V pov
Miután Sugával megtárgyaltuk a Jimin dolgot, az emlegetett
szamár megjelent előttünk a folyósón és letámadta a rappert. Be kell vallanom,
nagyon édesek így együtt és látszik rajtuk, hogy oda meg vissza vannak
egymásért. Váratlanul lépéseket hallottam és amint a hangok irányába
fordítottam a fejem… megrémültem. Hoseok… Abban a pillanatban azt kívántam,
bárcsak ne lenne most itt. (Pedig ilyet nem szokásom kívánni, főleg, ha róla
van szó.) Bármit megtettem volna, ha most megfordulna, vagy nem nézne ide… ha
nem fájna neki az, amit most látni fog.
Nem tudom mennyire lehetett rémült a képem, de nem riasztotta vissza, még közelebb ért és tátva maradt a szája, a szemeibe pedig könnyek gyűltek. Keserű könnyek.
- Sziasztok. – lépett mellém, majd olyan tekintettel nézett rám, amit sosem fogok elfelejteni. A pillantása hűvös volt, s ezt követően beviharzott a szobánkba és becsapta maga mögött az ajtót. Jimin és Yoongi elváltak egymástól és a csattanás irányába pillantottak. Az agyam hirtelen elborult. Összeszorítottam kezem, elkaptam Jimin torkát és a falhoz nyomtam, az öklömmel pedig közelíteni kezdtem az arca felé. Azt akartam, hogy fájjon neki ha megütöm. Nagyon, - legalább annyira, amennyire J-Hopenak az iménti jelenet - ha nem jobban.
- V! – hallottam Suga suttogó hangját magam mögött. Ekkor döbbentem rá, mit is csinálok. A kezemet megállítani már nem tudtam, így csak eltérítettem az ütést. A végkifejlet az lett, hogy a nem sérült kezem is felrepedt amikor a fallal találkozott, de nem fájt. Elengedtem a táncost, berohantam a szobámba, hogy lássam J-Hope jól van-e. Beérve nem láttam semmit, mert sötét volt, de azt tisztán hallottam, ahogy a rapper a párnájába dőlve szipog.
- Hoseok. – ültem le mellé remélve, hogy meg tudom vigasztalni. A szipogás váratlanul abba maradt.
- Te tudtad? – kérdezte még mindig könnyeivel küszködve. – Ezért nem mondtál semmit, mikor elmondtam mit érzek? Tudtad, hogy Suga… - fakadt sírva megint.
- Sajnálom… - bámultam magam elé.
- Tudtad, de nem mondtad el? – nézett rám váratlanul.
- Én… - sóhajtottam. Nem tudtam erre mégis hogyan kéne reagálnom. Nem akartam, hogy szenvedjen, de akkor is el kellet volna neki mondanom. Az egész az én hibám.
- Menj ki! – mondta ezt olyan hangnemben, ahogy még soha nem hallottam beszélni. A szavaiban éreztem a megvetést. Most örökre elvesztettem.
Nem tudom mennyire lehetett rémült a képem, de nem riasztotta vissza, még közelebb ért és tátva maradt a szája, a szemeibe pedig könnyek gyűltek. Keserű könnyek.
- Sziasztok. – lépett mellém, majd olyan tekintettel nézett rám, amit sosem fogok elfelejteni. A pillantása hűvös volt, s ezt követően beviharzott a szobánkba és becsapta maga mögött az ajtót. Jimin és Yoongi elváltak egymástól és a csattanás irányába pillantottak. Az agyam hirtelen elborult. Összeszorítottam kezem, elkaptam Jimin torkát és a falhoz nyomtam, az öklömmel pedig közelíteni kezdtem az arca felé. Azt akartam, hogy fájjon neki ha megütöm. Nagyon, - legalább annyira, amennyire J-Hopenak az iménti jelenet - ha nem jobban.
- V! – hallottam Suga suttogó hangját magam mögött. Ekkor döbbentem rá, mit is csinálok. A kezemet megállítani már nem tudtam, így csak eltérítettem az ütést. A végkifejlet az lett, hogy a nem sérült kezem is felrepedt amikor a fallal találkozott, de nem fájt. Elengedtem a táncost, berohantam a szobámba, hogy lássam J-Hope jól van-e. Beérve nem láttam semmit, mert sötét volt, de azt tisztán hallottam, ahogy a rapper a párnájába dőlve szipog.
- Hoseok. – ültem le mellé remélve, hogy meg tudom vigasztalni. A szipogás váratlanul abba maradt.
- Te tudtad? – kérdezte még mindig könnyeivel küszködve. – Ezért nem mondtál semmit, mikor elmondtam mit érzek? Tudtad, hogy Suga… - fakadt sírva megint.
- Sajnálom… - bámultam magam elé.
- Tudtad, de nem mondtad el? – nézett rám váratlanul.
- Én… - sóhajtottam. Nem tudtam erre mégis hogyan kéne reagálnom. Nem akartam, hogy szenvedjen, de akkor is el kellet volna neki mondanom. Az egész az én hibám.
- Menj ki! – mondta ezt olyan hangnemben, ahogy még soha nem hallottam beszélni. A szavaiban éreztem a megvetést. Most örökre elvesztettem.
Mivel nem akartam tovább idebent rontani a levegőt, elhagytam
a szobát. elsuhantam a galambpár mellett, akik még mindig a folyósón voltak,
majd kimentem az udvarra. Megláttam az úton közeledni a két hiányzó tagot, Jint
és a maknaet, így inkább felmenekültem a teraszra. Levágódtam a székembe és
csak bámultam az eget jó sokáig.
Jin pov
Miután a kis Guk, a leader támogatásával megtanult repülni –
igaz, csak az első emeletről – elvittem vidámparkba, amiért már vagy két hete
nyaggatta V-t. Nagyon élvezte a hullámvasutazást, legalább nyolcszor ült fel
rá. Bár az utolsó menet előtt megéhezett és jól teletömte magát, amit nem
igazán volt jó ötlet. Amint vége lett az utolsó menetnek, kapásból egy kukát
kellett keresnünk, amibe beleüríthette gyomra tartalmát. Miközben szerencsétlen
rókázott, én a téglaépületnek támaszkodva gondolkodtam a délutánon.
- Nem értem Rapmonit, mégis mi baja van veled? – ráztam meg a fejem.
- Nem tudom, hisz tüneményes vagyo… Bleeeeeeehhhhh… - okádta el magát a mondat végére
- Hát, most pont nem, de a délutáni cselekedetére nem tudok magyarázatot adni.
- Lehet, hogy féltékeny, amiért sokat lógunk együtt. – törölgette a száját.
- Á, ez hülyeség. – legyintettem.
- Akkor megszállta egy szellem, aki ki akar engem nyírni. – mondta el a második variációját.
- Teljesen logikus. – csaptam a homlokomra. – Mind meghalunk.
- Komolyan idegesít, hogy téged bezzeg hyungoznak. Pedig nem kéne. – rázta a fejét.
- Most miért, szellemek léteznek. – állítottam teljes meggyőződéssel.
- szerintem meg pucoljunk innen, még mielőtt valaki kidobna valamit ebbe itt. – mutatott a kukára, aminek nagyon durva szaga volt. Sétáltunk egy kicsit, majd a maknae elkapta a karom és a célbadobó pulthoz rángatott.
- Hyung, nekem az kell! – mutatott egy nagy plüssárkányra.
- Jó, de te cipeled hazáig. – kötöttem alkut.
- Naná. – mosolygott.
Gondoltam megnyerem neki, de csak ez után mondta a csávó, hogy öt labda áll rendelkezésemre két fémdoboz kupac ledöntésére. Kicsit nehezebb lesz, mint gondoltam. Megragadtam az első labdát és eldobtam, majd a következőt és így tovább, amíg volt munícióm. Legalább egyet leverhettem volna.
- Ez komoly? – akadt ki Jungkook. – Hadd én is! – kért magának labdát, mire a fickó elétolt öt labdát.
- Köszönöm, de egy is bőven elég. – emelte le a legfelsőt.
- Biztos? – értetlenkedtem. – Én öttel nem tudtam ledobni egyet sem, te meg majd eggyel ledöntöd a tíz konzervdobozt?
- Csak a megfelelő szögből kell dobni. – sétált el a pult széléhez, majd eldobta a labdát és legnagyobb meglepetésemre a labda amint leverte az egyik tornyot, pattan a másikhoz és ott is arat. Mire észbe kaptam ledőlt mindkettő, Jeongguk pedig megkapta a hőn áhított sárkányt.
- Ezt hogy csináltad? – indultam el utána.
- Matek, – vont vállat. – de ha bárkinek elmondod, kinyírlak. – fenyegetőzött.
- Mert szerinted bárki hinne nekem? – válaszoltam.
- Jogos. – nevette el magát.
A nyereménnyel együtt elindultunk haza, mivel már elég sötét és késő is volt. Én meg nem szeretek sötétbe járkálni.
- Nem értem Rapmonit, mégis mi baja van veled? – ráztam meg a fejem.
- Nem tudom, hisz tüneményes vagyo… Bleeeeeeehhhhh… - okádta el magát a mondat végére
- Hát, most pont nem, de a délutáni cselekedetére nem tudok magyarázatot adni.
- Lehet, hogy féltékeny, amiért sokat lógunk együtt. – törölgette a száját.
- Á, ez hülyeség. – legyintettem.
- Akkor megszállta egy szellem, aki ki akar engem nyírni. – mondta el a második variációját.
- Teljesen logikus. – csaptam a homlokomra. – Mind meghalunk.
- Komolyan idegesít, hogy téged bezzeg hyungoznak. Pedig nem kéne. – rázta a fejét.
- Most miért, szellemek léteznek. – állítottam teljes meggyőződéssel.
- szerintem meg pucoljunk innen, még mielőtt valaki kidobna valamit ebbe itt. – mutatott a kukára, aminek nagyon durva szaga volt. Sétáltunk egy kicsit, majd a maknae elkapta a karom és a célbadobó pulthoz rángatott.
- Hyung, nekem az kell! – mutatott egy nagy plüssárkányra.
- Jó, de te cipeled hazáig. – kötöttem alkut.
- Naná. – mosolygott.
Gondoltam megnyerem neki, de csak ez után mondta a csávó, hogy öt labda áll rendelkezésemre két fémdoboz kupac ledöntésére. Kicsit nehezebb lesz, mint gondoltam. Megragadtam az első labdát és eldobtam, majd a következőt és így tovább, amíg volt munícióm. Legalább egyet leverhettem volna.
- Ez komoly? – akadt ki Jungkook. – Hadd én is! – kért magának labdát, mire a fickó elétolt öt labdát.
- Köszönöm, de egy is bőven elég. – emelte le a legfelsőt.
- Biztos? – értetlenkedtem. – Én öttel nem tudtam ledobni egyet sem, te meg majd eggyel ledöntöd a tíz konzervdobozt?
- Csak a megfelelő szögből kell dobni. – sétált el a pult széléhez, majd eldobta a labdát és legnagyobb meglepetésemre a labda amint leverte az egyik tornyot, pattan a másikhoz és ott is arat. Mire észbe kaptam ledőlt mindkettő, Jeongguk pedig megkapta a hőn áhított sárkányt.
- Ezt hogy csináltad? – indultam el utána.
- Matek, – vont vállat. – de ha bárkinek elmondod, kinyírlak. – fenyegetőzött.
- Mert szerinted bárki hinne nekem? – válaszoltam.
- Jogos. – nevette el magát.
A nyereménnyel együtt elindultunk haza, mivel már elég sötét és késő is volt. Én meg nem szeretek sötétbe járkálni.
J-Hope pov
Miután V-t kizavartam a szobából, elaludtam. Ugyan nem
nyugodtam le teljesen, de azért valamicskét használt. Már azon gondolkodtam,
hogy visszaalszok, mikor a maknae rontott be hozzám.
- V hyung itt van? – kérdezte kétségbeesetten.
- Nincs, és remélem még egy jó ideig nem is látom. – morogtam fejem fel sem emelve.
- De hyung, hogy mondhatsz ilyet? – akadt ki.
- Nyugi, biztos csak kupizik valahol. – motyogtam. – Majd hazajön.
- De hajnali kettőkor már rég aludni szokott. – csapta be az ajtómat Jungkook.
- Mi? – pattantam fel. Gyorsan elővakartam a mobilom, majd a kijelzőre nézve tudatosult bennem, hogy lassan három lesz, és V még nincs mellettem. – Baszki… - kaptam a fejemhez, kirohantam a szobából a folyósóra. Hallottam, ahogy csapódik a bejárati ajtó, megálltam és visszafordultam.
- Az elveszett bárány. – nem akartam őt látni, mert eltitkolta előlem a Jimines dolgot, de már nem haragszom rá. Viszont azért, amiért így rám ijesztett, most legszívesebben összeverném, ezért bezártam magam mögött az ajtót és visszamentem szunyálni.
- V hyung itt van? – kérdezte kétségbeesetten.
- Nincs, és remélem még egy jó ideig nem is látom. – morogtam fejem fel sem emelve.
- De hyung, hogy mondhatsz ilyet? – akadt ki.
- Nyugi, biztos csak kupizik valahol. – motyogtam. – Majd hazajön.
- De hajnali kettőkor már rég aludni szokott. – csapta be az ajtómat Jungkook.
- Mi? – pattantam fel. Gyorsan elővakartam a mobilom, majd a kijelzőre nézve tudatosult bennem, hogy lassan három lesz, és V még nincs mellettem. – Baszki… - kaptam a fejemhez, kirohantam a szobából a folyósóra. Hallottam, ahogy csapódik a bejárati ajtó, megálltam és visszafordultam.
- Az elveszett bárány. – nem akartam őt látni, mert eltitkolta előlem a Jimines dolgot, de már nem haragszom rá. Viszont azért, amiért így rám ijesztett, most legszívesebben összeverném, ezért bezártam magam mögött az ajtót és visszamentem szunyálni.
V pov
Mikor már elég rendesen átfagytam a tetőn, jobbnak láttam
bemenni. Beérve ledobtam a cipőm, meg a kabátom és levágódtam a kanapéra.
- Hyung! – ugrott be mellém a maknae, majd sikított és megragadta a nemrég bezúzott kezemet. – Mit műveltél? – nézegette rajta a kilátszó csontomat.
- A dormban kemények a falak. – mosolyodtam el. Ezután felpattant Jinért kiabálva, elrohanva a fürdő felé. Nem sokkal később megjelent az elsősegély-dobozzal, meg az idősebbel.
- V, te nem vagy komplett. – huppant le mellém és ellátta a kezem.
- V? – hallottam Suga hangját, akit Jimin követett, majd leültek elém a dohányzóasztalra
- Jimin, én… - kezdtem volna a bocsánatkérésem, ám a táncos félbe szakított.
- Ne tőlem kérj bocsánatot, hanem a faltól. – lökte meg a térdem.
- Kösz. – mosolyogtam rá.
- Megnyugodtál? – érdeklődött Suga.
- Inkább elfáradtam. – sóhajtottam.
- Akkor indíts aludni. – mutogatott Jimin a szobám irányába.
- Nem hiszem, hogy J-Hope örülne nekem. Kicsit összekaptunk. – szontyolodtam el.
- Akkor aludj nálam. – karolt át a legfiatalabb. – Úgyis van nálam egy szabad ágy.
- Köszi. – dőltem neki, aztán összekapart és berángatott a szobájába.
- Hmm… arról megfeledkeztem, hogy csak az egyik ágy van beágyazva. – vakarta a fejét.
- Ha adsz egy pokrócot, nekem már az is bőven jó. – huppantam le az üres ágyra.
- Szerintem meg elférünk ketten az enyémen. A próbaterembe úgyis mindig egymáson pihenünk. – vágódott bele az ágyába.
- Ha neked az úgy jó… - mosolyogtam a maknae kedvességén, ledobtuk magunkról a cuccainkat, kivéve az alsógatyát. Anélkül kicsit gáz lenne vele aludni, annyira jóban azért nem vagyunk. Bemásztam én is az ágyba, a fiatalabb pedig hozzám bújt. – Mi van? – öleltem magamhoz.
- Nyertem ma egy sárkányt. – jelentette be.
- Szupi vagy. – sóhajtottam.
- Majd helyre jönnek köztetek a dolgok, csak légy türelmes. – tanácsolta. Nem hiszem el, hogy ez itt mellettem kajak a maknae.
- Te meg mikor lettél ilyen bölcs? – csikiztem meg.
- Hagyd abba! – mászott rám, hogy leállítson.
- Kicsi a bors, de erős. – röhögtem.
- Annyira, hogy hyungnak szólíts? – nézett rám csillogó szemekkel.
- Na, arról ne is álmodj! – fordítottam az álláson, így most én kerültem felülre. Megcsikiztem megint, majd visszabújtam mellé és nagy nehezen elaludtunk.
- Hyung! – ugrott be mellém a maknae, majd sikított és megragadta a nemrég bezúzott kezemet. – Mit műveltél? – nézegette rajta a kilátszó csontomat.
- A dormban kemények a falak. – mosolyodtam el. Ezután felpattant Jinért kiabálva, elrohanva a fürdő felé. Nem sokkal később megjelent az elsősegély-dobozzal, meg az idősebbel.
- V, te nem vagy komplett. – huppant le mellém és ellátta a kezem.
- V? – hallottam Suga hangját, akit Jimin követett, majd leültek elém a dohányzóasztalra
- Jimin, én… - kezdtem volna a bocsánatkérésem, ám a táncos félbe szakított.
- Ne tőlem kérj bocsánatot, hanem a faltól. – lökte meg a térdem.
- Kösz. – mosolyogtam rá.
- Megnyugodtál? – érdeklődött Suga.
- Inkább elfáradtam. – sóhajtottam.
- Akkor indíts aludni. – mutogatott Jimin a szobám irányába.
- Nem hiszem, hogy J-Hope örülne nekem. Kicsit összekaptunk. – szontyolodtam el.
- Akkor aludj nálam. – karolt át a legfiatalabb. – Úgyis van nálam egy szabad ágy.
- Köszi. – dőltem neki, aztán összekapart és berángatott a szobájába.
- Hmm… arról megfeledkeztem, hogy csak az egyik ágy van beágyazva. – vakarta a fejét.
- Ha adsz egy pokrócot, nekem már az is bőven jó. – huppantam le az üres ágyra.
- Szerintem meg elférünk ketten az enyémen. A próbaterembe úgyis mindig egymáson pihenünk. – vágódott bele az ágyába.
- Ha neked az úgy jó… - mosolyogtam a maknae kedvességén, ledobtuk magunkról a cuccainkat, kivéve az alsógatyát. Anélkül kicsit gáz lenne vele aludni, annyira jóban azért nem vagyunk. Bemásztam én is az ágyba, a fiatalabb pedig hozzám bújt. – Mi van? – öleltem magamhoz.
- Nyertem ma egy sárkányt. – jelentette be.
- Szupi vagy. – sóhajtottam.
- Majd helyre jönnek köztetek a dolgok, csak légy türelmes. – tanácsolta. Nem hiszem el, hogy ez itt mellettem kajak a maknae.
- Te meg mikor lettél ilyen bölcs? – csikiztem meg.
- Hagyd abba! – mászott rám, hogy leállítson.
- Kicsi a bors, de erős. – röhögtem.
- Annyira, hogy hyungnak szólíts? – nézett rám csillogó szemekkel.
- Na, arról ne is álmodj! – fordítottam az álláson, így most én kerültem felülre. Megcsikiztem megint, majd visszabújtam mellé és nagy nehezen elaludtunk.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy a fiatalabb simogatja a
hajam.
- Te meg mit szeretnél? – pillantottam fel.
- Holnap huszonnegyedike! – mosolygott a képembe a mini oppa.
- Karácsony! – pattantam fel. – Hugyoznom kell. – indultam meg az ajtó felé. Mikor kinyitottam, indokolatlan nagy tömeget láttam Sugáék szobája előtt.
- Te meg mit szeretnél? – pillantottam fel.
- Holnap huszonnegyedike! – mosolygott a képembe a mini oppa.
- Karácsony! – pattantam fel. – Hugyoznom kell. – indultam meg az ajtó felé. Mikor kinyitottam, indokolatlan nagy tömeget láttam Sugáék szobája előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése