BTS - Már megin' karácsony? 4.rész

Ma valahogy jól jött ki az időm, szóval van egy BTS rész is :D

J-hope:

- És hogy került a szekrényembe? – duzzogott V. És ebben pillanatban megvilágosodtam. A videó, amiről Suga és Rapmon beszélt… A legjobb pillanataink, mi? Egy nagy fenét! Az a kis mocsok bekamerázta a szobánkat. De várjunk… Az én szekrényembe biztos nincs poloska, mert naponta pakolok benne, tuti kiszúrtam volna… De V alig nyitogatja a szekrényét, általában a szárogatóról öltőzik. Most megvagy Jungkook!

Hirtelen megragadtam a kamerát és elkezdtem nézni a felvételt, mivel engem csak a szalag vége érdekelt, előre kellett pörgetnem, mert Taehyung jócskán visszapörgette.

- Meg is van. – mosolyodtam el, mikor megtaláltam a felvétel azon részét, mikor V megtalálta a kamerát.

- Te meg mit művelsz? – lépett mellém.

- És asszem így kell törölni… – nyomtam meg a gombot.

- Bingó! – örültem magamnak.

- Kifejtenéd, hogy most mit csináltál? – nézett rám flegmázva V.

- Tedd vissza a kamerát oda, ahol volt. – utasítottam.

- Minek? – nézett értetlenül.

- Mert ha szerencsénk van, hamarosan jön érte a gazdája. – mosolyogtam. V nem kérdezett egyebet csak vissza tette a készüléket oda ahol találta.

- És szerinted ez ki volt? – érdeklődött V.

- Jungkook. – mondtam határozottan.

- Jaj! – morgott V.

- Már te is ezzel jössz? – akadt ki.

- Jin is mikor hozta a sütit, magyarázott Suga nagy elméletéről. Ha ennyire érdekel titeket Jungkook nemi identitása, mi lenne ha megkérdeznétek tőle. – háborgott. És pont ekkor kinyílt az ajtó, majd a beszélgetésünk tárgya lépett be rajta a vidámparkban nyert sárkányát szorongatva. Taehyung nem is késlekedett sokat.

- Jungkook! Buzi vagy? – támadta le a kérdésével. Mire a legfiatalabb megrémülve pillantott rá.

- Nem! – vágta rá.

- Hát miért nem? – kiáltott V, majd rám nézett, morgott valamit és a fiatalabbal karöltve távoztak. Én sem késlekedtem tovább, rohantam át Sugához, hogy szóljak neki, hogy leesett a tantusz.

Suga:

Rapmonnal éppen a Jungkookos ügyet tárgyaltuk, mikor kopogtatást hallottunk. Kinyitódott az ajtó és J-hope lépett be rajta.

- Sokáig tartott. – nevettem.

- Lesett? – érdeklődött drága szörny barátom.

- Bekamerázta V szekrényét. – dünnyögött, s leült az ágyamra.

- A fürdő is be van kamerázva. – mondta Moni.

- MI? Ez a kissrác nagyon beteg elméjű. – akadt ki.

- Igazából nekem azt mondta, hogy V miatt akar videót csinálni nektek, a legjobb pillanataitokból. – hangoztatta Rapmon.

- Pornó videói vannak rólunk. – nyöszörgött Hope.

- Nem hiszem, hogy szimplán csak látni akart pár aktust köztetek. – állapítottam meg.

- Rapmon elmondásaiból és az imént említett szekrénykamerából kiindulva… Na meg abból a legjobb pillanatos szövegből… Hmm, szerintem szimplán V-re izgul. – mosolyodtam el. Sőt meg is tapsoltam magam, ezért a hihetetlen rejtélymegoldásért.

- A maknae felnőtt és bebuzult. – nevetett Rapmon.

- Ez kibaszottul nem vicces!- akadt ki J-hope. – Jungkook... ahh… Megölöm.

- Higgadás van Rómeó! – nyugtatgattam.

- Jungkook teljesen ártalmatlan, és odáig van V-ért. Ez most pont kapóra jön. – mosolyogtam.

- Kapóra? Mihez? – vallatott Hoseok.

- Hát ahhoz, hogy ismét én nyerjem meg a fogadást! – mondtam győzelemittas hangon. Szinte látom magam előtt, hogy Jimin vagyona megint az én tárcában landoljon, aminek már csak azért is örülnék, mert nekem egy vasam sincs.

- Te sem változol, mi? – vigyorgott a leader.

- De hogyan akarod megvalósítani a fejedben motoszkáló haditervet? – legyezett a mancsával a szemeim előtt.

- Erre még alszom egyet, de az biztos, hogy jó sok pia kell hozzá. – gondolkodtam.

- Nem tudom mi jár abba a sötét fejedben, de nekem már most tetszik ez a terv… – bólogatott a leader.

- Nem itatod le V-t! – mordult fel a hős paripa.

- Nem fogom. – nyugtattam meg.

- Csúcs! Akkor ezennel létrehozom a Három Rapper Szövetségét. – emeltem fel a jobb kezem.

- Meg az egy gyűrű mind felett... – forgatta a szemeit Hoseok.

- Pont nem... – ráztam a fejem mosolyogva.

- Egyetlen célunk van… – néztem a távolba szigorúan.

- Összehozni V-t a maknaevel? – kérdezte Rapmon.

- Nem… – néztem még mindig szigorúan.

- Legyőzni Jimint? – érdeklődött kedvtelenül J-hope.

- Nem…

- Akkor? – akadt ki a lófejű volt szobatársam, akit minden reggel visszasírok, mert Jimin alsógatyája még a tiszta zoknijaim közé is képes bemászni.

- A célunk megszerezni Jin szobájából az elzárt kosárlabdámat. – jelentettem ki.

- Persze mi más... – forgatták a szemeiket.

- És most hogy ezt így kitárgyaltuk, húzzatok kifelé mert gondolkodnom kell, azt pedig csak a székemen tudok. – zavartam ki mindenkit, majd kivonultam a wc-re.

Jin:

Miután leszállítottam az összes sütit V-nek, kifelé menet megpillantottam egy apró kidolgozott testű manót a kanapén szunyókálni. Gondoltam leülök mellé picit pihenni. Ezt is tettem, kényelmesen helyet foglaltam, mire Jimin rám dobta a lábát és arcát a nyakamba fúrta. A lapos orrával kicsit csiklandozott, de gyorsan megszoktam. Rádöntöttem a fejemet a buksijára mikor hallottam, hogy a nevemen szólít.

- Ébren vagy? – suttogtam, s a következő pillanatban az aprócska teremtés végignyalt a nyakamon, majd valami olyasmit motyogott, hogy finom vagyok, de nem értettem tisztán.

Nagyon jól esett a közelsége, és most először éreztem azt, hogy képes lennék túllépni a leaderen. Jimin annyira édes ilyenkor, sőt még akkor is, mikor hiperaktív. Kár hogy Rapmon miatt sosem tudtam meg, mi volt az a nagy titok, amit el akart nekem mondani. Azóta is furdal a kíváncsiság. Miért mindig a legrosszabbkor dőlnek fel a grillsütők?

- Nekem is van egy nagy titkom. – suttogtam a fülébe.

- Néha azt álmodom, hogy veled alszom a régi szobánkba… Hiányzik, hogy reggel kipattanj az ágyból és lekváros kenyeret követelj tőlem. – mosolyogtam, s kezemmel megsimogattam a fejét. Nem tudom mit is érzek Jimin iránt, sőt abban sem vagyok biztos, hogy Rapmont szerettem-e valaha, vagy csak azt, ahogy bánt velem. Talán a kérdéseimre a válasz pont te tudnád megadni Jimin…

Mikor legközelebb kinyitottam a szemem, már sötét volt, olyan éjfél felé járhatott az idő. Ekkor döbbentem rá, hogy vízszintesben fekszem a kanapén, Jimin meg alattam szuszog. Huh… még jó hogy senki nem látott így miket. – gondolkodtam, majd felültem.

- Hah… – sóhajtottam – Be kéne vinni a szobájába... – vakartam a tarkóm.

- Nem lehet olyan nehéz, ha Jungkook is elbírja. – lépett mellém Rapmonster.

- Te még fent vagy? – ásítottam.

- Ahogy te is. – ült le az asztalka szélére.

- Ettetek valamit? – kérdeztem bár biztos voltam a válaszban.

- Nem csináltál semmit így nem.  mosolygott.

- Nem baj, így legalább biztos mindenki reggelizik majd. – ásítottam megint.

- Na őt meg nem ártana betenni az ágyábahhh… – kaptam fel Jimint, aki nehezebb volt, mint amivel számoltam.

Gyorsan bevittem. Suga szerencsére nem volt bent, így nem láthatta mit bénázok. Befelé menet bevertem az alacsonyabb fejét az ajtószárfába, meg a szekrénybe, mire végre rátettem az ágyra, bár mondjuk onnan is sikeresen lefordult.

- Jó lesz ott is. – tűrtem el a szemembe lógó hajam. Régen is aludt a padlón, ha kevesebb cucc volt ott, mint az ágyán. Leemeltem a takaróját és gondosan betakargattam, s még a rapper érkezése előtt átvonultam a nappalba, ahol szörnyecske még mindig a teáját kortyolgatta a konyhapultnak dőlve.

- Megyek szunyálni, nem jössz? – érdeklődtem.

- Nem együtt alszunk... – vont vállat.

- Soha sem aludtunk együtt… – morogtam, majd bevonultam a szobámba, ahonnan pár másodperccel később sikítva rohantam ki.

- Egy indokolatlan láb lóg ki a takarómból! – siránkoztam, mire Rapmon is elég gyanakvó fejjel bámult a szobánk ajtaja felé.

Káoszközpont - VIII.rész

Meghoztam az újabb részt. Azt hiszem most gyors voltam :D vagyis nagyon remélem... 

Baekhyun:

Beszélgetést hallottam, aztán megint csönd. Kinyitottam a szemeim és megpillantottam egy ismerős arcot.

- Colos? – néztem rá, és rekedt hangom hallatán ráncolni kezdtem homlokom.

- Jól érzed magad? – ölelt át úgy, mintha legalább tíz éve nem láttuk volna egymást. Az egyetlen baj csak az volt, hogy Chanyeol ismét elfelejtett pólót felvenni, nekem pedig végigkúszott az arcomon a pír. Túl jó teste van. Egyértelműen bejön Yeol és az, hogy fedetlen mellkassal ölelget, az olyan mint egy heteronak (vagyis az eddigi énemnek) egy szexi lány sokat mutató melltartóban, vagy valami ilyesmi.

- Nem vennél fel valamit? – böktem ki neki, miközben csorgattam a nyálamat. Tuti meghaltam és ez a mennyország… bár Jongdae felfogásában nézve, akkor a colosnak ádámkosztümben kéne virítania, ezzel kápráztatva el kómás énemet.

Amint magára kapott egy pulcsit, jöhettek az udvariassági körök. „Hogy vagy?; Jól kösz, csak fáradtan. Azt hittem meghalok.; Jajj csak ezt ne… stb.” Chanyeol az utolsó mondatomra újból magához húzott. A hangulat teljesen megváltozott körülöttünk. Barátiból átváltott egy sokkal meghittebre. Tekintetem az övébe fúrtam. Egyik kezével a hajamba túrt. Az az intenzív érzés, ami akkor rám tört, remegésbe vonat a testem. Már szinte éreztem a leheletét és Yeol tipikus, kissé férfias illatát, aztán jött Jongin és mindent elrontott. Idióta.

- De jót hugyoztam. – jelentette ki nyugodt szívvel. Ezzel oda a hangulatnak. – Ti mire készültetek? – nézett először felénk, mióta visszajött. – Csak nem megza… - mondta volna, de beléfojtottam a szót.

- Inkább csak maradj csöndben. – ráncoltam a szemöldököm és haragosan néztem rá.

- Most miért, eltaláltam? – röhögött.

- Te csak találgass Kyungsoonál… ott úgy sem vagy ilyen sikeres. – morogtam, hisz most bármit megadtam volna azért, hogy Chan folytassa amibe belekezdett. Az eddig fáradt, nyúzott állapotomból kirángatott az adrenalin. – Amúgy tudjátok már a szobabeosztást? – kérdeztem a két szerencsecsomagtól.

- Pasz, de ha szeretnéd, megnézem. – azzal a colos kiment a betegszobából.

- Láttam ám mit csináltok. – kuncogott Kai.

- Akkor nem tudtál volna két perccel később jönni?

- A-a. Az úgy nem lett volna vicces. Nem láttad saját arcodat… - vigyorgott.

- Baekie! – jött be lelkesen Yoda.

- Mi az?

- Egy szobában vagyunk. – vigyorodott el. Meg velünk van Jungkook is.

- Ó, az egész jó, akkor én lehet, hogy fel is költözök oda. – pattantam fel az ágyból.

- Itt hagytok? Szívtelenek! – nyöszörgött megjátszott fájdalommal Jongin.

- Naná. Nyugi úgy is nem sokára jön vissza Kyungsoo is. Akkor nem leszel magányos. – felelt Chan.

- Hányasba lakunk? – kérdeztem fellelkesedve.

- A 184-es szoba. Azt hiszem, oda volt kiírva a nevünk. – jött a válasz.

A szoba, amit nekünk szántak egész nagy volt. Volt benne asztal, tágas szekrény a ruháknak és egyéb holmiknak, mini konyha, saját fürdő, meg három ágy.

- Ez egész nagy. – ámultam.

- Stip-stop, enyém a fürdő! – gyerekeskedett Chanyeol.

- Dehogy! Akkor megint a kádban kéne aludnod, és én azt nem hagyhatom. Tudod mit, inkább toljuk össze az ágyainkat és ha baj lenne, lesz közeleten egy poroltó.

- Hát… – fontolgatta az ajánlatom. – Legyen.

- Szupi, akkor segíts ezt odatolni. – mosolyogtam rá, majd a középső ágyhoz mentem és az egyik szélső felé kezdtem tolni, közben ő is beállt mellém segíteni.

Chanyeol:

Kissé vonakodva, de belementem, hogy ne a kádba aludjak. Miközben az ágyakat toltuk össze berontott Jungkook is, hogy ő is odatolja a harmadik ágyat, így giganagy franciaágyat kreáltunk. Jungkook említette, hogy abból a kétszáz emberből, akiket bezavartak az erdőbe, csak huszonhatan éltük túl és a súlyosabb sérültek közül is kérdéses hogy hányan érik meg a reggelt. A tanárok értetlenül álltak a probléma előtt. Nem értik a lidércek miért és hogyan bukkantak fel. A suli közelébe még egyetlen sötét lény sem merészkedett. Jungkook szavaiból ítélve Suhoék arra gyanakszanak, hogy az inferno erői mozgolódnak. Na, ez a része nekem még mindig némi magyarázatra szorulna…

- Megkeresem Jongdaet. – kelt fel Baekhyun.

- Az nem fog menni. Suhoval mentek könyvtárba. Az inferno után nyomoznak. – mondta a fiatalabb.

- És akkor most mi lesz? – néztem kérdőnk Kookra. – Mármint velünk? – érdeklődtem.

- Holnap után megkezdődik a tanításunk. – válaszolt vigyorogva.

- Szóval a taníttatásunk, mi? – mosolyodott el Baekie is. – Kíváncsi vagyok, mire lehet használni az erőmet.

- Na, erre én is kíváncsi vagyok. – gondolkodtam el. – Jungkook, mondd, a könyvtárban van olyan könyv, ami az erőmről szól? – érdeklődtem.

- Erről nem tudok semmit. Én nem sokszor jártam a könyvtárban, de Xiumin és Suho rendszeresen látogatják – igaz Minseok csak aludni megy be -, ó és Do is megfordult ott párszor, tudtommal ő pont ugyanezért járt bent legutóbb. – elmélkedett.

- Dyo utána nézett a képességemnek? – lepődtem meg. – Mikor a legutóbb érdeklődtem tőle, semmi konkrétumot nem tudott mondani. – értetlenkedtem.

- Fingom sincs, mi van az erőddel, de azt tudom, hogy a tűz klánját egy olyan húsz éve kiirtották. – mondta egyszerűen, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

- Kiirtották? – kérdezett vissza Baekhyun.

- Ja. Részleteket nem tudok, csak azt, amit mindenki más. Hogy az inferno el akarta pusztítani a világot, ezért azokat a klánokat, melyek a gonosz szolgálatában álltak, kiirtották. És ne aggódj, annak az esélye, hogy tiszta vérvonal szerint vagy tűz-elem használó, egy a tízmillióhoz. Hisz a klánok tagjai már babaként használják az erejüket, neked viszont csak nem rég óta alakult ki. Különös, hogy pont a tűz, de nem lehetetlen. – állapította meg.

- Értem. – gondolkodtam el. Azért holnap meglátogatom a könyvtárat. Szerinted Suho segítene nekem?

- Ha megtalálta amit keresett, akkor tuti, hogy igen. – vigyorgott a fiatalabb.

A beszélgetés után gyorsan lefürödtünk, majd befeküdtünk az ágyba. A két szélén Baekyun és én, középen meg Jungkook. A fiatalabb szépen elhelyezkedett, majd lehunyta a szemeit.

Gondolataim megállás nélkül a délutáni eseményekre tértek vissza. Ha Kai nem jön vissza a klotyóról, lekaptam volna a törpét. De határozottan feltehetem a kérdést, hogy mégis miért? Oké. Baekie aranyos, kedves és imádnivalóan random, de magam sem értem, hogy miért akartam már másodszor azokhoz a puhának tűnő, mézédes ajkakhoz érni. És ekkor megjelent egy kép a fejemben, ahol Baekhyunnal csókolózok, aminek hatására az arcomba szökött a vér és elpirultam.

- Na jó, én eddig bírtam. – pattant fel Kook és kiviharzott a szobából. Baekkel egymásra néztünk és felnevettünk, bár nem tudom, hogy ő min nevetett, mert Kookiet tuti az én gondolataim üldözték el. Ajajj! Most viszont itt fekszek egy ágyban gondolataim tárgyával és megint csak az jutott eszembe, hogy én meg akarom őt csókolni. De vajon mit szólna hozzá, ha eleget tennék az akaratomnak és… Ahogy ott ültünk egymással szemben, nem bírtam tovább távol maradni tőle. Bemásztam mellé a takaró alá, s szorosan magamhoz öleltem.

- Te meg… – riadt meg az idősebb.

- Nyugi, tegnap is így aludtunk. – vigyorogtam rá. – Olyan kellemesen hűvös a kezed. – fogtam meg az említett végtagját, mire a holdfényben pontosan láttam, hogy elpirult. Annyira aranyos. – elmélkedtem, de most nem tettem semmit. Nem akartam elrontani a pillanatot… Azt megtette helyettem Jongdae. Ahogy berontott a szobába, egyből letámadta a törpét s befurakodott közénk, hogy ő ma el nem mozdul Baek mellől. Csak elmosolyodtam és felkeltem, hogy akkor én lemegyek, megnézem Jongin hogy érzi magát odalent egyedül. Lefelé menet viszont ott állt egy szőke, fekete ruhás nő a folyósón a nyitott liftajtó előtt, én meg összeszartam magam. Mert ezt a nőt láttam az erdőben is. De mégis ki ez és mit keres itt?

Baekhyun:

Az időzítés mesterei: Kim Jongin és Kim Jongdae, sőt Chanyeol is. Mindig csak olyankor jutok eszébe, amikor valaki másnak is.

- Kai mondta, hogy befoglaltátok a szobátok. Gondoltam, megleslek épp és egészséges állapotodban. – vezette rám aggódó tekintetét barátom.

- Mint látod, jól vagyok. – keltem fel az ágyról és az ablakhoz mentem kinyitni azt. A hűvös levegő jót tett felforrósodott arcomnak. – Miattam nem kellett volna aggódnod. – mondtam, de közben a távolba révedtem. Itt sokkal szebb az este, mint a városban. A telihold a horizont vonalától még épp csak eltávolodott, mégis úgy ragyogott, mint a nap. Nem is értem, hogy lehetett olyan sötét az erdőben, mikor a kastélyt és az udvarát ekkora fényárba vonja.

Jongdae szép lassan mellém sétált és átkarolta a vállam. – De hisz legjobb barátok vagyunk, nem? Mert szólj ám, ha változnak a viszonyok. – bár nem láttam az arcát, hangján tökéletesen hallható volt, hogy mosolygott.

- Ugyan haver, ne légy ilyen buzis. – löktem el magamtól és felnevettem. Magasra változtattam hangom, hogy minimálisan lányosnak hasson. – Te vagy a BFF-em, örökké együtt maradunk. – vihogtam.

- Azért ne vidd túlzásba. – hőkölt hátra kicsit. – Ez így igazán abszurd volt. – fintorgott.

- Nem ezt akartad hallani? – emeltem fel szemöldököm.

- Ha így lenne, akkor nem meleg, hanem transzvesztita lennék.

- Azt megnézném. Biztos szexi lennél magassarkúban, miniszoknyában, meg egy kitömött topban.

- Akkor talán bejönnék Xiuminnak.

- Xiumin? Az meg ki a halál? – Jongdae csak lehajtotta a fejé. – Azt ne mondd, hogy az a pasi is itt van. – barátom feje még lejjebb bicsaklott és egy aprót bólintott. – Ijj. – húztam el a számat. – És, bepróbálkoztál nála? – kérdeztem izgatottan, hisz az ő élete mindig is izgalmasabb volt, mint az enyém.

- A-a. – sóhajtott nagyot. – A gyerekkori barátja a szobatársam.

Chen már kb. három vagy négy éve kinézte magának Minseokot. Akkoriban is nagynak számított a neve, mivel iszonyat jól és taktikusan bánt az erejével vagy a csapatával. Megfontolt, humoros, szexi… ezekkel a jelzőkkel illette Dae a hörcsögfiút mikor először hallottam róla. Azóta is teljesen oda meg vissza van tőle, pedig szerintem nem nagy szám, láttam képet róla.

- Na és a haverja milyen? – terelgettem a témát más irányba.

- Okos.

- Csak… ennyi? Jobban meg szoktad figyelni az embereket. – lepődtem meg.

- Jó, akkor ömlengek. – forgatta szemeit. Vajon nem kedveli a srácot? – Figyelmes, némely szempontból helyes, eszes, sportos. Túl tökéletes. Olyan minta fiú, amilyet apám mindig is akart.

- Á, szóval innen fúj a szél… - kuncogtam. Furcsállottam is, hogy miért nem zúgot bele egy Xiuminnál ezerszer tökéletesebb srácba.

- Amúúúgy… - kezdett bele kurtán, elhúzva a szót.

- Amúgy? – ismételtem meg.

- Chanyeol jól kirohant. – ez volt az a mondat, amitől vérszemet kaptam.

- Te suttyó! – vágtam hozzá egy kispárnát, amit az ágyról szereztem hirtelenjében.

- Most miért? Láttam, amit láttam. Ha nem jövök be, most is itt barlangásznátok egymás szájában. – vigyorodott el, de olyan perverz, „mindet tudok” arcot vágva.

- És te örömmel bejöttél, hogy elrontsd a boldogságom. Szemét vagy. – biggyesztettem le ajkam. – Bezzeg, ha én zavarnálak meg téged… - hagytam nyitva a mondatot.

- Akkor futva menekülnél, drága barátom. – röhögött fel Jongdae. Hirtelen kirázott a hideg a hangsúlyától, és nem jó értelemben.

- Előre sajnálom azt a szerencsétlent, aki veled kikezd.

- Nem értem miről beszélsz, frenetikusan jó vagyok mindenben. – dörzsölte állát.

- Chen, megint előbújt az egoizmusod. Jobb, ha visszamész a szobádba, én megkeresem Yeolliet.

- Ó, már becézgeted is? Milyen romantikus. Egy órája sem menekült el, de máris hiányzik? Mi lesz így veled, ha nemet mond a szíved szottya, hm?

- Erre nem is gondolok. – löködtem ki az ajtón, majd én is mentem vele együtt egy darabig. – Hát akkor, jó éjt Dae. – mosolyogtam rá.

- Pá, Baekie.

Káoszközpont - VII.rész

Üdv! Visszatértem és végre hoztam az exot :D igen, tudom, sokáig tartott, de nézzétek el nekem. Amúgy a részre vonatkozóan: Kirinek van benn egy enyhén rasszista megnyilvánulása, azt nézzétek el neki, túl sok kertvárosi gettót nézett.
ÉS mivel jött az a bizonyos kérdés, hogy ki mit ír. A szereposztások randomok voltak, cetliket húztunk. De hogy még se áruljak el mindent, felsorolom azokat, akik el lettek találva a bizonyos kommentben :D
Kiri: Chanyeol, Sehun, Xiumin, Kris
Ani: Do, Baekhyun, Tao, Luhan, Lay
Egy rossz helyre lett tippelve, a maradék kettőre pedig mostantól lehet fogadni :D

Jongdae:

 S lőn világosság. Ezen kívül nagy forróság, bazinagy lénység és egyéb olyan dolgok, amik váratlanul érhetik az embert. Főleg legjobb barátom ernyedt, majdnem halott testének látványa, s ahogy Chanyeol tartja az apró testét… nagyon felkavaró. Jongin utolsó erejével elteleportált minket valami nem létező barlanghoz. Már épp kétségbe estünk és elkezdtem szokásomhoz híven pánikolni.

- Mind itt halunk meg! Pedig még annyi mindent meg akartam tenni. És ki tudja, az igaz szerelem talán ott vár rám azon a sarkon túl. – mutogattam oldalra, mire Jungkook felkiáltott.

- Ott a barlang! – örült a fiatalabb.

- Túlélhetjük! – sóhajtottam fel.

- Amúgy Jongdae, - lépett mellém Kookie – egy erdőnek nincsen sarka. – paskolta meg a vállamat.

Elindultunk a barlang felé, de három lidérc is utánunk jött. futva beértünk a barlangba, ami… foglalt volt? Már nyolc másik srác bitorolta az egyetlen búvóhelyet a közelben. Néhányukat ismertem látásból; ilyen volt Sehun, Kris és Lay. A legkülönlegesebb pedig az erejéről és tehetségéről méltán híres Minseok. Ahh… Ha most Baekievel nem lenne semmi gond, itt fanolnék neki. Hát igen, a melegségem jelei ezen mutatkoznak. Xiumin szinte tökéletes. Jól néz ki mind a teste, mind az arca, ügyes, bátor, és igen, én most éltetem őt.

Tinilányos örömömből egy ijedt kiáltás rántott ki. Valaki felébresztett egy sárkányt, ami eddig békésen szunyált. Szerencsére a sárkánypánik sem volt hosszabb fél óránál. Kris, - akiről eddig senki nem gondolta volna – meglepően jól értett a sárkányhoz és valamelyest lenyugtatta, Lay pedig megtömte valami féle gyógynövénnyel. Így az óriásgyíkveszély elhárítása után végre nyugodtan pihenhettünk. Kyungsoo ölében feküdt jongin, akit Lay gyógyítgatott. Chanyeol el sem mozdult Baekhyun mellől. Talán még engem sem engedne oda. Egész kisajátító a viselkedése. Ez a két bolond pár nap alatt úgy összemelegedett, szét se lehetne őket robbantani.

- Holnap reggel, amint felkel a nap kimegyünk az erdőből. – jelentette ki Kyungsoo. – Van ellenvetés? – mindenki csak a fejét rázta. Szabadulni akartunk erről az elátkozott helyről. – Addig próbáljatok meg pihenni egy kicsit.

Másnap reggel korán felkeltünk, már aki egyáltalán aludt valamit. Sietős léptekkel indultunk el, és haladtunk arra, amerre a kijáratot sejtettük. Még jó, hogy Kookienak ilyen jó a memóriája.

A kivezető utat egy hatalmas kőfal és egy vastag vaskapu torlaszolta el.

- Banyek, sose jutunk ki innen… – nyafogtam.

- Ezzel most mi lesz? – nézett körbe Luhan, hátha van valakinek valami használható ötlete. Én egyből Dyora pillantottam, aki az eddigi csapatmunkánk alapján, egész ügyes volt, mint csapatvezető és problémamegoldó. Ám mielőtt még bármit is mondhatott volna, valaki megszólalt hátulról.

- Ha jól emlékszem, vannak jó elemeink, amiket fel lehet használni. – kezdett bele Tao. – Például ott van Chanyeol, Xiumin, Kyungsoo, Jongin is lehetett volna, ha egy kicsit több energiája lenne annál, mint hogy vonszolja magát. – ütögette mutatóujjával ajkát. – Esetleg azok a srácok. – mutatott lazán maga mögé, ahol ismeretlen sötét srácok jelentek meg. Kicsit sem zavartatták magukat és leültek a kőkerítés szélébe, ahelyett hogy segítettek volna. Úgy tűnt páran ismerik őket, ezért nem háborgattuk őket.

- Chanyeol ki van zárva. – mondta Dyo. – Idevonzaná a lényeket, azt pedig senki sem akarhatja.

- Akkor maradtunk mi ketten. – mutatott magára a másik jelölt.

- Igen. – helyeselt Soo. – Viszont arra gondoltam, dolgozzunk össze. Végül is, az egész erdős túrának az volt a célja. Bár nem hiszem, hogy valóban ennyire durvára tervezték volna, de ez van. Szóval, benne vagy? – nézett Minseok felé.

- Benne hát. Terv?

- Te lefagyasztod, én áttöröm.

- Rendben. – bólintott. Ezután Xiumin beborította jéggel a kaput, Kyungsoo pedig egy hatalmas kődarabbal szétütötte a rácsot. Végre, megmenekültünk.

Joonmyun:

Ahogy kijutottunk az erdőből, rohantunk fel a kastélyba, hogy szóljunk Sungkyunak az erdőben történtekről. Ahogy felértünk, Xiuminnal berontottunk a tanáriba.

- Suho, Minseok, mi ez az ideges ábrázat? – lépett hozzánk a csábítás mestere, Himchan. – Csak nem rémeket láttatok? – nevetett fel, majd ráhúzott a borospoharára.

- Az erdőben lidércek támadtak a diákokra. – mondta Xiumin, mire Chani szemei elkerekedtek, a pohár tartalmát pedig az előtte lévő papírkupacra köpte.

- Bassza meg!  - pattant fel, és gyorsan letörölgette a papírokat. – Erről… - mutatott a halomra. – Bangnek egy szót se!

- Erre most nincs időnk. – akadtam ki.

- Na, most akkor magyarázzátok el, hogy mi a franc van a lidércekkel? – rázta meg a fejét és végre beljebb invtált minket. – Az ajtót csukjátok be. – mutatott az említett nyílászáróra, majd leült az asztalához. – Szóval…? – nézett ránk érdeklődve, arra várva, hogy elmeséljünk neki mindent. ekkor rontott be Do, hogy szóljon Himchannak Kai állapotáról. A tanárunk már semmit sem értett. Előkerítette Yonggukot, és együtt ültek be velünk az orvosiba. Bang leellenőrizte Jongin sérüléseit és az eszméletlen Baekhyunt. megnyugtatott minket, hogy az állapotuk nem vészes, de a fiatalabbnak egy ideig mankóval kell majd járnia. Előkerítették Sungkyut és Woohyunt, akik Chanyeoltól már tudtak a lidércekről és szerveztek egy csapatot, akik visszamennek velük az erdőbe. Persze Chan az ereje miatt nem tarthatott velünk, ahogy Jongdae sem a hányás rohama, vagy mi miatt. Tao szimplán csak felszívódott, Kris bealudt az egyik ágyon a rendelőbe, Lay nem mozdult a sérültek mellől és a Jungkook, Sehun Luhan kombó se nagyon őrjöngött az ötletért, miszerint vissza akarunk oda menni. Így maradt Minseok, Do, L és én, mert Hyunseung karján volt pár égésfolt, amit el kellett látni. És ha már ő nem jött, akkor Yoseob, Kangjun és Junhyung se.

- Hogy égetted meg magad? – érdeklődtem az árnymestertől.

- Kangjun… – nézett rosszallóan a mellette álló srácra.

- Jól van na, elnézést amiért megrémültem a fantomoktól és tűzzel akartam őket elijeszteni. – duzzogott Jun.

- Azzal nem lett volna gond, egészen addig, amíg le nem ütöttél azzal a faággal. – sértődött be Seung.

- Woohyun, te maradj itt és vigyázz a gyerekekre. – adta ki a parancsot Sungkyu. – A többieknek indulás. – biccentett a fejével, mire mindenki felpattant.

- Soo, - ragadta meg Jongin a mellette álló Kyungsoo kezét. – légy óvatos. – kérte a fiatalabb, mire az idősebb csak aprót bólintott, s elhagyta a szobát. Vállba veregettem Layt, majd én is elindultam a többiek után. Amint a kapuhoz értünk, Yongguk – aki elől ment – egy pillanatra megtorpant, hunyorogva nézett a fák közé, ezt követően bevetette magát a sűrűbe.

- Hé! – hallottam meg Kris hangját az ég felől. – Azt hittem szóltok, ha akció van. – szállt le mellénk duzzogva.

- De olyan békésen alukáltál. – gügyögött neki Xiumin, mire Kris elfintorodott.

- Valami gáz van. – motyogott Kris maga elé, majd felröppent és eltűnt az elterülő sűrű lombok között.

- Yongguk! – rohant be Chani is. Minseok már indult volna utánuk, de Sungkyu megállította. ezt követően, feltűnt pár srác Himchan mellett, amint jöttek kifelé az erdőből, mögöttük Yongguk hozott ki ölben egy vérző, félkarú fiút… Ja, nem. Meg vannak a karjai, csak Guk pulcsijától, amit a srácra aggatott, olyan volt, mintha hiányozna az egyik karja.

- Mi az apokalipszis történt itt? – túrt idegesen a hajába Sungkyu. Ahogy elindult volna befelé, Yongguk útját állta, majd súgott neki valamit. Ezek után csíkszem professzor berohant az erdőbe a saját, villámgyors tempójában.

- Mi történt veletek? – lépett Xiumin a nemrég még sértetlenül látott Zeloékhoz. A villámok urát is szépen elintézték. Alig bír megállni a lábán, a mellette lévő Leonak kell támogatnia. Hoseok pedig el se mozdul az eszméletlen, alig lélegző Jin mellől, akit Yongguk tart a karjai közt.

- A nagy, sötét niggerek! – vágta rá ingerülten Zelo. – Mindenhol ott voltak… - túrt a hajába, s könnyeit visszafojtva bújt közelebb Leohoz.

- És Jinnel mi történt? – léptem Seok mellé, kezemet a vállára téve. tudom, nem lehet könnyű így látni a barátját.

- Leesett a fáról, amire felmásztunk. Le akartam menni érte, de a sötétben nem láttam, pontosan hol van. Aztán már csak a sikolyait hallottuk. Zelo lement érte, és néhány villámlás után, vérző combbal ugrott vissza a fára. Akkor már Jin ilyen állapotban volt. – szipogta Seok.

- Hol van Kris? – érdeklődött Do.

- Ugye nem ment vissza az a fogyatékos? – akadt ki Himchan.

- De… – húztam a számat, mert tényleg nem kellett volna visszaengedni.

- Srácok! – hallottuk meg Yifan hangját, majd amint odaért hozzánk, Himchanhoz lépett. Kezében egy apró szárnyasgyíkot tartott.

- Elhoztál egy bébisárkányt? – csapott a homlokára Minseok. Kris csak megrázta a kopasz fejét.

- Ez itt a sárkány a barlangból… – mondta. Chani és Yongguk összenéztek, és attól a sokat sejtető pillantástól, ahogy egymásra néztek, elfogott a rossz érzés. Azt hiszem, sokkal nagyobb bajban vagyunk, mint hogy felbukkant pár lidérc, ami nagyon nem jó hír.

Chanyeol:

Ahogy Baekhyunt a karjaim között tartom, különös érzések törnek fel bennem. Valóban vonzó fiú… Az istenért, csak nyitná már ki a szemét. Remélem ez az egész csak egy rossz álom, és igazából ebből semmi sem valóság. Kai lába még mindig épp és Baekhyun sem halt meg majdnem.

Reggel mikor felébredtem kellemes hűvös szellő fújdogált az arcomba, majd ahogy kinyitottam a szemem, egy aranyló, sárga szempár tekintett vissza rám dühösen. Egyből felpattantam amint ráeszméltem, hogy a sárkány nézett velem farkasszemet. A karomban szuszogó Baek nem úgy nézett ki, mint aki nagyon magához akarna térni. Ugyan ez volt elmondható a csapatunkról is. Még mindig szürkület volt odakint. A nap talán csak pár perce kelhetett fel, de itt az erdőben sokat nem lehetett érzékelni belőle. Ott ültem szemezve a sárkánnyal, aki pont úgy szorongatta a karmai közt Krist, ahogy én tettem Baekhyunnal. Nem kellett, hogy beszéljek hozzá. A szemébe nézve láttam, valamiért nem kedvel engem, mégis megtűrt maga mellett. A sárkányok valóban hihetetlen lények. Amint így elmélkedtem, arra eszméltem, hogy szép lassan mindenki felébredt és amint összeszedték magukat, és elindultunk kifelé. Szerencsére Jongin is magához tért. Biztos nagyon fájt a lába, de nem panaszkodott. Do és Lay vállába kapaszkodva sántikált velünk kifelé, egy szót sem szól. Csak néha poénkodott azzal az L nemű sráccal. Xiumin és Dyo sikeresen áttörték a kaput, majd a kastélyba érve Kyungsoo felnavigált minket az első emeleten lévő orvosiba. Beérve letettem Baekhyunt egy ágyra, majd Soo kérésére elindultam, hogy keressek egy tanárt. Még ha tudtam volna, hogy kit kell keresni. egy kis ideig járkáltam az emeleten, majd váratlanul megláttam Woohyunt, akitől Baekie a karperecét kapta.

- Chanyeol. – nézett rám meglepődve. – neked nem az erdőben lenne még a helyed? – elmélkedett.

- De, de ránk támadtak valami lidércek. – mondtam, remélve, ő tudni fogja, mik azok a lények.

- lidércek? – kerekedtek el szemei. – De hisz az lehetetlen. – rázta meg a fejét.

- Miért mondja mindenki ugyan ezt? A saját szememmel láttam a lényeket, úgy, ahogy magát is látom. ráadásul az egyik magába akarta olvasztani Baekhyunt. – kezdtem már kiabálni, mire a csíkszem pasi is előbújt egy ajtó mögül a nagy kiabálásomra.

- Mi történt? – lépett hozzánk csodálkozva. Neki is elmondtam mindent, hogy ránk támadtak és vannak sebesülteink. Engem visszaküldte a többiekhez, mondták, hogy várjunk egy picit, rögtön jönnek.

Mire visszaértem Do is eltűnt akár csak Tao. Kris elaludt, Yixing pedig kötést cserélt Jongin lábán. A többiek egy kupacban ültek az ablak előtt, kivéve Chent, aki Baekie ágya mellett szobrozott. Odaléptem mellé, mire könnyes szemekkel pillantott fel rám.

- Ugye rendbe jön? – kérdezte szomorúan. Aprót bólintottam, Jongdae pedig a vállamra dőlve pityergett tovább. Nagyon remélem, hogy tényleg rendbe jön. nem is tudom miért, de ez alatt a pár nap alatt nagyon a szívembe zártam ezt a bátor törpét. Magamra haragszom leginkább, amiért nem tudtam megvédeni. Kezemet ökölbe szorítva néztem ahogy alszik. Az arca még mindig sápadt volt. Kookie elrángatta mellőlem Chent, én pedig leültem Baekhyun mellé. Kezét az enyémbe tartva figyeltem, ahogy szuszog, majd egy pillanatra, mintha megszorította volna a kezem. De lehet, hogy megint képzelődtem. A tanárok alakítottak egy csoportot a még harcképes önkéntesekből, akik Xiumin Suho és L voltak. Woohyun maradt itt velünk, mint felügyelő tanár.

- Na, csak hogy ne unatkozzatok, foglaljátok el a szobáitokat. azt hiszem közületek mindenki fel lett írva valamelyik szoba listájára. A második emeleten vannak, keressétek meg őket. – mondta apró mosollyal.

- Maradhatnék? – érdeklődtem a tanártól.

- Persze. – nézett rám Woohyun kedvesen, majd Kaira pillantott és leült mellé.

- Hogy sikerült eltörnöd a lábad? – érdeklődött.

- Őszintén? Fingom sincs. – vont vállat. – A lidérc az egyik csápját rátekerte a lábamra, azután már csak a reccsenő hangra emlékszem. De Chanyeol nem volt semmi. – hallottam meg hirtelen a saját nevem, erre persze felkaptam a fejem.

- Miért? Mit csináltam? – értetlenkedtem.

- Amikor a lény magába szívta Baekhyunt Chanyeol körül lángok jelentek meg, amik egy tűzmadár képében álltak össze. nem csinált semmit ezen kívül, de a lidérc letette elé Baekhyunt és meghajoltak előtte, mert idő közben legalább még hat másik odatódult hozzánk. – hadarta Jongin lelkesen. – Látnod kellett volna!

- Meghiszem azt. – mosolyodott el Woohyun. – a sötétség lényeit vonzza a tűz, de ugyanakkor félnek is tőle. A lidércek nagyon különleges lények, akit elkapnak az vagy cafatokra tépik, vagy magukba olvasztják. – gondolkodott. – A tűz elem használói voltak csak képesek irányítani és legyőzni ezeket a lényeket. Ha elég erős a tűz akarata, a lidérc fejet hajt előtte. – mondta, majd rám nézett. – Még ha te nem is tudtad, mit csinálsz az erőd igen. Azért adta vissza Baekhyunt, mert akkor erre vágytál. Veszélyes, de ugyanakkor rendkívüli képességeid vannak. Baekből is lidérc vált volna, ha nem használod a tüzet. Megmentetted.

- Ha megmentettem volna, most nem feküdne itt. – néztem az ágyban fekvő törpére.

- Ne légy szigorú magadhoz. Nem csak Baekhyunt mentetted meg, hanem minket is. – mondta Kai egy félmosollyal. – Ezek nem érték volna be ennyivel. Dyo mesélt róluk párszor, mikor még gyerekek voltunk. Addig nem állnak le, míg mindent el nem pusztítanak. egyedül a fény képes megállítani és megsebezni őket, vagy ez esetben a tűz. – nézett rám bíztatóan. De ettől nem lettem nyugodtabb.

- Na, megyek, megnézem a többieket. – csapott a térdére Woohyun, s elhagyta a szobát. Kai pedig az ágy végében lévő mankót szuggerálta.

- Hová akarsz menni? – kérdeztem tőle.

- a mosdóba, de nem akarok azzal a szarral közlekedni. – morrant fel, erre viszont már elmosolyodtam.

- Miért nem teleportálsz? – érdeklődtem nevetve.

- Nem is rossz ötlet. – vigyorodott el, majd eltűnt az ágyból, s a mögöttem lévő kis helyiségből hallottam, ahogy káromkodott.

- Kell segítség? – kérdeztem nevetve.

- Megoldom. – morgott, majd elhallgatott.

- Colos. – hallottam meg Baek hangját, tekintetem visszakaptam az ágyra. Most már Baekie mosolygós, kissé sápadt arcával találtam szembe magam. El se hittem, amit láttam. Gondolkodás nélkül öleltem magamhoz, mosolyom pedig hatalmasra kerekedett.

- Jól érzed magad? – hajoltam el picit tőle, azonban furcsa mód, csak kikerekedett szemekkel bámult rám, arca vörös színben pompázott.

- Nem akarsz felvenni valamit? – érdeklődött a csupasz felsőtestemet bámulva.

- Ja, de. Máris. – néztem körbe a szobában. Megláttam Jongin pulcsiját és gyorsan magamra kaptam. Azt már tudom, hogy Baekhyun elég szégyenlős, és azt sem nagyon díjazza, ha pucéran mászkálok. Nehéz lesz megszokni.

- Amúgy minden rendben? – ültem vissza mellé érdeklődve.

- Kissé fáradt vagyok. – mosolyodott el. – Azt hittem meghaltam… – motyogta, mire a szívem kihagyott egy ütemet. – Mondd, hogy… – kezdett bele a mondani valójába, de ahogy magamhoz húztam elhallgatott.

- Ilyeneket ne is mondj. – motyogtam a nyakába. – Nem bírnám ki, ha meghalnál… – néztem mélyen a szemeibe, majd onnan tekintetem az ajkaira tévedt. Kezemet hátul a hajába futtatva húztam közelebb az arcát az enyémhez. Folyamatosan azokat a kívánatos ajkait bámultam és szinte égtem a vágytól, hogy megízlelhessem.

- Huhh! De jót hugyoztam. – hallottam Kai hangját az ágya felől, mire elengedtem Baekiet és felé kaptam a tekintetem. – Hali Baek. – intett a törpének. – Miről maradtam le? – nézett ránk érdeklődve. Baekhyunnal egymás szemébe néztünk, és ekkor jöttem rá, mit is akartam csinálni az előbb. Ha Jongin nem jön vissza, akkor én most megcsókoltam volna a törpét… – döbbentem le saját megállapításomtól.

BTS - Már megin' karácsony? 3.rész

Halihó. Igen megint itt vagyok és igen, megint nem az exo... BOCSI! De, remélem azért valaki ennek is örül.

Jimin:

Mivel nem rég tudtuk meg hogy idén senkinél nem lehet majd nagy karácsonyi bulit tartani, összegyűltünk nappaliba tanácskozni. Bár mindenről beszélünk csak a karácsonyról nem. Délután négy körül folyattuk ezen tevékenységet, így Jin mellé ültem a kanapén, hogy megtölthessem az éhes pocakom a Jin által készített mini pizzás muffinokkal, amire persze nem csak az én fogam fájt.

- El a kezekkel! – csapott Jin a mellső végtagomra, mikor ki akartam magam szolgálni egy sós csodával.

- De miért? – szomorodtam el.

- Ezt majd V kapja. – vette el előlem a tálat a legidősebb.

- Erről jut eszembe, hol van Taetae? – nézett körbe Rapmon.

- Alszik. – érkezett a válasz a muffinok őrétől.

- Mindet V-nek sütötted? – érdeklődött J-hope.

- Igen. – vigyorgott Jin.

Ez az! Itt az esélyem. Amíg a többiek vallatják, lenyúlom a kaját. – gondoltam magamba, majd cselekedni kezdtem. Csak szépen óvatosan közelítettem meg a tál szélén henyélő rengeteg sajttal megszórt finomságot, azonban mielőtt megszereztem volna, Jin elemelte előlem a tálat és az asztalra tette. Erre most mit mondjak… Éhes vagyok, és nem kapok kaját. Kegyetlen világban élünk.

- Ha megcsókollak nekem is sütsz? – csücsörített Hopi a mellettem ülő vokalistának.

- Meg ne próbáld… – hunyorogtam J-hopera, mire Jin felem kapta a tekintetét értetlenkedve.

- Na, ti meg hirtelen ennyire összenőttetek? – nevetett Suga.

- Ezt hogy érted? – emelte fel egyik szemöldökét a paci.

- Hát csak egyre többet látlak titeket… hmm elég félreérthető helyzetekben. – állapította meg a földön ülő rapper.

- Zavarna, ha lenyúlnám a volt pasid?- kötekedett J-hope.

- A hangsúly a volt-on van. –- mosolygott a szobatársam, de annyira zabálni valóan, hogy inkább őt falam volna fel, mint Jin sütijeit.

- Ez teljesen természetellenes… – fintorgott a maknae.

- Mire gondolsz? – érdeklődött a mellette ücsörgő leader.

- Mindenki flörtöl mindenkivel, mindenki megcsókol mindenkit. A dormból egy kibaszott háremet csináltatok, amiből én köszönöm, nem kérek. – morgott a maknae, s duzzogva átrohant a szobák felé.

- Mi ütött belé? – értetlenkedett Jin.

- Nem tudom – vont vállat Rapmon.

- Eddig nem zavarta, ha előtte csókolózunk. Mondjuk minket V-vel már látott akció közben is. – merengett Hope.

- Micsodaaaa? – kerekedtek ki Jin szemei.

- Ja, a nyaraláson szépen ránk nyitott. – nevetett.

- Akkor meg főleg nem tudom hová tenni a hirtelen hangulat változását. De belegondolva mindenkinek segíteni akart, hogy összejöjjenek. Mint mikor engem meg Jimint akart bezárni a horgászházba a nyaraláson. Hát az pont nem úgy alakult, ahogy tervezte. – emlékezett vissza Jin, s mosolyogva fordította tekintetét a leaderre.

- Jó van, nem én tehetek róla, hogy felburult a grillsütő, ami sikeresen rátok gyújtotta a házat. Amúgy is V meg J-hope focilabdája döntötte el a sütőt. – próbált mentegetőzni.

- Én nem teljesen így emlékszem… –nézett flegmán Seok.

- Szerintem meg pont így történt! – morgott Rapmon.

- De komolyan nem tudom mi baja, az utóbbi időben még V-t is kerüli. – állapítottam meg.

- Aha! – csattant fel Suga. – Ki akar velem fogadni?

- Miféle fogadás? – mentem bele a játékba.

- Hogy Jungkook valójában… – hatás szünetet tartott a mondata közb.

Blööööööööö… – amibe sikeresen beleböfögtem.

- Bocsesz. – nevettem kínosan, mire a többiek vagy a fejüket rázták, a leader legyintett, mondván hogy már megszoktuk.

- Szóval mit is akartál mondani? – érdeklődött J-hope.

- Hogy a maknae nem annyira hetero, mint ahogy azt ő állítja. Legalább is nekem szent meggyőződésem, hogy a pici Jungkook bizony melegebb, mint a sivatag a nyár legforróbb napján.- tette karba a kezeit a szobatársam.

Egy pillanatig mindenki elmerengett ezen, velem együtt, majd hatalmas hahotázásban törtünk ki.

- Akkor határozottan vesztettél. – nyújtottam a kezem Suga felé, mire belecsapott a tenyerembe.

- Akkor kihívás elfogadva?- mosolygott rám.

- Örömömre szolgál lenyomni téged egy fogadásban. – mosolyogtam, s a következő pillanatban a még mindig gondolkodó J-hope az arcomra dermesztette a vidám mosolyom.

- Lehet benne valami. – gondolkodott, miközben az asztal lábával szemezett.

- Hogy mi? – akadtam ki.

- Belegondolva, nekem már volt egy effajta sejtésem. – nézte továbbra is az üvegasztal vas lábát.

- És erről képes vagy csak most szólni? – háborodtam fel.

- Suga, kijönnél velem egy picit? – ragadta meg J-hope az idősebbet, majd kirángatta az erkélyre.

- Miért van az az érzésem, hogy megint veszteni fogok…? – szomorodtam el.

- Kizárt. – jelentette ki Jin. – Rapmonster? Te mit gondolsz? – érdeklődött a gondolkodó vezérünktől, akinek már szinte füstölögtek az agytekervényei a fejében cikázó gondolat foszlányoktól.

- J-hope! – kiáltott, majd kirohant Sugáék nyomában.

- Nekem végem, és Hyung még a tétet sem állapította meg. Kellett nekem mindjárt belemennem. – fortyogtam kétségbeesetten. Mert gondolom Suga ezúttal is elég nagy tétekben gondolkodik, ami szépen kitakarítja majd a tárcámat.

- Szerintem ezúttal te takarítod majd ki az ő tárcáját. – mosolygott rám Jin.

- Gondolod? – pillantottam rá.

- Csak azért, mert hárman ugyanazt gondolják, attól még nem az lesz az igazság. – vigyorgott, majd felkelt a kanapéról és elindult a sütivel V-hez.

- Bárcsak én csókoltalak volna meg... – suttogtam. – Akkor nekem is csinálnál sütit? – hajtottam hátra a fejem a kanapén. – De lekvárost... – nyaltam meg a számat.

J-hope:

- Mi van? – értetlenkedett Suga mikor kiértünk az erkélyre.

- Honnan vetted, hogy Jungkook meleg? – simogattam a nem létező szakállamat gondolkodást színlelve.

- Hát akkor kezdtem gyanakodni, mikor szétváltatok V-vel. – mondta.

- Miért talán össze voltunk állva, mint a két napos puding? – nevettem, de ekkor már részemről sem volt kétséges, hogy valami nem stimmel a kölyökkel és nem csak a féltékenység láttatott rémeket velem.

- Bejön neki Taehyung. – jelentettem ki.

- Én is ezt a filozófiát vallom. – értett egyet velem Suga.

- Srácok! – lépet mellénk Rapmon. – Lehet egy kérdésem? – nézett rám, olyan ezt nem tőlem hallottad arckifejezéssel.

- Mi van? – ijedtem meg.

- Megkaptátok a videót a maknaetől? – érdeklődött a leader.

- Milyen videót? – fintorodtam el.

- Jungkook mondta, hogy csinál nektek valami videót a legjobb pillanataitokból. – mondta.

- Mi?- néztem értetlenül, mikor Suga iszonyatos röhögése tört ki mellettem.

- Hát szó szerint a legjobb pillanataitokat rögzítette. – kacagott. Na jó, most vagy nagyon hülye vagyok, vagy annyira rövid az eszem, hogy nem emlékszem arra, mikor kamerázott minket a maknae.

- Majd szólj, ha leesett. - nevetett Suga, majd otthagyott, Rapmon meg követte.

Az agyam csak kattogott de, semmi nem jutott eszembe, kivéve azt a rengeteg pillanatot, mikor dühös voltam Jungkookra. Mikor V-vel aludt, jó mondjuk az azért volt mert kizártam, de amikor lekapta róla a törölközőt, na akkor meg tudtam volna ölni. V nem azt érdemli, hogy megerőszakolják. Vele finoman és törékenyen kell bánni, úgy ahogy én szoktam. – gondolkodtam, majd eszembe jutott pár pillanat, mikor leejtette a kaját, amit csináltam. Reggel az alsógatyájával a fejemen ébredni se volt kellemes, ilyenkor általában eléggé megcsaptam, és sokszor fájt is neki. Oké kezdem azt hinni, hogy Jungkookkal jobban járt volna. – kiabáltam magamba, majd hirtelen rezegni kezdett mobilom a zsebemben.

- Ön J-hope segélyhívóját hívta. Állunk rendelkezésére. – Mosolyogtam kínomba, hogy hogy tud pont akkor hívni, mikor róla elmélkedek.

- Told be a hátsód a szobába, mert különben kibelezlek. – hallottam ideges hangját.

- Mit követtem el? – siránkoztam a telefonba, mire megszakadt a vonal.

- Az a bűnöm, hogy élek, mi? – morgolódtam magamban. Gyors léptekkel haladtam a szoba felé, majd nagy levegővétel után beléptem a szobába.

- Mizu? – mosolyogtam.

- Azt hittem, ha szakítunk, akkor nem leszel akkora seggfej. – szegezte nekem.

- Mert nem is. – mondtam határozottan. El nem tudom képzelni mi ütött belé.

- Akkor ezt megmagyaráznád? – mutatott az asztalon lévő kis kamerára.

- Az egy kamera. Ez kielégítő válasz? – próbáltam viccelődni.

- És mit keresett ez a kamera az alsógatyás dobozomba, ami a szekrényem aljában volt, ráadásul, felvette amint épp felveszem a gatyám. Ha nem kezd el merülni az aksi, fel sem tűnik, hogy ott van… Nézd én megértem, hogy nehéz neked ez az egész, de kicsit gondolkodha… – mondta ahogy csak a torkán kifért, de mikor már nem bírtam a kombinálásait félbeszakítottam.

- Ez nem az én kamerám. – jelentettem ki.

- Akkor meg kié? – érdeklődött.

BTS - Már megin' karácsony? 2.rész

Tudom, hogy többen is az exos fanficet várjátok, de ezt könnyebb volt felrakni, mert csak Kiri töméntelen helyesírási hibáját kellett kijavítanom, a másikat pedig gépelnem kell papírról és abban nem vagyok olyan jó. :( Remélem nem hagytam benne sok hibát...

Jimin:

Reggel első dolgom volt átspurizni J-hope szobájába, megnézni, hogy milyen idegi állapotba van. Remélem V nem akadt ki rá nagyon. Habár a kocsis jelenetből kiindulva nem hiszem, hogy nagy botrányt csaptak volna. Jobban belegondolva, meg kellett volna akadályoznom, hogy megcsókoljon, de nagyon vágytam rá, hogy valaki rátapassza az ajkait az enyémekre. Mióta Sugával külön alszunk, egyszer sem csókolóztam, és tegnap mikor J-hope nekinyomott a falnak… Wáá! Bizsergek mindenhol.

- Hope? – nyitottam be a szobájába, ahol furcsa látvány fogadott. A két ágy még mindig össze volt tolva, J-hope az ágyban ült és telefonozott, de V nem feküdt mellette.

- Nagyon le lettél osztva? – érdeklődve léptem beljebb, s becsuktam az ajtót.

- Nem. – mosolygott.

- Hisz ha jobban belegondolsz utána V is megcsalt, méghozzá a szemem láttára. – mondta mosolyogva.

- És te ennek örülsz? – lepődtem meg.

-  Igen… – gondolkodott el.

- Ki vagy és hova rejtetted Hopit? – fintorodtam el.

- Amúgy, ahogy elnézem a berendezést – semmi nem tört el, és viszonylag rend van –, kibékültetek. – mosolyodtam el.

- Aham! – vigyorgott. – Minden olyan, mint régen.

- Ez szuper! – mosolyodtam el, bár kicsit féltékeny is voltam rá, mivel neki van valakije nekem meg nincs.

- És a legjobb az egészben, hogy nyugodt szívvel megcsókolhatlak… – hajolt hozzám közelebb.

- Baszd meg! – löktem el magamtól. – Te semmiből nem tanulsz? – akadtam ki.

- Tae megbocsátott neked, pedig megcsaltad. Erre most hogy minden rendben van megint képes lennél hátba szúrni? Nem ezt érdemli! – oktattam ki.

- Pontosan... – mosolyodott el. – Neki egy olyan kapcsolat kell, amiben viszonozzák azt a szerelmet, amit ő ad. Én nem érdemlem meg a szerelmét… – sóhajtott keservesen.

- És pont ezért szakítottunk. – nézett mélyen a szemembe.

-Szakítottatok? – lepődtem meg.

- Csak barátok vagyunk. – jelentette ki.

- Bírni fogod? Látni, hogy valaki más csókolja meg? – érdeklődtem.

- Muszáj lesz! – nevetett. – De ha valaki megbántja, azt megölöm! – váltott át a mérges arcára.

- Akkor javaslom legyél öngyilkos. – nevettem.

- Igazad van! – mondta, és fejére húzta a takaróját. Gondolom ez a fulladásra akart utalni, de elég béna volt.

- Amúgy, Taehyung merre van? – érdeklődtem.

- Erkély! – vágta rá Hoseok.

Rapmon:

- Kabátba megsülök, anélkül meg megfagyok. – morogtam a korlátnak támaszkodva.

- Szerintem pont kellemes. – állapította meg Jin.

- Talán V ölben kellemesebb lenne. – nevettem fel, mire V gyúrt egy hógolyót és hozzám vágta.

- Ez gonosz volt! – töröltem meg a képem. – Még a papucsomba is esett. – nyavajogtam, mikor felfedeztem a hideg forrását.

 - Szivacs. – nevetett V.

- De amúgy tegnap nem válaszoltatok… – tereltem vissza a témát arra a bizonyos csókocskára, melynek este én is szemtanúja lehettem J-hopepal, és Sugával együtt.

- Hoseok lekapta Jimint? – érdeklődtem, mire V bólintott, jelezve hogy igazam van.

-Te meg bosszúból Jint. – próbáltam felfogni a helyzetet.

- De azt nem értem miért csókoltad meg Jint tegnap a fürdő előtt. – vázoltam a problémám.

- Csak úgy. – vont vállat V. – Talán féltékeny vagy? – húzódott sunyi mosoly a szájára.

- Nem, csak meglepett a dolog. Azt már biztos nem haragból csináltad. – másztam a képébe.

- Rapmon! – jött ki a maknae a szobájából idegesen.

- A hangyáid átköltöztek a szobámba! – tette keresztbe a karjait idegesen.

- Ez az! – ugrottam fel. Abban a pillanatban nem éreztem a hideget, csak az örömöt mely fűtött belülről, bevált a kis méz csorgatta utacska melyet a maknae szobájáig csináltam tegnap este, hogy a dögök biztos eltaláljanak a legfiatalabb szobájáig.

- Nincsenek hangyáim! – kiáltottam világgá, mire valaki visszakiáltott, hogy jó neked.

- Úgy tűnik van egy lelki társad. – röhögött Jin.

- Fázol? – hallottam V hangját, majd mikor megfordultam rájöttem, hogy a maknaenek dumál.

- Picit. – vacogott az ajtóba.

- Talán nem pólóba kéne kiállni a teraszra decemberben. – motyogott Jin, s belekortyolt a forró csokijába.

- De nem akarok bemenni! Messze van a kabátom. – dörzsölte álmosan a szemeit Jungkook.

- Tessék. – adta oda a kabátját Taehyung a fiatalabbnak. – Csinálok magamnak reggelit. Ti kértek valamit?

- Szendvics! – vágta rá Jin.

- Komolyan csinálsz nekünk kaját? – lepődtem meg. V-től nem megszokott az ilyesfajta figyelmesség.

- Ja, de te nem mondtál semmit, ezért az kapod amit Jin. Jungkook, neked meg hozom a müzlit. – ment be a lakásba és becsukta a teraszajtót. Jungkook belebújt a kapott kabátba, majd befoglalta V helyét, s ráhúzott a kint hagyott narancslére.

- Ha a szakítástól figyelmesebb lesz, gyakrabban is csinálhatná. – állapítottam meg, mire a legfiatalabb a szájában lévő üdítőt Jin arcára spriccelte.

- Mi az, hogy szakított? J-hopepal? Mikor?- bombázott a kérdéseivel. De én inkább a szoborrá kövül csöpögő arcú Jint néztem és röhögőgörcsben törtem ki.

- Azt hiszem lefürdök… – állt fel Jin, majd elindult befelé.

- Bocsánat hyung. – húzta a száját Jungkook.

A nyitott ajtón Suga pont ki tudott surranni, kezében pedig a V által készített szendvicsem tanyázott a legújabb nem éppen vízálló, limitált kiadású vasemberes tányérommal.

- Na, melyikőtök köpte orrba Jint? – röhögött a rapper.

- Vigyázz a tányéramra... – morogtam neki, mire egy legyintést kaptam válaszként.

- Nem volt szándékos… – mentegetőzött Jungkook.

- Ja, csak meglepődött, hogy J-hope és Taetae szétmentek. – mondtam.

Jungkook ismét ráhúzott a piára, de ezúttal felém fordulva, nehogy Suga fenyegetve érezze magát, gondoltam mivel állok, engem úgy nem tud majd arcon köpni, a kabátomból meg ki lehet mosni.

-Na, látod így jársz, ha este korán lefekszel. És azt még nem is hallottad, hogy V lesmárolta Jint. – nevetett fel Suga.

A következő pillanatban pedig, az összes narancslé a maknae szájából a szemembe kötött ki.

- Ez csííííííííííp! – vonyítottam fel, majd berohantam a házba. Odabent beleütköztem egy… Kis tapogatás után rájöttem, hogy Jimin állta utamat.

- Merre van a fürdő? – kérdeztem csukott szemmel, a levegőbe hadonászva.

- Amerre eddig is. – vágta rá gonoszan.

- Ne szórakozz, mert kifolyik a szemem. – mordultam rá.

- Veled meg mi történt? – nevetett J-hope.

- Jungkook, az történt! – morogtam.

- Telibe köpött? – nevetett V, de benne legalább volt annyi, hogy egy vizes ronggyal letörölje a fejem, majd kezembe nyomta a rongyot. Ekkor ért hozzánk Jin is.

- Látom téged is eltalált. – nevetett.

- Ezt miből gondolod? – flegmáztam.

- De ezt mégis hogyan kivitelezte? – nevetett Taehyung.

- Meglepődött ivás közben. – válaszolt Jin.

- Mit ivott? – akadt ki Jimin. Nehogy már piáljon a kisebb és ő ne kapjon innivalót.

- Ezúttal csak V narancslevét. – morogtam.

Suga:

- Öcsém, te egy időzített bomba vagy! – röhögtem, és örültem, hogy nem engem spriccelt arcon.

- Hogy V kit smárolt le? – nyögte ki két fulladozás között a fiatalabb.

- Jint. – ismételtem meg.

- És miért? – pislogott, mint hal a szatyorban, majd ivott még egy kicsit a narancsléből, nehogy megfulladjon.

- Elsőre vagy másodszorra? – tettem fel egy újabb kérdést, mire a fiatalabból ismét vulkánként tört ki a narancs láva, és ezúttal egyenesen felém tartott, de a hihetetlen reflexeimnek köszönhetően, a kezemben lévő tányérral hárítottam a frissítő katasztrófát, csakhogy a leadernek küldött szendvics az asztal alatt a hóban landolt, a féltett tányérkájáról meg ne is beszéljünk.

- BASSZUS… – hajoltam a kaja után, s gyorsan belemertem a tálba, némi kis hóval együtt. Tekintve hogy hamar elolvad a hó, a leader észre sem fogja venni a különbséget.

- Jobb, mint újkorában! – mosolyogtam a szendvicsnek már nem nevezhető kupac felett. A következő pillanatban pedig a tányérka is kezdett szétmállani. Amíg a kisebb fulladozott megragadtam az előttem lévő kupacot és letaszítottam a mélybe.

- Bocsi. – törölte meg a száját, majd a poharat letette maga mellé az asztalra, én meg beültem vele szembe, mint aki jól végezet dolgát.

- De mikről nem tudok? – akadt ki.

- Mivel kezdjem? – kérdeztem.

- V-vel! – vágta rá idegesen.

- Ki gondolta volna… – dünnyögtem. Majd ezt követően olyan gondolat villant be, ami igen elgondolkodtatott.

- Miért mindig V? – szegeztem a kérdést a fiatalabbnak.

- Mert a barátom. – jelentette ki gondolkodás nélkül.

- De mond má,r hogy miről maradtam le! Megöl a kíváncsiság. – nyúzott, mire elkezdtem a reggeli mesét. S a következő pillanatban hatalmas ordítás rázta meg a várost.

- A TÁNYÉRAM!!!