Káoszközpont - III.rész

Chanyeol

Nagy levegőkért kapkodva szorítottam magamhoz a nyakamba ugró Baekhyunt. Kezei remegtek a nyakam körül és az ő légvétele is elég szapora volt. Kaira pillantottam, s láttam az arcán, ő nem ideges. Teljesen nyugodt maradt, kezét zsebre dugva lépett közelebb a lecsapódott dologhoz, ami nem volt más, mint egy sötét hajú, magas, fiatal srác.

- Nénikédet ijesztgesd! – morrant fel Dyo, mire a fiú leporolta magát és felé fordult.

- Nem akartalak megijeszteni, de leestem a fáról. – mosolygott kedvesen. Fogalmam sincs, ki ez a srác viszont úgy érzem nem jelent veszélyt ránk; és az, hogy Kyungsoo ismeri még megnyugtatóbb.

- Mizujs Jungkook? – karolta át a kölyköt Jongin.

- Hyunseungékat vártam, de eltévedtem és leestem a fáról. – mondta vigyorogva.

- Hogy kerültél a fára? – érdeklődött Baek barátja Chen.

- Hát felmásztam. – vágta rá.

- Kissé elvetemült a srác. – forgatta a szemeit Kyungsoo.

Lepillantottam a nyakamhoz bújó Baekhyunra. Kipirult arccal nézett fel rám, elvarázsolt pillantásokkal vizslatta a tekintetem. Számat akaratlanul is mosolyra húztam. Nem tudtam nem mosolyogni a zabálni való pofián. Megnyugtató pillantást intéztem felé, majd elengedtem és egy kicsit hátrébb léptem tőle.

- Ki ez? – mutatott rám Jungkook érdeklődve. – Csak nem a tűz kölyök? – esett le neki ki is vagyok.

- De, ő Chanyeol – nagyon béna – Park. – nevetett Jongin.

- Bénának lenni egy életérzés. – mondtam.

- Amúgy, hogy lehetsz tűz elemű? Tudtommal a fajtádat… - érdeklődött volna a fiú, azonban Kai befogta a száját.

- Mi van a fajtámmal? – lepődtem meg.

- Csak annyi, hogy gonosz vagy és blablabla… - legyintett Jongin. Erre a mondatára Kyungsoo egy nagyot csapott a homlokára.

- Te idióta! – morogta.

- Most akkor mi van? – értetlenkedtem, mert utálom mikor ezt csinálják. Soha semmi konkrétumot nem mondanak az erőmről. Csak azt, hogy gonosz.

- Semmi. – fordult meg Dyo, majd elindult előre felé Kaijal. Chen betámadta Baekhyunt, én meg az új ismerettség örömére csatlakoztam Jungookhoz.

- Néha azért kíváncsi lennék, mi játszódik le Jongin fejében. – elmélkedtem hangosan. Jungkook csak elmosolyodott.

- Általában minden gondolata a kaja körül forog, vagy érted aggódik. Kivéve, amikor a hasát tömi, mert olyankor csak Do körül forognak a gondolatai és perverz párhuzamokat állít Kyungsoo és az ebédje közé. – nevetett a fiatalabb.

- Ilyen jól ismered? – lepődtem meg.

- Áh, dehogy. Csak gondolatolvasó vagyok. – legyintett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

- Az király! – csodálkoztam. – Néha kíváncsi lennék, mit gondolnak rólam mások. – néztem az előttem sétálókra, s megakadt a szemem Baekhyunon, aki megint a nagyban nevetgélő Chen miatt fogta a fejét. Már az óta ezt csinálják, mióta elindultunk.

- Szerintem Chen fejébe nem akarsz belekukkantani. – fintorgott.

- Miért? – érdeklődtem.

- Hidd el, jobb, ha nem tudod. – veregetett vállon.

Tekintetemmel még mindig a törpét követtem. Olyan életvidám személyiség. Szinte első pillantásra elbűvölt. De velem miért nem nevet olyan felszabadultan, mint Chennel? Oké, azért, mert régebb óta ismeri. Remélem ezt azért meg tudom majd változtatni. Saját gondolataimból Jungkook kuncogása szakított ki.

- Zavarba hozod. – nézett ő is Baekhyunra.

- Zavarba? Miért? – kérdeztem, mert nem igazán értettem. Miért jönne tőlem zavarba a törpe. Tény, hogy az első alkalommal mikor találkoztunk és megmentett én is zavarban voltam, de csak azért, mert nem megszokott, hogy vadidegenek mentik meg a bőröm. Habár…

- Te jó ég, Chanyeol! – csapta magát fejbe a fiatalabb felkacagva. – Te érzelmileg analfabéta vagy.

- Ezt most miért mondod? – értetlenkedtem az összefüggéstelen beszélgetésünkön. Komolyan elvesztette a fonalat.

- Ugye tudod, hogy minden gondolatodat hallom? – kötekedett a fiatalabb.

- Mármint… folyamatosan a fejembe vagy? – néztem rá kissé megrémülve. Elég durva!

- Nos, erre mondják, hogy egyszerre áldás és átok is. Hallom a körülöttem lévők gondolatait, néha képeket is látok, de az ritkább jelenség. – avatott be a képessége titkaiba.

- Akkor vigyáznom kell mire gondolok. – állapítottam meg.

- Eddig csak Baekhyun járt a fejedben. – jelentette ki.

- Ez nem… - kezdtem volna, azonban rá kellett jönnöm, hogy végül is igaza van.

- Megmondtam. – vigyorgott a fiatalabb elégedetten.

- Szállj már ki a fejemből! – fintorogtam, s pont ekkor érkeztünk meg a hegy tetején helyet foglaló kastély bejáratához. Kyungsoo volt olyan bátor, bekopogtatott. A hatalmas vasajtók váratlanul megmozdultak és kinyíltak. Odabent az előtérben egy rakás ember mászkált, mind fehér overálban. Csak azt ne mondják, hogy itt egyenruha is van! Szerencsémre az egyenruhások a kastély renoválásával foglalatoskodó restaurátorcsapat tagjai voltak. Megkönnyebbülés.

Egy magas, hibátlan arcú, mélyebb hangú pasi nyitott ajtót. Egész kedvesnek tűnt.

- Kim Himchan. – mutatkozott be vigyorogva, majd megmutatta, hol alhatunk az éjszaka és elmondta a további feladatokat. Egy hetet kell túlélni a hegy másik oldalán fekvő erőtérrel elkerített erdőben. Kis táborozás, mi? Viccesnek ígérkezik.

Himchan körbevezetett minket az első emeleten, ami a mi lakrészünk lesz az éjszaka. A szobával szemben van a konyha, és minden szobában saját fürdő van. Do körbe akart nézni, így én, mint a csapat egyik kíváncsi tagja, mentem vele. Baekie meg Jongdae elől menekülve csatlakozott hozzánk.

- Helló gyerkőcök. – lépett ki a liftből egy vigyorgó pasas.

- Woohyun. – szólította meg Dyo a fickót.

- Á, Do, örülök, hogy látlak. Szüleid? Még mindig zsémbesek? – kezdett beszélgetni, majd amint válaszokat kapott felém és Baekhyun felé fordult.

- Holnap indultok az erdőbe a „túlélő tesztre”. – mutatott idézőjelet mosolyogva. Sejtettem én, hogy ez csak valami táboros játék lesz.

- Te vagy… Chanyeol? -mutatott végül rám. Csak mosolyogva bólintottam. – Lehetőleg ne okozz erdőtüzet. – veregetett vállba. Ezt követően Baekiehez intézett pár jótanácsot, a átadott neki valamit.

- Tessék. – adott át egy karkötőt az alacsonyabbnak. – Ez segít, hogy sose maradjatok sötétben. – kacsintott. – Az erdőben nem sok fény van, de ha ezt a kezedre akasztod, esélyt kapsz arra, hogy a sötétben is világos legyen. – mosolygott, majd visszafordult Kyungsoohoz.

Amíg Baek a karláncával foglalatoskodott, én csendben figyeltem Dyot és a fickót. Mint megtudtam egy itteni tanár, aki a szél elem mestere és az egyik legkedvesebb, legfigyelmesebb ember ebben a létesítményben. Woohyun adott nekünk vacsorát, aztán elment és a koszos edények ellebegtek vele.

- Csúcs! – vigyorgott Jungkook.

- Ezt most mire mondtad? – kérdezte az ágyán henyélő Chen, miután visszaértünk a szobába.

- Woohyun reméli, hogy majd mind sikerrel teljesítjük a próbát. – örvendezett a fiatalabb.

- Jó néha tudni, mit gondol a másik. – néztem vigyorogva a fiatalabb boldog arcát.

- Kivételesen igazad van. – nevetett Kook. Jó érzés tudni, hogy ennyi jófejjel leszek összezárva. Örülök nekik. Még Chennek is, akiről csak annyit tudok, hogy nem akarom tudni, mi jár a fejében.

Az idő gyorsan eltelt míg beszélgettünk, így sorjában megkezdték a srácok a fürdést. Mindenkit magam elé engedve én mentem utoljára és ki se jöttem. Bevittem egy kispárnát is, hogy akkor én most otthon érzem magam. Ledobáltam magamról a ruháimat és beültem egy kád hideg vízbe. Csodálkoztam is, hogy ma nem akartam felgyújtani semmit. Egész jó napom volt, így visszagondolva. Azonban van egy kérdés, ami azóta nem hagy nyugodni, mióta Jungkookkal beszéltem. Ez pedig az volt, hogy miért jár az eszem folyton Baekhyunon. Aranyos srác és csodálom a bátorságát. Bizony kell ahhoz kurázsi, hogy egy gonosz erejű ismeretlen segítségére siess. De ő mégis megtette… Lenyűgöző! Azonban nem elmélkedhettem túl sokat, mert gondolataim tárgya nyitott be az ajtón, kezében a fogkeféjével. Ezzel nem lett volna semmi gond, ha nem ebben a pillanatban álltam volna fel becsukni a fürdőszoba ablakát, ami a kád mellett volt. Baek alaposan végig mért mindenhol, mire elment az áram. Legalább nem látja, hogy zavarban vagyok…

Baekhyun

Nem is olyan rossz dolog ez a varázsosság. Eddig csak jó dolgok történtek velem. Szeretem, hogy irányítani tudom a fényt… jobb esetben. A legrosszabb, vagyis legijesztőbb talán az volt, mikor Chanyeol és közém hullott Jungkook.

További érdekességek a mai napból: Chen folyton Yeollal cseszeget. Szerintem féltékeny rá, csak nem tudom miért. Do vezetésével elértük a hegyi kastélyt, hogy ott eltölthessük az éjszakát és másnap tovább indulhassunk az erdő másik oldalára, egy egyhetes „túrára”.

Lepakoltunk, kicsit körbe néztünk. Egészen jó szobatársakat kaptam, még ha csak erre az egy éjszakára is. Hatan voltunk egy szobában: Jongdae, Kyungsoo, Jongin, Chanyeol, Jungkook és én.
Este – lefekvés előtt – nagyjából már mindenki meg volt mindennel, így gondoltam befoglalom még egy picit a fürdőt és megmosom a fogam. Pislogni is elfelejtettem a helyzet abszurdsága miatt. Chanyeol egy szál semmiben, még kissé vizesen ácsorgott, keze az ablakon. Önkéntelenül is végig mértem. Soha nem voltam az a nagyon szégyenlős fajta, volt már barátnőm, sőt Chent is rengetegszer láttam pucéran, de ez most más volt. A colos látványa betett. Ahogy csaptam be az ajtót, az áram is elment.

- Mi ez a sötétség? – kérdezte a legfiatalabb.

- Biztos áramszünet. – felelt Jongdae.

- Baekhyun! – kiabálta Kyungsoo.

- Igen?

- Mi van a villanyokkal?

- Nem az én hibám, jó? – erősködtem és éreztem, lassan nekem is úgy füstöl a fejem, mint tegnap Yeolé.

- Fújj! – kiáltott fel Jungkook.

- Gyerekek, van valakinél gyertya? – ötletelt Jongin.

- Nincs! – mondtuk mind egyszerre.

- Amúgy a benti srác… Chan, ő tüzes, nem? – morfondírozott Jongdae. – Akkor őt fel tudjuk használni.

- Chanyeol… - kopogott be hozzá Dyo, de amint a colos kitette a lábát a fürdőből – egy szál törölközőben – tenyerén egy lángcsóvát tartva, szívem heves ütemben kezdett verni, s hirtelen minden fény vakítóan kigyulladt.

- Hé! – szisszent fel Soo. – Kontrolláld magad.

- Chan, szerintem hagyd ezt abba. – mondta aggódva Jungkook.

- Mit? – kerekedtek el szemei.

- Öltözz fel, vagy valami.

- Zavar a pőreség? – vigyorodott el.

- Nem engem… - majd felém fordul. – Hé, Baekie, vérzik az orrod!

- Én nem igazán bírom a vért… - köhögött fel Jongdae.

- Ne hagyjátok, hogy ide hányjon! – fintorogtam.

- Nos, akkor Chanyeol, te törődj Baekkel, - lökött a másik izmos mellkasának Jongin. – mi addig Dyoval meghánytatjuk Chent.

- Miért vannak mindkettőtöknek hasonló gondolatai? Ez nekem fáj. – fogta a fejét Kookie és ő is kiment a szobából. Én megfeszülve a magasabb karjában, egyik lábamról a másikra álltam, végül letöröltem az orrom egy Chanyeoltól kapott zsepivel.

- Visszatértem! – vihogott Jongdae. – Romantikáztok, fiatalok?

- Akkor én most vissza is megyek. – jelentette ki Chan, majd bevonult a fürdőbe.

- Mi van veled, haver? – szorongatott meg barátom. – Nem szoktál te ilyen lenni. Még soha nem vérzett az orrod.

- Magas vérnyomás.

- Mit láttál? – emelgette a szemöldökét. Amint visszagondoltam a fürdős jelenetre, ismét elöntötte a pír az arcomat.

- Maradjunk annyiban, nem csak magasságilag akkora, mint egy ház…

- El ne ájulj itt nekem. – röhögött ki.

Chanyeol

Egész éjjel forgolódtam… volna, ha lett volna hozzá helyem. De mivel nem volt, így kínszenvedésként éltem meg az éjszakát. Rossz érzésem van.

A kádból kiszállva a derekamra csavartam egy törölközőt, majd kimentem a szobából. Rajtam kívül már mindenki aludt. Jungkook viszont elég rosszul nézett ki. Arca kipirult, verte a víz és egész testében remegett. Leguggoltam az ágyához, majd megsimogattam a haját.

- Jungkook. – suttogtam, s végighúztam kezem a hátán is, erre viszont már felébredt. Szapora lélegzetvételeiből tudtam, hogy jó döntés volt felkelteni.

- Jól vagyok. – motyogta. – Csak egy rossz álom volt. – rázta a fejét. Amint normálisan tudta venni a levegőt érdeklődő pillantással figyelt, majd kérdőre vont.

- Honnan tudtad, hogy meg kell nézned minket? – érdeklődött. A kérdés elég váratlanul ért. Soha nem gondolkodtam el azon, mit miért teszek. Ha volt egy megérzésem, arra általában hallgatni szoktam. De a fontosabb kérdés: mi rémítette meg így a fiatalabbat?

- Amikor alszom… – suttogott behunyt szemekkel. – Néha látom mások álmait is.

- Mit láttál? Vagy kinek az álmát? – kérdeztem.

- A haverom Sehun… Gondolom ő is valamelyik szomszédos szobában alszik, éppen azt a rémálmot élve át, amit én is láttam. – mondta, szomorú tekintetébe pedig belesajdult a szívem.

- Mit álmodik? – kérdeztem, s összerándultak szemei, újra megborzongott, a remegés végigfutott egész testén. Elég durva álom lehetett…

- Hé, hé! – öleltem magamhoz. – Semmi baj, öcskös. – suttogtam a fülébe. Karjaival ő is átölelt, kezével szorosan markolta meg a hátam. Kérdés sem fért ahhoz, hogy valamitől iszonyatosan félt. – Itt maradjak, míg el nem alszol? – nem tudtam mit tehetnék, hogy nyugtathatnám meg szegényt.

- Azt megköszönném. – mosolyodott el halványan, s helyet csinált maga mellett. – Melletted max perverz álmaim lesznek. – mosolygott. Mit gondol ez a kölyök rólam?

- Nem baj, hogy vizes vagyok? – érdeklődtem vigyorogva.

- Inkább, mint hogy begyulladj. – kuncogott. Elhelyezkedtem mellette, majd a velem szemben lévő ágyra nézve megláttam Baekhyunt. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha ébren volna, de azt hiszem, csak képzelődtem. Már akkor is édes volt, mikor zavarba jött, de így… kedvem lenne bebújni mellé és átölelni, mint egy plüssmackót. Olyan kis ölelgetni való. – gondoltam, majd Kook felé fordulva találkoztam a fiatalabb huncut tekintetével.

- Még mindig analfabéta vagy. – dünnyögte.

- Miért? – érdeklődtem, mert komolyan nem tudom.

- Ha arra ébredek, hogy nem vagy mellettem, tudom hol keresselek. – nevetett halkan.

- Hol? – akadtam ki. Adjon már konkrét magyarázatot!

- Egy bizonyos személy ágyában, te szerencsétlen. – flegmázott.

- Kinél? Kainál? – gondolkodtam hangosan.

- Inkább aludj. – mondta, majd befordult a fal felé. Én visszafordultam Baekhyun irányába, s nagyon gyorsan elaludtam.

Furcsa volt, mert reggel nem fájt semmim. El is felejtettem, milyen kényelmesek az ágyak. Kinyitottam a szemem és KAI…

- WÁÁ! – ugrottam fel rémülten a perverz mosolyára, amivel szuggerált hol engem, hol a mellettem szemeit dörzsölő Kookiet.

- Nem kell rosszra gondolni. – motyogta a kölyök.

- Aha, akkor Yoda miért fekszik melletted félpucéran? – érdeklődött Jongin, mire a takaró alatt a kezemben éreztem meg a még mindig kissé nedves törölközőt. Aha, ez megnyugtató. Tök pucér vagyok…

- Inkább csak pucéran. – motyogtam, majd már készültem volna kitakarózni, amit Jungkook nem hagyott.

- Azt hiszem jobb, ha ad valaki egy alsógatyát neked. – forgatta a szemeit és elég kínlódó fejet vágott.

- Nem vagyok szégyenlős. – vontam vállat, majd kitakaróztam, s a vállamra csaptam a törcsit és célba vettem a fürdőt. Gyorsan felöltöztem, ezt követően lementünk reggelizni, de Kai csak nem hagyott békén a fiatalabbal. Folyton azt mondogatta; nem gondolta volna, hogy a fiúkat részesítem előnyben. Hát nem is! Vagy a tököm tudja. Van egyéb más problémám a szerelmi életemen kívül is. Kinek hiányozna most egy kapcsolat?

- Mit eszünk? – léptem Baekie mögé, aki pont sajtot szedett ki a számunkra kirakott menzás tálból.

- Én… sajtot. – húzódott el tőlem kissé elpirulva, majd Chen után eredt, és leült mellé az asztalhoz. Nem értem, mi a gondja?

- Nehezen emészti meg a látványod. – hallottam meg Jungkookot magam mellett.

- Ezt hogy érted? – érdeklődött Jongin.

- Mintha nem lenne nyilvánvaló. – dunnyogta Dyo.

- Arra gondolsz, hogy… - kérdezte Kai, majd elmosolyodott.

- Legalább valaki érti. – vigyorgott Kookie Kyungsoora.

- Most mi van? – akadtam ki, hogy komolyan magyarázzák már el a dolgokat.

- Bejössz Baekhyunnak, te gyökér. – súgta nekem Jongin, mire elkerekedett szemekkel néztem Jungkookra, aki csak bólogatott. Na, ha egy gondolatolvasó is megerősíti Kai elmeroggyant agyszüleményét, akkor abban már van valami… De még így sem hiszek nekik. Ne szórakozzanak már velem. Még hogy én, Baekienek? Ennél már csak az lenne rosszabb, ha azt mondanák, hogy nekem is hasonló érzéseim vannak a törpe felé. – elmélkedtem magamban két harapás között.

- Ami így is van. Te analfabéta! – kiabált rám Kook a nagy csendet megtörve az egész ebédlőben, tekintve, hogy csak mi voltunk már itt így dél körül.

- Kiszállnál már a fejemből? – morogtam rá.

- De basszus, egész éjjel csak rajta járt az a csöpp eszed. Legalább magadnak valld már be, hogy igen is tetszik neked! – morgott ő is.

- Nincs szükségem a tanácsaidra! – kezdtem bedühödni, mert utálom, mikor valaki meg akarja magyarázni NEKEM, hogy ÉN mit érzek.

- Pedig magadtól sose jössz rá. – flegmázott, mire elpattant nálam az a bizonyos cérna, de sikeresen visszatartottam a kitörni készülő kiabálásomat. Bár az igaz, hogy lángra kapott a tálcám, rajta minden kajával, de legalább nem kiabáltam.

- Atya úr isten! – ugrott arrébb Kook ijedtében. – Na, ezt nem láttam előre. – kapott a mellkasához. Elvettem Jongin elől a vizeskancsót, majd a tartalmát a tálcámra öntve, felkeltem és visszamentem a szobába összepakolni. Ja, meg duzzogni, hogy nekem nem is jön be Baekhyun. De ahogy a dühöm elszállt és visszagondoltam az elmúlt két napra, rá kellett jönnöm, hogy folyton őt figyeltem. Ha nem is tudatosan, de így volt. Lehet, hogy tényleg tetszik nekem a törpe?  - fogalmazódott meg bennem a kérdés.

Az ajtó nyílásának nyikorgó hangjára felfigyelve fordultam meg, és Baekie tekintetével találkozva teljesen lefagytam. Ekkor jöttem rá egy nagyon fontos dologra. Mégpedig, hogy a túra alatt olyan közel akarok kerülni a törpéhez, amennyire csak lehet. És kiderítem, hogy akkor most komolyan meleg vagyok, vagy sem…