BTS - Már megin' karácsony? 3.rész

Halihó. Igen megint itt vagyok és igen, megint nem az exo... BOCSI! De, remélem azért valaki ennek is örül.

Jimin:

Mivel nem rég tudtuk meg hogy idén senkinél nem lehet majd nagy karácsonyi bulit tartani, összegyűltünk nappaliba tanácskozni. Bár mindenről beszélünk csak a karácsonyról nem. Délután négy körül folyattuk ezen tevékenységet, így Jin mellé ültem a kanapén, hogy megtölthessem az éhes pocakom a Jin által készített mini pizzás muffinokkal, amire persze nem csak az én fogam fájt.

- El a kezekkel! – csapott Jin a mellső végtagomra, mikor ki akartam magam szolgálni egy sós csodával.

- De miért? – szomorodtam el.

- Ezt majd V kapja. – vette el előlem a tálat a legidősebb.

- Erről jut eszembe, hol van Taetae? – nézett körbe Rapmon.

- Alszik. – érkezett a válasz a muffinok őrétől.

- Mindet V-nek sütötted? – érdeklődött J-hope.

- Igen. – vigyorgott Jin.

Ez az! Itt az esélyem. Amíg a többiek vallatják, lenyúlom a kaját. – gondoltam magamba, majd cselekedni kezdtem. Csak szépen óvatosan közelítettem meg a tál szélén henyélő rengeteg sajttal megszórt finomságot, azonban mielőtt megszereztem volna, Jin elemelte előlem a tálat és az asztalra tette. Erre most mit mondjak… Éhes vagyok, és nem kapok kaját. Kegyetlen világban élünk.

- Ha megcsókollak nekem is sütsz? – csücsörített Hopi a mellettem ülő vokalistának.

- Meg ne próbáld… – hunyorogtam J-hopera, mire Jin felem kapta a tekintetét értetlenkedve.

- Na, ti meg hirtelen ennyire összenőttetek? – nevetett Suga.

- Ezt hogy érted? – emelte fel egyik szemöldökét a paci.

- Hát csak egyre többet látlak titeket… hmm elég félreérthető helyzetekben. – állapította meg a földön ülő rapper.

- Zavarna, ha lenyúlnám a volt pasid?- kötekedett J-hope.

- A hangsúly a volt-on van. –- mosolygott a szobatársam, de annyira zabálni valóan, hogy inkább őt falam volna fel, mint Jin sütijeit.

- Ez teljesen természetellenes… – fintorgott a maknae.

- Mire gondolsz? – érdeklődött a mellette ücsörgő leader.

- Mindenki flörtöl mindenkivel, mindenki megcsókol mindenkit. A dormból egy kibaszott háremet csináltatok, amiből én köszönöm, nem kérek. – morgott a maknae, s duzzogva átrohant a szobák felé.

- Mi ütött belé? – értetlenkedett Jin.

- Nem tudom – vont vállat Rapmon.

- Eddig nem zavarta, ha előtte csókolózunk. Mondjuk minket V-vel már látott akció közben is. – merengett Hope.

- Micsodaaaa? – kerekedtek ki Jin szemei.

- Ja, a nyaraláson szépen ránk nyitott. – nevetett.

- Akkor meg főleg nem tudom hová tenni a hirtelen hangulat változását. De belegondolva mindenkinek segíteni akart, hogy összejöjjenek. Mint mikor engem meg Jimint akart bezárni a horgászházba a nyaraláson. Hát az pont nem úgy alakult, ahogy tervezte. – emlékezett vissza Jin, s mosolyogva fordította tekintetét a leaderre.

- Jó van, nem én tehetek róla, hogy felburult a grillsütő, ami sikeresen rátok gyújtotta a házat. Amúgy is V meg J-hope focilabdája döntötte el a sütőt. – próbált mentegetőzni.

- Én nem teljesen így emlékszem… –nézett flegmán Seok.

- Szerintem meg pont így történt! – morgott Rapmon.

- De komolyan nem tudom mi baja, az utóbbi időben még V-t is kerüli. – állapítottam meg.

- Aha! – csattant fel Suga. – Ki akar velem fogadni?

- Miféle fogadás? – mentem bele a játékba.

- Hogy Jungkook valójában… – hatás szünetet tartott a mondata közb.

Blööööööööö… – amibe sikeresen beleböfögtem.

- Bocsesz. – nevettem kínosan, mire a többiek vagy a fejüket rázták, a leader legyintett, mondván hogy már megszoktuk.

- Szóval mit is akartál mondani? – érdeklődött J-hope.

- Hogy a maknae nem annyira hetero, mint ahogy azt ő állítja. Legalább is nekem szent meggyőződésem, hogy a pici Jungkook bizony melegebb, mint a sivatag a nyár legforróbb napján.- tette karba a kezeit a szobatársam.

Egy pillanatig mindenki elmerengett ezen, velem együtt, majd hatalmas hahotázásban törtünk ki.

- Akkor határozottan vesztettél. – nyújtottam a kezem Suga felé, mire belecsapott a tenyerembe.

- Akkor kihívás elfogadva?- mosolygott rám.

- Örömömre szolgál lenyomni téged egy fogadásban. – mosolyogtam, s a következő pillanatban a még mindig gondolkodó J-hope az arcomra dermesztette a vidám mosolyom.

- Lehet benne valami. – gondolkodott, miközben az asztal lábával szemezett.

- Hogy mi? – akadtam ki.

- Belegondolva, nekem már volt egy effajta sejtésem. – nézte továbbra is az üvegasztal vas lábát.

- És erről képes vagy csak most szólni? – háborodtam fel.

- Suga, kijönnél velem egy picit? – ragadta meg J-hope az idősebbet, majd kirángatta az erkélyre.

- Miért van az az érzésem, hogy megint veszteni fogok…? – szomorodtam el.

- Kizárt. – jelentette ki Jin. – Rapmonster? Te mit gondolsz? – érdeklődött a gondolkodó vezérünktől, akinek már szinte füstölögtek az agytekervényei a fejében cikázó gondolat foszlányoktól.

- J-hope! – kiáltott, majd kirohant Sugáék nyomában.

- Nekem végem, és Hyung még a tétet sem állapította meg. Kellett nekem mindjárt belemennem. – fortyogtam kétségbeesetten. Mert gondolom Suga ezúttal is elég nagy tétekben gondolkodik, ami szépen kitakarítja majd a tárcámat.

- Szerintem ezúttal te takarítod majd ki az ő tárcáját. – mosolygott rám Jin.

- Gondolod? – pillantottam rá.

- Csak azért, mert hárman ugyanazt gondolják, attól még nem az lesz az igazság. – vigyorgott, majd felkelt a kanapéról és elindult a sütivel V-hez.

- Bárcsak én csókoltalak volna meg... – suttogtam. – Akkor nekem is csinálnál sütit? – hajtottam hátra a fejem a kanapén. – De lekvárost... – nyaltam meg a számat.

J-hope:

- Mi van? – értetlenkedett Suga mikor kiértünk az erkélyre.

- Honnan vetted, hogy Jungkook meleg? – simogattam a nem létező szakállamat gondolkodást színlelve.

- Hát akkor kezdtem gyanakodni, mikor szétváltatok V-vel. – mondta.

- Miért talán össze voltunk állva, mint a két napos puding? – nevettem, de ekkor már részemről sem volt kétséges, hogy valami nem stimmel a kölyökkel és nem csak a féltékenység láttatott rémeket velem.

- Bejön neki Taehyung. – jelentettem ki.

- Én is ezt a filozófiát vallom. – értett egyet velem Suga.

- Srácok! – lépet mellénk Rapmon. – Lehet egy kérdésem? – nézett rám, olyan ezt nem tőlem hallottad arckifejezéssel.

- Mi van? – ijedtem meg.

- Megkaptátok a videót a maknaetől? – érdeklődött a leader.

- Milyen videót? – fintorodtam el.

- Jungkook mondta, hogy csinál nektek valami videót a legjobb pillanataitokból. – mondta.

- Mi?- néztem értetlenül, mikor Suga iszonyatos röhögése tört ki mellettem.

- Hát szó szerint a legjobb pillanataitokat rögzítette. – kacagott. Na jó, most vagy nagyon hülye vagyok, vagy annyira rövid az eszem, hogy nem emlékszem arra, mikor kamerázott minket a maknae.

- Majd szólj, ha leesett. - nevetett Suga, majd otthagyott, Rapmon meg követte.

Az agyam csak kattogott de, semmi nem jutott eszembe, kivéve azt a rengeteg pillanatot, mikor dühös voltam Jungkookra. Mikor V-vel aludt, jó mondjuk az azért volt mert kizártam, de amikor lekapta róla a törölközőt, na akkor meg tudtam volna ölni. V nem azt érdemli, hogy megerőszakolják. Vele finoman és törékenyen kell bánni, úgy ahogy én szoktam. – gondolkodtam, majd eszembe jutott pár pillanat, mikor leejtette a kaját, amit csináltam. Reggel az alsógatyájával a fejemen ébredni se volt kellemes, ilyenkor általában eléggé megcsaptam, és sokszor fájt is neki. Oké kezdem azt hinni, hogy Jungkookkal jobban járt volna. – kiabáltam magamba, majd hirtelen rezegni kezdett mobilom a zsebemben.

- Ön J-hope segélyhívóját hívta. Állunk rendelkezésére. – Mosolyogtam kínomba, hogy hogy tud pont akkor hívni, mikor róla elmélkedek.

- Told be a hátsód a szobába, mert különben kibelezlek. – hallottam ideges hangját.

- Mit követtem el? – siránkoztam a telefonba, mire megszakadt a vonal.

- Az a bűnöm, hogy élek, mi? – morgolódtam magamban. Gyors léptekkel haladtam a szoba felé, majd nagy levegővétel után beléptem a szobába.

- Mizu? – mosolyogtam.

- Azt hittem, ha szakítunk, akkor nem leszel akkora seggfej. – szegezte nekem.

- Mert nem is. – mondtam határozottan. El nem tudom képzelni mi ütött belé.

- Akkor ezt megmagyaráznád? – mutatott az asztalon lévő kis kamerára.

- Az egy kamera. Ez kielégítő válasz? – próbáltam viccelődni.

- És mit keresett ez a kamera az alsógatyás dobozomba, ami a szekrényem aljában volt, ráadásul, felvette amint épp felveszem a gatyám. Ha nem kezd el merülni az aksi, fel sem tűnik, hogy ott van… Nézd én megértem, hogy nehéz neked ez az egész, de kicsit gondolkodha… – mondta ahogy csak a torkán kifért, de mikor már nem bírtam a kombinálásait félbeszakítottam.

- Ez nem az én kamerám. – jelentettem ki.

- Akkor meg kié? – érdeklődött.