BTS - Meleg ünnepek 3.rész

V pov.:

Hazaérve az ügynökségtől, mindenki hulla volt, ezek a karácsonyi szünet első percei. De jó!
Szép, havas táj, kezünkben forró csoki, illetve narancslé. Ki mit szeret.
- De meleg van. – szólalt meg váratlanul a maknae.
- Mondtam, hogy ugorj be te is a medencébe. – hajtotta fel a pohara tartalmát Rap Moni.
- De tudod, hogy gyorsan leégek. – kortyolt egyet Jungkook is.
- Csak nekem tűnt fel, hogy tél van és nagykabátban ülünk? – hajolt közelebb hozzánk Jin. azonban Jimin különösen feszülten mordult fel.
- Hagyd őket, hülyék.
- Te Jimin, minden rendben? – néztem rá értetlenül.
- Persze, hogyne. – vont vállat.
- Jimin? – emeltem fel az egyik szemöldököm, jelezve, hogy ez átlátszó volt.
- Csak annyi, hogy már két hete nem tudtam beszélni Sugával, hogy akkor mégis mi van köztünk. – húzott rá a narancslére.
- Miért, mi van köztetek? – néztem nagy szemekkel.
- Ti összejöttetek? – csattant fel a leader
- Közöd? – esett neki Jimin a szörnynek.
- Elgurult a gyógyszered? – akadt ki a vezető.
- Rap Monster, ÜL! – morgott a legidősebb.
- Mi vagy te, pulikutya? – kacagott az, akit senki nem hív hyungnak.
- Kuss legyen kispöcs! – vette le a napszemcsiét. A legfiatalabb ezután a korláthoz lépett és megragadta.
- Te meg mit csinálsz? – értetlenkedtem.
- Kiugrom a 6.-ról. – mondta komoly arccal.
- De mi az elsőn lakunk. – vágott közbe Jimin.
- Akkor kiugrom az 1.-ről hatszor, azt’ meg van oldva. – dünnyögte a maknae.
- Elég a gyereknapból. – állt fel szörnyi, majd megragadta Jungkookot és ő maga taszította le az emeletről.
- Mi a szar? – rohantunk Jiminnel a korláthoz, de nagyon megkönnyebbültünk látva, hogy a maknae kimászik egy hókupacból. – Huh, semmi baja. – fordultam vissza az asztalhoz.
- De még 5 ilyen, és lesz! – morgott a leader.
- Honnan tudtad, hogy van ott egy hókupac? – kérdezte a vokalista, miközben maga alá húzta a székét.
- Nem tudtam. – vette fel a napszemüvegét a kérdezett, majd fejébe húzta a csuklyáját és bedurcizott.

Jin felállt és elindult Jungkook elé a lépcsőhöz.
- Mire volt ez jó? – morgott a legidősebb, majd lement a lépcsőn a maknaehoz. Ezt követően pedig ottmaradtam az asztalnál, két depis társaságában. Mivel nagyon idegesített a feszült csend, gondoltam megtöröm valamivel.
- Belezúgtam J-Hopeba. – baszki, ezt most kajak hangosan kimondtam? – dermedtem le.
- Mit mondtál? – kapta felém a tekintetét Jimin és a csuklyás is.
- Semmi! Vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit. – pirultam el.
- Én erről miért nem tudtam? – akadt ki szörnyi. – Pedig milyen jó szobatársad voltam. – siránkozott.
- Hát kurva jó! – puffogtam. – Még a szobából is elköltöztél, mert én túl kupis vagyok.
- De… legalább összehoztalak vele. – emelgette a szemöldökét.
- Rohadj meg! – fordítottam el a fejem durcásan.
- Amúgy J-Hope mit szólt hozzá? – lökött meg Jimin egy perverz szemöldök emelgetős mosoly kíséretében.
- Hát… ami azt illeti…
- Nem is mondtad el neki? – rázta a fejét.
- Hát nem. – hajtottam le a fejem.
- Akkor itt az alkalom! – szólalt meg Monster, majd rögtön ezután meghallottam Hoseok hangját magam mögött.

J-Hope pov.:

Hazaérve Sugával egyből a kanapéra vetődtünk, amíg a csipet-csapat másik fele odakint a mínusz húszban lopta a napot.
- Csak nem fáradt vagy? – hajoltam közelebb a szuszogó plédkupachoz. Bár fogalmam sincs mikor takarta be magát.
- Nem, dehogy. – szólalt meg cinikusan. – Csak unalmamban lihegek mint egy kutya. – válaszolt a nemrég feltett kérdésemre.
- Jól van, nem kell leharapni a fejem. – pattantam fel a kanapéról, de még előtte csináltam egy képet magamról, amint épp csücsörítek. De nem tetszett, így kitöröltem és csináltam még 4 másikat, majd még 24-et, amivel jól elütöttem az időt. Erre valami nagy, zuhanó tárgyra lettem figyelmes, ami pont az ablak előtt esett le. Gondolom a szék lehetett az erkélyről, de az is lehet, hogy asztal. Nem akarok találgatni, inkább megkukkantom. Rohantam felkapni a nagykabátot, majd az erkélyre indultam. Fölfelé menet még találkoztam Jinnel, meg egy hóemberrel, aki mint kiderült a maknae volt. Mivel Jin tök ideg volt, így kénytelen voltam meghallgatni a panaszait, melyek központjában a leader állt. Nem mintha nagyon érdekelne min vesztek össze. Pont ezért nem is figyeltem.

Felérve mindenki rám kapta a tekintetét. Talán valami rosszat tettem?
- Te, Jimin, nézzük meg azt a dolgot a konyhában. – állt fel Rapmoni.
- Mi? – nézett értetlenül a megszólított, majd rám pillantott. – Ja, tudom, a konyha! – vágott be egy mosolyt, s nagyon gyorsan elhagyták a terepet. Mondjuk ennek én csak örültem, úgyis V volt az, akivel dumálni akartam.
- Kipihented magad? – mosolygott.
- Fogjuk rá. De kérdezhetek valamit? – pirultam el. Érdeklődve fordult felém. Letettem magam arra a székre, melyen az előbb Jimin ült.
- Mi az? – mosolygott olyan arccal, amit úgy szeretek nézni. – Elég személyes, de mivel a legjobb barátom vagy, gondoltam megosztom veled. Van valaki, aki nagyon tetszik, de nem tudom hogy mondjam el neki. – tértem a lényegre.
- Egy lány, vagy… ? – tapintott rá a lényegre. Pont ezért olyan kényes ez az ügy, mivel sajnos nem igazán mondhatom magam heterónak és lenyűgöző, hogy ezt máris kiszúrta.
- A második. – pirultam el lábujjam hegyéig. Taehyung nagyot mosolygott és kérdőre vont.
- Na és ki a szerencsés? – ezzel sem könnyítve meg a dolgomat. Mégis hogy mondjam el neki, hogy akibe bele vagyok esve a BTS tagja, valamint nagyon jó barátom. Mi több, amikor csak tehetem vele vagyok, persze ügyelve arra nehogy valakinek is feltűnjön a dolog. Talán jobb lesz, ha csak nyíltan kimondom, maximum kiröhög. Ettől még nem változik meg a kapcsolatom V-vel.
- Jimin. – mondtam ki a nevét, majd fejemet lehajtva vártam reakcióját, azonban nem mondott semmit, csak ült és bámult maga elé. Kb, mint egy élőhalott. Tényleg, de elsápadt, te jó ég! Evett ma rendesen? Nehogy elájuljon itt nekem!
- V mondj valamit. – ráztam meg kicsit, minek hatására újra adott életjeleket.
- Hugyoznom kell. – szólalt meg féléken, majd leviharzott a lépcsőn.
- Hát nem pont erre a válaszra számítottam. – mosolyodtam el.