Sziasztok! Tudom, hogy múlt héten nem volt friss, de kérlek nézzétek el nekem, rengeteg dolog öszejött. Pl nem tudtam rendesen írni mert be volt fáslizva a kezem, némely billentyű nem mindig fog a gépemen, illetve a héten túlóráztam és nyelvórákra is jártam... szóval meg volt a bajom. Viszont Kirivel örömmel láttuk, hogy érdeklődtök a blog után. Az elmúlt másfé hét alatt kb 400 megtekintésünk volt és a héten elértük a 10.000-et, amit nagyon-nagyon köszönünk nektek! Nos, várható egy OS, erre az alkalomra, de kell neki egy kis idő. Addig is jó olvasgatást!
Chanyeol:
Már megint a fárasztó edzés. Az egyikről eljövök, ahol Do és az ál Kai
érdekfeszítő beszélgetéseit veszekedésbe csapnak át, majd a másik, ami totál
leszívja az agyam. De legalább láthatom Baekhyunt. Amint találkoztunk, el is
indultunk Banghez.
- Chanyeol… – hallottam
váratlanul Jungkook hangját, miközben a folyóhoz igyekeztünk. Hátra kaptam a
fejem, alaposan körbe néztem, de sehol sem láttam a fiatalabbat.
- Miért álltunk meg? – érdeklődött a törpe.
- Az előbb, mintha… – meredtem magam elé, majd megráztam a fejem. –
Fáradtabb vagyok, mint hittem. – sóhajtottam.
Magam se hittem volna, hogy ennyire aggódom a fiatalabbért. minél előbb
meg kell tanulnom használni a képességemet, hogy megkereshessük Jungkookot.
Amint elhelyezkedtem, le is mentem alfába. Egy ideig csak ültem a
sötétségben, majd ismét egy hang szólt hozzám.
- Chanyeol, Baekyun bajban van.
– hallottam Kook hangját. Ezt követően a folyóparton találtam magamat és
hallottam, hogy Baekie a segítségemet kéri. Nem tudom, hogy sikerült kiszabadulnom
alfából, de ahogy megfordultam egy riadt Baekhyunnal találtam magam szembe.
Elfordítottam a fejem, hogy a tekintetemmel megtaláljam Yonggukot, azonban nem
leltem rá. Csupán egy átkozott lidércre. Ekkor olyan dolog történt, amire nem
számítottam. Megjelent mellettem Jungkook.
- A részleteket majd később.
– mosolygott rám. – Előszőr intézzük el.
– nézett a lidércre, s az utóbbi mondatát már csak a fejemben hallottam.
- Vigyázz Baekiere! – kértem meg én is gondolatban, majd a tekintetemet
ismét a sebzett lidércre emeltem. Magam sem tudtam miképp, de ösztönből tudtam,
hogyan kell használnom a képességem. Lehet, hogy a Gukies edzések mégiscsak
hatásosak? Kezeimet a magasba emeltem, majd minden erőmmel támadtam a lényre. –
Lángolj, geci! – vigyorodtam el, és felgyújtottam a lidércet. – Ezt Baekieért
kapod. – motyogtam, dühtől fűtött indulatokkal, és hallgattam a lény
kétségbeesett, fájdalmas kiáltását.
- Ez az, Chanyeol. –
hallottam Kookiet. – Ne engedd, hogy
elmeneküljön! – „innen nem megy sehova” mosolyodtam el. A következő
pillanatban a saját testem is lángba borult. Éreztem, ahogy az erőm eláraszt,
azonban mielőtt az arcomat is lángba borítottam volna, Baek illata csapta meg
az orrom.
- Elég! – kiáltotta, s közém meg a lidérc közé ugrott. Nem értette
miért kéne abbahagynom.
- Ez nem Baekhyun. Ez csak egy
hasonmás, akárcsak az ál Kai. – mondta Jungkook. Szóval így akarnak
megállítani? Hát nem fog sikerülni.
Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy a tűz már ne csak a lidércet,
de az ál Baekiet is égesse. De nem ment. Hiába tudtam, hogy nem ő az, a
szemeiben láttam a félelmet. Egyedül ő nem félt tőlem, erre most… Én nem
akartam bántani. Őt soha! Azonban hiába próbáltam leállni, az erőmet már nem
tudtam irányítani. A tűz mindent ellepett körülöttem. A fejem zúgott, majd
szétrobbant. Ezernyi hang zajongott az agyamban, majd egy apró sóhaj.
- Chanyeol, segíts! –
szipogott Jungkook.
- Chanyeol. – szólított meg Baekie, s éreztem, ahogy a karjai közé
zárt, én pedig akár egy kisállat, bújtam az ölelésébe. Ezt követően képszakadás.
Pittyegő gép az első, amire felfigyelek. Mostanában elég gyakran hallom.
Az egész testem zsibbadt, megmozdulni is alig tudok.
- Lay! – kiáltott mellettem Baek. Ekkor beugrott minden. A folyó,
Jungkook, a lidérc. Az adrenalin löket hatására gyorsan ültem fel. A szemeim
hihetetlenül égtek, kinyitni se tudtam rendesen. A levegőben kapálózva kerestem
törpét.
- Yeol, itt vagyok. – fogta meg a kezem.
- Mi történt a lidérccel? Jól vagy? – motyogtam összezavarodva.
- Lidérc? – lepődött meg. – Chanyeol, mire emlékszel te? – hallottam
Woohyun hangját. Próbáltam felnézni, de nem láttam túl sok mindent. A
fájdalomtól összerándulva bújtam a Baekhyunhoz, mire egy hideg-vizes kendőt
kötött valaki a szememre.
- Hol van Chanyeol? – rontott be Himchan nagyon idegesen.
- Hé, hé, hé! – morrant fel Top.
- Engedj el! – kiáltotta a tanárom. – Felgyújtotta Yonggukot! - fakadt sírva.
- Top, vidd ki! – mondta Hyuna erélyesen. Te jó ég, itt az egész tanári
kar? Mi az Isten van? Na várjunk csak…
- Hogy mit csináltam? – ugrottam fel ijedten, s éreztem, hogy magam
körül forrni kezd a levegő.
- Nyugodj le! – utasított Lay. Baek pedig még jobban szorította
mancsomat, hogy lenyugodjak.
- Valaki elmagyarázná, hogy mi történt? – akadtam ki. – Mi lett a
lidérccel?
Egy ideig néma csend telepedett a szobára, amit Woohyun tört meg.
- Chanyeol, - sóhajtott. – mondd el mire emlékszel!
- Csak arra, hogy Jungkook mondta, hogy Baekie veszélyben van. Majd
mikor kinyitottam a szemem megláttam a lidércet és … uraltam az erőm… De,
hogyan gyújthattam fel Yonggukot? Ő pajzs! Rá nem hat az erőm! Ráadásul ott se
volt, amikor felgyújtottam azt a lidércet. – magyaráztam indulatosan.
- Nem a lidércet gyújtottad fel. – motyogta Baekie. – Amint kinyitottad
a szemed rátámadtál Yonggukra.
- Az erőd nagyobb, mint amekkorával számoltunk. – gondolkodott el
Hyuna. – Ti mit gondoltok?
- Azt mondtad, láttad Jungkookot? – érdeklődött Woohyun. Én csak
bólintottam.
- Az baj. – mondta Sungkyu. – A srác gondolatolvasó, ha valahogy
sikerült felszínre hozni az erejét, képes belemászni bárki fejébe.
Hallucinációt előidézni a teljes erejével szinte gyerekjáték lenne neki.
- Sungkyu… Ez csak egy dolgot jelenthet… – mondta Hyuna.
- Igen, az Inferno. – sóhajtott nagyot Kyu. – Lay, Chanyeol milyen
állapotban van jelenleg?
- A bőre egy ideig még égni fog, ahogy a szemei is. Egyéb sérülést nem
találtam rajta. – válaszolta.
- És mi van Yonggukkal? – érdeklődtem.
- Megtettem, amit lehetett, de a teste rettentően megégett. Biztosat
nem tudok mondani. Nem vagyok mindenható. – felelt. Nem tudom elhinni, hogy
bántottam Gukiet. – Chanyeolnak pihennie kell, szóval jobb lenne magára hagyni.
– mondta Lay, majd kivétel nélkül kiküldött mindenkit.
- Baekhyun, ugye téged nem bántottalak? – szorítottam meg erősen a
kezét és magamhoz húztam.
- Engem nem. – jelentette ki, aztán Yixing őt is kitessékelte.
- Figyelj Yeol. – ült le mellém.
- Hol vagy? – kapálóztam, mire megfogta a kezem.
- A cucc, amivel bekentem a bőröd, valószínűleg holnapra elmulasztja a
zsibbadást. Azonban fontos, hogy egy jó darabig kerüld a harcot és az olyan
helyzeteket is, amiben túlmelegedhetsz. – figyelmeztetett. – Ha a szemkötő
rajtad marad, az égő érzés is enyhülni fog. A borogatást reggel leszedem. Addig
próbálj meg pihenni. – közölte, azzal magamra hagyott. Szép lassan próbáltam
elaludni, de nem ment. Folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy mégis hogyan
tehettem ezt Yonggukkal? Pont azzal, akit leginkább tisztelek. De ami
fontosabb, hogy került mellém az eltűnt Jungkook? Annyi a kérdésem, amire nem tudom
a választ, hogy megszámolni sem tudom.
- Yixing, várj már! – halottam meg Taot. – Ne most akarj hősködni!
- Ez nem hősködés. Ha elég erős vagyok hozzá, még megmenthetem
Yonggukot. – morgott Lay, és valamit nagyon matatott az egyik polcon.
- És mi van, ha valaki rájön, hogy mire vagy képes? – érdeklődött a
panda. – Végtére te is csak úgy játszol, mint én.
- Hát, akkor itt vagy te, hogy kihúzz a pácból. De akkor sem hagyom,
hogy meghaljon, még ha lebukok sem. Egyébként is, ha most megmentem, az nem
garancia arra, hogy sokáig fog élni. – mondta a gyógyító, mire Tao nagyot
sóhajtott.
- Egyenlőre nem szeretnék ezzel foglalkozni, szóval tégy, amit akarsz. –
fújtatott. – Elég bajom van Krissel. Egy egoista nyomorék.
- Ezt kerestem! – lelkesedett Lay. Az ajtócsapódás jelezte, ismét
egyedül vagyok. Kíváncsi lennék, hogy értették mindezt. Yixing meg tudja
menteni Yonggukot. Tényleg képes lenne rá? De mégis miféle ereje lehet? És
Taonak? Neki mi az ereje? Róla az ég világon semmit nem tudok. Valamint ki az,
akitől ennyire félnek, hogy megtudja Laynek milyen ereje van? Ahogy ezen
gondolkodtam elnyomott az álom.
- Chanyeol segíts, Baekhyun
veszélyben van! Woohyun el akarja… – hallottam a fejemben ismét Jungkook
hangját, aztán újra néma csend. Felültem. Az öreg ajtó nyikorgása ütötte meg a
fülemet, majd léptek.
- De jó, hogy ébren vagy. – lépett mellém Lay és leszedte a kendőt.
Ezalatt elkottyintotta, hogy valaki látni akar. Reménykedve nyitottam ki a
szemem, hogy hátha Baekhyun áll majd előttem, azonban nem így lett. Himchan
gondterhelt, kisírt szemeivel találtam szembe magam.
- Én… – kezdtem volna a bocsánatkérést, de lepisszegett.
- Woohyun elmondott mindent. – eszembe jutott az álmom, amit azt hiszem
nem is álmodtam. Talán tisztán hallottam Jungkookot. Mit akart mondani
Woohuynnal? És milyen veszély leselkedhet a törpére?
- Mit mondott Woo? – pillantottam rá gyanakvóan. Rossz érzésem van vele
kapcsolatban.
- Hogy Jungkook irányította az elmédet. – sóhajtott. – Amikor Gukie az
összeesküvés elméleteivel jött, mindig lepisszegtem. Ő tudta, hogy Jungkook nem
véletlenül tűnt el, de ha végig hallgatom, talán most nem feküdne a szomszéd
szobában egész testében bekötözve, alig lélegezve. – szipogott.
- Sajnálom. – motyogtam lehajtott fejjel.
- Tudom. – mondta, de nem nézett rám. – Minden esetre próbálj meg koncentrálni.
Nincs kizárva, hogy baszakodni akarnak az elméddel, szóval légy óvatos. És most
menj! Baekhyun már reggel óta az ajtó előtt toporog, azt várva, hogy mikor
jöhet be hozzád. – mosolyodott el. – Lay. - lépett Himchan a gyógyító mellé,
majd beszélgetni kezdtek. Én úgy döntöttem nem zavarok tovább, és kisiettem a
szobából.
- Baekhyun! – mosolyodtam el, ugyanis amint kiléptem a törpe a nyakamba
ugrott.
- Látod, mondtam, hogy semmi baja. – hallottam magam mellől Woohyunt
is. Amint rápillantottam elfogott a rossz érzés.
- Hogy érzed magad? – pislogott rám Baek tündéri arccal.
- Most már jól. – vigyorogtam rá.
- A szemed még elég vérágas. – nézegette.
- Lay szerint idővel elmúlik. – vontam vállat.
- De Yonggukhoz bemehetnék? – kérdeztem Woohyuntól. Egy, mivel látni
akarom a mentorom, kettő, kíváncsi vagyok Woo reakciójára. Az eredmény nem
lepett meg.
- Nincs túl jól. A kis gyógyító szerint nincs sok remény. Szerintem
hanyagold a látogatást. – mondta szomorúan. Azonban ez valahol elég átlátszó
volt. Mintha nem is sajnálná.
- Azért még ne temess el, ha lehet. – figyeltem fel a szomszéd szoba
ajtóból jövő mély hangra. A szívem nagyot dobbant, majd Baekievel a mentorhoz
rohantunk.
- Yongguk, én annyira sajnálom. – mondtam őszintén, mire megpöckölte a
homlokom.
- Ne sajnáld, hanem koncentrálj jobban! – nevetett. – Baek, te meg
ügyes voltál. A te pajzsod még az enyémnél is erősebb. Úgy néz ki Yeol
démonlángjai egyedül rajtad nem fognak. – veregette vállon a törpét, majd
Woohyunhoz fordult. – Csukd be a szád, mielőtt berepül a légy! – vetette oda
közömbösen.
- Nem tudom, hogy épültél fel ilyen gyorsan, de örülök, hogy így történt.
– mosolygott a másik, majd elment, hogy szóljon Sungkyunak a fejleményekről.
- Figyelj, Baek! – fordult vissza az idősebb. – Ha bármi szokatlant
látsz, azonnal jelentsd nekem. Egy ideig Chanyeol is rád van bízva. – mondta,
majd rám pillantott. – Woohyunnak semmit nem mondj arról, hogy mennyit tudsz!
- Miről? – lepődött meg Baek.
- Arról, ami a kastélyban történt tegnap. – mondta határozottan. Baek
bólintott. Gukie elköszönt tőlünk, viszont azt gondoltam, jobb, ha először
lejelentkezik Himchannál.
- Azt hiszem valaki nagyon aggódott érted. – biccentettem a kórterem
felé, ahonnan nemrég kijöttem. Yongguk elmosolyodott, majd az ajtóhoz lépett és
bekopogott. Amint belépett Himchanie eldobta kezében lévő vizespoharat, és
szerelme nyakába vetette magát. Úgy döntöttünk, magukra hagyjuk őket, és
felmegyünk a szobánkba. Ahogy beértünk, becsuktam magunk mögött az ajtót és
szorosan magamhoz öleltem a törpémet.
- Yeol? – lepődött meg a hirtelen támadásomtól.
- Emlékszem, téged is bántanom kellett volna – suttogtam a nyakába,
majd apró csókot leheltem a puha bőrére. – Nem akartalak megsebesíteni.
- Nem is tetted, és mint kiderült nem is tudnád. -mosolyodott el, majd
egy kicsit eltávolodott tőlem, hogy a szemembe nézhessen. Kezemet az arcára
simítottam, majd megtettem, amit meg akartam tenni már egy jó ideje. Szenvedélyesen
csókoltam az ajkaira, amit ő viszonzott is. Egyre jobban megfeledkeztem
magamról, ahogy Baekie csókja elterelte a figyelmemet a napokban történt
dolgokról, úgy lett forróbb a testem. Éreztem, hogy belülről kezdek
meggyulladni. Így nem volt más választásom, eltoltam magamtól.
- Mi a… Úr isten, te füstölsz! – ugrott arrébb. Amint a kezemre
pillantottam, magam is láthattam, ahogy füstölög az alkarom.
- Lay megmondta, hogy jobb, ha kerülöm az adrenalin termeléses
helyzeteket, de azt nem hittem volna, hogy pont téged kell majd kerülnöm. –
mosolyodtam el szomorúan.
- Akkor egy ideig nincs testi kapcsolat. – biggyesztette le az ajkát.
- Sajnálom. – motyogtam, majd egy lepkepuszit nyomtam a szájára.
- Én is. – felelt és pont ekkor nyitott be Jongdae.
- Hali srácok… - szimatolt körbe köszönés közben. – Mi ez az égett
szalonna szag? – fintorgott.
- Égett szalonna? – teleportált elém Kai. – Na, de, Yoda, már Baekiet
is gyújtogatod? – röhögött, majd magához ölelt. – Jól vagy? – érdeklődött, én
meg csak bólintottam. Ekkor tűnt fel, hogy egy komplett focicsapat szállta meg
a szobánkat. Értem ez alatt Do-t, Kait, Suhot, Jongdaet, Luhant Sehunt, Krist
és az ő apró házi kedvencét, aki ha jól látom pont most szarta le Do cipőjét.
Miután mindenki elfoglalta az
ágyon, vagy a földön a helyét, Suho megszólalt volna, azonban Jongdae
megelőzte.
- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi legyünk Baekhyun csodálatos
tűzálló képességének. – röhögött fel.
- Hé, Chen! – mosolyodott el Kai – El ne tűnj hirtelen! – vigyorgott,
mondata alatt értve azt, hogy neki csak egy mozdulatába kerül eltávolítani a
szobából.
- Ha befejeztétek, mondanám a haditervet. – szállt be a beszélgetésbe
Suho is.
- Jongdae kezdte. – emelte fel a kezeit megadóan Jongin.
- Kai! – szólt rá Suho.
- Látod, megint te pofázol! – morgott Chen.
- Jongdae!
- Kris! – morrant fel Kris, s közben a cipőjét rágcsáló háziállatkájára
nézett.
- Kajak Krisnek nevezted el a dögöt? – érdeklődött Kyungsoo. Mire észbe
kaptam már mindenki mindenkinek beszélt, Joomyun arca pedig egyre ingerültebb
lett.
- Fogjátok már be! – kiáltott fel, és haragos tekintete körbe vándorolt
a szobában tartózkodókon, akik eléggé meglepődve pislogtak rá vissza. Én még
nem hallottam kiabálni, de nem is akartam…
- Szóval… – vett egy mély levegőt, majd elkezdte a mondanivalóját. –
Először is szeretném leszögezni, hogy csak akkor szólhattok közbe, ha
megengedem. Másodszor pedig felteszem a kérdést, hogy kinek mi a véleménye a
suliban történtekről? Sehunnal már megpróbáltuk összerakni a képet, de elég
zavaros. Tehát bárkinek bármilyen észrevétele van az mondja el. Nem Chanyeol az
egyetlen, aki váratlanul furcsán viselkedik és rátámad a társaira. Xiumin és
Yoseob is ugyan ilyen. – mondta Suho.
- Amúgy nekem lenne egy észrevételem. – jelentkezett Sehun, majd amikor
mindenki rá figyelt el is mondta. – Nem tudom mennyire figyeltétek meg Hunseung
vállán az égési sérülést, de pont olyan, mint a lidérc sebe, amit Yeol
megégetett az erdőben. – mondta, mire beugrott Hyunseung égésfoltja, és tényleg
ugyan olyan, mint amit a lidércnek okoztam…
Luhan:
Egyre zavarosabb nekem, ami itt folyik. Emberek tűnnek el, aztán
hirtelen megkerülnek. Mások furcsán viselkednek. Chanyeol is, pusztán Baekhyun
tartotta vissza attól, hogy hatalmas káoszt csináljon. Senki sem gondolta
volna, hogy annak a kettőnek ekkora ereje van.
Suho tartott egy gyűlést, annak végeztével épp Sehunt rángattam vissza,
de ő annyira belelovalta magát a témába, hogy csak arról bírt csacsogni. Engem
viszont egy cseppet sem izgatott, sőt kifejezetten felállt tőle a szőr a
hátamon. Chanyeol bármikor elszabadulhat, és nem biztos, hogy meg tudnánk
állítani. Ezen úgy összevesztünk Hunieval, mint rövidke barátságunk alatt még
soha.
Négy nap telt el, mióta ez történt. Azóta kerülöm őt. Valószínűleg őt
annyira nem hatja meg ez az egész. Jórészt Jongdae és Suho nyakkán lógok, hogy
a lehető legkevesebb időt töltsük egymás közelében. Szerintem a SuChen páros
egyre kevésbé visel el. Joonmyun gyakrabban ingerült, Jongdae pedig folyton
fura, kétértelmű rébuszokban beszél. Az egyik este, amikor már nem volt képem
megint náluk lézengeni, elindultam, hogy teszek egy kört a kastély körül.
Megviselt Sehun hiánya, hisz egészen összenőttünk az elmúlt hetek alatt, és
most teljesen magam alatt voltam a „lelki magány” miatt. Gondolataimból az
zökkentett ki, hogy furcsa, hörgő zajokat hallotta, a nagy, öreg tölgy
környékéről. Arra vettem az irányt, hogy meglessem, mégis mi az ördög folyik
ott.
Ketten voltak, meg a tehetetlen harmadik. A fáról lelógva csak
nyöszörgött, kínlódott az életéért. Felismertem őt. Hoseok volt az. Még az
erdei próba alatt ismertük meg őt és a kis csapatát. Tétlenül néztem, ahogy a
nyakát fojtogató kötelet szorongatja és hörög a levegő hiányától. teljesen
lefagytam. A két alak lemászott a fáról, megálltak, nézegették a fáról csüngő
fiút, majd mint aki jól végezte dolgát, az egyik srác, még meg is löködte.
Hoseok pedig csak ringatózott, mint egy hintán. A másik kettő lepacsiztak, majd
az egyik félreállt, míg a másik öngyújtóval (? – nem láttam tisztán)
meggyújtotta szegény Seok ruháit.
- ÉGJ! – üvöltötte el magát az ismeretlen hang.
- Lángolj geci! – vihogta a másik.
Közelebb akartam menni, hogy lássam, kik is azok, de ekkor egy gida
ugrott ki mellőlem a bokorból. Ami ahogy kiért a kastély takarásából és a fa
közelébe ért, valamelyik idióta lazán lerúgta a kisállatot.
Én nem maradok itt tovább egy pillanatra sem. Fogtam magam és úgy
rohantam, minnt még soha. Gondoltam megkeresek valakit, aki van olyan értelmes,
mint Suho, de nem zavarna el, ha meglátna. Oké, akkor irány Kyungsoo…
Szedtem a lábamat és benyitottam a szobájukba, ahol csak L ücsörgött.
- Hát te? – kérdezte.
- Do? – feleltem kérdéssel.
- Már majdnem egy hete nem láttam. – vont vállat. Ekkor villant be,
hogy Jonginnal Chanyeoléknál tanyáznak. Futva mentem odáig, még az ajtón is úgy
rontottam be. Hat szempár nézett rám erőteljesen, köztük Sungkyu és egy idegen öreg. Bizalmasan beszélgetett
Kyungsooval, valószínűleg az apja lehetett. Olyan tipikus félelmetes pacák. Már
a kisugárzásával is ölni tud.
- Mi a baj? – kérdezte Sungkyu.
- Lent… a… fánál. – kezdtem bele tagolva a mondatba, a futástól
kifáradva. Talán a sokk is közrejátszhatott.
- He? Ebből nem értek semmit. – ráncolta a szemöldökét.
- Hoseok… – motyogtam, és éreztem, ahogy legördül az első könycsepp az
arcomon.
- Mi van vele? – értetlenkedtek.
- Veszélyben van! – kiáltottam fel hisztérikusan. – Kint… – kezdtem
újra. – Ott… ott lóg a … a fán. – magyaráztam dadogva, a sírás még mindig
fojtogatta a torkom. – Segíteni kell neki. – rogytam le a padlóra. Kyungsoo
leguggolt mellém és a hátamat simogatva próbált lenyugtatni.
- Semmi baj, Luhan. – motyogta. – Segítünk neki.
Huha, na így éjjfélkor a legjobb fogalmazni. Hulla fáradt vagyok, úgyhogy ne haragudj xd
VálaszTörlésNah. Nekem vmit nem stimm. Mármint sok minden nem stimt.. Yongguk. "Hirtelen" jól lett. Ha Woo is meglepődott hogy ilyen gyorsan "jobban lett" Akkor. Itt. Nagyon sántít valami.
BaekYeol csók. Meghaltam. Már csak egy kis huncutkodást várok tőlük 😂 Perverz állat vagyok.. Nembaj kell az is xD
Várom a kövit :)
Dia💙
Szia! Mi még mindig arra törekszünk, hogy összezavarjuk az olvasóinkat. :)
TörlésHogy mi az isten van???? Chanyeol miért? Yonggukot neee, és Jungkook te kis szemét?? HoSeokot is kinyírtátok?Sőt a Baekyeolnak, tilos a tipitapi és a Hunhan is szétment?? Lehetne ennél több rossz hír egyetlen részben? ... fÚÚ Gyermekek, ez odabaszott. Azt hittem lassan kezdem összerakni a képet, erre jujj gőzöm sincs mi van... Zoli most szeretett bele a fanficetekbe, azt mondja nem tudja ki az a kettő aki felgyújtotta Seokot de imádja őket. És Lay meg Tao mitől voltak ilyen titokzatosak? róluk az ég világon semmit se tudok de atya úr isten Lay megmentette Bangit. Akkor kajak nagyon durván jó gyógyító lehet xd de hát Layről van szó, és ennyi a fangörcs, mert Zoli már féltékeny xd De a lényeg, gondolom a pasimnak meint igaza van hogy ne találgassak, mert úgyse fogok rájönni semmire. Ennyire nem unatkozhattatok xd ez már lassan egy komplett krimi xd És nem is olyan kis nyögvenyelős, de a lényeg megint imádtam, és a Got7- Jr povjával is tudom hogy el vagyok maradva de majd pótolom. xd Hamar kérem a folytatást, vagy ahogy időtök engedi, és Laaaaay! xd
VálaszTörlésÖsszezavartunk? Az jó :D Zoli is a suttyók közé akar csatlakozni? Gondoltuk, hogy Lay majd örömet okoz neked. Amint lesz időm gépelem a folytatást... Már nincs sok vissza. Pár rész, és vége :S DE van egy de... Viszont mindent a maga idejében :D
Törlés