BTS - Meleg ünnepek 6.rész

J-Hope pov

Reggel az első utam a maknae szobája melletti klotyóba vezetett. Az ajtón kiérve egy nagy tömeget láttam Suga és a leader szobája előtt, amint valamit nagyon vizsgálnak a falon, de annyira nem izgatott, így beültem a wcre. Még így is tisztán hallottam minden szavukat.
- Ezt nem hiszem el! – akadt ki szörnyi. – Ezt kajak V csinálta?
- Bezony. – válaszolt Jimin.
- Mekkora erővel üthetett a falba? – érdeklődött a leader.
- És most képzeld el, hogy nézne ki a fejem, ha V végül engem csap meg így. – rémüldözött Jimin. Ekkor már érdekelt, hogy mégis mit művelt az az idegbajos a fallal.
- Ezt én is meg akarom tanulni. – röhögött a rapper.
- Én a helyedben nem lennék ennyire fellelkesülve. Nem láttad Taehyung öklét. – vágott közbe Jin.
- Miért, milyen? – tette fel az engem is foglalkoztató kérdést Rap Moni.
- Legyen elég annyi, hogy farkasszemet néztem a csontjaival mikor bekötöztem a mancsát. – válaszolt a legidősebb.
- Amikor J-Hope berohant, V annyira ideges lett… ha Suga nincs itt, nem tudom mit tett volna velem. – sóhajtotta Jimin. Ezek komolyan az én V-mről beszélnek? A kedves, aranyos, mindenkinek szívesen segítő V-ről?
- Reggeli! – hallottam Suga hangját az ebédlőből.
Kiérve gondoltam megnézem miről dumáltak ezek annyira, ám amint megláttam a falat, amin egy 7 centis horpadás volt – továbbá az ököl nagyságú részen még a vakolat is leesett – megrémültem. V kajak ilyen erős, és ekkora ütést akart mérni Jiminre? Te jó ég! Mindezt azért, mert Jimin nem engem szeret? Az a nyomorék… alig várom, hogy megszorongathassam és bocsánatot kérjek tőle. Most jut eszembe, ez meg hol aludt?
Ekkor hallottam, hogy kinyitódik a maknae szobaajtaja, amin V sétált ki és becélozta a fürdőt. Úgy sietett, hogy fel se emelte a tekintetét a padlóról, így engem sem vett észre pedig vele szemben álltam. Azonban az egyik meglepetést követte a másik… Jungkook nagy mosollyal rám köszönt, majd bement V után a fürdőbe, aki tuti hogyozni ment. Minden reggel oda rohan elsőnek. Az volt a legmeglepőbb, hogy nem küldte ki a maknaet. Lehet, hogy ezek… NEM! Képtelenség. Hisz Taehyung nem is meleg. Na mindegy...
Most esett le, hogy még nem is békültem ki vele, és ahogy ismerem, ha meglát, elmegy az étvágya… pedig ez PALACSINTA! Így arra jutottam, megvárom míg végez, de mivel jó ideje benn voltak. Gondoltam, benyitok és odabent beszélek vele. ám amint kinyitottam az ajtót, sokkoló kép tárult elém. Ezek most tényleg előttem fognak smárolni? Miért pont V-vel? Jungkook, én kicsinállak! Nem akarom látni. – hunytam be a szemem.
- Én nem látok benne semmit. – hallottam váratlanul a szobatársam hangját.
- Pedig tuti van valami a szememben, mert szurkod. – kezdte dörzsölni a szemét a fiatalabb.
- Hát én semmit nem láttam, de ha gondolod, megnézem megint. – hajolt közelebb V a maknaehoz újra, mire elkiáltottam magam.
- NE! – erre persze mindkettő felém kapta buksiját.
- Hoseok? – dermedt le Taehyung.
- Beszélhetünk? – érdeklődtem. V bólintott, a fiatalabb meg gyorsan elhagyta a szobát. Közelebb léptem a szobatársamhoz, gondolkodás nélkül magamhoz húztam és szorosan átöleltem. – Ne haragudj. – fúrtam fejem a nyakába.
- Hoseok… - suttogta a nevem, majd ő is átölelt. Szorosan. Olyan jól esett, mint eddig még soha egy ölelés sem. – Én sajnálom… - kezdett volna bocsánatot kérni, ám nem hagytam neki.
- Mit sajnálsz? – motyogtam a nyakába. – Azt, hogy kis híján összetörted Jimin képét? – kezdetem nevetni.
- Elmondta? – rezzent meg.
- Olyasmi. – távolodtam el tőle. V a padló csempéit bámulta, mire megérintettem az állát és kicsit feljebb billentettem a fejét, hogy a szemeibe nézhessek. Azokba a gyönyörű reménytől és szeretettől sugárzó szemekbe, amik mindig erőt adtak nekem. – Láttad a falat? – mosolyodtam el. Csak megrázta a fejét. – Akkor gyere. – indultam el kifelé, s Suga szobája mellett megtorpantam. V-re pillantottam. Ahogy meglátta a falban a keze nyomát elakadt a lélegzete.
- E… ez… én voltam? – nézett nagy szemekkel.
- Azért kíváncsi lettem volna arra a jelenetre. – indultam el az ebédlőbe, ő meg utánam.
- Palacsinta! – vigyorodott el, mikor meglátta az asztalon a kedvencét.
- És kapsz forró csokit is. – mosolygott Suga.
- Imádlak. – huppant a székre, mellém. Mondjuk a másik oldalán Jungkook ül, akitől azt hiszem mostantól féltei fogom.

Rap Monster pov

A faltörő vízöntő, meg a szerelme is végre eltaláltak az asztalig, így már teljes a csapat. Így mindenki előtt kérhetek elnézést a maknaetől, ahogy Jin kérte tegnap este.
- Jungkook. – fordultam a fiatalabb felé. – Bocsesz a tegnapi kirohanásom miatt, csak kicsit ki voltam bukva, mert nem tudtam elmondani Jinnek, hogy szerelmes vagyok… - ámde a mondatomba nagyon szépen belepofázott az erkélyugró.
- Szerelmes vagy Jinbe? – pattant fel az asztaltól, és közben végig rám nézett. Persze a többiek is azonnal felém fordultak.
- Te is buzi vagy? – csapott vállba Jimin.
- Dehogy! – formáztam egy nagy x-et a kezeimmel. – Nem vagyok szerelmes ebbe! – mutogattam a legidősebbre. – Ha engednéd befejezni, akkor tudnád, hogy nem Jinbe vagyok szerelmes, hanem egy rajongómba. – ráztam a fejem.
- Ne már! – mosolygott rám a faltörő, palacsintás képpel.
- Jintől akartam tanácsot kérni, hogy mit csináljak, de a beszélgetés mindig elmaradt, mert a szárnyai alá vette Jungkookot. – magyarázkodtam.
- Mutatsz róla képet? – könyökölt az asztalra Hoseok.
- Persze. – nyújtottam át neki a zsebemből előszedett fényképet. – Na, ugye, hogy csini? –mosolyogtam széles vigyorral.
- Háááát… kicsit vékony… és… nincs arca. – kaptam választ a kérdésemre.
- Mi? – értetlenkedtem, majd mikor J-Hope felém mutatta a képet, ráébredtem a problémára. – Hupsz, rossz zseb. Ez Jin. – adtam át egy másik képet.
- Jin? –kaparintotta meg Jimin a legidősebbről készült rajzomat, mely valójában egy pálcikaember.
- Tegnap sokáig hülyültünk és… legyen elég ennyi. – vágott közbe Jin.
- Én jól laktam. – állt fel az asztaltól Suga.
- Jövök én is. – menekült előlünk Jimin is. Majd váratlanul V is felpattant és Jiminék után rohant, kajával a kezében, de nem telt bele 5 másodpercbe és már vissza is jött.
- Fincsi volt. – mosolygott V a legidősebbre, majd J-Hope felé fordult. – Lejönnél velem a karácsonyi vásárra? – érdeklődött.
- Persze. –állt fel a kérdezett.
- Én is jöhetek? – ugrott a legfiatalabb a feltörő nyakába.
- Ha akarsz. – mosolygott V a tőle megszokott aranyos mosollyal, majd a tekintetem a rapperre tévedt. Az ő arca annyira nem volt boldog, hogy a maknae is velük tart.

V pov

A reggeli forró csokim elfogyasztását követően a szobámba rohantam átöltözni és túratársaim is ugyan így tettek. Azonban a gatyám felvétele után a maknae nyitott be hozzánk.
- Áthoztam a ruháidat. – mosolygott Jungkook.
- Köszi, el is felejtettem. – vettem át tőle a tegnap levedlett gönceimet, s ezt követően a legkisebb lelépett. Mikor megfordultam, J-Hope állt velem szemben.
- Mi az? – értetlenkedtem morcos arckifejezésén.
- Miért is aludtál a maknaenál, mikro a saját ágyad itt várt beágyazva? – kötözködött.
- Ja, tegnap Jungkookkal aludtam, mert nem akartam idebent rontani a levegőt. Amúgy a leadertől hallottam, hogy kizártál, szóval esélyem sem lett volna bejutni. – magyaráztam, majd leültem az ágyamra.
- Lehet egy kérdésem? – lépett elém.
- Ühüm. – bólogattam.
- Neked tetszik Jungkook? – ez meg most, hogy jött? Tudja jól, hogy csak barátok vagyunk. De most mondjam azt, hogy nem tetszik a maknae, mert téged akarlak? Ez elég hülyén hangzik. Amúgy meg így jobban átgondolva…
- Végül is, igen. – vontam vállat, majd elindultam az ajtóhoz, mert beszédem lenne Jiminnel. Ám mielőtt kiérhettem volna, utánam szólt.
- Te meleg vagy? – kérdezte félénken.
- Ahogy te is. – mosolyogtam, majd terveim szerint átrohantam Jin szobájába.
- Jimin! – rontottam be.
- Most lépett le. –sétált hozzám a szoba másik tulaja. Francba! – Miért? – érdeklődött.
- Mer’ nekem is hoznak valamit, de remélem, nem Hoseok előtt akarja odaadni, mert akkor kinyírom. Na, de mindegy. Azért köszi. – indultam el a bejárat felé.
- Hangyák! – rohant nekem a leader.
- Mi történt? – néztem értetlenül.
- Ma a maknae szobájában alszok, mert ellepték az enyémet a hangyák. – kiabált.
- Mármint, az a néhány kis fekete pont, ami a szobádban szokott futkosni?
- Pontosan, ez invázió!
- Nem, csak venned kéne egy hangyairtót. – hagytam faképnél, és folytattam utam a bejárathoz.
- V! – ugrott nyakamba Jungkook. – Te mit veszel a vásárban? – szorongatott.
- Fogalmam sincs, de neked semmit. – tisztáztam az álláspontom megelőzve a haszontalan kérdéseket.
- Hát jó. – durcázott be. Ekkor jelent meg mellettem J-Hope és elkapta a karom.
- Menjünk. – rángatott ki az ajtón, majd tovább a vásártérig. Nem volt kellemes, de én élveztem.
- Forró csoki! – hallottam a maknaet magam mögött, majd mellette termettem.
- Meghívlak. – mosolygott rám, mire én hirtelen felindulásból elkaptam a nyakát, majd úgy csináltam, mint aki le akarja kapni. Mikor már elég közel volt hozzám az arca odasúgtam, hogy szeretlek és elmosolyodtam. Ő meg visszamosolygott és kért nekünk forró csokit.
- J-Hope, te nem kérsz? – fordultam meg. A válasza csak egy fejrázás volt, majd merőn bámult maga elé. Közelebb léptem hozzá és kicsit megemeltem az arcát. – Mi a baj? – rémültem meg könnyes szemei miatt.
- Csak belement valami. – fordította el a fejét.
- Ma mindenkinek belemegy valami a szemébe? – mosolygott a fiatalabb, majd kezembe nyomta a meleg italt.
- Kösz. – kezdtem kortyolgatni, de most valahogy nem esett olyan jól. Lehet megint Jimin a baja? Valószínűleg.
- V, én elrohanok, összeszedem, amit haza akarok vinni, de az ajándék vásárláshoz még kellenél. – mosolygott gonoszan a fiatalabb.
- Megint? – néztem rá mérgesen.
- Naná, hisz nekem nem adnák ki a piát. – mosolygott majd eltűnt a tömegben. Most valahogy örültem is, hogy kettesben maradtam Hoseokkal. Bár ennek mindig örülök.
- Hoseok. – indultam el utána, mert eltűnt mellőlem mialatt a maknaevel kommunikáltam. – Most mi bajod? – értem mellé.
- Semmi. – válaszolta duzzogva.
- Hihető. – emeltem feljebb az egyik szemöldököm. Jimin? – kérdeztem.
- Nem, nem ő. – válaszolt.
- Persze.
- Nem, tényleg nem vele van bajom.
- Akkor kivel? – fordítom magam felé. – Nem bírom látni mikor ilyen vagy. – néztem mélyen a szemébe.
- Taehyung? – suttogott, majd elmosolyodott.
- Tudod, hogy rám mindig számíthatsz. kit izgat, hogy nem tetszel Jiminnek? Nagyon jó pasi vagy, és ha nem Jiminnel talál rád a végzet, akkor majd mással. Csak ne add fel, oké? –öleltem magamhoz reménykedve, hogy sikerült kicsit megvigasztalnom.
- Tényleg te vagy a legjobb! – szorított magához.
- Tudom én. – kezdetem röhögni.
- Egoista. – csapott hátba, majd elengedett, én meg a hátamat fájlaltam.
- Ha gondolod… - indultam el. – gyere át hozzánk az ünnepekre. Anyámék rokonokhoz mennek, én meg egyedül maradnék.
- Miért nem mész te is? – kérdezte.
- Mert vedelni otthon is tudok. – mondtam, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne karácsonykor részegnek lenni. – Tartsunk egy pasis karácsonyt? – karoltam át.
- Felőlem. – mosolygott, mire nagyot dobbant a szívem. Pont ez az ünnep lényege, hogy azokkal lehess, akiket szeretsz. Na jó, tény, hogy az ünnep lényege az ajándékozás is, de nekem ez a verzió jobban tetszik. – Sütünk mézeskalácsot? – érdeklődött.
- Akkor irány vásárolni! – kiáltottam el magam.

Miután mindent összeszedtünk, még a maknae itókáit is – és mondhatom, nem szénsavas üdítőkkel pakolta tele a csomagjait – haza siettünk. Otthon a kipakolás után elterültem az ágyamon, mire szerencsémre Hoseok gondolt egyet és rám vetődött.
- Összenyomsz! – próbáltam leszedni magamról, mert a szeretete néha fáj. Bár úgy még nem éreztem.
- Szerintem bejössz a maknaenak. – bújt hozzám.

- Kb, mint a káposztának a kecske. – röhögtem.

- Nem! – ült rá a derekamra, majd kezeivel leszorította az enyémeket az ágyhoz. – Komolyan mondom, szerelmes beléd! – akadt ki. – Neked meg tetszik… – csuklott el a hangja.
- Hoseok. – néztem értetlenül, és pont ekkor nyitott be Jimin.
- Hali V, Suga mondta, hogy ezt hozzam át. – jött be a szobába a J-Hopenak szánt meglepetésemet maga elé tartva, de így legalább nem látott minket. Gyorsan kimásztam az ágyból és rohantam az ajtóhoz, hogy kinyírjam Jimint.

- Köszi szépen! – üvöltöttem le a fejét, majd becsaptam az ajtót.

- V? – sétált hozzám szobatársam. – Ez az, amire gondolok? – vette ki a kezemből a neki szánt karácsonyi ajándékot. – Hello Kittys alsógatya! – sikította el magát és a nyakamba ugrott. – Imádlak! – szorongatott.
- Boldog karácsonyt, így előre. – morogtam, de azért én is megszorongattam.