül ki egy-egy csatából nyertesen. Ezek a csaták mindig vérre mentek, ha valaki elrontott valamit, annak annyi.

- Ez elég brutálisan hangzik. – fintorodott el. – Tényleg van ilyen hely itt Koreában?

- Hát, igen. – hazudtam a szemébe nézve. Ezért is jó ördögnek lenni. Úgy tudsz hazudni, mint egy profi színész. Mintha az lenne a valóság, amit mondok.

- Szóvaaaaaaal… – nyújtottal el az a-t rettentő hosszan.

- Igen? – ráncoltam homlokom.

- Mesélj a pasizós technikáidról.

- Nincs olyanom. – ráztam meg bután a fejemet.

- Miért nincs? – döntötte oldalra a fejét értetlenül. – Nem volt még senkid?

- De, volt. De… ő. Ő szedett fel engem.

- Chh, úgy könnyű! – hurrogott.

- Többnyire csak egyéjszakás kalandjaim voltak. A szexet többre értékelem, mint az egymás nyakán való élősködést és nyáladzást.

- És milyen egy fiúval? Fájt?

- Te biztos, hogy nem nyolc éves vagy tizenhat helyett?

- Csak kíváncsi vagyok. Ha össze akarok jönni Wanggal… – hagyta befejezetlenül a mondatot. Wang. Ezt a nevet már hallottam. Az egyik újonc haveromé lett az a fiú és úgy hallottam, elég könnyen befolyásolható. A bűnözés már csak egy köpésre van. Hát igen, a könnyű falatokat mindig a kezdők kapják.

- Á, egy menőgyerek, igaz? – kacsintottam rá. – Legyél bevállalós vele szemben, azt bírják.

- JB-t mondjuk hogy szednéd fel? – tette fel a felettébb gyanús kérdést, amibe bele is pirultam. Ördög létemre nem lehetek ilyen szűzies, az nem illik a fajunkhoz.

- Mint mondtam, a felszedés az nem az én műfajom.

- És ha ő is csak AZT akarná tőled?

- Hm… Nem… Mert akkor kereshetnék új albérletet és tetszik az új szobám. – jelentettem ki.

- Jajj, azt akarom elérni, hogy mesélj arról milyen a szex, te fasz. Ne legyél már ilyen szerencsétlen. JB miatt aranyosan és kedvesen körbejártam, puhatolóztam, de nem mondasz semmit.

- Na végre. – mosolyodtam el. – Kíváncsi voltam, mikor jön elő az őszinte éned.

- Mi?

- A szexről akartál hallani, nem? – mosolyodtam el gúnyosan és minden kis apró dolgot elmondtam neki. Piszkos játékokat, eszközöket, az én kalandjaimat és másokét. – Remélem megfelelt. – álltam fel, majd a rákvörös Bambamre pillantottam még utoljára.

Aznap éjjel nem aludtam sokat. Iszonyat kényelmetlen volt a kanapé. Reggel iszonyatos fejfájással keltem. Kibotorkáltam, hogy keressek valami gyógyszert, de belebotlottam valamibe. Jobban mondva valakibe. Jaebum volt az. Most pont úgy néz ki, mint egy angyal. És csak ekkor gondolkodtam el az információk összességén. JB folyton védi Bambamet és úgy ismeri, mint a tenyerét. Folyton körüllengi egy átható, fényes aura. Ő egy kibaszott angyal… Ezt elbasztam. Most előnyben van. Nem hagyhatom, hogy ő nyerjen!

- Utállak tollseprű! – bukott ki belőlem.