Káoszközpont - XI.rész

Sziasztok! Hamar hoztam az új részt, nem igaz? Habár ez most csak rövidke lett. Remélem érteni fogjátok és nem lesznek olyan félreértések, mint az előzőnél. Jó olvasást :D

Yifan:

Az elmúlt néhány nap alatt elég jó haverságba kerültünk, folyton vele lógtam, bár ő javarészt csak önarcképeket készített a mobiljával. Egyik nap a Tao által párszor említett Amberhöz mentünk inni. Kicsit beálltam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy sokan lettünk, és Chanyeol lekapta Baekhyunt. Vagy fordítva, nem tudom pontosan. Röhögve dőltem bele Tao ölébe, és amikor nem figyelt, megpiszkáltam az orrcsontját. Érdeklődve pillantott le rám, olyan „már megint mit piszkálsz” fejjel. Azt hiszem, nem tetszik hogy a porba tiporja az egomat. De az feltűnt, hogy elég sokszor figyel, ami ellensúlyozza a taho megszólalásait.

Miután belekezdtünk egy másik játékba, jött egy olyan feladat, hogy csókoljam meg Taot. Ez a panda de egy mázlista. Úgy szeretnék a helyében lenni és lesmárolni magam. Lehet, hogy kezeltetnem kéne magam, de még nem találtam senkit, aki fontosabb lenne… nálam!

Alkudoztak egy ideig, majd Tao ajkai az enyémekre tapadtak. Én meg kiakadtam, hogy a panda még jól is csókol. Picsába, ez a srác mindenben jobb nálam? Féltékeny vagyok, és most nem a csóktudására gondolok, hanem mindenre. Jól főz, rendet tart maga körül, és a sárkányom is kedveli. Bármennyire is fáj beismernem, én is kedvelem…

Gondolatmenetemet Tao szakította félbe azzal, hogy ellökte magát tőlem. A tekintete furcsán zavarodott volt, arcát pedig olyan vörösre színezte az oda szökő vér, mintha chilipaprikába harapott volna. Ekkor tűnt fel, hogy a sarokban Lay paprikát nyammog. Csak tudnám miért?

Hirtelen arra eszméltem, hogy iszonyat sokan vagyunk. Ráadásul Suho és Chen smárolnak. Ekkor jutott eszembe az álmom, amiben Baekhyun és Chanyeol voltak hasonló képpen összegabalyodva. De ahogy elnézem Bakhyunt és a kissé összezavarodott fejét, nem hiszem, hogy Yeol hozzá való lenne. Na, mondjuk Jongdaet már el tudnám vele képzelni, de ennek az elméletnem azzal lett annyi, hogy Amber elküldte őket szobára. Ezt követően esett le, hogy üvegezünk. Tao pörgetett és velem kellett megcsinálnia azt, ami kijött.

- Csókot! – kiabálták egyszerre a többiek. Na, nekem most lett deja vu-m Elindultam Zitao felé és az jutott eszembe, hogy én már csókoltam azokat az isteni ajkakat. De az nem lehet, mert nincsenek tiszta emlékeim, csak egy megérzés. Azonban a legmeglepőbb az volt, hogy a szám nem Tao ajkait ízlelhette, hanem a törpe Baekhyun csinos szájára adtam csókot. Meglepetten pislogtam rá, egészen addig, amíg a nagyfülű be nem lépett a szobába. Vagyis nekem csak most tűnt fel, hogy a vérben forgó, gyilkos tekintetével engem méreget, majd hirtelen nagyon melegem lett.

- Tombol a nyár, vagy csak nekem van melegem? – néztem a mellettem álló Baekre, aki rémülten pillantott vissza rám. A fejemre hirtelen egy kabát vágódott, majd legalább nyolcan kezdték ütögetni a fejem, meg a hátam. Mint utólag rájöttem, ez a retardált felgyújtotta a pulcsim. Az az egy mázlista, hogy gyorsan leléptek Kyungsooval, mert a teleportálós gyerek lelépett törött lábbal. – Ezt a faszt. – duzzogtam. – Azt hiszi begyulladok egy kis tűztől? – Tao elnevette magát.

- Mert ez is történt. – veregetett vállba.

- Köszönöm a tűzoltást. – mosolyogtam a pandára, majd megint megpillantottam Layt a sarokban paprikát zabálni. – Ezt kajak megálmodtam! – mutattam Yixingre, aki tudomást sem véve rólam ette tovább azt az istenverte zöldséget és úgy beszélgetett Suzyval.

- Hová, hová? – kaptam el a hirtelen meginduló Baekhyun karját.

- Chanyeolék után. Segítek megkeresni Kait. – vágta rá, s tudomást sem véve arról, hogy én most éppen aggódom érte (ha a tűz közelébe megy, annak nem lesz jó vége) lelépett.

- Na mi van, Kris? – pöckölt a fülembe Minzy. – Csak nem bejön neked Baek? – érdeklődött. Egy kis gondolkodás után pedig rávágtam, hogy de. – Elfogadnám éjszakára. – vigyorogtam rájuk.

- Folytassuk? – érdeklődött Amber, mire Tao megrázta a fejét.

- Én alszok inkább. – mondta. – Mára elég a társaságból. – nyújtózott, s kiment a szobából.

- Megnézem mi baja. – sóhajtottam. – Viszlát hölgyek. – hajoltam meg a lányok előtt vigyorogva, s a saját szobámat vettem célba. Beérve egy ideges Xiumin fogadott.

- Baszd meg Kris. A sárkánygyíkod már megint beleszart az ágyamba.

- Legalább szobatiszta. – vágtam rá.

- Mondom az ÁGYAMBA! – dühöngött.

- Addig se az enyémbe. – vigyorodtam el, majd bementem a hálóba, ahol Tao az említett kisállattal játszott. Nem tudom mi baja lehet, de ki fogom deríteni. Nem szeretem, ha ilyen. Mert ha a barátaim nem boldogok, akkor én sem, és ez zavar…

Baekhyun:

Tekintetem az előttem lassan sétáló Chanyeol hátába fúrtam. A tegnapi incidens óta sokkal távolságtartóbb, ami engem kifejezetten zavar.

- Nem várnál meg? – kérdeztem, talán kissé számonkérően. Ő nem mondott semmit, csak még egy kicsit lassított léptein. Lefelé igyekeztünk az ebédlő felé. Sietnünk kellett, hogy kapjunk még kaját, mivel rendesen elaludtunk.

Tegnap este Chan a kádban akart aludni… megint. De hogy hagyhattam volna. Hatalmas az a három ágy, így kényelmesen elfértünk rajta ketten. Yeol az ágy egyik szélére húzódott, én a másikra. Vajon barátok vagyunk még? – kattogott az agyam. Olyan hűvösen viselkedett végig. Reggel a retinámat is kisütő fényre ébredtem, nem is akármilyen helyzetben. Úgy össze voltunk gabalyodva Channal, mintha egész éjszaka twistereztünk volna. Megpróbáltam kiszabadítani az egyik zsibbadó lábamat a coloséi közül, de annyira béna voltam, hogy a rángatással felébresztettem. Percekig csak egymás szemébe bámultunk, és mint akit fejbe vágtak döbbentem rá, milyen félreérthető is ez a szituáció főleg úgy, hogy Yeol a Krises dolog óta neheztel rám. Legalábbis azt hiszem. Valahogy sikerült kiszabadítanom a végtagjaimat és amennyire tudtam, bespuriztam a fürdőbe a zsibbadó lábammal és a kellemes dudorral a nadrágomban.

Chanyeol meg sem várta, hogy én is végezzek, sietősen elment. Gondolom dolga volt, és nem miattam menekült el. Útban a szobám felé jutott eszembe, meg kéne nézni, mi van Jongdaevel. Tegnap K.O.-ra itta magát és még Joonmyunnal is smárolt. Pedig állítása szerint abszolút nem az esete. Végül is az izgalmakkal teli élet a jó élet, mármint a hollywoodi filmek azt állítják.

Barátom keresése közben – mivel az az örökmozgó gyökér nem volt a szobájában. – összefutottam Taoval és Krisszel.

- Nem láttátok Jongdaet? – támadtam le őket, vagyis inkább Yifant.

- Azt hiszem Xiumint kereste. – ráncolta a szemöldökét Fan.

- Minek?

- Azt nem tudom. – rántotta meg a vállát.

- Szerintem igazából Suhot kereste. – mondta Tao.

- Igazad lehet. – gondolkoztam el azon, amit mondott. Végtére is tegnap az a kettő elég közel került egymáshoz. – Volt időd gondolkodni rajta, nem? – szúrtam oda kicsit sem kedvesen a megjegyzésem.

- Miről beszélsz. – tett úgy, mint aki nem érti miről van szó.

- Tudod te jó. – ráztam a fejem. – Miért akarod letagadni a nyilvánvalót? Miattad… – akadtam meg. Azt nem mondhattam, hogy nem jött össze Channal. – Yifan! – mutogattam az illető felé dühösen. Tao szemei először elkerekedtek, majd olyan kicsire húzta őket össze hogy alig látszott. Ha szemmel ölni lehetett volna, most alulról szagolnám azt a bizonyos ibolyát. A feszült hangulatot a telefonom idióta csengőhangja tört meg. Hogy mentsem magam azonnal fel is vettem.

- Baekhyun, minden oké? – szólt a telefonba Do.

- Miért? – húztam el a számat fölöslegesen, mivel ezt ő úgy sem láthatta.

- Csak mert a sportpályán megvakít minket a reflektor. – röhögött fel.

- Á, értem… Azonnal megyek! – válaszoltam egy oltári nagy hülyeséget, így megszabadulhattam a két sráctól, s elindultam valamerre.

Chanyeol:

 Kai eltűnt Baek meg Krisszel smárolt! Mi ez, ha nem balszerencse? Ráadásul a törpe nem hagyta, hogy a kádban duzzogjak és az ágyban kellett aludnom. De ami még rosszabb, az az volt, ahogy reggel ébredtünk. Egyik karja a fejem alatt, ujjai a hajamban és az egyik lába a combjaim között, a másik rajta pihent. Én meg két kézzel szorítottam magamhoz, nehogy egy millimétert is el tudjon mozdulni a közelemből. Ezzel pedig feldobtam magamnak a labdát, mert fogalmam sincs mit kezdjek a nadrágomban lakó tagommal, ami elég rendesen ágaskodott. Reménykedtem, hogy a folyósón lévő klotyóban nem lesz senki – és mázlimra nem is volt - , így ott küzdöttem meg a problémáimmal. Ezt követően Baekievel kajálni mentünk, de azért tartottam tőle a tisztes távolságot – főleg, ha azt vesszük, hogy jobban kívánom őt, mint Kai a nasit.

Reggeli után gyorsan a sportpályára siettem, ahogy azt Dyoval tegnap megbeszéltük.

- Kai! – rohantam ahhoz a fogyatékoshoz. Fogalmam sincs merre járt, de én most kinyírom, már ha Soo nem előz be.

- Rohadtul aggódtam. – morgott Kyungsoo Jonginre, akinek furcsa mód már nem kellett a mankó. Milyen gyorsan gyógyul.

- Bocs, hogy nem szóltunk… – szólt közbe L, de jobban járt volna, ha csendben marad, ugyanis Do most őt kezdte el osztani.

- Te meg ne szólalj! Neked se ártott volna tegnap kinyitni azt a hatalmas szádat. Leléptetek egy árva szó nélkül, pedig Jonginnek még lábadoznia kéne. – kiabált Dyo.

- Na jó, most fejezd be. – üvöltött fel Kai. Ez most meglepett. Még életemben nem hallottam, hogy akárcsak felemelte volna a hangját Do mellett, nemhogy rákiabál… – Először is feleslegesen aggódtál, mert amint látod jobban vagyok hála Myungsoonak, másodszor pedig nem a dadám vagy, szóval ne csinálj úgy! – mondta hűvösen, majd L-re nézett és elindultak befelé. Gyorsan odarohantam Soohoz, mert ekkora sokk szerintem még életében nem érte. Én ezt nem is értem. Mi ütött Kaiba?

- Ez meg mi volt? – érdeklődtem Kyungsootól. szegény csak lefagyva pislogott Jonginék után.

- Ezt te is láttad?  - nézett rám, mintha abban reménykedne, hogy az előbbit csak behallucinálta vagy valami ilyesmi. Bólintottam, erre ő csak megrázta a fejét.

Az elkövetkező pár napot Sooval töltöttem. Ő totál agresszívbe váltott, én meg még mindig nem tettem túl magam azon, hogy Baekhyunra… hát… nyögtem… Úr Isten! Undorító vagyok! Jobb, ha távol tartom magam tőle, mielőtt még véletlenül megerőszakolom.

Az első „tanítási” nap egész érdelesnek bizonyult. Megkaptuk a csoportok beosztását és a csoportvezetőt is. Mázlimra Jongin és Kyungsoo lett mellém beosztva csapattársnak, ami azért jó, mert ők a legjobb barátaim. De az a hangulat, ami most körülöttük van elviselhetetlen. Csoportvezetőnk, Himchan is megjegyezte, hogy elég gyászosra sikeredett a hangulat. Ezért bevetette ellenünk a képességét. Hát én beszartam…

- Lenyűgöző, ugye? – hallottam magam mellől egy mély, ismerős hangot.

- Yongguk! – ugrottam meg. Mikor került ez mögém? – Himchannak nem lehet ellenállni. A csábító képessége hihetetlen. – elmélkedett.

- De ha te pajzs vagy, akkor rád nincsen hatással, igaz? – érdeklődtem. Hát igen, amíg Kyungsooval jártam-keltem jó sok dolgot megtudtam a tanárokról. Egyes részleteket pedig jobb lett volna, ha nem tudok meg…

- Rám más hatása van. – tolt be egy vigyort. Na igen. Itt egy iskolai nyílt titok. Yongguk és Himchan legalább hét éve járnak, amióta Chanie is itt tanít. De legalább nem csak én vagyok itt meleg. ez megnyugtató.

- Ah! Guki! – kiáltott fel Himchan és gyorsan hozzánk rohant. Ekkor tűnt fel, hogy Do és Kai a földön törökülésben ülnek és köpködnek. Akkor tényleg jó láttam és az előbb megcsókolták a mesterünk cipőjét? Huhh! De nem lennék a helyükben.

- El szeretném kérni a srácot. – mutatott rám Yongguk. – Sungkyu mondta, hogy fel kéne zárkóztatni a csapattársaihoz, úgyhogy korrepetálni fogom. – mondta.

- Jó, rendben. – bólintott Chanie. – Nekem még van dolgom – nézett vissza Kyungsooékra, akik már megint egymást ölték.

Ezt követően elindultam Banggel a folyóhoz, mert ott lesz az edzés színhelye. Mint megtudtam rajtam kívül van még valaki, aki nem tudja kezelni az erejét, ezért vele együtt fogok gyakorolni. De amint a partra értünk még az ütő is megállt bennem. Ezt nem hiszem el! A sors fintora, vagy csak én vagyok ennyire szerencsétlen, de pont azzal az emberrel kell ezekre a korrepetálásokra járnom, akit a napokban a leginkább el akartam kerülni. Ráadásul Baekhyun pont akkor ijedt meg valamitől, amikor odaértünk hozzá, így a nyakamba ugorva döntött le a lábamról, minek hatására beleestünk a vízbe. Ennyire béna hogy lehetek?