BTS - Meleg ünnepek 6.rész

J-Hope pov

Reggel az első utam a maknae szobája melletti klotyóba vezetett. Az ajtón kiérve egy nagy tömeget láttam Suga és a leader szobája előtt, amint valamit nagyon vizsgálnak a falon, de annyira nem izgatott, így beültem a wcre. Még így is tisztán hallottam minden szavukat.
- Ezt nem hiszem el! – akadt ki szörnyi. – Ezt kajak V csinálta?
- Bezony. – válaszolt Jimin.
- Mekkora erővel üthetett a falba? – érdeklődött a leader.
- És most képzeld el, hogy nézne ki a fejem, ha V végül engem csap meg így. – rémüldözött Jimin. Ekkor már érdekelt, hogy mégis mit művelt az az idegbajos a fallal.
- Ezt én is meg akarom tanulni. – röhögött a rapper.
- Én a helyedben nem lennék ennyire fellelkesülve. Nem láttad Taehyung öklét. – vágott közbe Jin.
- Miért, milyen? – tette fel az engem is foglalkoztató kérdést Rap Moni.
- Legyen elég annyi, hogy farkasszemet néztem a csontjaival mikor bekötöztem a mancsát. – válaszolt a legidősebb.
- Amikor J-Hope berohant, V annyira ideges lett… ha Suga nincs itt, nem tudom mit tett volna velem. – sóhajtotta Jimin. Ezek komolyan az én V-mről beszélnek? A kedves, aranyos, mindenkinek szívesen segítő V-ről?
- Reggeli! – hallottam Suga hangját az ebédlőből.
Kiérve gondoltam megnézem miről dumáltak ezek annyira, ám amint megláttam a falat, amin egy 7 centis horpadás volt – továbbá az ököl nagyságú részen még a vakolat is leesett – megrémültem. V kajak ilyen erős, és ekkora ütést akart mérni Jiminre? Te jó ég! Mindezt azért, mert Jimin nem engem szeret? Az a nyomorék… alig várom, hogy megszorongathassam és bocsánatot kérjek tőle. Most jut eszembe, ez meg hol aludt?
Ekkor hallottam, hogy kinyitódik a maknae szobaajtaja, amin V sétált ki és becélozta a fürdőt. Úgy sietett, hogy fel se emelte a tekintetét a padlóról, így engem sem vett észre pedig vele szemben álltam. Azonban az egyik meglepetést követte a másik… Jungkook nagy mosollyal rám köszönt, majd bement V után a fürdőbe, aki tuti hogyozni ment. Minden reggel oda rohan elsőnek. Az volt a legmeglepőbb, hogy nem küldte ki a maknaet. Lehet, hogy ezek… NEM! Képtelenség. Hisz Taehyung nem is meleg. Na mindegy...
Most esett le, hogy még nem is békültem ki vele, és ahogy ismerem, ha meglát, elmegy az étvágya… pedig ez PALACSINTA! Így arra jutottam, megvárom míg végez, de mivel jó ideje benn voltak. Gondoltam, benyitok és odabent beszélek vele. ám amint kinyitottam az ajtót, sokkoló kép tárult elém. Ezek most tényleg előttem fognak smárolni? Miért pont V-vel? Jungkook, én kicsinállak! Nem akarom látni. – hunytam be a szemem.
- Én nem látok benne semmit. – hallottam váratlanul a szobatársam hangját.
- Pedig tuti van valami a szememben, mert szurkod. – kezdte dörzsölni a szemét a fiatalabb.
- Hát én semmit nem láttam, de ha gondolod, megnézem megint. – hajolt közelebb V a maknaehoz újra, mire elkiáltottam magam.
- NE! – erre persze mindkettő felém kapta buksiját.
- Hoseok? – dermedt le Taehyung.
- Beszélhetünk? – érdeklődtem. V bólintott, a fiatalabb meg gyorsan elhagyta a szobát. Közelebb léptem a szobatársamhoz, gondolkodás nélkül magamhoz húztam és szorosan átöleltem. – Ne haragudj. – fúrtam fejem a nyakába.
- Hoseok… - suttogta a nevem, majd ő is átölelt. Szorosan. Olyan jól esett, mint eddig még soha egy ölelés sem. – Én sajnálom… - kezdett volna bocsánatot kérni, ám nem hagytam neki.
- Mit sajnálsz? – motyogtam a nyakába. – Azt, hogy kis híján összetörted Jimin képét? – kezdetem nevetni.
- Elmondta? – rezzent meg.
- Olyasmi. – távolodtam el tőle. V a padló csempéit bámulta, mire megérintettem az állát és kicsit feljebb billentettem a fejét, hogy a szemeibe nézhessek. Azokba a gyönyörű reménytől és szeretettől sugárzó szemekbe, amik mindig erőt adtak nekem. – Láttad a falat? – mosolyodtam el. Csak megrázta a fejét. – Akkor gyere. – indultam el kifelé, s Suga szobája mellett megtorpantam. V-re pillantottam. Ahogy meglátta a falban a keze nyomát elakadt a lélegzete.
- E… ez… én voltam? – nézett nagy szemekkel.
- Azért kíváncsi lettem volna arra a jelenetre. – indultam el az ebédlőbe, ő meg utánam.
- Palacsinta! – vigyorodott el, mikor meglátta az asztalon a kedvencét.
- És kapsz forró csokit is. – mosolygott Suga.
- Imádlak. – huppant a székre, mellém. Mondjuk a másik oldalán Jungkook ül, akitől azt hiszem mostantól féltei fogom.

Rap Monster pov

A faltörő vízöntő, meg a szerelme is végre eltaláltak az asztalig, így már teljes a csapat. Így mindenki előtt kérhetek elnézést a maknaetől, ahogy Jin kérte tegnap este.
- Jungkook. – fordultam a fiatalabb felé. – Bocsesz a tegnapi kirohanásom miatt, csak kicsit ki voltam bukva, mert nem tudtam elmondani Jinnek, hogy szerelmes vagyok… - ámde a mondatomba nagyon szépen belepofázott az erkélyugró.
- Szerelmes vagy Jinbe? – pattant fel az asztaltól, és közben végig rám nézett. Persze a többiek is azonnal felém fordultak.
- Te is buzi vagy? – csapott vállba Jimin.
- Dehogy! – formáztam egy nagy x-et a kezeimmel. – Nem vagyok szerelmes ebbe! – mutogattam a legidősebbre. – Ha engednéd befejezni, akkor tudnád, hogy nem Jinbe vagyok szerelmes, hanem egy rajongómba. – ráztam a fejem.
- Ne már! – mosolygott rám a faltörő, palacsintás képpel.
- Jintől akartam tanácsot kérni, hogy mit csináljak, de a beszélgetés mindig elmaradt, mert a szárnyai alá vette Jungkookot. – magyarázkodtam.
- Mutatsz róla képet? – könyökölt az asztalra Hoseok.
- Persze. – nyújtottam át neki a zsebemből előszedett fényképet. – Na, ugye, hogy csini? –mosolyogtam széles vigyorral.
- Háááát… kicsit vékony… és… nincs arca. – kaptam választ a kérdésemre.
- Mi? – értetlenkedtem, majd mikor J-Hope felém mutatta a képet, ráébredtem a problémára. – Hupsz, rossz zseb. Ez Jin. – adtam át egy másik képet.
- Jin? –kaparintotta meg Jimin a legidősebbről készült rajzomat, mely valójában egy pálcikaember.
- Tegnap sokáig hülyültünk és… legyen elég ennyi. – vágott közbe Jin.
- Én jól laktam. – állt fel az asztaltól Suga.
- Jövök én is. – menekült előlünk Jimin is. Majd váratlanul V is felpattant és Jiminék után rohant, kajával a kezében, de nem telt bele 5 másodpercbe és már vissza is jött.
- Fincsi volt. – mosolygott V a legidősebbre, majd J-Hope felé fordult. – Lejönnél velem a karácsonyi vásárra? – érdeklődött.
- Persze. –állt fel a kérdezett.
- Én is jöhetek? – ugrott a legfiatalabb a feltörő nyakába.
- Ha akarsz. – mosolygott V a tőle megszokott aranyos mosollyal, majd a tekintetem a rapperre tévedt. Az ő arca annyira nem volt boldog, hogy a maknae is velük tart.

V pov

A reggeli forró csokim elfogyasztását követően a szobámba rohantam átöltözni és túratársaim is ugyan így tettek. Azonban a gatyám felvétele után a maknae nyitott be hozzánk.
- Áthoztam a ruháidat. – mosolygott Jungkook.
- Köszi, el is felejtettem. – vettem át tőle a tegnap levedlett gönceimet, s ezt követően a legkisebb lelépett. Mikor megfordultam, J-Hope állt velem szemben.
- Mi az? – értetlenkedtem morcos arckifejezésén.
- Miért is aludtál a maknaenál, mikro a saját ágyad itt várt beágyazva? – kötözködött.
- Ja, tegnap Jungkookkal aludtam, mert nem akartam idebent rontani a levegőt. Amúgy a leadertől hallottam, hogy kizártál, szóval esélyem sem lett volna bejutni. – magyaráztam, majd leültem az ágyamra.
- Lehet egy kérdésem? – lépett elém.
- Ühüm. – bólogattam.
- Neked tetszik Jungkook? – ez meg most, hogy jött? Tudja jól, hogy csak barátok vagyunk. De most mondjam azt, hogy nem tetszik a maknae, mert téged akarlak? Ez elég hülyén hangzik. Amúgy meg így jobban átgondolva…
- Végül is, igen. – vontam vállat, majd elindultam az ajtóhoz, mert beszédem lenne Jiminnel. Ám mielőtt kiérhettem volna, utánam szólt.
- Te meleg vagy? – kérdezte félénken.
- Ahogy te is. – mosolyogtam, majd terveim szerint átrohantam Jin szobájába.
- Jimin! – rontottam be.
- Most lépett le. –sétált hozzám a szoba másik tulaja. Francba! – Miért? – érdeklődött.
- Mer’ nekem is hoznak valamit, de remélem, nem Hoseok előtt akarja odaadni, mert akkor kinyírom. Na, de mindegy. Azért köszi. – indultam el a bejárat felé.
- Hangyák! – rohant nekem a leader.
- Mi történt? – néztem értetlenül.
- Ma a maknae szobájában alszok, mert ellepték az enyémet a hangyák. – kiabált.
- Mármint, az a néhány kis fekete pont, ami a szobádban szokott futkosni?
- Pontosan, ez invázió!
- Nem, csak venned kéne egy hangyairtót. – hagytam faképnél, és folytattam utam a bejárathoz.
- V! – ugrott nyakamba Jungkook. – Te mit veszel a vásárban? – szorongatott.
- Fogalmam sincs, de neked semmit. – tisztáztam az álláspontom megelőzve a haszontalan kérdéseket.
- Hát jó. – durcázott be. Ekkor jelent meg mellettem J-Hope és elkapta a karom.
- Menjünk. – rángatott ki az ajtón, majd tovább a vásártérig. Nem volt kellemes, de én élveztem.
- Forró csoki! – hallottam a maknaet magam mögött, majd mellette termettem.
- Meghívlak. – mosolygott rám, mire én hirtelen felindulásból elkaptam a nyakát, majd úgy csináltam, mint aki le akarja kapni. Mikor már elég közel volt hozzám az arca odasúgtam, hogy szeretlek és elmosolyodtam. Ő meg visszamosolygott és kért nekünk forró csokit.
- J-Hope, te nem kérsz? – fordultam meg. A válasza csak egy fejrázás volt, majd merőn bámult maga elé. Közelebb léptem hozzá és kicsit megemeltem az arcát. – Mi a baj? – rémültem meg könnyes szemei miatt.
- Csak belement valami. – fordította el a fejét.
- Ma mindenkinek belemegy valami a szemébe? – mosolygott a fiatalabb, majd kezembe nyomta a meleg italt.
- Kösz. – kezdtem kortyolgatni, de most valahogy nem esett olyan jól. Lehet megint Jimin a baja? Valószínűleg.
- V, én elrohanok, összeszedem, amit haza akarok vinni, de az ajándék vásárláshoz még kellenél. – mosolygott gonoszan a fiatalabb.
- Megint? – néztem rá mérgesen.
- Naná, hisz nekem nem adnák ki a piát. – mosolygott majd eltűnt a tömegben. Most valahogy örültem is, hogy kettesben maradtam Hoseokkal. Bár ennek mindig örülök.
- Hoseok. – indultam el utána, mert eltűnt mellőlem mialatt a maknaevel kommunikáltam. – Most mi bajod? – értem mellé.
- Semmi. – válaszolta duzzogva.
- Hihető. – emeltem feljebb az egyik szemöldököm. Jimin? – kérdeztem.
- Nem, nem ő. – válaszolt.
- Persze.
- Nem, tényleg nem vele van bajom.
- Akkor kivel? – fordítom magam felé. – Nem bírom látni mikor ilyen vagy. – néztem mélyen a szemébe.
- Taehyung? – suttogott, majd elmosolyodott.
- Tudod, hogy rám mindig számíthatsz. kit izgat, hogy nem tetszel Jiminnek? Nagyon jó pasi vagy, és ha nem Jiminnel talál rád a végzet, akkor majd mással. Csak ne add fel, oké? –öleltem magamhoz reménykedve, hogy sikerült kicsit megvigasztalnom.
- Tényleg te vagy a legjobb! – szorított magához.
- Tudom én. – kezdetem röhögni.
- Egoista. – csapott hátba, majd elengedett, én meg a hátamat fájlaltam.
- Ha gondolod… - indultam el. – gyere át hozzánk az ünnepekre. Anyámék rokonokhoz mennek, én meg egyedül maradnék.
- Miért nem mész te is? – kérdezte.
- Mert vedelni otthon is tudok. – mondtam, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne karácsonykor részegnek lenni. – Tartsunk egy pasis karácsonyt? – karoltam át.
- Felőlem. – mosolygott, mire nagyot dobbant a szívem. Pont ez az ünnep lényege, hogy azokkal lehess, akiket szeretsz. Na jó, tény, hogy az ünnep lényege az ajándékozás is, de nekem ez a verzió jobban tetszik. – Sütünk mézeskalácsot? – érdeklődött.
- Akkor irány vásárolni! – kiáltottam el magam.

Miután mindent összeszedtünk, még a maknae itókáit is – és mondhatom, nem szénsavas üdítőkkel pakolta tele a csomagjait – haza siettünk. Otthon a kipakolás után elterültem az ágyamon, mire szerencsémre Hoseok gondolt egyet és rám vetődött.
- Összenyomsz! – próbáltam leszedni magamról, mert a szeretete néha fáj. Bár úgy még nem éreztem.
- Szerintem bejössz a maknaenak. – bújt hozzám.

- Kb, mint a káposztának a kecske. – röhögtem.

- Nem! – ült rá a derekamra, majd kezeivel leszorította az enyémeket az ágyhoz. – Komolyan mondom, szerelmes beléd! – akadt ki. – Neked meg tetszik… – csuklott el a hangja.
- Hoseok. – néztem értetlenül, és pont ekkor nyitott be Jimin.
- Hali V, Suga mondta, hogy ezt hozzam át. – jött be a szobába a J-Hopenak szánt meglepetésemet maga elé tartva, de így legalább nem látott minket. Gyorsan kimásztam az ágyból és rohantam az ajtóhoz, hogy kinyírjam Jimint.

- Köszi szépen! – üvöltöttem le a fejét, majd becsaptam az ajtót.

- V? – sétált hozzám szobatársam. – Ez az, amire gondolok? – vette ki a kezemből a neki szánt karácsonyi ajándékot. – Hello Kittys alsógatya! – sikította el magát és a nyakamba ugrott. – Imádlak! – szorongatott.
- Boldog karácsonyt, így előre. – morogtam, de azért én is megszorongattam.

BTS - Meleg ünnepek 5.rész

V pov

Miután Sugával megtárgyaltuk a Jimin dolgot, az emlegetett szamár megjelent előttünk a folyósón és letámadta a rappert. Be kell vallanom, nagyon édesek így együtt és látszik rajtuk, hogy oda meg vissza vannak egymásért. Váratlanul lépéseket hallottam és amint a hangok irányába fordítottam a fejem… megrémültem. Hoseok… Abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak ne lenne most itt. (Pedig ilyet nem szokásom kívánni, főleg, ha róla van szó.) Bármit megtettem volna, ha most megfordulna, vagy nem nézne ide… ha nem fájna neki az, amit most látni fog.
Nem tudom mennyire lehetett rémült a képem, de nem riasztotta vissza, még közelebb ért és tátva maradt a szája, a szemeibe pedig könnyek gyűltek. Keserű könnyek.
- Sziasztok. – lépett mellém, majd olyan tekintettel nézett rám, amit sosem fogok elfelejteni. A pillantása hűvös volt, s ezt követően beviharzott a szobánkba és becsapta maga mögött az ajtót. Jimin és Yoongi elváltak egymástól és a csattanás irányába pillantottak. Az agyam hirtelen elborult. Összeszorítottam kezem, elkaptam Jimin torkát és a falhoz nyomtam, az öklömmel pedig közelíteni kezdtem az arca felé. Azt akartam, hogy fájjon neki ha megütöm. Nagyon, - legalább annyira, amennyire J-Hopenak az iménti jelenet - ha nem jobban.
- V! – hallottam Suga suttogó hangját magam mögött. Ekkor döbbentem rá, mit is csinálok. A kezemet megállítani már nem tudtam, így csak eltérítettem az ütést. A végkifejlet az lett, hogy a nem sérült kezem is felrepedt amikor a fallal találkozott, de  nem fájt. Elengedtem a táncost, berohantam a szobámba, hogy lássam J-Hope jól van-e. Beérve nem láttam semmit, mert sötét volt, de azt tisztán hallottam, ahogy a rapper a párnájába dőlve szipog.
- Hoseok. – ültem le mellé remélve, hogy meg tudom vigasztalni. A szipogás váratlanul abba maradt.
- Te tudtad? – kérdezte még mindig könnyeivel küszködve. – Ezért nem mondtál semmit, mikor elmondtam mit érzek? Tudtad, hogy Suga… - fakadt sírva megint.
- Sajnálom… - bámultam magam elé.
- Tudtad, de nem mondtad el? – nézett rám váratlanul.
- Én… - sóhajtottam. Nem tudtam erre mégis hogyan kéne reagálnom. Nem akartam, hogy szenvedjen, de akkor is el kellet volna neki mondanom. Az egész az én hibám.
- Menj ki! – mondta ezt olyan hangnemben, ahogy még soha nem hallottam beszélni. A szavaiban éreztem a megvetést. Most örökre elvesztettem.

Mivel nem akartam tovább idebent rontani a levegőt, elhagytam a szobát. elsuhantam a galambpár mellett, akik még mindig a folyósón voltak, majd kimentem az udvarra. Megláttam az úton közeledni a két hiányzó tagot, Jint és a maknaet, így inkább felmenekültem a teraszra. Levágódtam a székembe és csak bámultam az eget jó sokáig.

Jin pov

Miután a kis Guk, a leader támogatásával megtanult repülni – igaz, csak az első emeletről – elvittem vidámparkba, amiért már vagy két hete nyaggatta V-t. Nagyon élvezte a hullámvasutazást, legalább nyolcszor ült fel rá. Bár az utolsó menet előtt megéhezett és jól teletömte magát, amit nem igazán volt jó ötlet. Amint vége lett az utolsó menetnek, kapásból egy kukát kellett keresnünk, amibe beleüríthette gyomra tartalmát. Miközben szerencsétlen rókázott, én a téglaépületnek támaszkodva gondolkodtam a délutánon.
- Nem értem Rapmonit, mégis mi baja van veled? – ráztam meg a fejem.
- Nem tudom, hisz tüneményes vagyo… Bleeeeeeehhhhh… - okádta el magát a mondat végére
- Hát, most pont nem, de a délutáni cselekedetére nem tudok magyarázatot adni.
- Lehet, hogy féltékeny, amiért sokat lógunk együtt. – törölgette a száját.
- Á, ez hülyeség. – legyintettem.
- Akkor megszállta egy szellem, aki ki akar engem nyírni. – mondta el a második variációját.
- Teljesen logikus. – csaptam a homlokomra. – Mind meghalunk.
- Komolyan idegesít, hogy téged bezzeg hyungoznak. Pedig nem kéne. – rázta a fejét.
- Most miért, szellemek léteznek. – állítottam teljes meggyőződéssel.
- szerintem meg pucoljunk innen, még mielőtt valaki kidobna valamit ebbe itt. – mutatott a kukára, aminek nagyon durva szaga volt. Sétáltunk egy kicsit, majd a maknae elkapta a karom és a célbadobó pulthoz rángatott.
- Hyung, nekem az kell! – mutatott egy nagy plüssárkányra.
- Jó, de te cipeled hazáig. – kötöttem alkut.
- Naná. – mosolygott.
Gondoltam megnyerem neki, de csak ez után mondta a csávó, hogy öt labda áll rendelkezésemre két fémdoboz kupac ledöntésére. Kicsit nehezebb lesz, mint gondoltam. Megragadtam az első labdát és eldobtam, majd a következőt és így tovább, amíg volt munícióm. Legalább egyet leverhettem volna.
- Ez komoly? – akadt ki Jungkook. – Hadd én is! – kért magának labdát, mire a fickó elétolt öt labdát.
- Köszönöm, de egy is bőven elég. – emelte le a legfelsőt.
- Biztos? – értetlenkedtem. – Én öttel nem tudtam ledobni egyet sem, te meg majd eggyel ledöntöd a tíz konzervdobozt?
- Csak a megfelelő szögből kell dobni. – sétált el a pult széléhez, majd eldobta a labdát és legnagyobb meglepetésemre a labda amint leverte az egyik tornyot, pattan a másikhoz és ott is arat. Mire észbe kaptam ledőlt mindkettő, Jeongguk pedig megkapta a hőn áhított sárkányt.
- Ezt hogy csináltad? – indultam el utána.
- Matek, – vont vállat. – de ha bárkinek elmondod, kinyírlak. – fenyegetőzött.
- Mert szerinted bárki hinne nekem? – válaszoltam.
- Jogos. – nevette el magát.
A nyereménnyel együtt elindultunk haza, mivel már elég sötét és késő is volt. Én meg nem szeretek sötétbe járkálni.

J-Hope pov

Miután V-t kizavartam a szobából, elaludtam. Ugyan nem nyugodtam le teljesen, de azért valamicskét használt. Már azon gondolkodtam, hogy visszaalszok, mikor a maknae rontott be hozzám.
- V hyung itt van? – kérdezte kétségbeesetten.
- Nincs, és remélem még egy jó ideig nem is látom. – morogtam fejem fel sem emelve.
- De hyung, hogy mondhatsz ilyet? – akadt ki.
- Nyugi, biztos csak kupizik valahol. – motyogtam. – Majd hazajön.
- De hajnali kettőkor már rég aludni szokott. – csapta be az ajtómat Jungkook.
- Mi? – pattantam fel. Gyorsan elővakartam a mobilom, majd a kijelzőre nézve tudatosult bennem, hogy lassan három lesz, és V még nincs mellettem. – Baszki… - kaptam a fejemhez, kirohantam a szobából a folyósóra. Hallottam, ahogy csapódik a bejárati ajtó, megálltam és visszafordultam.
- Az elveszett bárány. – nem akartam őt látni, mert eltitkolta előlem a Jimines dolgot, de már nem haragszom rá. Viszont azért, amiért így rám ijesztett, most legszívesebben összeverném, ezért bezártam magam mögött az ajtót és visszamentem szunyálni.

V pov

Mikor már elég rendesen átfagytam a tetőn, jobbnak láttam bemenni. Beérve ledobtam a cipőm, meg a kabátom és levágódtam a kanapéra.
- Hyung! – ugrott be mellém a maknae, majd sikított és megragadta a nemrég bezúzott kezemet. – Mit műveltél? – nézegette rajta a kilátszó csontomat.
- A dormban kemények a falak. – mosolyodtam el. Ezután felpattant Jinért kiabálva, elrohanva a fürdő felé. Nem sokkal később megjelent az elsősegély-dobozzal, meg az idősebbel.
- V, te nem vagy komplett. – huppant le mellém és ellátta a kezem.
- V? – hallottam Suga hangját, akit Jimin követett, majd leültek elém a dohányzóasztalra
- Jimin, én… - kezdtem volna a bocsánatkérésem, ám a táncos félbe szakított.
- Ne tőlem kérj bocsánatot, hanem a faltól. – lökte meg a térdem.
- Kösz. – mosolyogtam rá.
- Megnyugodtál? – érdeklődött Suga.
- Inkább elfáradtam. – sóhajtottam.
- Akkor indíts aludni. – mutogatott Jimin a szobám irányába.
- Nem hiszem, hogy J-Hope örülne nekem. Kicsit összekaptunk. – szontyolodtam el.
- Akkor aludj nálam. – karolt át a legfiatalabb. – Úgyis van nálam egy szabad ágy.
- Köszi. – dőltem neki, aztán összekapart és berángatott a szobájába.
- Hmm… arról megfeledkeztem, hogy csak az egyik ágy van beágyazva. – vakarta a fejét.
- Ha adsz egy pokrócot, nekem már az is bőven jó. – huppantam le az üres ágyra.
- Szerintem meg elférünk ketten az enyémen. A próbaterembe úgyis mindig egymáson pihenünk. – vágódott bele az ágyába.
- Ha neked az úgy jó… - mosolyogtam a maknae kedvességén, ledobtuk magunkról a cuccainkat, kivéve az alsógatyát. Anélkül kicsit gáz lenne vele aludni, annyira jóban azért nem vagyunk. Bemásztam én is az ágyba, a fiatalabb pedig hozzám bújt. – Mi van? – öleltem magamhoz.
- Nyertem ma egy sárkányt. – jelentette be.
- Szupi vagy. – sóhajtottam.
- Majd helyre jönnek köztetek a dolgok, csak légy türelmes. – tanácsolta. Nem hiszem el, hogy ez itt mellettem kajak a maknae.
- Te meg mikor lettél ilyen bölcs? – csikiztem meg.
- Hagyd abba! – mászott rám, hogy leállítson.
- Kicsi a bors, de erős. – röhögtem.
- Annyira, hogy hyungnak szólíts? – nézett rám csillogó szemekkel.
- Na, arról ne is álmodj! – fordítottam az álláson, így most én kerültem felülre. Megcsikiztem megint, majd visszabújtam mellé és nagy nehezen elaludtunk.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a fiatalabb simogatja a hajam.
- Te meg mit szeretnél? – pillantottam fel.
- Holnap huszonnegyedike! – mosolygott a képembe a mini oppa.
- Karácsony! – pattantam fel. – Hugyoznom kell. – indultam meg az ajtó felé. Mikor kinyitottam, indokolatlan nagy tömeget láttam Sugáék szobája előtt.

BTS - Meleg ünnepek 4.rész

Jimin pov

Beérve a házba egyből kiszúrta a szemem a lélegző pokróc. Sejtettem, hogy kit fogok találni a ruha alatt. Természetesen a szimatom nem csalt, a pléd alatt ugyanis Suga szuszogott. Nyomtam egy puszit a szájára, minek hatására felébresztettem. Kómás fejjel pislogott rám, majd elmosolyodott.
- Kapok még egyet? – hunyta le szemét. Én meg most erre hogy mondhatnék nemet? Így adtam még egy puszit az ajkaira, arra azonban nem számítottam, hogy átkarolja a nyakam és megcsókol. De mit ne mondjak, a nem várt meglepetéseknek tudok örülni a legjobban. Hosszú percekig folytattuk e cselekményünket, majd valaki megzavart minket.
- És pont így terjednek a bacilusok. – fintorgott mellettünk a leader.
- Tünés! – vágott Sugacu egy párnát a szörnyihez, aki duzzogva vonult be a fürdőbe.
- Komolyan, muszáj ezeknek mindenhol ott lenni? – mérgelődtem.
- Hát, ha gondolod… karácsonykor kettesben lehetünk. – hajtotta le a fejét zavartan. A válaszom erre csak egy nagy ölelés volt, ami persze viszonzásra lelt.
- Na, most hogy ezt így kitárgyaltuk bevihetsz a szobába. – kacsintott rám.
- Mi? – akadtam fenn az előbbi mondatán.
- Elzsibbadt a lábam. – mosolygott hízelgően és megint az előző kérdés… erre hogy mondjak nemet? Felkaptam és becipeltem a szobájába. még csókolóztunk egy pár percig, utána meg kirohant, hogy meg kell látogatnia az illemhelyiséget. Csak megráztam a fejem és jót mosolyogtam azon, ahogy kirohant. Majdnem elvágódott a küszöbben is. Nagy nehezen erőt vettem magamon és kivánszorogtam a szobájából. ekkor jöttem rá, hogy még mindig cipőben, meg nagykabátban vagyok. Mondjuk, ez megmagyarázza miért volt rohadt melegem.
- Tombol a nyár, vagy csak nekem van melegem? – röhögtem saját hülyeségemen, mikor a szobából kiérve megláttam J-Hopeot az ajtóban.
- Humoros. – mosolygott rám.
- Tényleg. – léptem elé. – V nem mondott neked valamit? – érdeklődtem, hátha az a nyomi elmondta végre, hogyan érez.
- De, azt, hogy hugyoznia kell és elrohant. – kaptam meg a választ, bár nem erre számítottam.
- Az az idióta! – csaptam a homlokomra.
- Miért, mit kellett volna mondania? – érdeklődött.
- Semmit! – rohantam ki a lakásból, mire a rapper utánam rohant.
- Már megint ki akartok hagyni valamiből? – kiabált utánam. Na, erre mit mondjak?

V pov

Berohanva a házba a cipőm és a kabátom után a klotyó volt az első célpontom. Sikeresen rányitottam egy székelő Sugára, aminek annyira nem örvendett.
- Nem zavarok? – kérdezte.
- Nem, de nem ártana szellőztetni. – válaszoltam kezemmel az orrom előtt legyezgetve.
- Tipli! – ragadta meg a kilincset, majd becsapta az ajtót.
Átsétáltam a fürdőbe, mert még mázli, hogy ott is van wc, így klotyózás után még le is tudtam zuhanyozni, hogy felfrissítsem magam. Beálltam a zuhany alá és hosszú percekig folyattam magamra a vizet gondolataimba merülve. Pont, mikor rászántam magam benyögi, hogy Jiminbe szerelmes. Így már biztos sosem mondom el neki, mit érzek iránta.
- Francba! – szorítottam ökölbe a kezem, majd akkorát ütöttem a falba, hogy felrepedt a kezem. De most kisebb gondom is fontosabb volt ennél. Kiléptem a zuhany alól és magamra csavartam a törölközőm. Pont ekkor lépett be Suga.
- V, mi a baj? Mi a szar történt a kezeddel? – szedte elő a kötszeres dobozt a felső polcról, s látta el a kezem.
- Köszi. – mosolyogtam rá.
- Szívesen, de komolyan, mit csináltál vele?
- Hosszú. – fordultam el.
- Ha végeztél, gyere be a szobámba, beszélgessünk a kezedről. – sétált ki a fürdőből. Ez amúgy nem kezet mosni jött be?

Suga pov

Nem telt bele tíz percbe és Taehyung megjelent a szobámban. Leült az szélére, de meg sem nyikkant.
- Szóval, mi is történt? – kezdtem faggatni.
- Te Suga, komolyan kezdesz megijeszteni. Régebben alig foglalkoztál velem, max kioktattál. – nézett rám értetlenül. Erre elmosolyodtam.
- Talán ha nem lettél volna így beleesve a volt szobatársamba, akkor feltűnt volna, hogy én is foglalkoztam veled.
- Na, itt az a Suga akit ismerek! – mosolyodott el, majd leesett az álla. – Várj, te mióta tudod, hogy J-Hopeba vagyok szerelmes?
- Már egy jó ideje. – dőltem hátra. – Na és akkor most már azt is elárulhatnád, hogy mi bosszantott fel annyira, hogy összezúzd az öklöd. – érdeklődtem. Eleinte nem szólt semmit, majd kibökte az engem is érintő probléma lényegét.
- J-Hope szerelmes Jiminbe. – temette arcát a kezeibe.
- K… komolyan? – lepődtem meg.

J-Hope pov

Miután Jimin elrohant, én meg rohantam utána, valahogy a közeli deszkapályán kötöttünk ki. Régen eszméletlen sokat jártunk ide, még az egyik MV koreográfiáját is itt dolgoztuk ki.
- Miért is szoktunk le arról, hogy ide járjunk? – nosztalgiázott a szuper táncos.
- Jó kérdés.
Hirtelen ötlettől vezérelve közelebb hajoltam hozzá és megpróbáltam lekapni.
- Te meg mit művelsz? – tolt el magától.
- Hát… semmit… csak gondoltam megmutatom, milyen friss a leheletem az új rágóm miatt.
Remélem beveszi – húztam a számat.
- Muti még egyszer. – hajolt hozzám közelebb, mire ráleheltem a képére. – Hű, tényleg mentolos. – örvendezett. – Én is kaphatok? – mosolygott.
- Persze. – kotortam elő a zsebemből a rágócsomagot. Jimin kinyitotta a száját, jelezve, hogy oda kéri a rágógumit. Bár az egész testem égett a vágytól, megcsináltam, majd elindultunk hazafelé.

Otthon Jimin ledobta magáról a felesleges ruhadarabokat meg a cipőjét és berohant a fürdőbe. Legalábbis azt hittem. Elindultam utána és befordultam a folyósón, elsőként V-t pillantva meg, akinek nagyon örültem. De furcsán rémült volt a tekintete. Mintha nem akarná, hogy itt legyek, mintha valamit nem kéne látnom. Majd, ahogy közelebb értem, minden világossá vált.

BTS - Meleg ünnepek 3.rész

V pov.:

Hazaérve az ügynökségtől, mindenki hulla volt, ezek a karácsonyi szünet első percei. De jó!
Szép, havas táj, kezünkben forró csoki, illetve narancslé. Ki mit szeret.
- De meleg van. – szólalt meg váratlanul a maknae.
- Mondtam, hogy ugorj be te is a medencébe. – hajtotta fel a pohara tartalmát Rap Moni.
- De tudod, hogy gyorsan leégek. – kortyolt egyet Jungkook is.
- Csak nekem tűnt fel, hogy tél van és nagykabátban ülünk? – hajolt közelebb hozzánk Jin. azonban Jimin különösen feszülten mordult fel.
- Hagyd őket, hülyék.
- Te Jimin, minden rendben? – néztem rá értetlenül.
- Persze, hogyne. – vont vállat.
- Jimin? – emeltem fel az egyik szemöldököm, jelezve, hogy ez átlátszó volt.
- Csak annyi, hogy már két hete nem tudtam beszélni Sugával, hogy akkor mégis mi van köztünk. – húzott rá a narancslére.
- Miért, mi van köztetek? – néztem nagy szemekkel.
- Ti összejöttetek? – csattant fel a leader
- Közöd? – esett neki Jimin a szörnynek.
- Elgurult a gyógyszered? – akadt ki a vezető.
- Rap Monster, ÜL! – morgott a legidősebb.
- Mi vagy te, pulikutya? – kacagott az, akit senki nem hív hyungnak.
- Kuss legyen kispöcs! – vette le a napszemcsiét. A legfiatalabb ezután a korláthoz lépett és megragadta.
- Te meg mit csinálsz? – értetlenkedtem.
- Kiugrom a 6.-ról. – mondta komoly arccal.
- De mi az elsőn lakunk. – vágott közbe Jimin.
- Akkor kiugrom az 1.-ről hatszor, azt’ meg van oldva. – dünnyögte a maknae.
- Elég a gyereknapból. – állt fel szörnyi, majd megragadta Jungkookot és ő maga taszította le az emeletről.
- Mi a szar? – rohantunk Jiminnel a korláthoz, de nagyon megkönnyebbültünk látva, hogy a maknae kimászik egy hókupacból. – Huh, semmi baja. – fordultam vissza az asztalhoz.
- De még 5 ilyen, és lesz! – morgott a leader.
- Honnan tudtad, hogy van ott egy hókupac? – kérdezte a vokalista, miközben maga alá húzta a székét.
- Nem tudtam. – vette fel a napszemüvegét a kérdezett, majd fejébe húzta a csuklyáját és bedurcizott.

Jin felállt és elindult Jungkook elé a lépcsőhöz.
- Mire volt ez jó? – morgott a legidősebb, majd lement a lépcsőn a maknaehoz. Ezt követően pedig ottmaradtam az asztalnál, két depis társaságában. Mivel nagyon idegesített a feszült csend, gondoltam megtöröm valamivel.
- Belezúgtam J-Hopeba. – baszki, ezt most kajak hangosan kimondtam? – dermedtem le.
- Mit mondtál? – kapta felém a tekintetét Jimin és a csuklyás is.
- Semmi! Vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit. – pirultam el.
- Én erről miért nem tudtam? – akadt ki szörnyi. – Pedig milyen jó szobatársad voltam. – siránkozott.
- Hát kurva jó! – puffogtam. – Még a szobából is elköltöztél, mert én túl kupis vagyok.
- De… legalább összehoztalak vele. – emelgette a szemöldökét.
- Rohadj meg! – fordítottam el a fejem durcásan.
- Amúgy J-Hope mit szólt hozzá? – lökött meg Jimin egy perverz szemöldök emelgetős mosoly kíséretében.
- Hát… ami azt illeti…
- Nem is mondtad el neki? – rázta a fejét.
- Hát nem. – hajtottam le a fejem.
- Akkor itt az alkalom! – szólalt meg Monster, majd rögtön ezután meghallottam Hoseok hangját magam mögött.

J-Hope pov.:

Hazaérve Sugával egyből a kanapéra vetődtünk, amíg a csipet-csapat másik fele odakint a mínusz húszban lopta a napot.
- Csak nem fáradt vagy? – hajoltam közelebb a szuszogó plédkupachoz. Bár fogalmam sincs mikor takarta be magát.
- Nem, dehogy. – szólalt meg cinikusan. – Csak unalmamban lihegek mint egy kutya. – válaszolt a nemrég feltett kérdésemre.
- Jól van, nem kell leharapni a fejem. – pattantam fel a kanapéról, de még előtte csináltam egy képet magamról, amint épp csücsörítek. De nem tetszett, így kitöröltem és csináltam még 4 másikat, majd még 24-et, amivel jól elütöttem az időt. Erre valami nagy, zuhanó tárgyra lettem figyelmes, ami pont az ablak előtt esett le. Gondolom a szék lehetett az erkélyről, de az is lehet, hogy asztal. Nem akarok találgatni, inkább megkukkantom. Rohantam felkapni a nagykabátot, majd az erkélyre indultam. Fölfelé menet még találkoztam Jinnel, meg egy hóemberrel, aki mint kiderült a maknae volt. Mivel Jin tök ideg volt, így kénytelen voltam meghallgatni a panaszait, melyek központjában a leader állt. Nem mintha nagyon érdekelne min vesztek össze. Pont ezért nem is figyeltem.

Felérve mindenki rám kapta a tekintetét. Talán valami rosszat tettem?
- Te, Jimin, nézzük meg azt a dolgot a konyhában. – állt fel Rapmoni.
- Mi? – nézett értetlenül a megszólított, majd rám pillantott. – Ja, tudom, a konyha! – vágott be egy mosolyt, s nagyon gyorsan elhagyták a terepet. Mondjuk ennek én csak örültem, úgyis V volt az, akivel dumálni akartam.
- Kipihented magad? – mosolygott.
- Fogjuk rá. De kérdezhetek valamit? – pirultam el. Érdeklődve fordult felém. Letettem magam arra a székre, melyen az előbb Jimin ült.
- Mi az? – mosolygott olyan arccal, amit úgy szeretek nézni. – Elég személyes, de mivel a legjobb barátom vagy, gondoltam megosztom veled. Van valaki, aki nagyon tetszik, de nem tudom hogy mondjam el neki. – tértem a lényegre.
- Egy lány, vagy… ? – tapintott rá a lényegre. Pont ezért olyan kényes ez az ügy, mivel sajnos nem igazán mondhatom magam heterónak és lenyűgöző, hogy ezt máris kiszúrta.
- A második. – pirultam el lábujjam hegyéig. Taehyung nagyot mosolygott és kérdőre vont.
- Na és ki a szerencsés? – ezzel sem könnyítve meg a dolgomat. Mégis hogy mondjam el neki, hogy akibe bele vagyok esve a BTS tagja, valamint nagyon jó barátom. Mi több, amikor csak tehetem vele vagyok, persze ügyelve arra nehogy valakinek is feltűnjön a dolog. Talán jobb lesz, ha csak nyíltan kimondom, maximum kiröhög. Ettől még nem változik meg a kapcsolatom V-vel.
- Jimin. – mondtam ki a nevét, majd fejemet lehajtva vártam reakcióját, azonban nem mondott semmit, csak ült és bámult maga elé. Kb, mint egy élőhalott. Tényleg, de elsápadt, te jó ég! Evett ma rendesen? Nehogy elájuljon itt nekem!
- V mondj valamit. – ráztam meg kicsit, minek hatására újra adott életjeleket.
- Hugyoznom kell. – szólalt meg féléken, majd leviharzott a lépcsőn.
- Hát nem pont erre a válaszra számítottam. – mosolyodtam el.