Káoszközpont - X.rész

Meghoztam az új részt. Hát úgy gondoltam előre szólok, hogy ez a rész... kicsit elüt a többitől, de a következőben visszatérünk a megszokott mederbe :D. Remélem azért ez is szórakoztató lesz. Jó olvasgatást!

Baekhyun:

Yeolie viszonylag hamar magához tért az ájulása után. Amint felébredt már ment is volna, de mivel Yongguk szigorúan a lelkemre kötötte, hogy nem jövünk-megyünk, így ügyesen visszahúztam. Az a két-három nap amíg bent kellett pihennie, hamar elrepült. Ezalatt rengeteg dolgot megtudtunk egymásról és én személy szerint úgy érzem, lassan közelebb áll hozzám a colos, mint a legjobb barátom, Jongdae.

 Az utolsó nap nagyon látszott Chanon, hogy már nagyon menni akar. Délutánra megbeszéltek Joonmyunnal egy találkát. Ha jól tudom a könyvtárba mennek a tűz elem után kutatni. Így persze egyedül maradtam.

Késő délután lehetett, amikor Chen berontott a szobámba, hogy jöjjek, mert fergeteges buli van az egyik szobában. Se szó se beszéd megragadta a karom és magával húzott. Egy számomra eddig ismeretlen szobához vezetett, ahonnan hangos zene és röhögés hallatszódott ki. De ez a röhögés rendkívül ismerős volt.

- Meghoztam Baekiet! – kiáltott fel Dae, és akkor jöttem rá, hogy benne már volt némi szesz, ezért viselkedett így. Mindig is közvetlen ember volt, de ha ivott még annál is nyíltabb lett, ha ez egyáltalán lehetséges.

- Minél többen vagyunk, annál jobb. – mondta egy ismeretlen.

- Ő itt Amber, ő ott Minzy, az olvasó pedig Suzy. – mutogatott az éppen nevén szólított lány felé Jongdae. Egy laza mozdulattal lehuppantam Kyungsoo mellé, aki szerintem kis híján K.O. volt. Mindenen röhögött és alig lehetett érteni, miről hadovált.

- Na, folytassuk! – ült le mellém Minzy. – A játék az, hogy az iszik, aki csinált már olyat. Kezdem. Az iszik, aki írt már dolgozatot. – kuncogott. Azt hiszem ennek a játéknak a célja a mértéktelen ivás lesz. mind ráhúztunk az Amber által előre kitöltött italos poharakra.

- Akkor most én! – tette fel e kezét Do. – Az iszik, aki életében volt már wc-n.

Persze megint ittunk és a mondatok többsége ilyen és ehhez hasonló volt, szóval kis idő alatt sok piát magunkba töltöttünk. Ezzel csak az volt a gond, hogy engem hamar kiütött. Idő közben megjelent Suho és Yixing, majd Tao és Kris is. Az előbbiek csak hátulról szemlélték az eseményeket, de észrevehetően ez is hatással volt egyesekre. Értem ez alatt Jongdaet. Az meg már végképp sötét, hogy Laynek vagy Joonmyunnak játsza-e magát, de igencsak máshogy viselkedett, mint mielőtt az a kettő bejött volna.

Közben lehajtottunk még egy pohárkával abból a cuccból, amit Amber hozott. A kis csapatból néhányal elkezdte twisterezni, számomra az már lehetetlenségnek bizonyult, mivel kissé szédültem. Soo már tök sokat ivott, mégis beszállt a lányokhoz. Ekkor jelent meg a szívemnek oly fontos Yeolie. Rohantam is, már amennyire tudtam, s a nyakába akaszkodtam. A túlzott lendülettől, amivel mellkasának csapódtam, elvágódtunk, és én minden szemérmességemtől megszabadulva ültem a colos csípőjének legkényelmesebb pontjára. Már ennek a gondolatától is izgatottá váltam. Arcára nézve elfogott a vágy, hogy megtegyem azt, ami neki soha nem sikerült. Könnyed csókot leheltem ajkára. Az az érzés… ah… egyszerűen felemelő volt. nem létezett onnantól semmi és senki, csak Chanyeol. Ő mégis eltolt magától. Valamit rosszul csináltam volna? Nem csókolok elég jól, vagy esetleg büdös a szám? Hülye ötletek tömkelege tolongott a fejemben. Aztán fejbe vágott a tudat. Kit érdekel? Chan két oldalán megtámasztottam a kezeim, s löktem egyet a csípőmmel. Basszus, ha kell, én itt rögtön megerőszakolom. Bár nem tudom mit tennék, ha pl nem állna fel neki. Mert az bizony ciki lenne. Én itt full kanosan, ő meg lohadt pöccsel feküdne alattam. Na jó, Baekhyun, légy magabiztos. Szexi vagy és elveszed a józan eszét.

De nem kellett ide semmi a csípőmozgásom önmagában kiváltotta a várt hatást és olyan sóhaj csalt ki Yeolból, hogy még én is beleremegtem.

- Chanyeol kanos. – hallottam meg Kyungsoo kuncogását.

- Én azt hittem hetero. – elmélkedett Joonmyun. Több se kellett, az alattam lévő hamar megelégelte a helyzetet.

- Mennyit ittál? – nézett rám. Ijj, nem kéne elmondani neki, hogy a harmadik pohár után, már elvesztettem a fonalat.

- Csak… egy iciri-picirit. – gügyögtem, közben kicsinyke araszt mutatva ujjaimmal.

- Egy picit, mi? – hitetlenkedett, majd felhúzott a földről. – Menjünk aludni.

Ekkor jött el az a pillanat, hogy alkudoznom kellett. Ezt addig folytattam, amíg ki nem harcoltam, hogy aludjon velem.

Magammal rángattam a szobánkig. Most nem volt kedvem várni. A szobánk ajtajának nyomtam, fejemet nyakának hajlatába temettem, és megkóstoltam azt az édes, fehér bőrét. Azzal kezdetét vette egy hosszabb csókcsatat, amit valaminek megint el kellett rontania. A francba veled Jungkook! Szerencsére a fiatalabb pár mondat után magunkra hagyott minket, a amint a lényegre tértünk volna…

Újra ott voltam Amberék szobájában!!!

Dyo már megint kuncogott, Chen is be volt már csiccsentve, de még nem volt hulla részeg. Nem volt itt se Tao, se Kris, se Lay vagy Suho. Mi a franc történik itt? Tisztán emlékszem, hogy ezt már átéltem egyszer.

- A játék az, hogy az iszik, aki csinált már olyat. – kezdte Minzy.

- Már megint? – nyavajogtam.

- Megint? – lepődött meg Amber. – Na jó, akkor üvegezzünk. Itt egy kör, ahányan vagyunk, mindenki ír egy feleadatot a cikkjére.

Mikor mind felírtuk a feladatokat, megérkezett Tao és Yifan, illetve Joonmyun és Yixing. Az utóbbi kettő természetesen nem játszott, mert ugyan miért is történne másképp. Belekezdtünk a játékba. Egy csomó hülye és vicces szitu keletkezett. Ittunk, nasiztunk, és jól éreztük magunkat, egészen egy bizonyos pontig… Először Chen és Suho kezdtek el ordítozni, majd hevesen smárolni. Őket Amber szobára is küldte. Mókás volt.

- Akkor most pörgessen valaki Jongdae helyett. – noszogatta a társaságot Minzy.

- Legyen Tao, ő már úgy is olyan régen volt. – mutogatott a pandára Amber.

- Okés. – mosolyodott el Zitao, s megforgatta az üveget a feladatos papíron. Az üveg pörgött, lelassult és megállt az egyetlen olyan feladatnál, ami még egyszer sem jött ki. Ráadásul megkapta Yifant.

- CSÓKOT! – kezdtük el csoportosan kántálni. Kris már indult a pandafú felé, mire hirtelen deja vum lett. Minden olyan mozdulatlan volt. meglepő módon Tao megmozdult, és odébb lökte a felé közeledőt, majd az idő újra felgyorsult. A lendületben lévő Kris a mellettem ülő Tao helyett az én számra cuppant. Én pedig megvilágosodtam. Baszd meg, Huang ZiTao!

Bónuszként pedig kaptam a következő verést az égtől. Az ajtó kinyilt, és belépett rajta…

- Chanyeol…

Suho:

Egész délután Chanyeollal voltam a könyvtárban, majd leléptem, hogy megkeressem Chent. Meg is találtam, azonban nem volt épp beszámítható. Engem is berángatott Amberékhez, de nincs az az Isten, hogy én ráhúzzak arra az ijesztő állagú italra. Lay is úgy döntött, hogy elrágcsál inkább egy kis paprikát iszogatás helyett. Baekhyun eléggé berúgott, Taoról és Krisről nem is beszélve. Folyamatosan egymásra dőlve röhögtek. Mikor Chanyeol berontott, Baekhyun lesmárolta, majd elhúztak szobára. Ennyit a tervemről… Ezt követően Jongdae felvetette, hogy játszunk mást. ezzel addig semmi bajom nem lett volna, amíg Chen le nem húzott maga mellé, mondván, hogy én is játszom.

- Nem fogok. – vágtam rá. Fogalmam sincs Jongdae mit talált ki, de ahhoz nekem nem lenne humorom. Biztos buzis! ÉS tekintve, hogy meleg vagyok, a lebukásomat nem fogom kockáztatni. Ráadásul Jongdae jó bőr. Mint pasi kifejezetten bejövős, de mint barátot, sokkal többre tartom. ÉS a fő szabály: Haverokkal nem kavarunk!

- Yifannal benne vagyunk. – mosolygott Tao.

- Mi is. – vágta rá Minzy és Amber, Suzy meg megmutatta Laynek a kilátást.

- A játék neve: Mennyire vagy bevállalós? – mosolygott Chen. Huhh, de jó, hogy nem játszom. Jongdae és a perverz fantáziája fog a sírba vinni, ezt már most tudom…

- Szuper! – örültek a lányok.

- Én kezdek! – ugrott fel Amber és Taot szuggerálta.

- Jó, én adok feladatot. – csapta össze a tenyereit a panda. – Smárold le Suhot. – mutatott rám.

- Én nem játszom, hagyjatok! – akadtam ki és Jongdae mögé feküdtem az ágyra, hogy csak szemtanúja lehessek az eseményeknek.

- Akkor Do-t. – mutatott a mellette lévőre.

- Szóltál? – nézett az említett Taora, aki csak fejbe csapta magát.

- Csók… Amberrel. – mutatott Tao a lányra idegesen.

- Aha, jó. Melyikőtök az? – vigyorgott a lányokra.

- Én volnék. – mutatott magára a szőke. Dyo közelebb hajolt a lányhoz és lesmárolta.

- Szerencse, hogy Xiumin nincs itt. – sóhajtottam.

- Most Tao jön. – kiáltott fel Jongdae. – Mindig az a kövi, aki a feladatot adta. – vigyorgott.

- Minzy, adsz feladatot Taonak? – érdeklődött Amber gúnyos mosollyal.

- Naná! – mosolygott Minzy. – Tao, egy francia csókot kell adnod Krisnek, aminek legalább három percig kell tartania.

- Tíz másodperc. – vágta rá a panda.

- Egy perc és nincs apelláta. – morgott Jongdae. – Csak csináljátok már, mert unatkozom. – duzzogott.

- Jól van. – hajolt közelebb Krishez, majd ajkaira cuppant.

- Mi van Dae? – nézetem az engem figyelő Chen szemeibe.

- Csókolózni akarok. – duzzogott tovább. mivel ránk senki nem figyelt, gondoltam érdeklődök egy picit.

- És kivel? Xiuminnal? – kérdeztem rá.

- Nem… veled. – hajolt közelebb a számhoz, én pedig teljesen lefagytam. Csak tűrtem ahogy Jongdae óvatosan az ajkaimra csókolt és bizseregni kezdtem mindenhol…

- AU! – kiáltott fel Chanyeol. – Suho, vigyázz! – morrant fel. Huhh. Óvatosabban kéne szortíroznom a könyveket. Biztos fájhatott. – Már másodszor dobtál fejbe! – fogta az említett részét. Ez nem is igaz. Először voltam olyan figyelmetlen, hogy megdobjam. Nem szokásom fejbe vágni az embereket. Mit gondol ez rólam?

- Elnézést, és ez volt az első alkalom. – morogtam.

- Wow, ez mintha már megtörtént volna. – mondta. De jó! ez tényleg meghibbant. Már nem csak álmában, hanem nappal is képzeleg.

- Nem tudom mire célzol. – másztam le mellé, majd eszembe jutott, hogy Chenhez szerintem full illene Chanyeol, ezért elindultam megkeresni Jongdaet, azonban Lay elkapott, hogy menjek be vele a lányokhoz. Szerencsére Dae is ott volt. És nem volt épp józan. Leültem Baek és közé és csak figyeltem, ahogy isznak. Bár Baekhyun nem tűnt részegnek, pedig belőle azt néztem volna ki, hogy csont részegre issza magát, de mindegy. Jongdae ivott eleget mindkettőjük helyett.

Nagyba ment a játék, mikor odasúgtam Chennek, hogy találtam neki egy jelöltet, csak van egy olyan érzésem, hogy hetero.

- Ki az? – súgta érdeklődve.

- Chanyeol. – mondtam.

- Hát, kétlem, hogy nincsenek hajlamai. – mosolygott Jongdae. Ez egy picit most fájt a lelkemnek… de gyorsan túltettem magam rajta.

- Suho, - szólt Amber. – te nem kérsz?

- Nem, köszönöm. – utasítottam vissza.

- Persze, mert jófiú vagy. – forgatta szemeit Chen.

- Nem vagyok! – akadtam ki. Miért képes egyetlen mondattal kihozni a sodromból? Rátapintott a gyenge pontomra. Utálom, ha jófiúnak hívnak. Mást sem hallani rólam, csak ezt. Bezzeg amikor Xiuminnal harcolok, azt senki sem látja. Én csak a harctéren szoktam bekeményíteni, amúgy szeretem a nyugalmat. De én nem vagyok jó!

- Mindig betartasz minden szabályt. – mondta fennhangon.

- Mert a szabályok azért vannak, hogy ne rohanj fejjel a falnak. De minek is mondom ezt egy olyan embernek, aki felgyújtja a könyvtárat. – háborogtam.

- Ezt szívd vissza! – ugrott a torkomnak. – Tudod, hogy nem direkt csináltam.

- Lehet, de hogy olvasni sem szoktál, az is biztos. – tettem karba a kezem.

- Tudod mit, ha csak ennyivel bevállalósabb lennél, lehetnél hajlakk. – morgott az arcomba. Erre teljesen bedurrant az agyam.

- Mit mondtál? – vicsorogtam.

- Bizonyítsd, hogy nem vagy láma. Lepj meg valamivel. – grimaszolt. Az arcomon éreztem a leheletét, s az orrunkat is éppenhogy két centiméter választotta el. Lepjem meg? Legyen, Jongdae. Kezeimmel megragadtam az arcát és egy erős csókot nyomtam az ajkaira, melyek már kiszáradtak a piától. Durván csókoltam, miközben ő a vállaimba kapaszkodott.

- Húzzatok szobára. – tolt ki minket a szobából Amber, s a kezénél fogva vezettem át Daet a mi szobánkba. De a lendületem itt megakadt. Haverral nincs smaci. Ez volt az életemben a legfontosabb szabály. hogy voltam képes lekapni Chent? Hogyan rúghattam fel a szabályt? Miért vált ki belőlem ilyen heves érzelmeket.

- Tele vagy meglepetésekkel. – nyomott az ajtónak, majd elúttal ő mart a számra. Heves csókok közepette húzott el az ágyig, majd vetkőzni kezdett. – Dugj meg ha mersz. – húzta az agyam, minek hatására én is vetkőzni kezdtem. Minseok is be szokta tolni ezt a „tedd meg, ha mered” dumát, akkor semmi reakcióm nincsen. De Jongdae szabályosan késsel szurkálja a férfiegómat a gúnyos stílusával. Akarom, hogy tudja, mire vagyok képes… és valami láthatatlan erő iszonyatosan vonz hozzá. Szerzek magunknak pár szép pillanatot, utána viszont… fogalmam sincs mihez kezdek, de ez most nem is érdekel.

Amint az alsógatyám is ledobtam, visszafordultam Chenhez, aki pucéran feküdt az ágyban összekuporodva és egyenletesen szuszogva.

- Chen? – feküdtem be mellé, majd megsimogattam a hátát. – Elaludt… – állapítottam meg. – Baszki! – ugrottam ki az ágyból. – Mit csináltam? – pofoztam magam két kézzel. Gyorsan felkaptam a ruháimat és úgy rágódtam tovább. – Mi az Isten? – fogtam a fejem. – Lesmároltam Daet. – dolgoztam fel az információt. Olyan hülye vagyok! Hogy hozhatta ki belőlem az állatot? Nem értem.

Kimentem a konyhába teát főzni és egész reggelig azon rágódtam, hogy most mihez is kezdjek. Végül hajnalban elővettem egy hosszabb regényt és azt kezdtem el olvasni, hogy eltereljem a gondolataimat. Meg sem tudom mondani mennyit olvastam, mikor feltűnt, hogy felkelt a nap, sőt Jongdae is. Kómás arccal, pucéran lépett ki a konyhába. Pont ittam a vízből, amit odakészítettem magamnak, ha megszomjaznék, mikor Chen elém állt. Én meg kulturálatlan paraszt módjára kiköptem a számból a vizet. Pont a könyvemre…

Jongdae:

Reggel full kómásan, fájó fejjel ébredtem, a saját szobámban. Így leszarva mindent, azt is, hogy egy szál semmiben mászkálok – hisz végülis csak Suho van itt, előtte meg nem kell szégyenlősködni. kitámolyogtam a konyhába, hogy szerezzek egy kis vizet, meg némi elemózsiát. A szekrényben pakolászva jöttem rá, hogy bár Joonmyun szereti a rendet, de az én cuccaimat nem mosta el, így nincs se egy tiszta bögrém, se egy poharam. Tehát kimentem Suhohoz a nappaliba.

- Neked nem kell semmit mosogatni? – kérdeztem tőle.

- Nem, köszi. – mondta, de láttam, hogy nem is rám figyel. Jobban mondva rám, csak nem a fejemre, hanem az övön aluli részt vizslatja.

- Amúgy jó korai vagy. – utaltam arra, hogy tegnap inni voltunk és tudom, hogy ő is bejött Yixinggel, arra még emlékszem.

- Nem is aludtam. – vonta meg a vállát és a könyvébe bámult, ami el volt ázva?

- Ezt, hogy csináltad. – mutogattam a könyvre.

- Ez? – kérdezett vissza. – Egy szörnyű baleset volt.

- Hát jó… – vontam vállat kétkedve. – Akkor én megyek is mosogatni. – azzal újra a konyhába mentem. Felvettem egy fura zöld kötényt, csak hogy legyen rajtam valami és elkezdtem mosogatni. Idő közben odajött Joonmyun is és lerakta a bögréjét, hogy igazán elmoshatnám. Ácsorgott még egy picit a pult mellett (de minek?), aztán egy megyek gyakorolni után lelépett, én pedig folytattam, amit elkezdtem. A habos bögrét épp a szárítóra akartam pakolni, mikor megcsörrent Suho telefonja. A hirtelen zaj úgy megijesztett, hogy kiejtettem a kezemből a bögrét, ami a járólapozott padlón a darabjaira tört.

- Joonmyun meg fog ölni. – nyöszörögtem félhangosan. Emlékszem, első este átjött hozzánk Minseok és Sehun, így együtt lehetett a „nagy csapat”. Akkor mesélt arról, mikor régebben kishíján lesett az asztalról, de Suho csak a majdnem leeső bögréjével törődött és elküldte Xiumint melegebb éghajlatra, amiért ezt merészelte tenni. Ha jól tudom, ez a kedvenc bögréje. Helyesbítek, csak ez volt. Most mit tegyek?  Ki fog nyírni miatta. Megfogtam a nagyobb darabokat, összeszedtem kézzel, a többit pedig felsöpörtem. Őszintén, én még nem akarok meghalni.

Gyorsan beszaladtam a szobámba, a szekrényemhez. magamra kaptam pá ruhát és segítség után indultam.

- Xiumin! – rontottam be a szobájukba, ahol egy igencsak furcsa helyzetre bukkantam. – Azt hiszem, én nem is zavarok, csak… Minseok? – kérdeztem az ágyon térdeplő Kristől és az alatt zsákmányként elterülő Taotól.

- Valahol gyakorol, azt hiszem. Talán nézd meg az udvaron. – motyogta valamelyikük. Annyira egymásba voltak épülve, hogy nehéz lenne rájönni.

- Azért kösz. – mosolyogva becsuktam az ajtajuk és a két „nagykutya” keresésére indultam.