Sziasztok! Igen, kicsit összekaptuk magunkat és hoztunk egy újabb részt nektek a Baekyeolból. Jó olvasgatást!
Chanyeol:
Reggel egy hatalmas robaj rázta meg a házat, mire szó szerint lefordultam
az ágyamról. Könyörgöm mond, hogy a menekültek robbantottak a nappaliban és nem
Kris vette birtokba a hangfalakat, meg a gépemet… De persze miért is lenne
szerencsém. Köntösben, meg egy trikó-alsónadrág kombóban rohantam le az emeletről, de mikor leértem a nappaliban egy
szintén köntösben, a laptop mellett, palacsintával táncoló Yifant pillantottam
meg. Ó persze hogy Wu már megint előttem ébredt…
- Chan! Gyere. Kérsz palacsintát? - kiabált fel nekem, mire megráztam a
fejem.
- Abból, amihez hozzáértél biztos, hogy nem eszek. – ráztam meg a
fejem.
- Pedig ez nutellás. – mutogatta nekem, s a géphez lépve lehalkította a
dobhártya szaggató zenét.
- Végre. - sóhajtottam fel, mikor végre lekapcsolta a dubstep nevezetű
zajforrást, ami a laptopból üvöltött.
- Yifan, nem tudnál valami normális zenét hallgatni? - érdeklődtem.
- Mit? Operát? Vagy Mozartot? - támaszkodott felvont szemöldökkel a
korlátnak, mert én időközben leültem a lépcsőre.
- Hát ennél azok sokkal jobbak. - állapítottam meg.
- Le ne szopjalak? - nyammogta a palacsintáját, majd bemutatott és
lehuppant a laptop elé. Csak alpárian, ahogy szokta… Még fel se állhattam, hogy
szerezzek magamnak egy kis reggelit - már ha Kris hagyott -, mikor a kapucsengő
megszólalt. Értetlenül pislogtam az ajtó irányába. Vendégeket nem vártunk, apu
csak a jövő héten jön, anyu meg nem csenget.
- Ki lehet? - töprengtem.
- Mondjuk, nyisd ki zsenikém. – oltott be kivételesen ő engem és nem
fordítva. Nagyot sóhajtva, tápászkodtam fel a lépcsőről, majd lomha léptekkel
kissé még fáradtan, indultam meg a bejárat felé, majd beleszóltam a
kaputelefonba.
- Park rezidencia, miben segíthetek? - tettem fel a költői kérdést, mire
kissé recsegve, de meghallottam a gazdag barátom, Joonmyun hangját a túloldalról.
Gyors tudnivalók: Joonmyun csak úgy mint én, apucikája pici fia. A különbség
köztünk csak annyi, hogy még én nem felelek mag apám elvárásainak, Ő mind az
apja, mind pedig az én apám elvárásainak is megfelel. Hát igen, az hogy
tökéletes jellem, enyhe kifejezés. Mindig kifinomultan társalog és remek üzleti
érzéke van. Bár a stílusa alapján olyan, akár egy 50 éves nagybácsi. Ha tanács
kell apámmal kapcsolatban, mindig hozzá fordulok, mert reálisan gondolkodik, és
jó megoldásokkal tud szolgálni az esetek 100%-ában.
- Csövezhetek nálad egy ideig? - érkezett a nem túl szokványos válasz. És
mi az hogy csövezhet-e nálam??? Ez mit jelent? Remélem nem kezd el Krisszesedni…
Bánom, hogy bemutattam őket egymásnak.
- Persze, gyere be. - mondtam, majd kinyitottam neki a kaput. A nappaliban
vártam meg míg Joonmyun befárad, majd mikor beért eléggé meglepett a kinézete.
Nagyjából ugyan úgy öltözött mint én, még tegnap az átalakításom előtt, és
most egy teljesen hétköznapi fiú állt előttem. Kivételesen nem úgy nézett ki, mint egy 50 éves…
- Na, mi van Suho? - röhögött fel Kris. - Elfogyott a pénzed?
- Ja, már csak egy porséra futja. És a csukám is csak 200 ezer volt. -
válaszolt tőle nem megszokottan, csípősen.
- Jujj, Suho ki van bukva… Ezt bejegyzem a naptárba. - vihogott, mire
oldalba vágtam a könyökömmel, hogy fejezze be.
- Suho, mi a baj? Látom, hogy eléggé kifordultál magadból. Mi történt mióta nem láttalak? - állapítottam meg, majd feltettem a fogós kérdést.
- Nem, Chan, tévedsz. Én most vagyok önmagam. Egész eddig apám kis utánzata voltam. De én
nem vagyok ő. Sőt, a vállalkozásom megy olyan jól, hogy ne kelljen rá, meg a
családra támaszkodnom. De unalmas a hotel egyedül. - mosolyodott el a végére.
Legalább tudom mi vezette hozzám.
- De miért rágtál be ennyire a faterodra?- érdeklődött Wu és kivételesen
őszinte érdeklődést láttam az arcán.- Komolyan egy hotelben laksz? - képedet el teljesen.
- Apám kitalálta, hogy feleségül kell vennem valami kényes fruskát, erre
leléptem, mert tudja jól, hogy meleg vagyok! - mondta, s szemei ismét dühösen
izzottak fel. Így már értem miért akadt ki, viszont még feldolgozni se volt
időm, amit az előbb mondott, mert Krishez fordulva, újabb meglepetéssel
szolgált.
- Yifan, van bármi ötleted, hogy tudnék bepasizni röpke egy hét alatt? -
tette fel a kérdést, ami - és ez nagy szó - még Wu Yifant is meglepte. Majd alig
egy–két pillanat alatt feldolgozta kapott információt és felröhögött.
- Mázlid, hogy biszex vagyok. - fordult a géphez, s biccentett a
fejével, hogy ő is üljön oda. Suho odahúzott egy széket, majd én is közelebb
ültem, hogy láthassam mi történik. Bár ne tettem volna…
Kris éppen megnyitott egy Chat oldalt, majd készített egy felhasználót
Suhonak, Suho százados néven.
- És ez sok jó pasit vonz? - érdeklődött hitetlenkedve Suho.
- Vagy ez, vagy este leviszlek egy meleg bárba. - nevetett.
- Ez jobban hangzik. - mondta, majd ki is törölte a felhasználóját a
gépről, pedig a telefonját nyomkodta. Ez persze csak akkor lenne meglepő, ha
nem tudnám, hogy Joonmyun a programozó cégük egyik legnagyszerűbb munkatársa. A
mobilját úgy szerelte össze, hogy fél másodperc alatt képes legyen bármilyen
számítógépet feltörni, és irányítani. Bár belegondolva, inkább mondanám hackernek, mintsem vállalkozónak.
- De akkor most feleslegesen kapcsoltam be a chatet. - duzzogott Wu,
mire Suho rám pillantott és egy eddig számomra ismeretlen gonosz vigyor jelent
meg az arcán.
- Csinálj egy felhasználót Channak. - vigyorgott, s már éreztem, hogy
végem. Ebből bizony nem tudom kihúzni magam. Ki ez a sátánfajzat és hova tette
a konzervatív haveromat? Most már tuti
el leszek rontva…
- Oké. - nevetett Kris, majd megkezdte a regisztrációt. Mint minden
mást, ezt is az engedélyem nélkül tette.
- Kéne valami frappáns név, ami vonzza a csajokat. - röhögött.
- Nem a pasikat? - vonta fel a szemöldökét Joonmyun.
- Nem tök mindegy? Lyuk legyen. - törte a fejét, majd felkiáltott, hogy
„ez az” és hangosan verni kezdte a billentyűzetet az ujjaival. Suho közelebb
hajolt a monitorhoz, hogy szemügyre vegye Wu éppen mit ügyködik, és mikor
elolvasta a felhasználó nevet, hangosan felröhögött. De úgy, hogy kis híján
lefordult a székről. Félve ugyan, de én is elolvastam mit alkotott Kris, de
bár ne tettem volna.
- Mi az, hogy Yoloka Nyalóka? - háborodtam fel. Wu, már eddig is
röhögött, de amint felmordultam, szó szerint visított a nevetéstől és a
könnyei is utat törtek maguknak.
- Csak kíváncsiságból, van ennél bénább név azon az oldalon? - tört
össze a lelkivilágom.
- Nyugi. Jó móka lesz. - vigyorgott Suho, majd adott egy öklöst Krisnek.
Mi a…? Ezek mióta ilyen nagy spanok? Jó ég, ezt a Suhot határozottan nem
ismerem.
- Jelöljünk be pár embert, hátha valaki visszajelöl. - nevetett Wu, én
pedig a fejemet fogva bújtam az asztal alá. - Nem ismerem őket... - ráztam a
fejem.
- Milyen név az, hogy Egy szál Fasz? - értetlenkedett Joonmyun.
- Nem tom. - vont vállat Yifan, majd elnevette magát. - Jelöljük be azt
is. - mondta, s mielőtt cselekedhettem volna, már rá is nyomott, hogy ismerősnek
jelölve.
- Suho, nem segítenél? - érdeklődtem átnézve Kris felett, mire annyit
láttam, hogy éppen Yifan maradék palacsintáját tömi magába.
- Osztoztunk a palacsintán. Ő már az enyém. - mosolygott sejtelmesen
Yifan.
A tüdőmből egy nem pont kellemes sóhaj szakadt fel, s úgy döntöttem,
itt az ideje egy nagy adag kávénak, hogy bírjam a mai napot. A konyhába érve a
házvezető nő, kedvesen rám köszönt, majd kiment és vitt egy adag palacsintát a
kertésznek, mint minden reggel. Aranyos az idősek közti romantikának nem igazán
nevezhető figyelmesség.
A kávés csészét előszedve öntöttem magamnak egy szép nagy adag kávét,
kevés cukorral, majd leöntöttem a még meleg feketét a torkomon. Mondjuk, azt
nem mondanám, hogy jobb lett tőle ez életem, de a hatásra még várnom kell. Aznapi
újságot kezdtem olvasni a konyhapultnak dőlve, majd váratlanul valaki kikapta
a kezemből, és helyette a képembe tolt valami autós magazint.
- Olvasd ezt. - vigyorgott Suho, s kiszolgálta magát kávéval. Legalább
kedves maradt, ha már minden más tulajdonsága eltűnt…
- Mi ez? - támaszkodtam könyökkel a pultra, s magazin borítóját kezdtem
szemlélni, melyen 2 audi volt, amint épp fej-fej mellet száguldanak.
- Újság. - mondta kedvesen, majd ő is mellém támaszkodva kezdte nézni a
magazint.
- Ki akarom próbálni a versenyzést. Lenne kedved? - kérdezte.
- Apám kinyírna… - állapítottam meg kedvtelenül.
- Na látod, ez a gond velünk. Mindig csak azt csináljuk, amire apa
rábólint. Kicsit merj már élni. És káromkodj. - vigyorgott a mondani valója
végén.
- Kris elmondta, hogy még mindig nem megy? - mosolyodtam el én is.
- Ja, de higgy nekem. Felszabadító lehet egy-két felkiáltott baszd meg. -
ivott a csészéjéből.
- El tudom hinni.- forgattam meg a szemeimet.
- Na akkor jössz velem szombaton versenyezni? Tudtam, hogy ha átgondolod
belátod, hogy igazam van. - veregetett vállba, majd kiabálva indul el Kris felé,
hogy szombaton megyünk a közeli verseny pályára, van e kedve neki is 200-zal
száguldozni egy méreg drága autóban. Naná, hogy igen volt a válasz. Nekem meg úgy néz ki nincs beleszólásom, de amúgy se nagyon ellenkeznék. Suhonak igaza
van, kell egy kis egészséges lázadás, vagy mi?
A nappaliba visszaérve, Kris egyből lenyomott a helyére a laptop elé
mondva, hogy valaki visszaigazolt. És tényleg… De amin jobban
kiakadtam, az a kép volt amit a profilomra tettek ki.
A képen életemben először - és utoljára - voltam részeg. Éppen a kádban
ülök, ami tele van pénzel, és egy Whiskys üveget ölelgetek. Ha jól emlékszem
csak fél pucéran, bár a sok ezertől nem is látszik, hogy jól emlékszem-e.
- Ezt a képet honnan szedtétek? - akadtam ki.
- Suho telóján volt, de szard már le. Inkább azt nézd, aki
visszajelölt. - csapott vállba Wu.
- Lássuk. - sóhajtottam, majd megnéztem.
- Byuncica… Elmés. - vontam fel a szemöldököm.
- A tiéd kreatívabb. - jelentette ki Suho.
- Há! Ennyi. - tartotta a kezét Yifan egy pacsira, amit Suho gyorsan meg
is adott neki.
- Na, hagyjuk Yolókát chatelni.- kelt fel Joonmyun, a helyéről, majd
felhúzta Krist mellőlem, s befoglalták a kanapét, meg elindítottak valami gagyi
filmet. De nem figyeltem rájuk, csak köszöntem a srácnak, aki visszaigazolt.
Úgy terveztem elnézést kérek, és kikapcsolom az egészet a manóba, de a fiú
jobb társaságnak ígérkezett, mint azt vártam.
- Hali. Mi újság? - érdeklődtem, majd alig pár másodperc múlva jött is a
válasz Byuncicától. Komolyan ilyen nevet… Remélem a kép alapján nem néz egy
gazdag köcsögnek…Elmélkedtem, majd a szám elé kaptam a kezem, mikor rájöttem,
hogy az előbb bizony káromkodtam. Ez a kettő teljesen elront… Nem lesz jó, ha
így folytatom!
Baekhyun:
Fáradtan csörtettem ki az ajtómon reggel. Tegnap valahogy sikerült
megszabadulnom Jongdaetől, de ki tudja meddig. Ha jól sejtem, már készíti a
második felvonást. Ahogy kitettem a lábam a küszöbön, meglepő csönd fogadott.
Beteg lenne? Á, dehogy, Chenről beszélünk… Így hát figyelmen kívül hagyva a
szokatlan „reggeli” viszonyokat elmásztam a konyháig, hogy szerezzek kávét.
Amiért bár nem vagyok oda, de egy ilyen este után létszükségnek érzem a
bevitelét. Levettem a polcról egy bögrét, teletöltöttem és becsoszogtam a
nappaliba. Jongdae ott ült a kanapén, a laptopjával az ölében és teljes
koncentrációval pötyögött valamit.
- Jó reggelt. – köszöntem rá, majd megköszörültem a torkomat, mert ami
kijött az minden volt, csak nem köszönés. Sokkal inkább hatott valami féle
nyöszörgésnek.
- Ha nem tudnám, hogy egész este kussban aludtál, megkérdezném ki alá
feküdtél be, hogy így elment a hangod. – csukta le a gépet egyből.
- Mit rejtegetsz?
- Ez csak egy kis segítség.
- Kezd elegem lenni a segítségedből.
- Valaki felvett barátnak. – köhintett egyet, mintha csak úgy
mellékesen említette volna meg.
- Mi van? – rökönyödtem meg félúton az ajtó és a kanapé között. –
Légyszi ne szórakozz! – sóhajtottam fel fájdalmasan.
- Nem, nem. – rázta a fejét. – Bár szegény elég fura és tőmondatokat
írt.
- Te beszéltél vele? – kerekedtek el a szemeim.
- Persze. Mit vagy ezen úgy kiakadva? – lepődött meg.
- Add ide! – parancsoltam rá, majd letettem a kávémat és megragadtam a
laptopot.
- Csak akkor, ha beszélsz is vele.
- De… – kezdtem bele. A legfőbb vágyam volt az, hogy Jongdae végre
letegyen a „segítsünk Baeknek pasit fogni, mert az jó móka” tervéről, de nem
állt mellettem az ég. Barátom a kezembe nyomta a gépét, mondván chateljek, ő
addig reggelizik egyet, vagyis ebédel.
Ahogy az ölembe vettem a gépet és megláttam az oldalt, szinte viszketni
kezdtem. Szuper, megláttam és allergiás kiütést kaptam tőle. Oké, ha szabadulni
akarok, minél előbb le kell rendeznem. Csak egy randi, egy fogyatékossal. Menni
fog!
Beszélgettem egy keveset a sráccal, csak ilyen nagyon béna dolgokról,
hogy milyen zenét szeret, mi a kedvenc színe kajája stb., aztán Jongdae megint
berontott.
- Na, bedumáltad már az ágyadba? – vigyorgott.
- És te? – vágtam vissza.
- Elmondta? – kerekedtek el a szemei.
- Leesett neki, hogy nem egy és ugyan azzal a személlyel beszélt.
Rákérdezett.
- Tetszik?
- Nekem? – pislogtam rá meglepetten. – Azt sem tudom hogy néz ki!
- És a belsője? – vágott ártatlan fejet, mintha arra menne ki a játék,
hogy tényleg megismerjem.
- Szerintem jó áron el lehetne adni a szervkereskedőknek. – emelgettem
a szemöldököm.
- Nem úgy, te gyökér. – rázta meg a fejét, majd magához vette a gépet,
valamit ügyködött és felém mutatta. – Ezt lesd meg. – dugta az orrom alá a
laptopot.
- Oké… én… nem lennék a helyében. Este tuti kipakolják. – húztam el a
számat.
- Ennyi? – fancsalodott el Dae.
- Mire vártál, fangörcsre? – vetettem rá egy lenéző pillantást.
- Legalább. – vigyorgott. – Szerintem ő egy jó fogás. Még csak nem is
perverz.
- Kösz.
- Igazából azért jöttem be, hogy szóljak; szedd össze magad, megyünk
fotózni.
- Nem is tudunk fotózni! – lepődtem meg.
- Ki mondta, hogy így lenne?
- Akkor?
- Kell egy profilkép. – öltött nyelvet Jongdae. – Legalább egy olyan,
mint Yolókának.
- Kérlek… – vágtam szenvedős fejet. – Nem lehetne… – még be se
fejeztem, de már közbe is vágott.
- Nem. Egy igazi Byuncicás képet fogunk csináltatni. – vágott szigorú
arcot.
Végül elrángatott magával valami tök ismeretlen helyre. A kezembe
nyomott egy szatyor ruhát, hogy azt vegyem fel és bezavart a budiba. Ott
előkapartam a szatyor tartalmát. Egy bőrgatya, egy szana-szét szaggatott felső
és ami a leginkább bosszantott, az a hajpánt volt. Cicafülek. Ez komolyan azt
hiszi, hogy kimegyek ebbe bárhova is? A nadrágot, meg a felsőt magamra kaptam. A
cipőt nem cseréltem le. A jó öreg converse tornacsukát semmire nem cserélném
el.
Kimentem és Chen rögtön lehurrogott, hogy mi ez a katyvasz rajtam, majd
berohant és megkereste azt az undorító cicafület.
- Örülj, hogy nem boxerben, meg ebben – mutatott a fülekre – kell
lenned. – morgott.
- Még nem őrültem meg. – fintorogtam. Végül Jongdae a fejemre tette azt
a vackot, összeborzolta a hajamat, hogy a pánt rész jól elvesszen a barna
hajamban és a háttér elé lökdösött.
- Szia Baek. – mosolygott visszafogottan Taemin. Nem akarom tudni Dae hol ismerte meg, párszor találkoztunk, nem rossz arc, de semmi különös nincs benne. Jobb, ha meghagyom Chennek ezeket a dolgokat.
- Nyugodtan nevess ki. – puffogtam.
- Nem… nem. – rázkódott a fiú válla. – Szerintem émelyítően édes vagy.
Szeretnél egy kandúrt magad mellé? – emelgette a szemöldökét.
- Miért ne? – kérdezett vissza Chen.
- Mert nem akarom? – vágtam pofákat.
- Akkor most legyél szexi. – szólt hirtelen Taemin, én meg reflexből
bevágtam egy fintort. – Ez abszolút nem volt az.
- Haragos macska nincs? – húztam féloldalas mosolyra ajkaimat. Arra
viszont nem számítottam, hogy Taemin nekiáll fényképezni.
- De van, de ez itt… – tartott szünetet. – sokkal jobb.
Végül este fáradtan értem haza, pedig jóformán semmit sem csináltam,
csak pózoltam. Jongdae folyamatosan elégedetlenkedett és nem hagyta, hogy
befejezzük, amíg egy olyan kép nem lett, ami neki is megfelelt.
- Ma te fizeted a vacsorat. – motyogtam elterülve a fotelban, kinyújtva
a lerohadt lábaimat.
- Oké. – mondta, de a szája sarkában ülő sunyi mosoly nem hagyott
nyugodni. Jongdae bement a szobájába, én pedig követtem őt. Persze csak
csendben, hogy le ne bukjak. Chen felnyitotta a laptopját és valamit nagyon
ügyködni kezdett, majd megláttam nála a pendriveot, amit Taemintől kapott.
Bedugta a gépbe, valamit vacakolt, végül ki is húzta és hátra tolta a székét.
Mielőtt felkelhetett volna, visszalopóztam a nappaliba.
- Akkor mit együnk? – kérdezte Dae.
- Valami drágát. – vágtam rá.
- Ez fogod Yolókának is mondani?
- És te mit fogsz mondani?
- Baekhyun, te féltékeny vagy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése