Káoszközpont - IX.rész

Sziasztok! Sokkal előbb akartam feldobni ezt a részt, de minden összejött. Nekem a család, Kirinek meg felvételi, meg ő amúgy sem erőltetné meg magát... főleg úgy nem, hogy annyi nete van, mint jegesmedve a sivatagban. Pedig úgy terveztem, hogy a héten két részt is felteszek, hát majd meglátjuk... Ehhez a részhez pedig jó olvasgatást! :)

Suho:

Amint visszaértünk az erdőből, megkerestük a szobáinkat. Én Layjel és Jongdaevel lettem összepakolva, amit egy kifejezetten jó gondolatnak tartok, főleg mivel édes, drága Xiumin barátomat nem bírnám elviselni hosszútávon. Imádom őt, de aligha lehet vele együtt élni a folyamatos hangulat ingadozásai miatt.

Egy ideig az én  szobámba csődült be a túlélő csapat egy része és a téma az erdő béli események megtárgyalása volt. Elméleteim voltak arról, hogy mi lehetett a háttérben, de amíg nem találunk róla bizonyítékot, addig ez bizony csupán feltételezés. Pont ezért hívtam el magammal Chent és Layt a könyvtárba. Do is jött volna, ha nem lenne Jongin törött lábbal az orvosiban. Megértem mit érezhet szegény. El tudom képzelni milyen, ha a legjobb barátod kórházban fekszik. Sehun is jópárszor összetörte már magát, mikor kicsi volt és leesett a mászókáról.

A könyvtárba érve Yixing elhúzott teát készíteni, hogy legyen energiánk kutatni. Jongdaevel összeszedtünk annyi infernoról szóló könyvet, amennyit csak elbírtunk, s elkezdtük átnyálazni az összeset. Ismétlem az összeset! Bár szeretek olvasni, hatszázhuszonöt darab ezer oldalas könyvet nem szívesen lapoztam át. Chen párszor be is aludt. Lay két óra kemény könyvlapozgatás után úgy döntött dopping kaktuszteát csinál, ami jóval erősebb, mint a feketekávé.

- Ez az utolsó. – dobtam az asztalra az utolsó könyvet.

- Hurrá! – nyújtózott Jongdae. – Már úgy is untam.

- Te csak nem szólj semmit azzal a négy könyvvel, amit átolvastál. Még Yixing is kétszáz könyvet átlapozott. – morogtam.

- Az olvasás sose volt az erősségem. – motyogta unottan.

Kinyitottam a könyvet és a jól bevált címszavak keresésével lapoztam át az utolsó könyvet. A felénél tarthattam már, mikor az asztal túloldalán álló Jongdae felsikoltott.

- Ott! Ott! Ott! – mutatott a könyvre, amibe váratlanul a semmiből belecsapott a villám. – Volt. – biggyesztette le az ajkait.

- Mi volt ott? – akadtam ki, majd egy poroltóval eloltottam az égő könyvet.

- Csak annyit láttam belőle, hogy lidérc. – motyogta.

- És erre belevágtál egy villámot? – akadtam ki. – Legalább négyszázhúsz könyvet olvastam át, erre te elégeted az utolsót, amiben ráadásul a válasz is benne volt? – túrtam idegesen a hajamba.

- Sajnálom, de nem is tudom hogyan csináltam.- nézegette a kezét. – Hisz csak odamutattam. – mutatott egy polc mellett lévő könyvkupacra, amibe ismét egy villám csapott bele.

- Jongdae! – rohantam a könyvekhez a poroltóval.

- Mi van Suho, önkéntes tűzoltó lettél? – lépett be a terembe Do és Woohyun, az utóbbi pedig megint belém kellett hogy kössön. Azt hiszem Woohyun tanár úr sosem kedvelt. Főleg azért, mert anno még apámmal vetélytársak voltak. Woohyun sose tudta legyőzni őt. Talán ez lehet az oka, hogy engem se nagyon kedvel. De konkrétumot még mindig nem tudok ez ügyben sem.

- Jongdae rájött hogyan tudja használni az erejét. – mondtam, s letettem a kezemből a poroltót.

- Nagyszerű. – vigyorodott el Woohyun.

- Megmutassam? – mosolyodott el Chen.

- Csak ne idebent. – veregette vállba a villám eleműt a láthatatlan professzor.

- Találtatok valamit? – lépett mellém szigorú arcot vágva Kyungsoo.

- Amit megtaláltunk, azt meg is semmisítettük. – mutattam az asztalra, az elszenesedett könyvre.

- Király. – morgott.

- Mi van veled? Jongin rosszabbul lett? – érdeklődtem.

- Nem. – sóhajtott. – De… mivel Baekhyun felébredt és felment Chanyeollal a szobájukba L benézett Kaihoz és azóta is ott van vele.

- Baekie felkelt? Én léptem. – intett Chen és elhúzta a csíkot.

- Amúgy miért van lepakolva a polcokról az összes inferno könyv? – érdeklődött Woohyun, amint összeszedte a könyveket, amikért jött.

- A lidércekről kerestünk információt, de nem találtunk túl sok mindent. – vallottam be a szomorú igazságot.

- Miért nem kérdezitek meg GD-t? Ő a sötét lények és mágiák szakértője. – javasolta.

- Én be nem megyek önként a kígyók barlangjába. – tette x alakba a kezeit maga előtt Kyungsoo.

- Mikor legutóbb ott jártam, a nyakam köré tekeredett egy hipnotizáló kígyó. – mondtam én is az ellenérvet.

- Ugyan, GD szeret szórakozni a diákokkal, de sose bántana titeket. – legyintett, majd elköszönt és lelépett, ahogy a duzzogó Dyo is tette. Én még visszapakoltam a könyveket, majd a folyosóra érve egy ájult Chanyeolt találtam. Odasiettem hozzá, és leszállítottam az orvosiba Yonggukhoz.

- Mi történt vele? – érdeklődött, s a magasabbat egy sarokban lévő ágyra fektette. Már mindenki aludt idelent. Még Kai is. De érdekelne, hogy Chanyeol mitől ütötte ki magát.

- Így találtam rá a folyosón. – jelentettem ki. – Lehet, hogy összeesett a sok stressz miatt, ami mostanában érte? – érdeklődtem. Yongguk aprót bólintott.

- Előfordulhat, de aggasztóan hideg a teste… – gondolkodott el. Váratlanul Chanyeol szemei kinyíltak, s a tekintete rémisztően aggasztó volt. A tekintetéből vérszomj áradt. Egy kissé megrémültem. Mi az hogy kissé? Nagyon! Rám nézett, majd Yonggukra, végül visszahunyta a szemeit, arcvonásai ellágyultak és elnyomta az álom.

- Ez meg mi volt? – néztem félve Bangre.

- nem tudom. – mondta gondterhelt arccal, majd rám nézett. – Erről ne szólj senkinek. Így is épp elég aggodalom az erdő is. Chanyeolt jobb, ha nem keverjük bele a dolgokba. De te is érezted a … – kérdezte, de a hangja elakadt.

- A félelmet? – érdeklődtem, mire bólintott. – Végzetes pillantás, gyilkos szándék… talán ezzel lehet a legjobban leírni. – elmélkedtem. A betegszoba ajtaja váratlanul kinyílt, és Do meg Baek rohantak be.

- Luhan mondta, hogy látta, ahogy lehozod Chanyeolt. – lépett hozzám Kyungsoo. – Mi van vele? – pillantott az eszméletlen barátjára.

- Csak kimerült. – válaszolt gyorsan Yongguk. – Mostanában elég sok stressz érte.

- De ugye nincs komoly baja? – érdeklődött Baekhyun.

- Pihennie kell és lehetőleg ágyban maradnia. – válaszolt a tanár.

- Akkor oda kell kötözni. – mosolyodott el Dyo. – Ahogy felébred, le fog lépni.

- Nem fog! – vágta rá Baek. – Ügyelek rá, hogy holnap ki se mozduljon. – mondta a srác határozottan.

- Legyen úgy. – sóhajtott Guk, majd távozott. Kyungsoo Kaihoz ment, Baekhyun pedig a fagyos kezű Chanyeol figyelte.

- Olyan hideg a keze… – gondolkozott hangosan Baek.

- Tessék! – adtam a kezébe egy takarót. – Lehet, hogy ez majd felmelegíti. – eresztettem el egy mosolyt. Dolgom végeztével fel is mentem a saját szobámba. Lay már nagyban aludt, azonban Jongdae az ablakon át kémlelte az eget.

- Chen. – léptem mögé, majd ahogy rám nézett kilencven fokban meghajoltam előtte. – Elnézést amiért rád kiabáltam. – kértem bocsánatot, azt követően felegyenesedtem.

- Se-semmi gond. – dadogta meglepetten. – Megérdemeltem. Tényleg sokáig kerested azt a könyvet, amit meg én sajnálom, hogy felgyújtottam. – mosolyodott el.

- Nincs baj. – vettem nagy levegőt, majd karjaimat az ablakpárkányra támasztva néztem fel az égre én is. – Amúgy… – fordítottam felé az arcom. – Neked tetszik Xiumin? – érdeklődtem. – nem akarok faggatózni, meg ilyenek! – emeltem fel a kezemet. – Csak láttam, hogy nézel rá. – mosolyodtam el. – Remélem egyszer majd rám is néz úgy valaki, ahogy te Minseokra. – nevettem fel. Jongdae, amint visszatért a lesokkolódott állapotából, felkuncogott.

- Csak nem te is az erősebb nemhez vonzódsz? – emelgette a szemöldökét.

- Attól függ, mit értesz erősebb alatt. A nőknek magas a fájdalom küszöbe. – nevettem fel újból. – De igen, pontosan tudom, hogy mire gondolsz.

- Ez nem volt egy konkrét válasz. – vonta fel a szemöldökét.

- Akkor a válaszom, igen. Most jó? – vigyorogtam rá. Ő csak bólintott, s mintha kissé megváltozott volna az arcszíne, de a sötétben nem láttam jó.

- Amúgy, nem mutatnál be Xiuminnak. – érdeklődött.

- Bemutathatlak, de ő a lányokat szereti, ezt jobb, ha már most tisztázzuk.

- Na ne! Ez az én formám. – szomorodott el.

- Ha gondolod, bemutatlak pár langyinak. Van itt is bőven. – mosolyogtam.

- Rendben. – vágta rá egyből, amin jót nevettem. Örülök, hogy Chen a szobatársam lett. Kedves srác és egy dolog már biztos. Mellette unatkozni nem lehet, de mint az ma kiderült, olvasni se…

Kyungsoo:

Már vagy három napja… Három kicseszett napja alig beszéltem vele. Talán ő észre sem vette. Folyamatosan azzal az L-nek hívott sráccal lóg. Amióta jobban van, a mankójával, meg Myungsooval megy mindenhova. Én meg… félre lettem dobva. Most is inkább kijöttem a tetőre, hogy ne zavarjam az édeskettesük. Irigy és féltékeny vagyok. Észrevettem, mégsem tudtam kontrollálni az érzéseim. Jobb esetben csak elkerülöm őket, ha tehetem.

A hold fénye bevilágított mindent. Nem is értem, hol bujkált, mikor az erdőben szükségünk lett volna rá. A felgyülemlett dühömet a tetőn lévő cserepek rugdosásába öltem, egészen addig, míg az egyik cserép meg nem adta magát a gravitációnak és le nem röppent.

- Jézusom! – hallottam egy ijedt hangot lentről. – Én inkább visszamegyek. – sápítozott Luhan.

A kastély falához lépcsősor-szerűen emeltem fel a földet, hogy lebattyoghassak megnézni az általam okozott károkat. Akár hányszor ezembe jutott Jongin és az új barátja, elöntött a méreg. Rugdalózni és üvölteni lett volna kedvem. Az előbbit egy az út közben elém tévedő kaviccsal meg is tettem.

- Áucs! – sikkantott fel valaki egy árnyékban lévő fa alól.

- Bocsi! – kiáltottam, hogy tudja, valamennyire sajnálom. Úgy voltam vele, oda megyek személyesen is elnézést kérni az illetőtől.

A fa tövében feküdt egy lány, hosszú, barna haja szétterült körülötte a földön. Mellette egy rövidhajú lány állt és a fejét fogta. a fa egyik ágáról pedig egy fiú-lány lógott. Tudom, hogy nem illik ilyet mondani, de egyáltalán nem tudtam eldönteni, hova tartozik.

Na ácsi! Itt vannak lányok, akik túlélték az erdőt? Ez igencsak meglepő, hisz még én is – aki viszonylag sokat látott – leblokkoltam a lidérc feltűnése miatt.

- Szia. – ugrott le a faágról a szőke… izé… talán lány? – A nevem Amber. – mutatkozott be közvetlenül. – Ők pedig itt a csapattársaim; Minzy és Suzy. – mutatott a lányokra, mikor a nevüket mondta.

- Én Kyungsoo vagyok. – hajoltam meg egy picit. A lány – amit a nevéből végre le tudtam szűrni – felkuncogott.

- Sokat hallottam már rólad. Te is az „ígéretes újoncok” hashtag alatt futottál.

- Ígéretes újonc? – emeltem fel szemöldököm. – Ez igazán hízelgő. Amúgy, bocs a kő miatt. – fordultam a másik lány felé.

- Spongyát rá. – legyintett.

- Hé, Dyo, nincs kedved szórakozni velünk egy kicsit? – érdeklődött a szőke.

- Tudod, Amber valami ivós játékot akart kipróbálni, de ketten kevesen vagyunk hozzá. – magyarázta Minzy.

- És ő? – mutattam a harmadikra.

- Suzy jókislány. – nyávogta, és szinte mind a két csaj egyszerre forgatta meg a szemét.

- Végül is. – sóhajtottam. – Most úgy sincs mivel lekötnöm magam Meg legalább felejtek is. – láttam rajtuk, szívesen megkérdeznék mi bajom, de nem tették.

- Suzy, mi bemegyünk. Jössz te is? – kérdezte Amber.

- Aha, várjatok meg!

Amíg összepakolt, addig ők elmesélték, hogy Amberön kívül mindenki újonc. Velünk ellentétben ők nem hősködtek és rögtön kijöttek az erdőből, mikor a sikolyokat hallották, így élték túl. Szerintem jobban jártak, mint mi.

Miután Suzy összeszedte magát felvezettek a szobájukba, ami meglepő módon nem volt se csicsás, vagy giccses, de még agyondekorált sem. Persze volt pár poszter meg fénykép, mégis sokkal otthonosabb volt, mint például a miénk… ahol így én nem terveztem sokáig a maradást. Amint tehetem, szobát fogok váltani.

- Akkor kezdhetjük? – hozott vissza Amber hangja.

- Persze. – bólintottam és egy lazának tűnő mosolyt erőltettem magamra.

- Itt vannak a kártyák, a bábuk, a pia… Oké~ – lelkesedett.

Tudtam, hogy nem bírom jól az alkoholt, de most még gondolkodni sem volt kedvem, és ez tökéletes módszernek tűnt a kivitelezésére. Ha pedig részegen, mérgemben leszedném valamelyikük fejét, az már az ő hibájuk.

- Gyerünk! – mondtam vidáman, és elkezdtük a játékot.

Chanyeol:

Halk szuszogást hallottam magam mellől. Sötét van. Gondolkodni kezdtem, vajon hol is lehetek. Kinyitottam a szemem és egy édes arccal találtam magam szembe. Baekhyun? Miért szuszog az arcomba? Hol vagyok? Az utolsó emlékem,, hogy a liftnél álltam és … Szemeim elkerekedtek és hirtelen felültem.

- Mi, mi, mi? Hogy mi? – ugrott fel Baek is.

- Hol vagyunk? – érdeklődtem.

- Orvosi? – válaszolt kérdés formájában.- Suho ájultan talált rád a folyosón.

- Ájultan? – lepődtem meg.

- Nagyon megijedtem, de Yongguk mondta, hogy csak kimerült vagy és ezért estél össze. – mosolyodott el. Nem akarom a frászt hozni Baekiere, mondván, hogy az erdőben látott nő álldogált a liftnél. És elég durva, hogy megint beájultam, mint a legutóbb. Az is lehet, hogy csak behallucinálom a szőke nyanyát. Akkor meg jobb is, ha nem szólok róla senkinek. még a végén kapok egy fehér ruhát, és bedugnak a gyogyóba… Remélhetőleg tűzálló szobába.

- Bocs, hogy aggódnod kellett. – mosolyogtam rá. – De már semmi bajom, szóval… – próbáltam felkelni, azonban a másik ezt nem engedte és visszanyomott az ágyba.

- Te nem mész sehová. Yongguk egésznapos henyélésre ítélt. Úgyhogy fekszik! – parancsolt rám. No fene! Baekie ilyen erős lenne, vagy én vagyok túl gyenge? Nem tudok felkelni. És hiába is erőlködtem, úgy lett, ahogy mondta. Három napig fekvő helyzetben kellett lennem. Mondjuk annak örültem, hogy Baekhyun el sem mozdult mellőlem, de akkor sem szoktam egész nap fetrengeni, ezért nehezemre esett háromnapos kötelező pihenés. Idő közben csapatokra lettünk osztva, a tanítás kezdetét pedig áttolták jövőhétre a folyamatos temetési problémák miatt. Hihetetlen, de még mindig kerülnek elő hullák. Szomorú…

A csapatbeosztásnak viszont örültem. Kai és Do a legjobb társak, akiket el tudok képzelni. Ráadásul a csapatvezetőnk, Chani iszonyú jófej. Baekievel meg külön gyakorlatra kell majd mennünk Yonggukhoz. Mondhatni korrepetálásra.

Amint kiszabadultam az ágyból előkerítettem Suhot és bevonultunk a könyvtárba.

- Ez furcsa. – álldogált Joonmyun a polcok előtt.

- Mi? – érdeklődtem.

- Eltűntek a tűz elemről szóló könyvek. – gondolkodott.

- És hova tűntek? – akadtam ki.

- Remek kérdéseid vannak Chanyeol. – rázta a fejét. – De nem tudok rá választ adni.

Egész nap a könyvtárban lógtunk. Az összes polcról lepakoltunk, hátha csak el lettek pakolva, de nem leltünk rá a keresett kötetekre. Ráadásul Suho fejbe dobott egy könyvvel, amitől még mindig sajog a fejem. Szomorúan kullogtam a szobám felé, mikor Baekie röhögését hallottam ki az egyik szobából. Kíváncsian nyitottam ki az ajtót és teljesen ledermedtem.

- Mi ez az orgia? – akadtam ki. Baek amint meglátott a nyakamba ugrott, aminek hatására elvágódtam, így a törpe ügyesen rám ülhetett. Az arca egészen közel került az enyémhez, amitől teljesen felforrt a vérem.

- Most nem menekülsz. – harapott az alsó ajkamba, majd azokat a puha ajkakat a sajátomon érezhettem. Te jó ég! Ezt most csak álmodom? Ajkait óvatosan mozgatni kezdte, ezzel elérve, hogy lángra kapjak. Szó szerint! Még a mellettem álló fogason lévő ruhák is lángra kaptak, amit egy nőies sikoly kísért.

- A kedvenc kabátom!

- Suho, tűzoltás! – csettintett Chen, majd egy loccsanás, és én is csurom víz lettem. Ezalatt Baekhyun folyamatosan a számat ostromolta. Én szívesen visszacsókolnék, de nem akkor, amikor ittas állapotban van.

- Yaoit a népnek! – hallottam meg egy lányt, majd mindenki felröhögött.

- Ezt ne… – toltam el magamtól Baekiet, aki elég szomorú arcot vágott, és bosszúból lökött egyet a csípőjével, ezzel az ágyékát az enyémnek lökte. Hatalmas sóhaj szakadt fel a torkomból, amit nem tudtam elfojtani.

- Ajajj, Chanyeol kanos. – röhögött fel Kyungsoo.

- Én azt hittem hetero. – elmélkedett Joonmyun.

- Le lehet rólam szállni! – morrantam fel, s ideges tekintetem Dyoéba fúrtam.

- Nem én vagyok rajtad. – emelgette a szemöldökét.

- Szerinted ez vicces? – akadtam ki. – Baek, mennyit ittál? – néztem a törpére.

- Csak egy picit. – mutatta a kezével és hunyorított hozzá.

- Egy picit, mi? – forgattam a szemeim. Ha egy picitől így rám mászott, mi lenne, ha többet ivott volna? – Gyere! – húztam fel a földről a nehezékem. – Most elmegyünk aludni.

- Együtt alszunk? – vonta fel a szemöldökét.

- Nem. – vágtam rá.

- Akkor maradok. – duzzogott.

- Jó, akkor veled alszom. – egyeztem bele, erre felpattant és ő maga rángatott el a szobánkig. ahogy beléptünk az idősebb az ajtóhoz nyomott.

- Baekhyun, alvásról volt szó. – néztem rá kissé zavartan. Arcán egy hatalmas perverz mosoly terült szét, amitől kirázott a hideg.

- De az ágyig el kell cipelned. – mosolygott, s ajkaival a nyakamba csókolt.

- Úr isten, Baekhyun! – nyögtem fel vágyakozóan, kezemmel pedig hajába túrtam.

- Csókolj meg! – suttogta ajkaimra.

- Törpe, részeg vagy, nem fogsz emlékezni. – mosolyodtam el. Hiába ellenkeztem, nem tehetek semmit. A saját vágyaim eluralkodnak rajtam, ha vele vagyok. Egyik kezemmel a hajtincseivel játszom, a másikat derekán pihentetem.

- De, emlékezni fogok. – erősködött. Olyan édes…

- Édes vagy. – mosolyogtam rá. Baekienek több se kellett, vadul mart az ajkamra, én pedig nem tudtam tovább tiltakozni. Karjait a nyakam köré kulcsolta. Kezeimet a fenekére helyezve emeltem fel őt, majd elsétáltam az ágyig. Azonban amint rá akartam tenni az ágyra feltűnt, hogy az már foglalt. Gondolkodás nélkül elváltam azoktól a finom ajkaktól, s a törpét a földre helyeztem.

- Yeol, te ma elveszítesz valamit, ami nem fog hiányozni. – kuncogott Jungkook az ágyban telefonozva.

- Én is erre gondoltam. – vihogott Baekhyun. Szemeim elkerekedtek. Jó ég! Baekie ennyire kanos? De én nem… Huhh! Ez most úgy sokként ért.

- És te még nem is látod, ahogy a szemeivel vetkőztet. És fújj! – fintorgott Jungkook. – Na jó, a szoba a tiétek. – nevetett, majd kiment.

- Baekhyun… – néztem rá majd…

- Au! – kaptam a fejemhez. – Suho, vigyázz! – mondtam az idősebbnek, hogy csak ésszel dobálja a könyveket. – Már másodszor dobtál fejbe. – morogtam.

- Elnézést, amúgy ez volt az első, hogy fejbe dobtalak. – nézett le rám Joonmyun a könyvtári létra tetejéről, miközben újabb könyvek érkeztek le mellém a földre.

- Wow. – ráztam meg a fejem. – Egy pillanatra olyan érzésem volt, mintha ez már megtörtént volna.

- Fogalmam sincs miről beszélsz. – motyogta.

- Mindegy is. Hol keressük még azt a nyomorult könyvet? – érdeklődtem.

- Nem tudom… – mászott le Suho. – Át kéne kutatni az egész könyvtárat. – sóhajtott.

- Már csak azok a polcok vannak vissza. – mutattam egy apró könyvespolcra a sarokban, amelyen körülbelül húsz könyv lehetett.

- Nem lenne gond, ha ezt rád hagynám? Beszélni szeretnék Chennel. – érdeklődött.

- Nem. – vontam vállat, majd elköszöntem és nekiálltam a maradék könyv átnézésének, de semmi. azokat a nyamvadt papírkupacokat mintha a föld nyelte volna el. A keresést feladva indultam volna a szobámba, mikor egy idegen szobából Baekhyun nevetése szűrődött ki. Kíváncsian léptem az ajtóhoz, azonban pont ekkor egy kéz ragadta meg a vállam és elrángatott az ajtóból.

- Xiumint? – néztem értetlenül.

- Kai eltűnt. – mondta. – Egész nap őt kerestem, de sehol sem találtam.

- Mankóval nem juthatott messzire. – elmélkedtem.

- Az igaz. De a mankóját nem vitte magával. Egyszerűen eltűnt az orvosiból. Yongguk már tök pipa. – amint ezt meghallottam Minseokkal Jongin keresésére indultunk. Hová tűnhetett az az eszement?