Habcsók

Sziasztok! Mint láthatjátok, a négyes ünnep hatása egy cuki OS-t hozott magával. Ami ismételten egy Baekyeol... igen tudjuk... de mániánk :D annyira édesek.Az illusztrációkat a netről lopiztuk, de köszönjük az alkotóknak :D Jó olvasgatást a fanfichez!

Baekhyun:

Cukor, csoki, krémes, fánk és megannyi keksz között élem a mindennapjaimat. Nehéz egy cukrász élete, főleg ha valaki annyira elkötelezett a munkája iránt, mint én. Sose voltam egy édes szájú ember, mégis valami mindig vonzott a sütemények világában, így kitanultam a cukrász szakmát.

-Hyuuuuk!- nyafogtam a pultnak dőlve miután drága kollégám Himchan leváltott a konyhában, így most én álltam be a pult mögé. – Megsülök. – sóhajtottam fel, s élveztem a lég kondi nyújtotta hűvös levegőt az üzletben.

- Nyáron szívás a konyhában gürizni. De a sütikért bármit, nem? – kuncogott.

- Jól van, na majd kapsz maradékot. – nevettem, mert egyből tudtam honnan fúj a szél. Alighogy ezt kimondtam, nyílt is az ajtó, s kedves törzsvendégünk Bang Yongguk lépett be az üzletbe egy idegennel a nyomában. A szemem egyből megakadt a magas férfin, fekete keretes szemüvegben, viszont ahogy összeért a tekintetünk, elfintorodtam.

- Ya! Bang Yongguk, még egy éhes szájat kell betömnöm? – horkantam fel, mire a szemüveges, csak értetlen tekintettel nézett rám majd inkább leült egy asztalhoz.

- Jó! Igaz, hogy sokat járok ide, de tudod, hogy nem miattad. Én a főnöködre pályázok. – jelentette ki büszkén.

- Te igen – nevetett Hyuk, majd megveregette Yongguk vállát – De tudod, hogy viszonyul Baekhyun az idegenekhez. A múltkor egy idegen srác beugrott a pult mögé és molesztálta szegényt. – avatta be a részletekbe az idősebbet.

- Muszáj ezt mindenkinek elmondani?- fintorogtam. – Nem elég, hogy Himchan kiröhögött? –

- De. De még mindig vicces, hogy milyen kis népszerű cukrász fiú vagy. Bár lehet, a rózsaszín hajad teszi. – tettet gondolkodást, mire már lendítettem a kezem, hogy jól meg fogom csapni, de persze mindketten tudtuk, hogy úgyse ütöm meg. Túl jófiú vagyok a verekedéshez. –Na, jó én lassan megyek. Sokat vártam rád és letelt a szünetem. Köszi, a sütit. – kelt fel Hyuk, majd ment vissza dolgozni. Így sajnos nekem is folytatni kellett a felszolgálást az üzletbe. Ha már Bangnek hála két vendéggel több van, mint szeretem. És igen, azt a jó, ha egy sincs! A sütiket szeretem, az embereket kevésbé. Ezért is utálom, mikor Himchan van a konyhában és nekem kell kiszolgálni a vendégeket, szívem szerint ki se jönnék a konyából. Inkább megsülnék, minthogy felszolgáljak, de nincs mit tenni Himchan a főnök, és neki is van saját speckó sütije, amit csak ő tud jól elkészíteni.

- Mit hozhatok? – álltam a kis noteszemmel Bangék asztala mellé. Persze Yongguk még ki se mondta mit enne, már írtam is rá a főnök sütijét. Viszont a magas füles csak nem tudott dönteni.

- Muszáj ennyit tökölni? – fújtattam mikor feltűnt, hogy már legalább hat ember beült még rajtuk kívül.

- Ne sürgess! Milyen eladó az ilyen? – rázta a fejét a magas.  – Először eszek itt, honnan tudjam miért érdemes fizetni? – igazította meg a szemüvegét, mire szó nélkül ott hagytam, s összeállítottam a rendelésüket. Alig öt perc elteltével már előttük is volt a két sütemény. Bang a csokis sütiét falta már, de a colos hol engem, hol a kapott sütit szuggerálta.

- Ez mi? – kérdezte a finomságot méregetve.

- Habcsók. – vontam vállat. – Majd hozom a számlát a végén. – vigyorogtam és mentem is át a következő vendéghez. Kíváncsi leszek, mennyi Habcsókot eszik majd meg. Ez az én specialitásom, s tudom, hogy egynél sosincs megállás. Függőséget okoz.

Chanyeol:

Miután csodálatos énemből visszavedlettem az átlagos, szokványos seggfejre, akit mindenki annyira „szeret”, Bang elrángatott egy helyre, ami kicsit sem az én ízlésvilágom. Cuki-muki, édi-bédi hely, sütikékkel és csillámos ragyogással. Na jó, csak túlzok, de akkor is. Felnőtt férfiként egy cukrászdában? Érdekes dolgai vannak a menedzseremnek, ez is közéjük sorolható.

- Te, Yongguk, már nem azért, de te ilyen helyekre jársz szabadidődben? – pillantottam rá lenézőn.

- Neked egy olyan hely kell, ahol elő tudod venni a laptopod és békében írni a kis cikked, egy wi-fi, amivel fel tudod tölteni és pocskondiázni magad. – magyarázta. – Nekem pedig ez a hely kell, ugyanis itt a személy, akire mindennél jobban vágyom.

- Szeretnél túljutni a pulton, be a konyhába, mi?

- Tudom, mi van a konyhában. Nem nagy szám. – vont vállat, én meg azt hittem lefejelem a falat. Hogy nem lehet ezt érteni.

- Inkább hagyjuk. – forgattam meg a szemem. – Csak maradj csendben.

- Na majd ha megismered a helyet, neked is tetszeni fog.

- Gondolom.

Mikor bementünk maga a hely hangulata egészen megfogott volna, de ez nem annyira az én világom. Bang leült egy asztalhoz, én meg követtem, majd elővettem a táskámból a munkaeszközöm, kinyitottam és gépelni kezdtem. Csak fél füllel hallottam meg, ahogy a pincér azt kérdezi, mit hozhat. Akkor eszméltem fel, hogy kérnem is kéne valamit, így a kínálat gyors böngészésébe kezdtem. Amit a srác nem hagyott, mondván neki sietnie kell, nem állhat egész nap az asztalunknál habtákba vágva magát.

Alig öt perc elteltével Bangnek kihozott valami extra csokis förtelmet én pedig valami olyat kaptam, amire sosem számítottam.

- Ez most mi? – nézegettem a fehéres kupacokat a tányéron.

- Habcsók. – felelt nemes egyszerűséggel.

- Habcsók? – kérdeztem vissza, de ő már itt sem volt. – Gyerekkorom óta nem ettem ilyet. – húzódott apró mosoly a szám sarkába.

- Csak nem… - kezdte volna Bang.

- Tudod, ettől még nem fogok ide szokni. – mondtam mogorván, mire ő csak egy egyszerű mosollyal folytatta a sütije elfogyasztását. Én visszafordultam a laptopom képernyőjéhez, és folytattam a cikkem megírását. Közben kis darabokat törögettem az édességből. Már majdnem befejeztem, mikor meghallottam a hangszórókból egy ismerős dallamot.

- Már megint ezt nyomatod? – kiabált oda a pincérsrácnak Yongguk. – Nem unod még?

- Nem. – felelte a fiú nemes egyszerűséggel.

- Pedig igazán kereshetnél valami jobbat. – kapcsolódtam én is be a beszélgetésbe.

- Nem, szerintem Chanyeol tökéletes. Imádom a zenéjét, isteni a hangja, és amit a gitárral művel… az egyszerűen fenomenális. Nem mellesleg, egy atomszexi pasi. Ha egyszer találkozhatnék vele, azt hiszem elájulnék.

- Én mondtam, hogy bejuttatlak a koncertjére. – kuncogott Bang.

- Úr Isten, hová kerültem? – forgattam a szemem.

- Neked mi bajod? – kérdezte a pincér, de a menedzserem helyettem is válaszolt.

- Utálja a srácot. – kuncogott a velem szemben ülő. – A kritikusa.

- Mit utálom, ki nem állhatom. – fintorogtam. – Olyan, mint valami parazita. Befészkeli magát idegen emberek agyába és függőséget okoz nekik. A silány és mások dalaiból kopizott és összemontázsolt zenéi pedig kifejezetten elrettentő példái a zenei ipar hanyatlásának. Ez nem művészet, ez csak pénzhajhász cselekvés. – ráztam a fejem. Hosszú monológom után felnéztem és megláttam magam előtt a srácot, aki azt hiszem ha a kezével nem is tudott, de a tekintetével mindenképp meg akart ölni.

Baekhyun:

A kritikusa, mi? Szép, mondhatom! Alig húsz perce ülnek itt, de máris az idegeimre megy. Hogy meri szapulni Chanyeolt? Eszem megáll!

- Na figyelj! Érthetsz  te a zenéhez amennyire akarsz, de ne szóld le Chanyeolt! Főleg ne előttem. Leszarom, hogy van nála jobb zenész, meg mennyire bénán tákolja össze a számait. Én úgy szeretem a zenéjét, ahogy van. És tudod miért? – hajoltam a szemüveges kritikus arcába – Mert szívvel lélekkel csinálja. És ha szívből csinálsz valamit, azt elrontani nem tudod. – mondtam határozottan, majd felegyenesedtem, és már indultam is vissza a pulthoz, de a srác elkapta a karom.

- Aligha azért fizetnek téged, hogy kötekedj egy vendéggel. – mosolyodott el, majd elengedett és a kezembe adta a tányérját. – Kérek még három ilyen sütit, utána meg a számlát! – fordult vissza a laptopjához, mire némán elutánoztam az utolsó mondatát fintorogva, amin Bang jót röhögött. A srác felkapta a fejét és szúrósan nézett rám meg Bangre, így inkább visszamentem a konyhához, hogy összeszedjek neki három habcsókot.

- Tessék, és itt a számla is. – tettem elé a sütit meg a blokkot is. A kritikus a szájához emelte a habcsókot, majd ahogy meglátta a számlát kikerekedtek a szemei, és inkább visszatette a sütit a tányérba.

- Nyugi, Baek! Egybe fizetem. – nevetett Yongguk. – De akkor bevigyelek a koncertre? Szerzek VIP jegyet.– nézett rám kíváncsian mire elpirultam.

- Ne…Nem kell! – tiltakoztam hevesen - Azt se tudom, mit kéne mondanom neki, vagy, hogy reagáljak, ha meglátom. Az első benyomás nagyon fontos. – nyafogtam, mire a kritikus felhorkantott.

- Fontos, mi? Ha őt is így szolgálod ki. – morgott mire az asztal alatt bokán rúgtam és inkább bevonultam a konyhába. Estig Himchan volt a pultban, így mikor záráskor kijöttem, már senki nem volt az üzletben.

- Te Baek – lépett mellém Chan, mikor az egyik asztalt törölgettem, s a kezembe nyomott egy szalvétát, rajta egy telefonszámmal.

- Mi ez? – pislogtam rá.

- Bang hagyta itt neked, azt nem mondta, hogy kié, de nagyon vigyorgott, úgyhogy lehet a kedvencedé. – kacsintott, én meg teljesen leblokkoltam. Ez Chanyeol száma?

Másnap reggel fáradtan mentem dolgozni, mert egész este a telefonomat szuggeráltam, hogy felhívjam e Chanyeolt vagy se. De végül nem mertem felhívni.  Alig léptem be az üzletbe, máris betalált egy büdös paraszt, aki pár napja meg akart még erőszakolni. Jól indul a mai napom is, mondhatom. És ha ez a pöcs még nem lett volna elég, Bang ma is behozta a kis kritikust.

- Látom, jól megy az üzlet. – nézett körbe a Morcos kritikus.

- Jobban menne, ha Baekhyun is eladó lenne. – kontrázott rá Yongguk.

- Így is sokan próbálkoznak, nem kellene, hogy licitáljanak is. – sóhajtottam. –  Annyi telefonszámot kapok, hogy azzal van tele a kuka. –

- Szóval az enyém is oda került, azért nem hívtál! – mondta a Morci srác, olyan megvilágosodtam arckifejezéssel.

- Hívni? – lepődtem meg, majd leesett. – Az a te számod volt?

- Mit hittél kié? Az imádott gitárosodé? – kuncogott, s végig simított a combom hátulján. Elég feltűnő volt, mert többen is kiakadtak tőle. Főleg én.

- A süti kell, azt kaphatsz! Viszont, ami nincs az étlapon, azt ne akard megszerezni Morci maci. – pöcköltem meg a kiálló füleit.

- Habcsókot kérek, a többit meg telefonon megbeszéljük! Ha már te nem mertél felhívni. – kacsintott, nekem meg teljesen elszállt az agyam. Hát ezt a faszt! Itt kötekedett még tegnap, most meg flörtöl.

- Tudván, hogy nem Chanyeol száma volt nyugodt szívvel dobom a szalvétát a többi közé, ahova való. – villantottam egy vigyort, majd felvettem a rendelést.

- Csak azért vedd fel, ha hívlak! – nevetett.

- Álmaidban pápaszem! – vágtam csípőre a kezem.

- Az én álmaimban nem csak egy kósza telefonhívás lenne. – nyalta meg az alsó ajkát.

- Nem bizony! – mentem bele a játékába, s belehajoltam az arcába– Álmodban felmennénk a lakásodra, levenném a nadrágod és kiverném – haraptam be az alsó ajkam, majd gonoszan elmosolyodtam – a fogadat! – fejeztem a be a mondatot, és visszasétáltam a konyhához, ahonnan kikergettem Himchant, mondván, hogy az imádott Bang Yonggukja kint várja. Csak ne kelljen a Morcos arrogáns kritikust kiszolgálnom. Tényleg elég nagy paraszt, de valamiért mégis vicces, hogy képes voltam flörtölni vele, holott eddig senki mással nem tudtam. Érdekes ez a srác…

Chanyeol:

Aha. Szóval miután jól bokán rúgott a srác fejbe kólintott egy érzés. Tetszik nekem a vehemenssége. Szívem szerint jobban is megismerném. Mondjuk testközelből. Ilyenkor kár, hogy az emberek nagy része csak a zenészt látja bennem, és nem önmagam. De a pincérsrác, ő más. Még azt se vette észre, hogy hasonlítok a kis kedvencére. Elvakult…

- Hé, Bang, megtennél nekem valamit? – pillantottam rá összeszűkített szemekkel, mire ő csak felpillantott a telefonjáról.

- Mondjad.

- Ezt juttasd el a pincérnek.

- Te nem mondod komolyan… - vigyorodott el azzal a megmondtamos cápamosolyával.

- Ne vágj ilyen fejet, mert olyan ’kapd be faszom’ hangulatom lesz.

- Neked mindig az van.

- Mert néha akaratomon kívül is kedvesnek kell lennem.

Este a telefonom végig a zsebemben volt. A legjobb haverommal, Sehunnal chateltünk.

> Azt hiszem ez az első eset az óta.

> Ha tudnád milyen infantilisen is hangzik ez.

> Most miért?

> Mert ott a hülye telefonod a zsebedben. Fogadjunk most is azt várod mikor csörög.

> Ez nem igaz!

> Melyik része? A telefon nincs a zsebedben, vagy nem várod, hogy hívjon. Ugyan Yeol, kit akarsz átverni. Több mint öt éve ismerlek, mióta ketté váltál, azóta nem is beszéltél senkiről. Csak néha arról a vén fószerről, Bangről.

> Annyira nem vén. Pár évvel idősebb csak nálam.

> Most nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy hogyan akarod ágyba csalni a kis pincér fiút, ha fel sem hív.

> Nem tudom, de nem akarom, hogy azért kedveljen aki nem is én vagyok.

> Majd meglátod, hogy ő is ugyan úgy elfogad, mint én.

> Öm… az elején te is utáltál.

> Mellékes.

> Sehun, baszd meg…

Másnap egy autógramm osztó rendezvény után Bang újra berángatott a cukrászdába. Egy gyors incselkedés után, kedvenc pincérsrácom gyorsan el is vonult hátra. az egyetlen előnye annak, hogy Himchant előre küldte, hogy végre megtudtam, mi is a neve.

- Hé, Himchan, lehetek pofátlan? – tettem fel a kérdést, mikor feleszméltem egy több perces bambulásból.

- Mondjad, mit akarsz.

- Jajj, ne! – mordult fel Bang. – Ha így kezdi, abból semmi jó nem sül ki. – jelentette ki.

- Csak annyit akartam, hogy esetleg bemehetnék-e hátra.

- Hátra? – kérdezett vissza.

- Aha, tudod, ahol készülnek az édességek. – bólogattam hevesen. Himchan furcsán méregetve oldalra billentette a fejét, majd elvigyorodott és cinkosan Yonggukra nézett. – Hát hogyne!

- Hát oké…  - fintorodtam el, de azért kihasználtam ezt a kedvességet és hátralopóztam Baekhyunhoz. A mit sem sejtő fiú mögé lopóztam, majd hirtelen megszólaltam.

- Baekie, van még habcsók? – nyújtottam felé a tányérom, amin ma már felszolgált egy adagot.  Először csak megugrott, aztán furcsán nézett rám, megcsapkodott kicsit, végül kaptam kaját is. – Amúgy miért utálod ennyire az embereket? – kérdeztem tőle nagy naivvan, csak hogy beszélgetést kezdeményezzek. De nem erre a válaszra számítottam.

Baekhyun:

Besunnyogott hátra! Komolyan nem értem a srácot. Egy részről idegesít, ha koslatnak utánam, de vele lehet vitázni, amit kifejezetten szeretek, így azt hiszem, adok neki egy esélyt és nem kerülöm, annyira.

- Miért ne utálnám az embereket? – kevertem tovább a rózsaszín tojáshabot, hogy pótoljam a habcsókot, amit Mr Morci maci elfogyasztott. – Az emberek többsége egy jó kufircot akar csak tőlem.

- Ezt nem csodálom – nyámmogott a pulton ülve.

- Akkor gondolom, azt se csodálod, hogy kerülöm a társaságot. Elég félénk vagyok. – jelentettem ki.

- Félénk? Te? – lepődött meg, mire csak bólintottam.

- Nem tűnök annak? – kuncogtam.

- Hát, velem szemben nem vagy félénk. Sőt – harapott az alsó ajkába, mire akaratlanul is oda tévedt a tekintetem. Meg kell hagyni, szép ajkai vannak, melyek ráadásul cukormázasak.

- Ez azért van, mert idegesítő vagy. – léptem hozzá közelebb, majd az ujjbegyemmel leszedtem a szája széléről a cukor mázat, és visszafordultam a keverő tálhoz.

- Én idegesítő vagyok, de egy olyan srácért rajongsz, akit nem is ismersz. – mondta sunyin mosolyogva, mire felnevettem.

- Sose értettem a kritikusokat, de azt hiszem, téged kezdelek. Féltékeny vagy Morci? – kuncogtam. Ő csak vállat vont és mellém lépett, majd figyelte, amit csinálok. Most először éreztem azt, hogy tényleg azt figyelte valaki, ahogy dolgozom, és nem a lényemet szuggerálta.

- Honnan tudod, miből mennyi kell bele? – érdeklődött miután betettem a sütőbe egy tepsi sütit.

- A rutin, meg az évek. – nevettem – Imádok sütni.

- Édes szájú vagy? – kérdezte kíváncsian, de csak egy fejrázással válaszoltam.

- Annyira nem. Ezért van az, hogy amiket én sütök, azok sincsenek agyon cukrozva. – válaszoltam elgondolkodva.

- Persze, én is arra fognám, hogy nem tudom, mennyi cukor kell egy sütibe pontosan. – kötekedett.

- Ha recept szerint csinálnám, nem fogyna ennyi belőle. – vontam vállat.

- Késsz kis üzletember vagy. – simított végig a hátamon, mire kirázott a hideg. Ha nem lenne Chanyeol kritikusa, még be is jönne. Kár, hogy nem egyezik az íz világunk.

- Nélkülem ez a kóceráj tönkre menne. – bólogattam helyeslően.

- Tényleg? És mi lettél volna, ha nem cukrásznak állsz? – tett fel egy újabb kérdést. Komolyan ilyen kíváncsi rám?

- Kosaras. – vágtam rá határozottan, erre persze jól képen lettem röhögve, mint ahogy azt már megszoktam.

- Cuki vagy, de a te magasságoddal ez aligha lehetséges. – nevetett, és itt megint kiverte a biztosítékot az arroganciája. A magasságom egy igencsak fájó pont gyerekkorom óta, erre pont ebbe kell belekötnie? Érzéke van hozzá, hogy idegesítsen fel.

- Most mi van? Nem hiszed el, hogy jól tudok kosarazni? – akadtam ki, ő pedig helyeslően bólintott. – Akarsz fogadni? – kuncogtam – Fogadjunk, hogy a törpeségem ellenére is lenyomlak kosárban! – mosolyogtam kihívóan.

- Ó! Tehát azt állítod, lenyomsz. – harapta be az ajkát, és megtámaszkodott mellettem a pulton. – Elfogadom a kihívást. – nevetett.

- Ma csak négyig vagyok. Ha van kedved, na meg persze energiád mehetünk munka után. Csak előtte haza megyek átöltőzni. – mosolyogtam, mire Morci szemei elkerekedtek. Nem hiszem, hogy erre a válaszra számított, de nem szeretem, ha alábecsülnek. - Mi a baj? Félsz, hogy veszítesz? Az előbb még akkora szád volt. Vagy neked csak a kritika megy?

- Majd délután kiderül! – nevetett.

- Jó, de ha lenyomlak, nem szapulhatod többet Chanyeolt! Megegyeztünk? – nyújtottam a kezem a meglepett fiú felé, várva a választ.

 Chanyeol:

Kissé elhúztam a szám a feltételén, de egye kefe. Neki nem kell tudnia, hogy a blogomra mit írok, előtte meg majd nem hangoztatom a véleményem.

- Legyen. – nyújtottam felé a kezem, hogy álla az alku. – Akkor délután abban a parkban, ami itt van két sarokra?

- Jó, akkor fél ötkor ott. De most már hagyj dolgozni, oké?

- Aha. – hagytam el vigyorogva a konyhát.

- Mit vigyorogsz? – kérdezte Bang, mikor kiléptem a konyhából.

- Lehet Baek megkínálta a dugi füves sütimmel. – gondolkodott el Himchan, mire Yongguk arca fura grimaszba torzult. – Mármint… gyógyfüves. – próbált szépíteni, de ezt már Isten se hinné el.

- Ja, nem. Délután megyek kosarazni.

- De holnap délelőtt lesz egy köröd a déli plázában. – figyelmeztetett Bang apuci, hogy ne maradjak ki este sokáig.

- Ne… már megint? – sóhajtottam mélyet. – Különben is, nem vagyok már gyerek. Csak tudom meddig maradhatok ki éjszakánként.

- Oké. – emelte fel védekezőn a kezét.

- Én viszont most lépek. – köszöntem el tőlük és hívtam egy taxit, hogy hazavigyen. Otthon bekapcsoltam a laptopom és konstatáltam, hogy az elmúlt fél napban megint húsz emberrel nőtt a követőim száma a blogon. Ezen kívül Sehun megint unatkozott, mivel kb negyvenkét olvasatlan üzenetem volt a közösségin. Omo, nem értem, ennek a srácnak komolyan ennyire nincs élete?

> Haver, ha tele küldesz üzenetekkel, nem fogom visszaolvasni mind a negyvenet.

> Pontosabban negyvenkettő. Abból harmincvalahány csak smiley.

> Miért nem indítod el az élet nevű játékod, veszed meg hozzá a csaj nevű kiegészítőt és töltöd le a szex patchet?

> Mert nekem a pasi nevű kiegészítőre fáj a fogam, de le vagyok égve.

> Lúzer. Nekem viszont ma randim van.

> És van már szűk farmernacid?

> Van fekete melegítőm.

> Oké… De nekem nem sírhatsz.

Ahelyett, hogy folytattam volna a Sehunnal való értelmetlen beszélgetést lezuhanyoztam, összeszedtem a cuccom, a labdám, meg egy adag vizet a kulacsomba és bevágtam őket a tornatatyómba.

Egy jó fél órával előbb ott voltam, így dobáltam párat amíg Baek nem ért oda. Fel se merült bennem, hogy nem jön. Már egy ideje csak magamban játszottam és kezdtem fáradni, így leültem kicsit pihenni, meg inni egy kortyot és akkor már rápillantottam az órámra. Lassan öt óra felé járt az idő de Baeket nem láttam sehol.

- Úgy érzem fel lettem ültetve. – motyogtam magam elé.

- Csak nem elfáradtál? – jött a kérdés a kis pálya kapujából.

- Elkéstél.

- Csak egy kicsit.

- Remélem hoztál kárpótlást. – húzódott egy apró mosoly az ajkamra.

- Magamat. Ez nem elég?

- Hát, több mint a semmi. – bólogattam. – De azért megvártad, hogy kifáradjak, hogy könnyebben nyerhess.

- Honnan tudtad? – vigyorgott. – Viszont, ha te már így bemelegedtél, akkor kezdhetjük is. – lopta ki a kezemben tartott labdát és a kosár felé vitte majd rá is dobta. – Egy-null. Béna!

- Ez csalás. – háborodtam fel, de mentem is hogy visszaszerezzem az elvesztett előnyömet. Egész sokat játszottunk. Folyamatosan egálban voltunk és a végső dobásnál jártunk. Pont nálam volt a labda és készült elvenni tőlem. Ki mondta, hogy a törpeségnek nincsenek meg a maga előnyei. Úgy kiütötte a labdát a kezemből, hogy csak pillogtam. Aztán mikor készült kosárra dobni, eszembe jutott valami. Elkaptam a derekánál, fogva és felemeltem, így dobta be a végső győztes kosarát.

- Nyertél. – ültem le a földre fáradtan és magammal húztam őt is. – Kár, hogy vége. Jól szórakoztam. Igazán megismételhetnénk máskor is. – fordultam felé. –  Tudsz biciklizni?  Mit szólnál, ha hétvégén elmennénk a város mellé kirándulni?

Baekhyun:

Én így még életemben nem vártam a munkaidőm végét, mint ma.  A srác nevét se tudom, de mégis úgy vitázok vele, ahogy Himchannal, akivel ezer éve ismerjük egymást.  Vagy még annál is jobban kijövünk? Amit a konyhában leműveltünk, az már flörtölésnek számít. Jézus, én életemben nem flörtöltem senkivel, erre tessék! Az első, akivel kacérkodok, az pont az a srác, aki fikázza a rapperemet. Kicsit sem ironikus az élet.

A találkozó előtt haza kellett mennem, tusolni, meg átöltőzni, így kicsit késve értem a kosár pályához. Egész sokat játszottunk, és mit ne mondjak, nem hagyta könnyen magát. Élveztem, hogy folyamatosan bizonyítani akartunk egymásnak. Viszont, amit az utolsó dobásomnál leművelt, az meglepő volt. Elkapta a derekam, és felemelt, hogy könnyebb legyen bedobni a gyűrűbe a labdát. Ez után a földön kötöttünk ki, mert jól lefárasztottuk egymást. De legalább nyertem!

- Tudok bicajozni. De, előbb – keltem fel, majd felhúztam a földről – nem ártana bemutatkoznunk. – nevettem – Byun Baekhyun vagyok! 

-KritikYolo. Ez az írói nevem, és szeretem, ha ezen szólítanak. – magyarázta én meg felnevettem.

- Ha nem bánod én maradok a Morci macinál. Főleg, mert nyertem, így nem szidhatod álmaim gitárosát. – pislogtam rá bájosan, ő meg csak felfújta az arcát és duzzogva káromkodott egyet. Nem tudom, mi zavarja jobban. Az, hogy vesztetett, vagy, hogy Chanyeol álmaim pasija.

- Morci Yolo – vettem fel a labdát kuncogva, mire olyan történt, amire egyáltalán nem számítottam.

- Baekie – hallottam a nevem, s már fordultam is felé, hogy tudatassam vele, hallgatom mi a panasza, viszont szavak helyett az én ajkaimra talált, s azokat becézgette olyan gyengéden, mintha csak egy agyoncukrozott habcsók lenne, amiből nem mer egyszerre sokat habzsolni, nehogy cukormérgezést kapjon. Én viszont bizseregtem, szinte mindenhol. Miért ilyen jó érzés ez?

 – Találkozunk szombaton. – suttogta ajkaimra, s azzal a lendülettel el is indult az ajtó felé, majd még visszafordult, hogy hívjam fel a részletek egyeztetésével, mikor és hol találkozzunk. Sokkos állapotban hagyott magamra, majd amint leesett, hogy neki végig ez járt a fejébe, nagy lendülettel dobtam el a kezemben maradt kosárlabdát.

- Beszarok Morcikán – kuncogtam magamban – Hétvégén komolyan randizni akar? – túrtam a hajamba, viszont az óta is ott ült a szám szélén a levakarhatatlan mosolyom. Nincs mit tenni, kedvelem a kritikust…

- Baekhyun neked mi a bajod? – kérdezte Hyuk a kanapén fetrengve, miközben én az ágyamban fekve forgattam a kezeim közt, a nálam maradt kosárlabdát.

- Lehetséges az, hogy bejön valaki, akit utálnom kéne? – tettem fel a költői kérdést, mire Hyuk idegesen pattant fel.

- Rólam beszélsz? – kérdezte izgatottan, ami kicsit meglepett, de azért felnevettem.

- Dehogy. – legyintettem – A srácról, akit múltkor Yongguk hozott magával sütizni. Kiderült, hogy Chanyeol kritikusa, de akkor is nagyon jó fej. – nyafogtam és megszorongattam a labdát, mintha csak egy plüssállat lenne.

- Ne már!- akadt ki – Most komolyan? Először egy idol, most meg egy kritikus? Neked mi bajod van a normális emberekkel? – háborgott és a fejére húzta a takaróját.

- Furcsa vagy ma… - vontam vállat, mert Hyukot még sose láttam ennyire kiakadni. Ez kicsit olyan volt, mintha magára célzott volna, de aligha jönnék be a saját szobatársamnak. És amíg ezen agyaltam, hirtelen megcsörrent a konyhában hagyott telefonom, így felkelve mentem ki a pulthoz, hogy megnézzem kinek is hiányzom így éjfél körül. A kijelzőre pillantva viszont eléggé felgyorsult a szívverésem. Chanyeol neve díszelgett a hívó félné, ami nem azért izgatott fel, mert a kedvenc gitárosom hív, hanem mert jól tudom, hogy igazából ez a telefonszám a kritikusához tartozik, akivel alig pár órája smároltunk.

- Halo – szóltam bele kissé még nyűgös hangon.

- Szia. Nálad van a labdám? – érdeklődött, mire felkuncogtam. Képes volt ezért felhívni?

- Aha, azzal fogok aludni. – nevettem, leültem a székre, hogy kényelmesen beszélgethessünk.

- Irigylem a labdát. – jött a vonal túlsó végéről, mire megint felnevettem.

- Ha nem mész el olyan hamar, lehet most te lennél az ágyamban. – mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott. Nem hittem volna, hogy ő nem egy jó kis esti mozizást ért ez alatt.

Chanyeol:

- Ha nem… Nanana, még nem is ismered a képességeim. Még hogy gyorsan elmenni. Bár az ágyad lakója szívesen lennék.  – jelentettem ki.

- Te miről beszélsz? – jött a meglepett válasz.

- Hát a… Te nem úgy gondoltad ahogy én?

- Miért, te hogy gondoltad?

- Őőőőőőőőőőőőőőőő… - nyökögtem. – Sehogy?

- Ennyivel nem úszod meg. Mire is gondoltál?

- Hát perverzségekre.

- Jó. Már bánom, hogy megkérdeztem. Vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit. Hol is hagytam a labdád?

- Te elhagytad a labdám? Az a legbecsesebb értékem!

- Komolyan?

- Ja nem… Csak viccelek. Ha szeretnéd, megtarthatod. – kuncogtam. – Némi habcsókért cserébe a tiéd.

- Nyugi, meg is tartom. – jött a vehemens hang a túloldalról. Majd egy másik ismeretlen, dühös hang. – Mit kell ilyenkor telefonálni. Húzzál befelé aludni, majd holnap találkozol vele.

- Hm, ez nem is rossz ötlet. – jelentettem ki. – Kösz az ötletet bárki is voltál. – kiabáltam vissza a telefon túlvégére. – Bent leszel holnap is, igaz? Mert akkor délután, ha végeztem a melóval benézek.

- Most komolyan a nyakamra fogsz járni? Nem hagysz dolgozni…

- Jó akkor nem. – mondtam közönyösen. – Vissza fogsz te még engem könyörögni.

- Gondolod?

-Nem gondolom… Tudom. Várj egy picit. Fizetek. – mondtam majd, elővettem a pénztárcám és kifizettem a cigim, amiért lejöttem, miközben felhívtam Baeket.

- Te már megint költekezel?

- Aha, kell a cigi a rosszabb napokra. A holnapi pedig tuti szar lesz. – fújtattam, már előre szörnyülködve.

- Akkor gyere be egy habcsókra, a ház ajándéka.

Eltelt ez a pár nap és végre jött a hétvége. Felvettem egy laza pólót, meg egy melegítőt és hogy még a lábujjaim is élvezzék a jó időt egy flip-flop papucsot. Na meg persze a napszemüvegem, hogy a városban ne rohanjanak le. Mert talán Baekhyunnak még le sem esne, legutóbb kosarazásnál sem esett le neki, hogy nincs rajtam az a béna szemüveg, viszont ha így kimegyek a rajongók szétszednek.

Tehát elindultam Baek elé a cukrászdába, ahol még indulás előtt beloptam egy habcsókot. Baek majdnem leverte a fejem, mikor észrevette, hogy hiányzik a pultból. De végül megmenekültem. Szóval elindultunk a külváros felé. Út közben Baek észre vett egy plakátot.

- Olyan jól néz ki. – nyáladzott a plakáton szereplő pasira, aki nem más volt, mint Park Chanyeol.

- Mi a… komolyan megyünk itt a városba, te meg ilyen random plakátokat stírölgetsz? – akadtam fent azon, hogy tekintetét nem tudta elszakítani a posztertől. – Most komolyan. Nézz a plakátra. Most pedig rám. Hát mennyivel szexibb vagyok!

- Még mindig Chanyeolt választanám.

- Na jó, akkor segítek dönteni. – mondtam majd ajkára hajolva egy újabb csókot csentem tőle.

Baek furcsa fejjel méregetett majd jött az agyfasz válasz.

- Még mindig inkább Chanyeol.

- Nekem kell egy cigi. Kiborítasz.

- Bár jó úton haladsz. – jegyezte meg, aztán tovább tekert.

- Ne hagyj már itt. – kiabáltam utána és gyorsan utána tekertem.

Késő délután volt, mikor visszaértünk a belvárosba és még nem akartam haza menni.

- Van kedved még valamit csinálni?

- Még mindig él a múltkori ajánlatom. – pedzegette meg.

- Melyik? – kérdeztem vissza.

- Amit a legutóbb a telefonban említettem. – harapott ajkába, én meg majdnem lefordultam a bicikliről.

Baekhyun:

Már másodszorra csókolt meg. És megint féltékeny Chanyeolra! Úgy bírom, mikor ezt csinálja…

- Te most arra gondolsz, hogy menjek fel hozzád és… - harapta be az alsó ajkát, meg a mondat végét.

- És nézünk egy filmet. – fejeztem be helyette – Hármasban Hyukkal.

- Na jó! Szia. Meghagylak Chanyeolnak! – háborodott fel, és tovább tekert. Bár a perverz vigyorát hirtelen nem értettem. Most mégse féltékeny, hogy csak így vigyorogva átenged neki?

Hazafelé csendben tekertünk egymás mellett. Út közben kaptam egy üzenetet Hyuktól, hogy ma nem lesz otthon, így Yolot simán felmertem invitálni a lakásba.

- Bocsi a kupi miatt. A lakótársam kicsit szétszórt. – dobáltam el a szekrény elől Hyuk ledobált ruháit.

- Semmi gond, láttam rosszabbat. – vont vállat, és leült az ágyamra, míg én a szekrénybe kotorásztam, hátha találok egy plusz takarót, de van egy olyan érzésem, hogy nem fogok találni.

- Kupis vagy? – kukkantottam elő egy pillanatra.

- A legjobb barátom egy gamer. Havonta egyszer takarít, és annak örül, ha pizza az ágy mellett még nem mozog. – válaszolt, én meg elfintorodtam.

- Furcsa barátaid vannak. Így nem is csoda, hogy ilyen vagy. – hajoltam vissza a szekrénybe derékig, de itt tuti nincs még egy takaró. Nem akarok osztozni!

Végül nem volt más választásom, este a film után egy takaróba kellett bebújnunk. Mintha nem is otthon lettem volna, úgy húzódtam ki az ágy szélére. Nem nagyon mertem közelebb menni hozzá, ugyanis álmomba nagyon bújós vagyok.

- Te most komolyan két kiló méterre akarsz aludni tőlem? Büdös vagyok vagy mi? – kapta el a karom, s húzott közelebb magához.

- Jó illatod van – motyogtam, s a hátának döntöttem a fejem. Aztán hirtelen csak annyi tűnt fel, hogy Yolo elkezdte cirógatni a kezem. Furcsa lett a légkör hirtelen. Eddig, ha meg is csókolt, utána mégis egymás agyára mentünk, de most nem szóltam be neki, s ő is csak csendben feküdt mellettem.

- Baekhyun! Miért választanád Chanyeolt helyettem? – jött a kérdés, amire hirtelen köpni -nyelni nem tudtam, hát nem hogy még válaszoljak, ráadásul értelmeset.

- Ezt miért kérdezed? – kérdeztem meglepetten.

- Mindig csak róla beszélsz, ráadásul dicséred is. Nem tagadom kicsit zavar a dolog. De mivel jobb ő, mint én? – érdeklődött, s el kellett gondolkodnom, hogy mit is válaszoljak.

- Más, mint te – nyögtem ki nagy nehezen ennyit – Chanyeol mindig mosolyog, te csak ha perverz vagy. Ő szívvel lélekkel csinálja, amit szeret, rólad még nem tudom. – fogalmaztam meg a különbségeket.

- Azért zenél, mert ezt akarja csinálni, én meg azért sütök, mert ezt akartam csinálni. Lehet, hogy másban is jó vagyok, de ebben találtam meg leginkább önmagam. Azt hiszem, ezért tetszik leginkább Park Chanyeol. Kicsit magamat látom bene. – mondtam ki neki, majd összekulcsoltam az ujjainkat. – De örülök, hogy most te fekszel itt. – motyogtam alig hallhatóan, s erre már nem érkezett semmilyen válasz.

 Reggel Hyuk kiabálása keltett. Valami olyasmit pofázott, hogy egyszer nem alszik itthon, erre felhozom a pasim.

- Nem a pasim – nyöszörögtem Yolo mellkasába fúrva a fejem.

- Még nem a pasija – javított ki, a kritikus.

- Mondtam, hogy Chanyeolt választanám. – motyogtam még mindig lehunyt szemekkel.

- Ahhoz képest nem rajta fekszel. – vigyorgott magában.

- Te miről beszélsz? – akadt ki Hyuk – Ez a srác pont úgy néz ki mint a plaká – kezdett bele a mondatába erre Yolo hozzá vágott valamit.  – Mit dobálsz?

- Mit pofázol? Aludni akarok. – forgolódott. Pont úgy sikerült hozzám préselődnie, hogy ajkai súrolták a nyakam, engem pedig kirázott a hideg. Majd éreztem, hogy végig is húzta azokat a puha párnákat a bőrömön. És mivel a nyakam érzékeny terület, muszáj volt menekülőre fognom.

- Kell egy kávé! – pattantam fel, és kiviharoztam a szobámból a konyhába. Nem tudom miről társaloghatott Yolo és Hyuk, de mikor vissza értem Hyukci kirohant mellettem, és elhúzott valahova.

- Te meg mit műveltél vele? – adtam neki egy bögre kávét, s tekintetemet a kidolgozott felsőtestén legeltettem.  Majd mikor vissza találtam a szemeihez, rájöttem, hogy nem csak pár pillanatig nézhettem a testét, ez pedig eléggé zavarba hozott.

Chanyeol:

- Csak nem tetszik, amit látsz? – vigyorogtam rá, mire még jobban elpirult. Ha nem tudnám, milyen kis akadékoskodó tud lenni még azt hihetném, hogy cuki.

- Nem. – mondta felfújtarccal.

- Te most duzzogsz? – haraptam be ajkam, hogy elfojtsak egy vihogást. – Igazán férfias vagy így.

- Te csak nem kérdőjelezd meg a férfiasságom. – pillantott rám komoly tekintettel. Upsz, újabb érzékeny téma. – Amúgy mivel égetted ki ennyire Hyukot?

- Hyuk?

- A lakótársam.

- Ja? Hogy ő? Csak bemutatkoztam neki. – kuncogtam, Baek pedig csak értetlen fejjel nézett rám. – Nyugi, csak bemutattam neki, milyen érdekes is vagyok.

- Érdekes?

- Aha, meg hogy a szemüvegem néha a te fejeden jobban állna.

- Tartsd csak meg nyugodtan. A ő-kritikusságodhoz jobban illik. Tényleg, miből jött a Yolo név?

- Hát nézz rám, nem vagyok elég yolo? – vihogtam fel.

- Az… - horkantott fel. – De most komolyan. – nézett rám boci szemekkel. – Milyen Yeol vagy?

- Kritik. – öltöttem ki a nyelvem. – Bocsi, de ez még titok. Ha nem jössz rá, majd megkapod a szemüvegem. – villantottam rá egy fogkrémreklámos mosolyt.

- Szép… Nem értem miért nem mondod el a neved.

- Mert titok. – tettem az mutatóujjam a szám elé. – Azt nekem hoztad? – mutattam a kezében tartott bögrére.

- Nem. – vigyorgott. – Chanyeolnak. – öltött nyelvet.

- Akkor felöltözök és kölcsönveszem Chanyeol bögréjét és kávéját. – pattantam ki az ágyból, felkaptam a pólóm és a tegnapi gatyám.

- Kiülünk az erkélyre? – kérdezte Baekhyun.

- Aha, menjünk, legalább szívok egy kis friss levegőt. – zörgettem meg a zsebem, amiben a doboz cigim leledzett. Amint kiléptünk az erkélyajtón azt hittem lefagy rólam a… minden. – Hallod, Baek, nincs egy pulcsid vagy valamid nekem? – dideregtem.

- De van, jó lesz? Mondjuk ez a giga ing? Még a nagyim vette nekem, de lóg rajtam. Nem tudja a méretem.

- Még jó, hogy a nagyi nem ismeri a méreteid. – mosolyogtam perverzen.

- Miért, te kíváncsi vagy rá?

- Naná!

- Ha tudni akarod, 174 centi.

- Az már valami. Hol rejtegeted?

- Te már megint miről beszélsz? Csak nézz rám!

- Te most benyúltad a szövegem?

- Nem~ - nyújtotta el aranyosan.

- Persze. Hazudj másnak. Na kérem azt az inget. – vettem ki a kezéből, majd felvettem. – Zsír, nekem pont jó. Nagyi nekem vette ezt az inget. Mondd meg neki, hogy kösszencs mammer.

- Már nem él. – upsz.

- Majd viszünk neki virágot. Add azt a kávét.

- Ott az asztalon. Van két kezed. Szolgáld ki magad. – ment ki vissza az erkélyre.

- Tetszik ez az erkély. Nekem nincs ilyenem. Lehet többször jövök.

- Csóró. Bérleti díjat fogok szedni.

- Akkor természetben fizetek.

- Nincs kertem, amit gondozhass.

- Baszd meg. – fogtam a fejem.

- Mit?

- Bezzeg ilyenkor nem vagy naiv.

- Én sose vagyok naiv, egy perverz állat vagyok.

- Te biztos, hogy magadról beszélsz? Eddig nem tűnt fel, hogy az lennél. Inkább csak hülye.

- Nem hiszed el, hogy perverz tudok lenni?

- Nem. Bizonyíts!

Baekhyun:

 Na jó, nem hiszi el, hogy perverz vagyok? Milyen férfinek néz ez engem?

- Mivel tudom bizonyítani? – érdeklődtem, mire olyan iszonyat szexi fejet vágott, hogy azt hittem mentem elájulok.

- Bevállalod a szerelmet? – érdeklődött, miközben belemászott az arcomba.

- Veled? Nem. – toltam el magamtól – Fogadok, hogy kész szívtörő vagy.

- Én? Ugyan! - nevetett, olyan nem csináltam semmit fejjel. Tudod, ki hiszi el…

- Most őszintén! Hány ember volt már beléd szerelmes? – kérdeztem, mire számolgatni kezdett.

- Sose számoltam. – pár pillanatig csak néztem, ahogy gondolkodik, és nincs mit tagadni, nekem igenis bejön a kis kritikus Yeol.

- Nos, akkor engem is hozzá adhatsz a listához. – sóhajtottam, mire elkerekedett szemekkel bámult rám.

- Komolyan? – kérdezte meglepődve, mire bólintottam.

- Komolyan. – mosolyogtam, s már vártam, hogy megint ajkaimra tapad, azonban nem ez következett. Ugyanis Yeol felkelt és letolta a gatyáját alsóval együtt, így tökéletes rálátásom nyílt a „méretére”.

- Ember, te mit csinálsz? – kaptam a szemem elé a kezem.

- Azt mondtad bevállalod a szerelmet! Vagy te hogy gondoltad? – esett le neki, hogy nagyon félre értettük egymást.

- Én a normális értelmében gondoltam. Te meg megint perverz vagy! – akadtam ki.

- Az előbb úgy volt, hogy te is az vagy. – harapott az alsó ajkába, nekem meg lesett, hogy most igencsak be lettem oltva.

- De én ilyet még soha nem csináltam! – pattantam fel, s dühösen néztem rá.

- Nem csi… - esett le az álla – Te még sose… Ó! – hajtotta le a fejét, nekem meg most kellett legyűrnöm a félelmem, és elkapva a tarkóját martam az ajkaira. Yeol meglepődött, de alig pár pillanat múlva már viszonozta is a csókot, én pedig ezen felbátorodva simítottam kezem az ágyékára, minek hatására eltávolodott tőlem.

-Baek, nem kell semmit bizonyítanod. – fogott a csuklómra. Nem is azért csinálom, mert azt hiszi nem vagyok perverz, hanem mert ezt akarom csinálni vele.

- Ki akarom próbálni a „szerelmet” – kuncogtam és tartva a szemkontaktust térdeltem le elé. Yeol csak szótlanul nézett, én meg szemeztem a hatalmas férfiasságával a lába között.

- Öm… Nem igazán tudom mit kéne vele kezdenem. – nevettem fel fülig vörösödve, mire ő is felnevetett.

- Hát gondolj rá úgy, mint egy jégkrémre, és kóstolgasd. – kuncogott, majd a hajamba túrt.

- Aha, szóval jégkrém… - motyogtam majd szép lassan végig nyaltam rajtam, s a számba engedtem, s miközben kiengedtem ráharaptam picit a végére.

- Au! – sikkantott - Te mit művelsz a jégkrémeddel? Ez fáj ám neki! – szidott le, én meg adtam egy puszit oda ahol ráharaptam.

- Akkor fogak nélkül? – kérdeztem, mire csak bólintott. Így neki estem megint és lassú tempóban kezdtem nyalogatni, majd néha kicsit meg is szívtam.

- Hah – sóhajtott fel – Ha nem harapsz, egész ügyesen csinálod, de kicsit lassíthatnál. - S ahogy megéreztem a számba az ízét csak jobban rá kapcsoltam. Most először csinálom ezt valakivel, de nagyon ki akarom elégíteni a perverz vágyait.

- Baekiehh – szuszogott és próbált eltolni magától, viszont makacsul tartottam magam, míg a számban nem éreztem az élvezetét, majd mindent le is nyeltem.

Felkeltem hozzá, ő meg magához ölelt.

- Tényleg egy perverz dög vagy – szuszogott a nyakamba, és ki is szívta azt.

- Én mondtam – kuncogtam, s átölelve a derekát bújtam hozzá.

- Biztosan nem adlak Chanyeolnak! – simított a fenekemre, mire megéreztem valamit rezegni a lábamnál.

- Erre majd visszatérünk, de valami rezeg a gatyádban. - léptem el előle, mire nagy nehezen visszatornázta magára, s kivette a zsebéből a telefont.

- Hallo! – szólt bele nyugodtan, viszont a vonal túlsó végén Bang aligha volt ilyen nyugalmi állapotba. – Jó-jó, megyek! – rázta le Yonggukot, majd elköszönt, mondván hogy jelenése van. És még rám kente, hogy miattam felejtette el. Hát hogyne!

- Este majd hívlak – támaszkodtam az ajtónak, mire még visszalépett és egy búcsúcsókba invitált, mielőtt felpattant a biciklijére.  Én meg befoglaltam az ágyam, aminek még mindig Yeol illata volt.

- Persze… - motyogtam a párnámba bújva - És engem ki fog leszopni? – pirultam bele saját képzeletembe. Kár, hogy csörgött a mobilja, kíváncsi vagyok mi lett volna utána…

Chanyeol:

Ha csak egy órácskával többet kapok az élettől, már attól boldog lettem volna. És még azt kérdezik, miért utálom annyira ezt az egészet. Én csak zenélni akartam, és hogy mások élvezzék, nem azt, hogy elvegyék az életem. Milyen ironikus, hogy a munkám mellett a hobbim az, hogy kritizálom azt, amit teszek. Érdekes fordulat az élettől.

Alig fél óra alatt sikerült eltekernem arra a címre, ahol a mai nap interjúm van egy TV-s csatornán. Még jó hogy kések.

- Végre ideértél… - zsörtölődött Bang. – Hol az istenbe voltál?

- Mennyországban. – feleltem sunyin mosolyogva.

- Mennyo… ? Ha majdnem elütött valaki, mert annyira siettél… - kezdett el idegeskedni. – Várj, ismerem ezt a fejet. – akadt ki. – Basztál bejönni. Te sunyi köcsög! Takarodj öltözni, bűzlesz, egy rakat spray-t rád kell majd fújni.

- Hé-hé. Nyugi, itt vagyok.

- Még szép. Nem az én karrierem teszed tönkre. Mi lenne a legnagyobb rajongóddal nélküled?

- Rajongna a másik énemért. – feleltem, miközben kezembe nyomták a ruháim, meg Yongguk a rakat deot. Felvettem a ruhákat, majd leültem a székbe és nekiálltak a sminkemnek.

- Ugyan már, ne ess túlzásokba. Nem az a fajta, aki olyan könnyen barátkozna. – rázta a fejét.

- Ezt mondd minden ujjongó porcikámnak. – vigyorogtam rá.

- Ezek szerint szép reggeled volt, Oppa? – kérdezte a sminkes lány. – Kész is vagy.

- Ühüm. – bólintottam.

- Akkor jó. – kunkorodott felfelé ajka. – Szeretem, ha mosolyogsz. Az boldoggá teszi a rajongóid.

- Oh, erre még sose gondoltam, köszönöm. – mosolyogtam a lányra, majd elindultam be az interjúra.

Estefelé járt már az idő, én pedig kezdtem fáradtnak érezni magam.

- Kéne egy habcsók. – mondtam lehangolva.

- Eddig nem volt mániád az édesség.

- Chh… - ciccentem fel dühösen. – Pihenni akarok!

- Hisztis vagy! – ráncolta homlokát Yongguk. Nem szerette, ha ki voltam idegileg, mert olyankor mindig olyan dolgokat csináltam, amik nem vetnek jó fényt egy hírességre.

- Mert nem volt ma egy csepp szabadidőm sem.

- Mert reggel elpihengetted. Menj, szívj el egy cigit. Csak meg ne lássanak. – billentett fejével az étterem ajtaja felé.

- Köszi.

- Amúgy, a mai napod sűrű, de a holnap viszonylag üres lesz.

Nem is nagyon figyeltem arra mit mond. Azért voltam feszült, mert a zsebemben rezgett a mobilom és idegesített, hogy képtelen voltam felvenni. Így ahogy Bang is tanácsolta, eltűntem egy eldugott helyen, elővettem a cigim, meggyújtottam és kivettem a zsebemből a telom. Annyira tudtam, hogy ő az. Ráböktem a nem fogadott hívásra, hogy visszahívjam.

- Szia. Bocs, sűrű napom volt. – szóltam bele rögtön.

- Azt hittem már vége mára. – mondta lágy hangon, köszönés nélkül. Á minek is az, úgy is tudom, hogy ő az.

- Sajnos nem. – kuncogtam erőltetetten. – De cserébe holnap csak délelőtt leszek bent.

- Érdekes melód van… Hétvégén vagy a legtöbbet bent.

- Van ilyen. Lenne kedved holnap átugrani hozzám? – kérdeztem izgatottan.

- Még van képed ilyet kérdezni, miután így itt hagytál? – tettetett nyűgösséget.

- Ez egy burkolt nemet jelent? – haraptam ajkamba.

- Hülye, ez egy egyértelmű igen volt! – jött a válasz a vonal túloldaláról.

- Akkor mit szólsz, ha eléd megyek délután a cukrászdába, és együtt megyünk haza?

- Szupi.

- Akkor holnap. Jó éjt Baekie. – köszöntem el tőle. Észre se vettem, hogy a beszélgetés alatt a cigim végig a kezemben égett és bele se szívtam. Tiszta pazarlás. Elveszi az eszem. Mi lesz így a nehezen megkuporgatott pénzemmel? Á, kinek akarok hazudni. Nem is kell kuporgatnom.

A másnap hamar eltelt. Miután végeztem nekiálltam pakolászni a lakásban. Nagyobb rend nem lett, mint volt. Főleg a nappaliban, ahol a szintetizátorom állt, a temérdek kottámmal. Azokkal most mit kezdjek? Talán, ha bemappázom nem lesz olyan feltűnő. Na igen. ilyen és ehhez hasonló kérdések saját magamnak feltevésével és pakolászással telt el a koradélutánom.

Négy óra előtt picivel el is indultam Baekieért. Mikor odaértem szerencsére már zártak, így nem kellett sokat várnom.

- Merre megyünk? – pillantott rám.

- Haza. Hozzám. – kacsintottam rá.

- Azt tudom. – sóhajtott elégedetlenül. – De itt akarsz álldogálni egész este, vagy el is indulunk? Mert amíg meg nem lódulsz, nem tudom merre kell ám menni.

- Upsz. – vakartam a tarkóm kínosan, és elindultam a lakásom irányába.

- Ja, upsz. – rázta a fejét. – Tettem el neked valamit. – mosolygott rám.

- Mit kapok?

- A szokásos. – nevetett.

- Habcsók?

- Aha.

- Köszi. – nyomtam egy puszit a szájára.

Hamar hazaértünk. Rendeltem pizzát, hogy tudjunk mit enni, mivel én nem voltam egy konyhatündér, éhezni meg mégsem hagyhatom szegényt.

Este nyolc körül, mikor már megettük a pizzát és már egy filmen is túl voltunk, Baek úgy döntött, felfedezi a lakásom. Körbement a konyhafülkén, a nappalin és a fürdőn, majd felment a galériára, ahol a hálóm volt. Mikor visszaért hozzám a párnámmal a kezében, nem jött be a nappaliba, csak leült a lépcsőn.

- Már kérdezni akartam, mikor a nappaliban voltunk – kezdett bele. – Te tudsz gitározni? – kérdezett rá. El nem hiszem, hogy a szinti nem verte ki a szemét.

- Aha. – válaszoltam kurtán.

- Ezért utálod annyira Chanyeolt? Mert nem tetszik a zenéje? Mert te is zenész vagy?

- Nem. – hajtottam le a fejem. Majd magamhoz vettem a gitárom az állványáról és leültem a lépcső mellé én is és pengetni kezdtem.

Baekhyun:

Amikor délután elindultunk hozzá még nem hittem, hogy ekkora meglepetésben lesz részem. A panelházhoz érve, míg Yeol a kapu kódot pötyögtem be, akaratlanul is feltűnt, hogy a 12-es számot ütötte be, így meglestem milyen név is van kiírva a 12-es lakáshoz.  A „Park ChanYEOL” név díszelgett a tulajdonos nevénél, nekem pedig ekkor esett le, hogy mekkora hülye is vagyok. Persze amíg felértünk, nem akadtam ki látványosan, de mikor birtokba vettem a mosdót, fangörcsöt kaptam.

Nem hiszem el, hogy nem esett le! Ekkora idióta is csak én lehet…

- Ezért poénkodott az első benyomással… - suttogtam magam elé fülig vörösödve. Meglepően más, mint amilyennek hittem, viszont ebbe az énjébe fülig szerelmes vagyok. Főleg mert féltékeny ÖNMAGÁRA. Hát mi ez már? – Hogy lehet ilyen édes valaki? – nyüszítettem félhangosan, mire Yeol bekopogott, hogy megint mi a bajom. Ó csak rájöttem, hogy álmaim pasiját rúgtam bokán és szoptam le. Ja, csak ilyen átlagos dolgok. Viszont, nagyon kíváncsi lennék, mikor óhajtja elmondani, hogy ő Park Chanyeol.

Mikor este gitározott nekem elsírtam magam. Ilyen szomorú számot se hallottam még tőle.

- Te sírsz? – bökött meg mikor felkelt a lépcső mellől.

- Dehogy, csak belement a por a szemembe. – töröltem meg az arcom, majd miután felkapart a földről, felvitt aludni, és szorosan magához ölelt.

- Szép álmokat Morci Yolo! – nyomtam egy puszit az arcára.

- Kuss és aludj! – nevetett, majd maga alá fordított, hogy moccanni se tudjak mellőle. Vagy ez esetben alóla.

Reggel megkérdezte, hogy hétvégén ráérek e, de én csak sunyi mosollyal azt kamuztam, hogy sajnos Himchannak kell segítenem, így nem tudunk találkozni. Nem vagyok hülye tudom jól, hogy hétvégén lesz egy koncertje, amire Bang már adott is egy jegyet. Nem akarom elrontani a meglepetést, higgye csak azt, hogy nem tudom ki is ő valójában. De azért mikor elköszöntünk egymástól jól kicsókoltam belőle a lelket, mintha tényleg nem láthatnám egész hétvégén.

- Hyuk! Szerinted ez milyen? – jöttem ki a fürdőből a koncertre szánt ruhámban, mire a lakótársam csak eltátott szájjal figyelt.

- Wow! Gyönyörű vagy. – motyogta – Irigylem azt a nyomorult zenészt. – duzzogott, én meg csak felnevettem. Tudom, hogy kedvel engem, de ő is tudja, hogy csak barátok lehetünk, hisz nekem ott van ChanYolo. Beszarok, hogy milyen kreatívan tudja szidni magát, mert igen elolvastam az összes kritikáját magáról, és kezdem megérteni, miért is olyan amilyen.

Bang és Himchan között utaztam a kocsiban, ami egy szűkös volt és nedves. Nem azért mert az ölemben smároltak, hanem mert a főnököm hulla fáradt volt és bealudt a vállamon. Nagy nehezen kiválasztok egy nem túl gáz ruha kombinációt, erre tessék. Jön Himchan és rám alszik, nyitott szájjal. A koncert kezdete előtt nem sokkal érkeztünk és Himchannal beálltunk hátra a VIP részlegre, így a színpad széléről figyelhettem Chanyeolt. Az összes kedvenc számom lejátszotta, majd a fináléban egy új szerzeményét is bemutatta.

- Ezt a számot, a kedvenc cukrászom ihlette. A dal címe: Habcsók. – konferálta fel, majd ahogy meghallottam ugyanazt a pár akkordot, mint amit akkor játszott mikor nála voltam megint elszorult a szívem. Azt hittem ugyanazt a szomorú dallamot fogja lejátszani, azonban ahogy énekelni kezdett hozzá, az alap is tempósabb lett. A tömeg tombolt a szerelmes számra, én meg csak azt éreztem, ahogy Himchan csapkodja a vállam, hogy rólam szól a dal. Na neee! Ennyire nem vagyok lassú felfogású… Mondjuk jó két hétig nem esett le, hogy Yolo az Chanyeol, de az mellékes.

A koncert végén Chan elköszönt a rajongóktól és egyből megrohamozta a kijáratot. Ha tippelhetek cigizni ment. Elindultam utána, de már csörgött is mobil a zsebemben.

- Szia! – vettem fel a telefont, és még tartottam a tisztes távolságot, nehogy észrevegyen.

- Szia Pici! Mi ez zaj? Hol vagy? – lepődött meg, mire felnevettem. Fene a jó hallását! Gyorsan lebuktat…

- Koncerten voltam. – feleltem. – Himchan elhozott.

- Csak nem meghallgattad azt a béna paraszt Park Chanyeolt élőben? – fújta ki a füstöt.

- Ami azt illeti de. Főleg a záró szám tetszett. – kuncogtam. – De ha megfordulsz, kaphatsz hab-csókot is! – nevettem.

- Akkor mi lenne, ha kihoznád azt a habcsókot. Itt állok az épület mögött. – érkezett a válasz.

- Én meg az ajtóból stírölöm az üleped. – röhögtem.

- És tetszik, amit látsz? – érdeklődött.

- Bocsi, de van barátom! Hiába vagy híres, a kritikusomat nem nyomod le! – kuncogtam, majd mögé sétáltam és elvettem a cigiét.

- Na, végre te is rájöttél, hogy Park Chanyeolnál csak Park Chanyeol jobb! – vágott önelégült fejet.

- Szerintem meg Byun Baekhyun, mert elcsavartam két Park Chanyeol fejét is. – karoltam át a nyakát, majd lábujjhegyre álltam és megadtam neki a hőn áhított Habcsókját.